1. Önportré, önábrázolás

Önarckép

A kép Vir szigeten készült álvánnyal és egy Kenlock MC-tor 80-200 objektívvel, így a kézből szelfi nem lett volna egyszerű. Elnézést a bukósisakért! Amúgy rövid hajam van oldalt 3mm tetején kb 3cm, 2 oldalt enyhén kopaszodó. Koncepció nem volt, csak hogy az okos fejemről csináljak egy képet és ide feltöltsem :)

Álmatlanság

A kép Salgótarjánban készült pár éve a családi házunkban egy egyszerű, kompakt Kodak Easyshare C813 fényképezőgéppel. Eléggé sok dolog nyomasztott akkoriban lelkileg, köztük a felnőtté válás nehézségei is és emiatt úgy döntöttem készítek magamról egy képet, emlékeztetőül, hogy honnan is indultam pontosan, hogy legyen mire büszkének lennem, ha egyszer eljutottam valahová.

Fridául

Ez egy baromi jó ötlet lenne, ha a fa leveleinek ágainak árnyéka nem verné szét az egészet a francba. Andi, olyat nem lehet, hogy meg is akarom mutatni, meg el is akarok bújni, itt most épp elég lenne, ha megelégednél azzal az elbújással, amit a párna eleve ad, de magát a párnát nem kéne elbújtatni. A másik, hogy én aztán igazán szeretem a fekete-fehér képeket, de ez színes kellene legyen, nyilván az felvet színdinamikai problémákat, amit meg kell és lehet oldani, de Frida színes volt, nem fekete, épp ez adta az egzotikumát, hogy minden körülménye és baja ellenére sem mondott le a színekről, mondhatni ezzel mutatott fityiszt a világnak. Szóval azt szeretném kérni, hogy dolgozz ezzel, és kérek egy ismétlést, ahol ezt a dolgot kidolgozod, ahol amellett, hogy a párnát használod, adsz még más utalást is hozzá, és komponálsz egy Frida-hommage dolgot, mert te is szereted, én is szeretem, fontos. (hegyi)

Közel

Ez már többet mesél, mint az előző önképed, nekem olyan a történet, mintha a kamasz lány épp valamiért leszúrást kapna, és már nagyon nem érdekli, már kifelé figyel. Fura otthonosság érzet is van a képen, hiszen a haj, a gesztus keresetlensége olyan, mintha egy baráttal vagy barátnővel történne, amit látunk. Ez jó és fontos, mert ez szerintem kell ahhoz, hogy az ember elinduljon valamiféle önismereti úton. (hegyi)
értékelés:

10000 naposan

Egy fokkal közelebb jöttél, mint ami kényelmes lenne, vagy jobban mondva ami nem okozna feszengést bennem. Formailag is talán fél-fél centi minden irányban ráférne a képre, mert ez így most nagyon sok feszültséget hordoz a formák kicentizése és vágása okán. Ráadásul a világítás és az élesség egymás ellen dolgozik, a távolabbi szemed a világosabb, oda menne a figyelem, de a közelebbi az éles. Ez is plusz feszültség. Nos, a kérdés az, miért akarod a nézőt feszültségben tartani? Máshogy is mondom. Nem vagy kegyes magaddal. Szóval Andi, ha jelentkezel a Zártosztályra, megvan a feladat is hozzá. (hegyi)
értékelés:

Én

Sziasztok. Három hónapja találtam erre az oldalra és videókra. Sok hasznos ötletet útmutatást kaptam. Amit szeretnék tovább bővíteni. Ezt a képet tavaly, egy túrázás pihenője közben készítettem egy kompakt géppel.

Üdv a Látszótéren! Erős kezdés. Nincs mellébeszélés. Nincs szépítés, ez vagyok, itt vagyok, tessék. Ez fontos, ez erő, erre jó törekedni minden esetben. Ez egy kettős portré, és egy viszonyrendszer is kialakul, egy sorrend. A főszereplő te vagy, és aki még a képen van, ő láthatóan nem is fordul ide, más érdekli, másra figyel, háttérben is van. Nincs ezzel baj, csak fontos tudni, hogy a szereplők elhelyezése, elhelyezkedése alapvetően határozza meg azt, hogy a néző milyen fontossági sorrendben halad a képen. Így, hogy a másik szereplő nincs kontaktusban velünk, ez a helyzet várakozással teli, hordoz feszültséget. Az arc, a mimika is ezt erősíti nálad, fürkésző, nem vidám tekintetet látunk, aminek picit ellentmond a szalmakalap formája és az, ahogy a fejeden hordod, mert az meg vidám. Jó ez így, már ha ezt akartad elmesélni. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Ez lenne az én önarcképem. Nem tudom ,hogy magyarázatra szorul e a kép , de 2 képből lett 1 ezért is olyan mintha koszos lennék. A körülmények elég szegényesek voltak , a kamera , a telefonom , illetve a régi telefonom vakuja. Nekem az ilyen típusú képek tetszenek ,szeretek játszani a fénnyel ,hihetetlenül remek eszköze a fotózásnak.

Örülök, hogy eljutottunk az első leckéig, mert szerintem ez a lecke az alapozás bármi további irányokhoz, ezzel lehet a legtöbbet elmolyolni és igazából azt gondolom, hogy az önarckép az, amihez a legtöbb személyes közünk van. Ahogy látom, ez egy dual expo, vagy régi szóval szendvicsnega, több layer, réteg van itt egy képpé gyúrva. Ilyenkor szerintem az a legnehezebb kérdés, mikor elég, mikor mondjuk azt, hogy készen van. És ahhoz, hogy ez valóban jó eredményt adjon, nagyon erős kontroll kell, mert az effektek, a rétegekkel való meló be tud szippantani rendesen. A fő motívum az arc, és ez jól meg is marad, értelmezhető, nem veszik el az információk tengerében. A második réteg valami tájkép lehet, ház fenyőkkel, legalábbis a bal arcfélen ezt látom én. A kérdés az, hogy ennek mennyire kell hangsúlyosnak lennie, és erre az ad választ, mennyire fontos a közlés egészét tekintve neked. Ha az, ha jelentése van a háznak, akkor egy fokkal lehetne értelmezhetőbb is. Ha nem, akkor viszont kosz szinten van jelen, mint egy bányásznál, de akkor meg túl hegyesek azok a fák. Mindegy, melyiket választod, vagyis ez a te döntésed, most nekem a meséhez picivel több kéne a másodlagos layerből, de az nagy erénye a munkának, hogy ízléssel dolgozol és nem vitted el valami trendi cukorka irányba. Várom a folytatást, és felhívom a figyelmed a Zártosztályra is. (hegyi)
értékelés:

Önarckép

Kedves Kálmán, üdvözlünk a Látszótéren. A helyzet, amit mutatsz, érthető, átélhető. Ember a volánnál. Nyilván fontos számodra az autó vagy az utazás, vagy mindkettő, bár a képen a gesztusból azt érzem, mintha mindezt a hátad közepére kívánnád, de az is lehet, hogy a forgalom volt erős. Erre abból következtetek, hogy nincs öröm az arcodon, és nem nézel ránk. Várom a folytatást, küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

Bogláron

Balatonbogláron

Örülök ennek az önportrénak, mert bár láthatóan valami karsérülés után vagy, de mégis sikerült ennek ellenére is vidámságot csempészni a fotóra, és ez fontos dolog. Annyit mondanék javítandóként, hogy vagy egyenesre kell venni a horizontot, vagy ha valamerre elforgatod a képet, akkor kell találni valami új koordináta-rendszert, amiben új viszonyok, új függőlegesek vagy vízszintesek jönnek létre. Itt most talán az lenne a jobb, ha az eredeti vízszintet használod. Köszönet, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Képmutatás

Bár ez a kép lehet hogy inkább a selfieinek számít és nem önarcképnek, számomra ez a kép valahogy sokkal több egy sima selfienél. Bár ugyan tényleg ki lett posztolva a facebookra, és tényleg egy gyönyörű tengerparton készült, inkább a boldogság érzés és egy kellemes őrület amit meg akartam rajta örökíteni. Ugyan a hajam nem a legjobb a sós víz miatt, és tele vagyok pattanásokkal is, ennek ellenére nem hinném hogy tudnék csinálni magamról olyan fotót amin jobban tetszenék magamnak mint ezen a képen.

Kedves Márk, köszöntünk a Látszótéren, ritka egy vidám beköszönést kaptunk tőled, amit nagyon köszönök, ránk fér a vidámság. Annyi kritikám van, hogy én a kép tetejéből annyit vágnék, hogy jobbra fenn az a szikla már ne legyen benne, koncentráltabb lenne az üzenet, mert az a sötét folt nem ad hozzá a képhez, de a hangulat szempontjából ez a tónus és forma gyengít a vidám hangulaton. A pattanásokkal most ne törődj, majd kitanulod, hogy lehet retusálni azt is, szóval a kép tetszik, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Önárnykep napfogyatkozáskor

A háttér tekintetében ez a kép még felhőszerűbb, még légiesebb, akár a második világháborús filmhíradók is eszünkbe juthatnak róla. Viszont a figura szempontjából túl sematikus lett, az árnyék körvonalai nem adnak ki nagyon egyedi formát. Érdmes lenne ezzel még dolgoznod úgy, hogy megtartod ezt a hátteret, de azt még teszteled, hogy lehetne jelentése annak is, amit a test, a fej mutat. Az előző ebben az értelemben valamiért jobb. (hegyi)
értékelés:

Szelfi napfogyatkozáskor

Nem szelfi, ha megnézed a HetiHegyi adását, a szelfi lényege a pozőrség, a magamutogatás, a helyszín. De ez nem baj. A kép tetszik. Nagyon izgalmasak az árnyékokkal létrejövő formák. Olyan, mintha egy testesebb angyal várna, gondolkodna valami hegy tetején, hogy most akkor repüljön vagy se, és ha igen, merre. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

szabadság

Az első képem

Üdvözlünk a Látszótéren. Örülök az első képednek, hogy önportréval kezdtél. Sok minden üzenet van ezen a képen, és most én a képnyelv szerint mondom el, mit látok a cím függvényében. Szabadság. A kinti helyszín ezt erősíti, az is jó, hogy a háttérben fák, bokrok vannak. Ahhoz, hogy a szemeket is lássuk, túl korán van, magasan jár a nap, kora reggel vagy naplemente felé haladva több fény jutna az arc mélyebben fekvő részeire. A cím mellett a póló az, ami szöveges üzenetet hordoz. A szöveg mindig erősebb üzenet, elsődleges lesz, akár akarjuk, akár nem. Utána kellett néznem, mi ez a Harcos dolog, amit olvasok, ahogy látom, ez valami fajta összetartozást jelző vagy imitáló jel, szignó, van benne agresszió is, vagy nevezzük határozottságnak. Ami viszont ellentmond mindennek az üzenethalmaznak, az a két kar levágása. Ez a csonkolás a szabadságot is megvágja, levágja, beleütközünk a képhatárba. Szóval összefoglalva a helyszín jó, az üzenet egy része oké, de a gesztus ellene dolgozik a képnek. (hegyi)
értékelés:

Otthon

Köszöntünk a Látszótéren, örülök, hogy az önportréval kezdted, fontos dolog a bemutatkozás, magunk megmutatása. A kép őszintesége egyértelműen megvan, nem valami kitekert szelfi, pózolás, hanem valóban magad keresed a portré által, és ez jó, fontos. Ha négyzetesre vágod a képet, akkor nem lóg be a fotel, vagy mi, ott bal alul, meg jobbra az a falnál lévő pakk is lemaradhatna. Folytasd kérlek, keresd magad tovább, jó az irány. (hegyi)
értékelés: