Önportré arc nélkül

Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből

Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből

Az a benyomásom, hogy Federico Garcia Lorcaról annyit tudnak az emberek (utánaérdeklődtem), hogy ő az Andalúziai Kutya, az Andalúziai Kutyáról meg annyit, hogy kettévágnak benne egy szemet és hogy az egyik szerző Dali. Hármuk közül úgy látszik Bunuel húzta a rövidebbet, rá már a kutya sem emlékszik. Ez a verbálfotóm az ügyben. Gondolkodtam egy sötét hátteres megoldáson is, de aztán úgy döntöttem, jobb ha a sötét inkább csak a tükörben van. Annak aki rájön, hogy honnan van a cím, csak akkor jár pirospont ha még nem érettségizett.

Kapunk egy leírást, ami több intermediális utalást ad, mert itt részben egy filmre is utalunk, részben ezeknek a szerzőknek az életművére is, és ezeknek a különböző korokban történő értelmezésére is. Ennek külön örülök, mert fontosnak tartom azt, hogy egy alkotó ne csak a saját területével foglalkozzon, hanem legyenek gyökerei és kapcsolódásai az irodalomhoz, a képzőművészethez, a filmművészethez vagy a zenéhez azért, mert ezek fogják megadni a színességét, az ízét, a fűszerét az alkotásnak. Egyszerűbben fogalmazva: eszméletlenül sok szakbarbár van mindenféle alkotási területen, aki csak és kizárólag a saját vonalával foglalkozik, fogalma sincs arról és nem is figyel oda, hogy mi történik a környezetében és milyen gyökerek és kapcsolódások lehetnek akár a múlthoz. Ezt minden szempontból fontosnak gondolom. Abban nem vagyok száz százalékig meggyőzve, hogy ez a kép most ebben a formában minden kérdésre választ tud adni, legfőképp azért, mert egy dolgot nem érzek tökéletesen eldöntöttnek, mégpedig azt, hogy én akarok-e archaizálni, tehát akarom-e hozni azt a kort és annak a technikai kritériumaiból adódó ízeket, vagy pedig ez csak egy véletlen. Mire gondolok? Arra, hogy itt van életlenség, van bemozdulás, de nekem ez inkább most talán a türelmetlenségből, talán a technikából adódó hiányosságnak tűnik mintsem annak, hogy felidéznénk egy régi kort. Megtörténhet mind a kettő, tehát mind a kettő érvényes lehet. Ezt a felidézést meg lehet tenni tárgyakkal és valami nagyon mai technikai megoldást adni, lehet a technikát is roncsolni, tehát minden érvényes lehet és minden igaz akkor, hogy ha ezt én előre eldöntöm. Most én úgy érzem, hogy ebben a helyzetben ezek a bemozdulásos életlenségek és formatévesztések nem biztos, hogy tudatosan kerültek a képre, nem biztos, hogy tudatos döntés eredményeképp. A ritmus abszolút jó és az üzenet is. Tehát nem is kell ezt magyarázni, mert akinek megvannak ezek a sztenderdek, mint az Andalúziai kutya az érti az üzenetet. Akinek meg nincs, annak meg talán fölkelti az érdeklődését. Azzal meg, ami a leiratban van, nem biztos, hogy száz százalékig egyetértek, de nyilvánvaló, hogy ez abból adódik, hogy ismerem a filmet, sőt a kedvenceim közé tartozik, tehát ebből kifolyólag nekem a film nem csak erről az egy jelenetről szól. Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon hatásos jelenet, de hát nem véletlen, hogy abban a korban, amikor a dadaizmus, a szürrealizmus a virágkorát élte és ez a három alkotó tulajdonképpen Lorcával együtt elindította a munkát, hogy abban a korban ez egy tök érthető és egyértelmű dolog volt, hogy akár polgárpukkasztásból, vagy azért, mert egy gondolati sort túlhabosítanak, eljutnak egy ilyen döntéshez. Ez a film egyébként e nélkül is tökéletesen működne, de nyilvánvaló, hogy kellett valami, ami az ő szempontjukból szerintem már az alkotás pillanatában tudható volt, hogy igen, ez lesz a legtöbb botrányt kiváltó képsor. Ha ezt is tekintetbe vesszük, akkor bizony ezt a döntést nem az utókor hozta meg, hanem az alkotók. Az utókor már csak reagál rá. Ha provokálni akarok, akkor el fogom érni a célomat, és ha ezt jól csinálom, márpedig ők jól csinálták, akkor eredményes lesz, de akkor utána ne keseregjek az eredményen. Ezt tudom, hozzátenni magához a filozófiai részéhez. A technikai részben nem nagyon értek veled egyet ezzel a roncsolással itt a kép szélénél, hogy itt kimaszkoltál valamit, szóval most én azt gondolom ezt azért át kéne gondolni, hogy biztos ez a legjobb forma-e. Azért ez egy abszolút 3 csillagos első lecke, sőt egy nagyon erős első lecke és meg is van a leckemegoldás és visszaadom ismétlésre. Tudom, hogy ezek a legfurcsábbak, amikor valamit elismerek, mint eredmény, de én azt gondolom, hogy a lényeg nem az, hogy beérjünk a végállomáshoz, hanem az odavezető út. Ennél az útnál van még mit boncolgatnunk. (hegyi)
értékelés:    

Késő esti tanuás

Késő esti tanuás

Sziasztok! Köszönöm a lehetőséget, hogy a közösség tagja lehetek. Azért választottam a tanulás témát mert még csak 16 éves, gimnazista volnék, és a tanulás elég sok időt elvesz az életemből.

Egy erős megoldást kapunk, öröm, hogy nekifogsz az önképeknek is. Technikailag két dologra szeretném felhívni a figyelmed. Az utólagos élesítéssel valamit lehet javítani azon, hogyha valami bemozdult vagy életlen, de ennek azért megvan az ára. Mégpedig az, hogy szellemképes lesz a tónusváltásoknak a határa, mint ami itt a könyv lapjainál megfigyelhető vagy akár a füzet vonalainál. Tehát, hogy ott létrejönnek olyan tónustörések, amik érdekesek. Valószínű, hogy életkorodból adódóan te azt a kort vizuálisan nem élted meg, amikor még a szobában a szekrény tetejére voltak téve ezek az antennák és ahhoz, hogy viszonylag nézhető minőségben nézzél tévét, ahhoz az egész család kellett, mert minimum két ember kellett, aki ezt állítgatta, az anya meg a gyerek állítgatta, apa meg kiabált, hogy mikor lesz ez jó. Ugyanezt el lehetett követni a tetőn is forgatva az antennát és aztán ebből aztán érdekes szituációk voltak. A hétvégéket az elég érdekesen tudta ez színezni, amikor ment az üvöltés, hogy most jó, hogy gyere már le, már megint elcseszted, szóval ezek szociografikusan érdekes kalligráfiák. Ezt az élményt hozza, amikor szellemképes lesz valami. Ezt azért fontos elmondanom, mert ez a következőkre igaz, ha elkezdünk itt dolgozni, akkor érdemes a technikában erre figyelni. A ritmus jó, a kompozícióval abszolút egyetértek, az üzenet is érthető tehát tulajdonképpen minden rendben van. Az nem tudom, mi az a kék dezodor vagy micsoda, ami ott a fényre van téve, azt nem teljesen értem, annak a szerepével nem vagyok tisztában, de minden más egyéb a helyén van. Én úgy gondolom, megvan a három csillag, személyes az üzenet, a leckemegoldás is megvan és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

szakáll-növesztési-képtelenség

szakáll-növesztési-képtelenség

Dávid, örülök neki, hogy újból elkezdtünk egy munkát és ráadásul határozott ecsetvonásokkal dolgozol, van egy elképzelésed a helyzetről, ráadásul mindezt öniróniával valósítod meg. Úgyhogy ez egy jó gondolat és elég bolondos a kép ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan a három csillag. Nem tudom, mi az a szellemtünemény, ami ott van, az a fehér izé. Ahhoz azért túl határozott, hogy ne azzal foglalkozzam, mint legvilágosabb folttal. Elviszi a figyelmet arról, hogy mit akarsz itt mesélni. Szóval azt ott érdeklődéssel figyelem, arra valamit mondjál, hogy az ott micsoda. De megvan a három csillag és a leckemegoldás, tehát én nem mondom azt, hogy ez nem jó, csak ott az középen fura. (hegyi)
értékelés:    

Elalszom, mint az őzek

Elalszom, mint az őzek

Nem láttam az első lecke bemutatkozó fotóját, sőt a többit sem néztem meg, nehogy inspiráljon valamelyik - s mégis ez lett belőle nagy hirtelen. Persze kézenfekvő a láb... A cím egy Dsida vers címe.

Kedves Gábor, köszöntünk újra a Látszótéren, az Estiskolában mi már egyszer elkezdtünk egy munkát, és örülök neki, hogy újból nekifogunk ennek a kommunikációnak. Én azt gondolom, hogy ez egy jó ritmusú üzenet, jó az, hogy ezekkel a kékekkel dolgozol, és ebben egyedül a betonlapoknak a színe az, ami ebből kilóg (meg nagyjából a part, de az is ebben a tónusban van), tehát egy viszonylag egyszerűre redukált tónusrendet kapunk. A hangulat megvan, az is, amit ezzel mutatni akarsz, a pihenés, a merengés, a lazítás ideje, ez egy jó üzenet, úgyhogy megvan a három csillag, a leckemegoldás is, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Ami kint az van bent - fekete-fehérben is

Ami kint az van bent - fekete-fehérben is

Kedves Éva, ez a kép sokkal kevésbé érdekesebb számomra, mint a színes. Annyira becsukódik az egész tónusban, akkora nagy a dinamikai különbség a háttér és az előtér között, a fő motívum, és a hangulati teret adó háttér között, hogy ez zavar, ez legfőképp nehézzé teszi azt, hogy érzelmileg bármit is tudjak kezdeni azzal, amit a fő motívumnál látnom kellene. Itt megint létrejön az a kis lyuk a kezednél, a hüvelykujjnál, aminél átlátunk a tükör és az ujjad között, arra oda kell figyelni, hogy ne szerepeljen. Értem, hogy szükség van a szemüvegre, de ennél a képnél zavaró. Úgy érzem, hogy elértük már a csúcspontot ezeknél a tükrös képeknél, ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozz tovább a tükörrel, de az alá már ne menjünk. Lehet ezt tovább boncolgatni, akár ezt a függönyt is föl lehet használni arra, hogy különböző drapériákkal még létrehozzunk valami ilyen helyzetet, amiben ez a tükör megjelenik, tehát lenne még mit dolgozni ezzel, ha akarod, de ez most nem éri el azt a szintet, amit már mutattál ebben a témában. (hegyi)

Ami kint az van bent

Ami kint az van bent

Bent is kint is, magamban is, mindenhol.

Éva ez megint egy új irány. A lakótelepi csaj, aki ebben az egész őrületben ezt a szürrealitást ezzel a tükörrel és a kezével megfogja, és ez attól izgalmas, hogy szinte sziluettszerűen maradt csak meg a kéz. Ez által az egész olyan, minthogyha ez egy tartója lenne a tükörnek és nem a hozzád tartozó kezed. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető így. Adsz az egésznek egy tárgyias jelleget és ettől jó. Vannak hibák és ezekre majd szép lassan el kell kezdeni odafigyelni. A tükör szélénél, ami nyilvánvaló, hogy nem egy szabályosra vágott kör, becsillan a hüvelykujjnak a belső részénél a széle a tükörnek. Ez kivisz ebből a lírából, ezt ki kell javítani, mint ahogy egyébként a tükör felső részénél is van egy ilyen csorbulás. Szintén javítandó. Az arcodra is több fény kéne. Aztán majd szép lassan el kell kezdeni játszani ezekkel a tükrökkel, hogy úgy fényképezz tükörből tükröt tükörre, hogy kikerülhessen a képből a fényképezőgép. Mert ez azért azt is mutatja, hogy „adom nektek magam, itt vagyok veletek, játszom, de el is bújok a fényképezőgép mögé”. Amúgy ez egy 3 csillagos leckemegoldás és abszolút megvan a lecke is. Nagyon jó dolog és azt a sokszínűséget mutatja, ami benned létezik. Én majd erre a sokszínűségre alapozom azt, hogy ha elindulunk a fotós úton, akkor lesz mire támaszkodni. (hegyi)
értékelés:    

Sok szem többet lát

Sok szem többet lát

Azt hiszem, hogy a csúcsra értünk, Éva. Bunuel jut eszembe, Az andalúziai kutya, vagy Kepes György feleségéről készített képe. Egy olyan gesztust raktál ide, ami így, ahogy van, nekem tökéletesen rendben van, még azzal a kis szöszmösszel is, ami a kép bal alsó sarkában a fénycsillanással létrejön. A koszosságával, a hibáival, igen, ez egy nagyon jó megfigyelés, és mindegy, hogy mivel érted ezt el, hogy a mobilnak a kis kamerájával, vagy azzal a hengerrel, de mindenképpen egy olyan játék, egy olyan gesztus, amit nagyon visszafogottan és nagyon ízlésesen ábrázolsz. Ez a tónus, ez a rajzosság, ahogy elhelyezeted a tükröt, ami kimozdítja a középpontból, miközben a fő motívum a középpont felé tart, de ez az ovális kibillen ebből, de az a tömegelhelyezés, ami a képhatárokkal jelzett, ezt az oldalra billenést húzza vissza, szóval nagyon dinamikus, nagyon jól rajzolt kép. Mint gesztus, én ezt egy abszolút jól szerkesztett tisztelgésnek érzem az elődök előtt. Ez egy nagyon átgondolt üzenet, és a legerősebb tükrös képed, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Merülés vagy felemelkedés

Merülés vagy felemelkedés

Megint egy nagyon érdekes képet kapunk. Tükör, tükröződés, de mégsem. Nem a kis kézi tükörben, hanem most egy már tükörben látjuk a főszereplőt egy kicsit – hogy is mondjam – őrületbe hajló hajzattal. Van egy enyhe utalás az Unicum reklámra. Aki ismeri a vízből felbukkanó férfifejet, az tudja, hogy miről beszélek. A kérdés is meg a kép témafelvetése is nagyon adekvát és érvényes. Megint az a fránya konnektor! Az ott kivisz bennünket ebből az egészből. Ilyen képnél, amiben ennyire kevés képelem van, ezekre oda kell figyelni. Hogy hogyan jönnek az ajtónak a ritmusai a fejem fölött, hogy hol van a csempe, hogy melyik merre dől vagy hogyan szerepel a képen, és hogy milyen olyan esetleges dolgok vannak még, amiket érdemes kiküszöbölni. Itt a konnektor nagyon zavaró. (hegyi)
értékelés:

Az Ami A Nagy Csak Kicsibe

Az Ami A Nagy Csak Kicsibe

Ez mind én vagyok nagyon-nagyon közelről.

Jó ez a képi kaleidoszkóp, amit kapunk. Bevallom, hogy arról, amiket látunk csak sejtésem van, hogy micsoda, gondolom, hogy szemednek bizonyos részeit mutatja talán. Az első és a negyedik kép abszolút erre utal, talán a második is, a harmadik egy kicsit nekem kakukktojás, azt még kell fontolgatnom, hogy micsoda. Ez annyiban jelentős, hogy három kép viszonylag határozott képi eszközökkel dolgozik, egy viszont nem, erre érdemes odafigyelni, ha egy ilyet létrehozunk, hogy viszonylag hasonló ritmusok jöhessenek létre, most árválkodik ez a harmadik kép. Ha már első lecke, akkor ez egy sokkal erősebb üzenet, azért, mert esztétikában erősebb. Határozott gondolatokat ad, határozott ötletet hoztál, nem volt benne bizonytalanság, és ez fölszabadító akkor, amikor az ember ezek után már képes arra, hogy tényleg ne mással foglalkozzon, ne azt próbálja még exponálás közben is kitalálni, hogy biztos jó-e amit csinálok, hanem ennek a határozott és biztos tudatában már csak az esztétikára és a kompozícióra figyel. Ez ezeknél a képeknél nagyon jól megfigyelhető, én ennek kifejezetten örülök, abszolút megvan a lecke. (hegyi)
értékelés:    

Az Utolsó Vágás

Az Utolsó Vágás

Gyerekkoromban a nagyanyám tövig szerette vágni a körmömet, ezért hamar rászoktam, hogy magamnak vágjam, aztán valahogy így visszkézből sikerült megtanulnom és így maradt. Az idén mindenesetre ez az utolsó.

