1. Önportré, önábrázolás

Kényelmesen

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Örülök, hogy nyitsz, ez a kép már lazább valamivel. Azt hiszem, neked kifejezetten fontos lesz ez az első lecke dolog, hitem szerint sokat segíthet, hogy még jobban kitolva a komfortzónád határait, ennek eredményeképp az alaphang, az alap beállítódásod is lazulhasson. Jó ötlet ez a csomagtartós rész, de tudod mi lenne még lazább? HA a kamera kinn lenne valahol és látható lenne a hátsó ajtó kerete, nyílása, vagyis az, hogy te ott ülsz benn, még evidensebb lenne, még szürreálisabb, és talán humorosabb is, ami sose árt. (hegyi)
értékelés:

Figyelmesen

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Az önportré fontos feladat. Azért jó, mert vissza lehet térni hozzá, ahogy haladunk. Letetted a névjegyed ezzel, kicsit szigorú vagy önmagadhoz, hogy csak ennek a képnek az erejéig vagy általában, ezt nem tudom. A Canonod azt hiszem ennél tud nagyobb teret is befogni, még ha torzít is, lehet, hogy ha többet kapunk az autó belső teréből is, akkor kevésbé érzem azt, hogy te kényelmetlenül érzed magad. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Csak pontosan

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Kedves Zoli, köszöntünk a Téren, épp beleestél egy leckeátalakításba, így mivel összevonásra került az első három, nálad megtettem, hogy átsoroltam az újba őket. A kép szerint neked az idő a legfontosabb kérdés, vagy kihívás, ez fontos üzenet, örülök, hogy vállalod, én is bajban vagyok vele. Egy kicsit hiányolom a teret az óra mellől, így fura a vágás. (hegyi)
értékelés:

Innen nézve

Örülök ennek a képnek, mert felfedezni vélek benne egy kis nyitást, a komfortzónádból való kilépési lehetőséget. Picit szűk a képkivágat, ettől nagyon az arcra megy a fókusz, miközben a viszonyrendszer is fontos a fej és a test között, legalább kicsit. A másik, hogy így most nincs értelmezve, miért nézel el a kamera mellett, hogy ez valami szemérmesség, vagy van ott valami, ami fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

Egy kihalt laktanyában

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés:

Kócos

Bevallom, sose értettem a nővéremet, amikor ilyesmi kefével nekiesett a hajának, tépve húzva fésülte ki, hogy ha nincs türelme, minek neki a hosszú haj. Persze nyilván más a helyzet valójában, de gyerekként ezt éreztem. Itt is valami ilyen önsanyargatást látok, persze vidám is, főleg az arckifejezéstől. A kompozícióhoz annyi, hogy ha ennyire szűk alul és felül, legyen, de akkor balra is a kéznél vágnék, hogy minden irányba meglegyen ez a szétfeszítettség érzés. (hegyi)
értékelés:

Körömrágás

Azt érzem ezen a képen, hogy felszabadultál a 365 alól. Ennek szívből örülök, és amit ott írtam neked, hogy a te erősséged a szoció, azt csak a 365-re volt igaz, mert meg kell állapítsam, hogy az önábrázolásban is erős üzenetet tudsz küldeni. Egy dologra kérlek könyörögve: ígérd meg nekem, hogy soha többet nem fogsz textil, fa, papír vagy bármi más alányomást rábindzsizni a fotóidra. Tisztában vagyok vele, hogy ebben van némi önbizalomhiány is, de aki ilyet tud, mint ez a kép, az bízzon jobban magában, hogy az üzenete ezek nélkül is célba ér. (hegyi)
értékelés:

Önarckép az ablaknál

Alul ez szűk, Feri. Kell a test. Nagyon jó a függöny-ablakkeret-függöny ritmus, te is jó vagy, mert ez a ritmus a háttérből kiemel, de ha alul ennyire levágod magad, akkor nem marad meg a történet. Ráadásul a portréknál, még ha az önportré is, a nyaknak van szerepe. Test, test, test. (hegyi)
értékelés:

Múlnak az évek

Markáns önportrét látunk, az már biztos, és az önismereti út szempontjából fontos az őszinteség is, a szembenézés, úgyhogy pártolom, hogy folytasd ezt a vonalat. Alul nekem egy kicsit szűk. (hegyi)
értékelés:

kutya és én

Így vagyunk, a kutya meg én. Én csinálok valamit, az biztos, hogy kutyának ott kell lenni. Benne. De jól van ez így, szeretem ezt. Ez egy őszinte pillanata annak, hogyan élünk. Még akkor is ha a kép csak egy önarckép.

Te, István, biztos, hogy nem bárány? A személyessége megvan a képnek, de egy kicsit rövidebbet kellett volna exponálni, csak annyival, hogy a mozgás érzékeltetése mellett felismerhetőbb legyen a formából a kutya. (hegyi)
értékelés: