1. Önportré, önábrázolás

Időkép

Áron, az van, hogy az ötlet jó, de most túl sok minden van a háttérben, vagy a szendvics tárgyi oldalán, és emiatt zavarosak a formák. Bevallom, az a rész a jó, ahol a függöny van. Azzal kéne valamit kezdened, és a többit minimalizálni, mert a csöngő, a kenyértartó előtti cuccok nem segítenek. Kérhetek egy ismétlést? (hegyi)

Sziámi

Az ötlet jó. Tanulmány ez, amit meg kellene csinálnod majd. Az jó, ahogy a két fél működik, és az is, hogy a tükröződést próbáltad imitálni. A tónusok is rendben. A tartalommal kell még molyolni. Ugyanis az el kell dönteni, hogy tükröződést akarsz, tükrözést, vagy akarsz-e a két fél között különbségeket is. Most ahol a fejtetők találkoznak, ott az nincs megoldva. A másik a szélein, ahogy el van mismásolva, hogy az most valami tárgy, ami takar, vagy ruha, vagy el van maszatolva, hogy ne jöjjön ki, hogy nincs kigondolva, hogy test legyen vagy ruha vagy mi. Ezekkel kell még foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Önmagam fotózása

Folytattam önmagam fotózását a kerti asztalra tett kamerával. Egész alakos képeket készítettem párat. Bíztam benne, hogy a szomszédok nem látnak meg és nevetnek ki. Budapest, kőbánya , Panasonic G7, portré mód

Jó, hogy két kamera is van, a mobil és az, amivel dolgozol, ez egy út arra, hogy a tevékenység közben mutasd magad, és ez jó irány. A szomszédoktól ne tarts, el vannak azok magukkal foglalva. Annyi javaslatom van, hogy egyrészt picit sötét a kép, és itt is lehetne 10-15%-ot visszább a szaturációból. Nézd meg, hogy a fényképeződ nincs-e sRGB-ben hagyva, ha át lehet Adobe RGB-re állítani, az sokat segíthet, mert az sRGB az, ami túlszaturál picit. És érdemes figyelni a függőlegesekre, vízszintesekre, mert az ha egy ház van pl a háttérben, fura lehet, hogy miért dől. Várom a folytatását az önportrézásodnak. (hegyi)
értékelés:

Munka után kávémmal

Hazaérve, munkaidő után, ablakom előtt leültem a kiskertemben kávémmal, fotózáshoz készülve. Megpihentem és közben azon törtem a fejem vajon jó portrét tudok-e készíteni magamról az első lecke szellemében. Budapest, kőbánya, Panasonic G7, portré mód

Üdv a téren, köszönet a képért, jó ötlet. Kicsit még bizalmatlannak tűnsz az eredményt illetően, de ez majd változik. A csészéből picivel több kéne, hogy a kép maga is elmondja a szitut leirat nélkül is, és talán egy kicsit a szaturációból visszább lehetne venni, hogy a bőr színe ne legyen ennyire vörösben. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Önportré

Bemutatkozásként ezt a képet csináltam magamról. 5-6 éve érdekel a fotózás, és most jutottam el odáig, hogy szeretnék ezzel komolyan foglalkozni. Elég nagy kihívást jelent egy önportrét szoftboxokkal igény szerint bevilágítani, és időzítővel elkészíteni a képet, ezért a kötelező körön kívül nem is nagyon próbálkozok majd ilyennel. Én a kamera másik oldalán mozgok otthonosan. A technikai részletekben szeretek elmélyülni.

Gábor, üdv a Téren. Szeretnélek rávenni, hogy foglalkozz ezzel még, mert nem csak azért fontos, mert a Hegyi kéri, meg a bemutatkozás, meg legyünk rajta túl, és értem is, hogy a másik oldalon kényelmesebb az élet, de épp ez a lényege, hogy ahhoz, hogy a másik oldalon állva a modelljeiddel is jól tudj működni, magad bőrét is vásárra kell vinni, különben nem tudod, mit él át a modell, mit bír, meddig, hol él egy gesztus és hol hal meg, szóval megéri a vacakolást még ez. Annál is inkább, mert én értem, hogy az üzenetbe bele akartad tenni azt is, hogy te a másik oldalon vagy most és ez neked a rossz oldal, és kicsit szégyellős is vagy, meg kényelmetlen is, ez javarészt sikerült is, de azt te is látod, hogy tónusrendben azért ezen van mit még melózni. Szóval várnám a folytatást még erre, próbáld ki, mi van, ha nem műteremben, vagy "műtermiesen" csinálod. (hegyi)
értékelés:

Ablakos

Sokat gondolkodtam ezen a képen. Valami nem kerek. Értem, miért így vágtad ki. Értem, hogy az ablaküveg két rétege adja a duplázást, de ehhez jön még egy bemozgatás is, és ez így már nekem sok. Azt nem tudom, hogy megtalálható-e az a pont, ahonnan ez a duplázás kevéssé erős, ki lehet-e szűrőzni, nyilván ez mind elvenne a spontaneitásából. Szóval oké, jó ez, de valahogy elfáradok a duplázás okán, és emiatt nem is nézem annyit a képet, hogy elkezdjem felfedezni a terepet. Lehet, hogy egy közelebbi portrénál kevéssé zavarna. Nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Bemutatkozom

Sziasztok! Több éve foglakozom fotózással, kissebb nagyobb hullámokban tör rám. Ez itt az első feladatmegoldásom, a fotó a szobámban készült, a kacér mosoly a lehetőségnek szól, amit ez a közösség nyújthat nekem. A képeket digtális géppel készítem, viszont papám zenitjéről csent fix orosz objektívekkel. A képen a falről visszaverődő, és a függönnyel szürt fények láthatóak. Mivel az objektív gyújtótávja 2.0 volt, ezért a fókusz behúzását bíztam csak segítőmre.

Barnabás, üdv a téren! Alapvetően tetszik ez a megoldás, a mosoly is jó, a gesztus is, kicsit több derítés elférne, hogy a másik szemed is éljen, hiszen a mosoly is azon a feleden jelenik jobban meg. Azonban két dolog van. Az egyik, hogy nincs meg az élesség igazán. A másik, hogy be is mozdultál. Jó dolog a fix objektív, de azt tudnod kell, hogy ha nem a gyártód csinálta, hanem pl egy Zenit lencséi, az analógnál sokkal lazábban vették a minőségi elvárásokat, mint a digitnél, ez azért volt, mert a film maga kevésbé háklis, mint a szenzor, ezért az eredmény sok esetben lágyabb rajzú kép lesz, több hibával. Ezt jó tudnod, hogy ne érjen csalódás. Várom a folytatást, még akár erre a leckére is. (hegyi)
értékelés:

Feketén fehéren

Sziasztok! Ezzel a legfrissebb önarcképpel szeretnék bemutatkozni, amit pont egy hete készítettem magamról. Vagyis készítettünk, mert anyukám is besegített. Mindent én csináltam, az LCD kijelző is felém volt fordítva de nem volt állványom, vagy önkioldóm, így ő tartotta és nyomta meg a gombot amikor szóltam neki. Nem volt könnyű feladat, de nem hagyhattam ki azt a napot. Nagyjából évente kap el az ihlet, hogy otthoni körülmények között képet készítsek magamról, amikor minden klappol, jól áll a hajam, szép az arcom, nem pattanásos, de azért raktam egy kis sminket, és még a fény is jó ami az ablakon beszűrődik. Már késő délután volt, 4 óra körül, nem volt nagyon borús az ég de pont annyira, hogy természetes derítőként funkcionáljon a Nap előtt. A nagy ablakok előtt kellő távolságban elhelyezkedve pont elég fényt kapott az arcom, persze egy kicsit alakítottam a beállításokon Lightroomban. Photoshopot nem használok mert nem is tudok, de amúgy sem vagyok híve a túl sok retusnak.
Egyébként egy Canon700D géppel rendelkezem, ezzel és a kit objektívvel fotózok már lassan öt éve, de végre beszereztem egy 50mm f1.8-as obit amivel ez a kép is készült. Gimiben kezdett el érdekelni jobban a képkészítés (most 24 éves vagyok), amikor az egyik média órán a kompozíciókról volt szó és házi feladatként olyan képeket kellett csinálnunk (én akkor még mobillal) amiken alkalmazni is kellett azokat.

Köszöntünk a Látszótéren, ez egy jó kezdés, és határozott elképzelés a portréról, szeretem ezt a képet. Őszinte, keresetlen, egyszerű és mégis jó megoldás, mert van benne némi feszültség. Ezt lehetne fokozni, vagy egyértelműbbé tenni akkor, ha az biztos döntés lenne, hogy nem a kamerába, hanem a kijelzőjére nézel - gondolom felfelé billenthető kijelző lehet, mert egy picit felfelé nézel el. Fontos, hogy a tekintet hova néz. Jelentése van. Amit leírsz, most arra pár szót. A retus nem azt jelenti, hogy az ember tokától bokáig jár a manipulációban, alapjában a retus feladata portrénál a bőrhibák korrigálása, ha szükséges, a tónusok, a fények vagy árnyékok finomítása vagy erősítése, szóval nem kell egyből arra gondolni, hogy hogyan varázsoljunk a semmiből valamit, de fontos az utómunka. Erre amúgy a Lightroom is alkalmas, nem kötelező a Photoshop. Ajánlok figyelmedbe egy plugin csomagot, NIK collection, vagy ha FF, akkor Silver Efex Pro. Elvileg fizetős, de megéri, mert nagyon szépen hozza az analóg zajt, a tónusokat, szóval jól lehet vele dolgozni. Ami a távkioldót illeti, nem ismerem a 700-as Canont, de vannak ma már rádiós távirányítók, amik az exponálást segíthetik, nem is nagyon drágák, és ebbe akkor is érdemes beruházni, ha nem csak önportréban gondolkodsz, portrézásnál is jó lehet, ha állványon a gép, beállítasz mindent és az exponálást már nem a gépbe nézve csinálod. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Portré

Sziasztok, ezzel a képpel szeretném megkezdeni tanulásom köztetek. Zoli vagyok január óta foglalkozom komolyabban a fotózással, bár egész eddig is nagyon érdekelt, de idén sikerült egy rövid fotós tanfolyamra beíratkoznom és megprobálni elsajátítani az alapokat. Szeretnék sokat tanulni és napról napra egyre többet tanulni szívni magamba a tudást :) Remélem remek helyre táláltam köztetek. Próbálok minél aktívabban részt venni és tanulni a hibáimból, törekedni rá, hogy egyre jobb képeket tudjak csinálni....

Kedves Zoli, üdv a Téren. Jó kezdés ez, kicsit ilyen északi bűnügyi filmes a nézésed, némi titokzatosság van benne emiatt. Amin kell picit finomítani, az a világítás. Most egy picit sok jobbról, kevés balról, ezt kéne összébb hozni annyival, hogy az arcszélednél ne menjen el majdnem a kiégésig, a másik oldalon meg az arc formája jobban meglegyen. Ugyanis ami világos egy képen, azt közelebbinek is érezzük, ez az egyik ok, hogy anatómiailag fura a hatás így, a másik, hogy ha ennyire árnyékban vagy, akkor már legyen teljes a sötétség, de akkor meg a formákkal kell jobban játszani. Nyilván az már egyéni ízlés kérdése, meg annak is, hogy mit akarsz mondani, hogy mennyire hozod össze a világítás két felét, de valamennyi derítés kéne még, az biztos. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fly, Robin, fly!

Nos, Feri, én ezt pártolom, jó irány és jó a mondanivaló is, tetszik, amit kitaláltál. Formailag és tónusban is rendben vagyunk. Ami viszont nekem problémás, hogy ezt a széles verziót alkalmazod, ami érthető, ha azt veszem, hogy a két oszlop benne legyen, viszont ha tartod a 3:2-es arányt, az annyit adna hozzá, azon túl, hogy kevéssé lenne fura az arány, hogy lenn is, fenn is több lehetne, és akkor ez a repülés-kényszer, elszállnék-nem lehet ellentérpár is jobba kijönne. Ezt egyrészt azzal lehet elérni, hogy nem vágsz ennyit, nyilván, másrészt mivel úgyis dőlnek az oszlopok, még lentebbről fotózod, ezzel még erősebben adva annak, hogy felemeld magad. Ami anatómiailag kérdéses, az a hasnál a vágás. Ott is lejjebb kéne menni. Én adok erre 3 csillagot, ha te meg küldesz egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Piszkos alak a múltból

A képet egy, a helyiek szerint szokványos szovjet otthonban lőttem, a konyhatartozék egyenszekrény tükrében, függönyön szűrt fényben. Pont volt szerencsém (?) erre járni és nem akartam várni a feltöltéssel míg hazaérek. A kép jó hangulatban készült, de a feltöltés egy kínlódás volt. Laptop nem volt nálam, tabletre fotókat tölteni, pixelpontosan méretezni és akár csak átnevezni az Android struktuláris és egyéb váratlan hibái miatt másfél órás kiváltság. Asszem a múlt árnya maradok, a jelen és a jövő túl aljas nekem.

Üdv a Téren, ez egy jó kezdés, a leírás is szuper hozzá, ad egy plusz hangulatot, ami részben a képen is látható, az ötlet klasszikus, a tükör jó barátja a fotósnak, jól lehet használni, ha az ember belekalkulálja, hogy az élesség ilyen esetben viszonylagos lesz, mivel maga a tükör üvege az, ami ront ezen a vastagsága és a dupla tükrözéséből adódó szellemképhatás miatt. Szóval hajrá, várom a folytatást, jöhet még önportré, izgalmas terep ez, hidd el, jól lehet benne dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Máté Bence kiállítás

Máté Bence kiállítás volt BP-n a Bazilikánál. Nagyon látványos volt, érdemes utánamenni Debrecenbe, mert most éppen ott állítják ki.

Jó réteges összefoglaló egy kiállításról, izgalmas, ahogy beúsznak a formák. Azért majd alkalmasint ha visszatérsz a rendes fényképezőgéphez - mert ugye visszatérsz - az utómunkával is kell kezdjünk valamit, hogy kihozzuk a maximumot egy képből, itt ráférne egy kis tónus gatyába rázás. (hegyi)
értékelés:

Hullámok között

Kedves Áron, örülök, hogy rászántad magad és belekezdtél az első leckébe, kifejezetten érdekes lett a megoldásod, nem csak azért, mert nem közvetlenül a kamerába nézel, de azért is, mert érdekesen játszol a térrel. Ha szépen körbe lenne vágva, persze az is működne, hiszen egyben van úgy is a kép, de azzal, hogy jobbra ott az az üres tér, az egész kap egy külön dimenziót. Olyan, mintha bekukkanthatnánk egy történet születésének körülményeibe. Nekem tetszik ez a megfejtés, szóval köszönet, és örömmel várom a további első leckéidet is. (hegyi)
értékelés:

Én(kép)

A kép egy Sony A6000 készülékkel készült, Sony PZ 18-105mm f/4 G OSS objektívvel állványról és beépített távvezérlővel. Utómunka Cature One 11 + Silver Efek Pro 2.

Exp: 1/200 s
Rekesz: f/5
ISO: 500
Fókusztávolság: 105 mm

Üdv a téren, ez egy jó önkép, tetszik, jó kezdés. És várom is már a folytatást. Egy dolog, amit én tapasztaltam, hogy a silver fx az hajlamos arra, hogy amíg dolgozol benne, minden oké, jónak tűnik, majd amikor enter után legenerálja a képet, az egy picit mindig mintha fátyolosabb, sötétebb lenne, mint amire számítottam. Legalábbis mac-en így van. Persze nem tudom, hogy ez koncepció is volt, hogy ennyire szürkében hagyod magad, vagy kalibrálási kérdés is, de mondom, alapvetően a portréd jó. (hegyi)
értékelés:

Egy újabb önportré

Feri, kommentben Pistának kiválóan leelemezted a képet. A függöny jó, semmi baja, sőt. Csak kéne még a térből, hogy a szociója jobban jöjjön. A kezek. Egy bögre a kézben. Valami, ami sztorit csinál. Így ez most nem elég. De jegyezd meg, hogy, hol, mikor, hogyan, mert ezt jó lenne nyáron ismételni, jobb fényekkel, kevesebb gönccel. (hegyi)