Mindig nagyon nagy érdeklődéssel figyeltem azt, aki képes ollóval saját kezén körmöt vágni, én inkább sebesüléseket tudok ilyennel okozni, volt, hogy egészen durván behasítottam a körmömet, úgyhogy azóta ilyennel én nem is próbálkozom. Szürreális az egész, amit itt látunk, ez egy jól megoldott gesztus. Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a 700 pixelt használjuk ki, ha már ennyit tudunk, akkor csináljuk is meg. Ha már a szöveg arra ad egy utalást, hogy ez az év utolsó körömvágása, akkor lehet, hogy erre valamilyen gesztust még oda lehetett volna tenni, ha már a cím is erről szól. A képből ez az utolsó nem nagyon derül ki. Ezt úgy is meg lehetne akár oldani, hogy nem az asztalon csinálod, hanem valahol, ahol a háttérben ott egy fenyő vagy valami, ami az év végi búcsúztatásra utal, akkor lehet, hogy ez jobban meg tud jelenni, mint üzenet. (hegyi)
értékelés:

madarak, hegyek, emberek

madarak, hegyek, emberek

Örülök neki, hogy Viki újrakezdi a leckéket. Határozott az újrakezdés, határozottak a gesztusok, jó ez az egész, ahogy létrejön. Ahogy én látom, egy vetített képet kapunk, ami előtt ő a falon egy gesztust gyakorol felénk. Behozza nekem a gyerekkor érzését is. Nem tudom, hányan vagyunk, akiknek volt tekerős diavetítője, én úgy nőttem fel, hogy volt, és vetítették a meséket. Ezeknél figyeltem meg én először azt, hogy ha a kezemet a fény útjába teszem, akkor lehet bábozni a falon, és erre, mint utalás, ez egy nagyon jó kép. Jól sikerültek ezek a pantomimes mozdulatok is, mert megadják a szabadság érzetét, megadják a madarat. Átgondolt üzenet, volt értelme erre várni. (hegyi)
értékelés:    

II. arc nélküli Villanysárkány

II. arc nélküli Villanysárkány

A kép elkészítésénél egy rádiós távkioldót használtam.

Ez utalás egy rádióműsorra. Nagy Zolinak van egy rádióműsora, amiben műsorvezető társként Krisztián is megszólalt. Nagyon remélem, hogy Krisztián hamarosan elkezdi a saját adást is, és a Nyözö adása a Zolié lesz, és a Krisztián saját személyiségét kibontakoztatva megajándékoz bennünket a hangjával és a humorával. Én ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy a kezdeti próbálkozások és gyakorlások után, úgymond „kelj fel, és járj!” vagy kelj fel, és beszélj! Ami a képet illeti, ez egy jó ötlet. Nyilvánvaló annak, aki ebben benne van – ez egy lessátor – többet mond, nem kötelezően kell ezt tudni dekódolni, mert maga az üzenet rendben van. Ha csak az esztétikai részt veszem, mondanám, hogy lehagytam volna azt a zippzáras részt a tetejéről. Igen, de akkor nem lehet jól beazonosítani, hogy ez micsoda, mondhatod te válaszként, és én ezt elfogadom nagyjából. Nekem anélkül is működne a kép, de így is rendben van a dolog. Ráadásul jó humorforrás is, ahogy ezek a nyomat érzetek rákerültek erre a szúnyoghálós részre. Én azt gondolom, hogy ez jó gesztus, köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Száj (ism.)

Ahogy az előző képnél volt problémám, ennél nincs. Teljesen rendben lévő megoldás, és az az érdekes, hogy bár a szabványtól eltérő a képkivágás, de indokolható, működik. Mondjuk az nem biztos, hogy a baloldalon a váll ívének kifordulását a képből, én meghagytam volna, lehet, hogy én ott vágok. Igaz, hogy akkor a haj íve is a képhatárra koppan, de nem hiszem, hogy ez problémát jelentene, tehát szépen mozogna ez a ritmus. Ott most nekem az egy picit kilágyul, kigyengül kompozícióban. A gesztus abszolút jó, és végre valami olyan arcot látok Ágnestől, amilyet nagyon ritkán. Van ebben egy nagy adag líra, és valami megbocsátó, valami, ami Ágnesnél a valós életben cserfesség közben nem nagyon érzékelhető. Nagyon örülök annak, hogy ezt a pillanatot megadta nekünk, mert valószínűleg nagyon keveseknek adatik meg, hogy őt ilyen helyzetben láthatják. Még azt is mondom, hogy bujkál ebben némi erotika és nem a váll miatt, mert az a primer része az üzenetnek, hanem ami nincs a képen, vagy talán amiatt is, hogy végre nem szorítja az ajkait. Ágnes hajalmos arra, hogy szorítsa a száját, örülök annak, hogy itt most egy elengedést, nyugalmas pillanatot kapunk. (hegyi) értékelés:    

Szem (ism)

Szem (ism)

Lényegesen jobban sikerült képet kaptunk most, nagyon örülök, hogy komolyan veszi azt, amit mondtam, és erre reagál a képpel. Szépek a tónusok, érthető, értelmezhető az egész. Elfogadható az is, ahogy a mélységélességgel játszik, bár azzal sem lett volna semmi probléma, ha mind a két szem éles, ugyanis maga képkivágás már eleve izgalmas. Nekem elég lett volna, ha a háttérben lévő hajtincsek életlenben vannak hagyva, és más nem történik. De így is el tudom fogadni a képet, úgyhogy ez egy jó irány. Azt hozzátenném, hogy némi gondom most is van. Nekem is vannak bőrproblémáim, egyébként hasonlóak, mint ami Ágnes orránál látszik, és nekem is nagyjából ott van. Úgy látszik, hogy ez a téllel összeköthető, vitaminhiány vagy a napfény hiánya, nem tudom. Keresem erre én is a megoldást, mert kellemetlen, amikor az embernek így szárad ki a bőre, de ezt érdemes az exponálás előtt valahogy kezelni, és hagyni utána időt, hogy a bőr megpihenhessen. Tehát letisztogatom, lekezelem, utána, hagyva egy kis idő a regenerálódásra, nekifogok ennek a képnek. Ezt azért mondom, mert most nekem a tekintetemet ez elviszi. Lehet, hogy ezek társaságban kellemetlen témák, de azért vagyunk itt, hogy ezekről beszéljünk. Még mindig jobb, hogy egy önportrénál beszélünk erről, minthogyha egy modellnél történik meg ez a baki. Én most megadom a három csillagot úgy, hogy ne hagyjuk abba, dolgozzunk még ezzel. (hegyi)
értékelés:

ablak tisztító

ablak tisztító

Csaba, ez egy nagyon erős első lecke. Én azért örülök ennek a képnek, mert egy nagyon jó ritmust hoz, egy nagyon izgalmas megfigyelést mutat. Lehet azon gondolkodni, hogy miért nem éles minden képpont, de ha itt mindent élesre veszünk, akkor tulajdonképpen elveszítjük az egésznek az optikai csodáját. Én maximálisan egyetértek azzal, amit itt látunk, ez egy nagyon jó gesztus, egy nagyon jó irány. Annyit hozzátennék, hogy a kép fölső részénél van egy érdekesség. Föntről a második sorban húzódik egy vonal, ez nem tudom, hogy mitől van, nem is akarom nagyon fejtegetni, de lehet, hogy ezt a két sort lehagytam volna a képről. Nézd meg, hogy ha e két sor alatt a feketében elvágod a képet, akkor még feszesebb, még dinamikusabb lesz a kompozíciód. Várjuk a további munkáidat. (hegyi)
értékelés: