13. Életkép, zsáner

Fél nyolckor Zoli megérkezikVirágültetésRüszü viccelA tejespohár pillanatNem sikerült, Kálmán megúszta

Életképek a Metró Kőér utcai telephelyéről a nyolcvanas évekből Zoli bácsival, Kálmánnal, Sanyival és Rüszüvel.

Royal Mile, Edinburgh

Nagyon sok mindenbe nem tudok belekötni a kép kapcsán, megvan az életkép jellege, és az is jó, hogy lementél az ő szemvonalukra, de valahogy nekem azért nem igazán kiemelkedő a dolog, és ennek talán az lehet az oka, hogy annyira szűk a kép, hogy nem kapom meg azt az atmoszférát, ami őket körbevette, így nem tudok belehelyezkedni a szituációba, nem érzem, mi is volt, hol is volt, és így nincs viszonyításom. (hegyi)
értékelés:

Koldus

Itt kifejezetten problémásnak érzem, hogy a főszereplő szinte nincs a képen. Abban lenne ráció, ha ő nyugalomban lenne, és a körülötte elsietől lennének bemozdulva, de most szinte nincs emberi nyom a képen. A baj bennem amiatt van, hogy ha ez csak úgy, semmi faksznival le lenne fotózva, akkor lehet, hogy egy jól komponált és érzelmes képet kapnánk, de ez így nem kideríthető. (hegyi)

52/12 Munka

lásd még: http://latszoter.hu/szakkor/film és http://latszoter.hu/szakkor/casanova
megint jókor voltam jó helyen.

A megfigyelés jó, humoros, tetszik. De az, hogy nincs kiegyenesítve, hogy a függőlegesek ennyire hanyag módon vannak odavetve, miközben a kép tele van támponttal arra, hogy mi merre hány méter, szóval nem értem, tényleg, ezt azért lehet látni, hogy bajos, szerintem. És még akár utómunkában is korrigálható lenne, mert van fenn és lenn annyi, amibe belefér a veszteség. Gáborom, ezt azért illik megcsinálni. (hegyi)

Kedd, Szerda, csütörtök.Kedd, Szerda, csütörtök.Kedd, Szerda, csütörtök.

Utánlövés az azonosítók feladványhoz. A három kép három egymás utáni nap készült, eddig tartott a tábla felfrissítése.

Ahogy látom, itt egy olyan munkavégzést mutatsz be nekünk, hogy hogyan készül egy ilyen utcanévtábla, hogyan újítják fel, ennek a metódusait mutatja be ez a sorozat, ilyen értelemben ez nagyjából működik is, abban viszont nem vagyok biztos, hogy a középső kép az annyira értelmezhető. Nekem még hiányzik ebből a sorozatból egy kép, mégpedig az a kép, ami a felújítás előtti állapotot mutatja, tehát itt most már benne vagyunk a közepében, már a bácsi lefestette ezzel az ezüst színű alapozóval, szóval maga az izgalmas, ahogyan ezt megmutatod, de nincs teljes képsorunk, hiányzik a hétfő. Ahogy írod, ez három nap munkáját mutatja, ahogyan a festék száradási idejét ismeri az ember, kell is ennek ennyi, de most én ehhez hozzátenném azt a meglátásomat, hogy ebből kimaradtak lépcsőfokok, még akkor is, hogyha te ezzel felrúgod azt, hogy napi egy képet készítesz, lehet, hogy a téma esetleg megérte volna. Meg valahogy a technikával is van némi problémám, gondolom, telefonnal csináltad, hát, ettől egy kicsit fátyolos az egész. Én most azt mondom, hogy az ötlet maga kap egy csillagot és a kivitelezés meg az, hogy hiányos, attól nem tudom ezt most igazán a szívembe zárni. (hegyi)
értékelés:

Falunap - Főzőverseny

A főzőverseny rész nekem ebből a képből nem jön ki, mert amit itt most látunk, az nekem inkább egy Matula bácsis hangulat, kicsaptuk a gyereket vidékre nyaralni és a nagyapa majd megtanítja őt gulyáslevest főzni, és a srácon meg látszik, hogy minden mással foglalkozna, elmenne inkább biciklizni. Érdekesen áll hozzá ehhez a helyzethez azzal, hogy zsebre van dugva a keze, kicsit ki is fordul a nagyapa világából. Szóval az most mindegy, hogy ez főzőverseny vagy sem, az üzenete nagyon erős arról, hogy ennek a két embernek milyen is a viszonya, a kommunikációjuk milyen irányban folyik. Ettől még lehet, hogy a következő pillanatban ez a fiatalember ránézett erre a bácsira, de most még úgy tűnik nekem, hogy van egy ember, aki adja az információt, és van egy másik, aki kevésbé akarja azt befogadni. Szóval jó ez a ritmus, ezzel abszolút egyet tudok érteni, ami egy kicsit furcsa és kilóg, lehet, hogy az utómunka miatt van így, nem tudom, az maga a kályhacső, ott fent a fánál teljesen furcsán jön ki, mintha rávakuztál volna, az egész olyan érdekesen dudorodik ki a képből, van egy 3D-s élmény. Ezt nem azért mondom, mert baj lenne, de én azért egy picit sötétebbre vettem volna, hanem csak a furcsasága az, amit megjegyzek, nem egy szokványos dolog. A másik kérdés az és nem tudom másképpen mondani, de azért is vagyunk itt a Látszótéren, hogy ilyenekről is beszéljünk, mert célszerű a dolgokat tisztába tenni exponáláskor, hogy ne legyenek kétséges helyzetek, ne maradjanak kétséges helyzetek, hogy mit csinál a bácsi a zsebében. Valószínű, hogy az egy kötényke akar lenni, de félreértésre ad okot, hogy vakaródzik vagy mit csinál, lehet, hogy érdemes lett volna várni, amíg ez tisztázódik. Nagyon fontos a fotográfiában, hogy milyen pillanatot merevítünk ki. Nem konkrétan ide tartozik, de jelentéssel bír és gyakorta találkozhattok vele a valóságban, a sajtófotóban szokták ezt használni két területen, az egyik a sportfotó, amikor valami idétlen pózban ott van a labda a játékos orra hegyén, vagy éppen bebandzsít a szerváláskor a pingpongozó, vagy az úszó torz fejet vág, minden pillanatból ki lehet metszeni egy ilyet, a sportfotósok előszeretettel csinálják ezt. Ide lehet tenni a természetfotósokat is, amikor úgymond humanoid érzelmekkel próbálnak felruházni állatokat és jaj de néz a mókus. A másik terep a politikáé, amikor úgy csinálunk az ellenfélből hülyét, hogy egy beszédszituációból pont olyan részt választunk, amikor el van ferdülve a szája vagy ki van nyitva túlságosan a szeme, vagy be van csukva, és ezt szövegkörnyezetbe elhelyezve direkt félremagyarázzuk, hogy a néző is röhögjön, jobb esetben vagy rosszabb esetben orientáljuk, hogy mit gondoljon az adott közszereplőről. Úgyhogy erre érdemes odafigyelni. Következő veszélyes terület az evés, amivel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy evés közben én nem szeretek embert fotózni és másnak sem ajánlom, mert igenis félreérthető lesz, ritka az a pillanat, amikor evés közben az ember nem grimaszolna furcsán. Szóval ott a bácsinak a kezével van valami baj, nem teljesen tisztázott ez a szituáció. (hegyi)

kávé

Picit sok. Megint az a kérdés, azt el kell döntened, hogy téged mi érdekel és annak megfelelően kell fotózni ezt. Nem nagyon értem, hogy miért álló ez a kép, mert ott a Callas felirat fölött, ami ott az üvegen van, már vágható a kép, már a parkoló jelzése sem kell. Akkor sokkal koncentráltabb az étlap és az üveg felirat közötti összefüggés jobban kijön. Ez így egyébként még rendben is lenne, de azt sem nagyon értem, hogy miért hagytad benne a jobb szélén a falat, miért nem a sötét résznél vágtál, tehát ott elindítottál egy formát, de annak semmi értelme nincs, mert nincsen ott még olyan szereplő, aki miatt fontos lenne azt ott meghagyni, ettől az vágható. Valószínű, hogy elvitte a figyelmedet ott a háttérben az az autó, ami nagyon világos, de hát most az a legvilágosabb, arra figyelek, itt erre a három figurára meg alig. A másik kérdés meg az, hogy ők nagyon néznek valamit, de nem tudom, hogy mit. Valószínű, hogy ez egy fekvő kép lenne és az állósága miatt nem sikerült ezt most megoldanod. A nagyobbik problémám inkább az, hogy kicsit fáradtak a tónusok. Ezt több képednél észrevettem, úgyhogy vagy a monitorkalibrációt kellene megnézned, vagy pedig átgondolni azt, hogy miért ebben a tónusban dolgozol, mert az élet veszik ki belőle. Ha kicsit összébb húzod a tónusskálát, akkor már jobban működik ez az egész. (hegyi)

ima

Fujifilm+Zeiss

Én inkább azt mondanám, hogy 'Templomban', mert az ima itt most kevésbé jön ki, legfőképpen azért, mert ez a bácsi itt a fejét vakargatja, és ez nem az imához kapcsolódik, hátulról amúgy is nehéz lenne megmutatni, hogy ő imádkozik, hiszen az imádkozás fontos manifesztuma az összekulcsolt kéz, tehát figyelj arra, hogy a szimbólumok hogyan működnek és hogyan nem. Egy picit érdemes lett volna elmozdulnod kifelé a padból ahhoz, hogy a bácsi füléhez ne tapadjon hozzá ennyire, mint egy nagyra nőtt walkman fejhallgató, a padsor díszítése. Egyébként maga a meglátás az rendben van, de pontosítani kellene azt, hogy honnan fotózod. (hegyi)

Lux Bridgewalker

valaki más emléke

Most az van, hogy az nem eldönthető nekem ezáltal a képberendezés által, hogy ez egy kép, amit egy mozifilmből kivettél és nézel vagy pedig ez a valóság. Ez azért nehézkes most, mert ez az L alakban megvalósuló sötét keret, ami alul és jobb oldalt létrejön, ez azt erősíti, hogy ez valami képernyőn van, és közbejön valami külső történés is, amiből persze semmit nem kapunk. Valószínű, hogy nem így történt és ez a valóság, csak azt vedd figyelembe, hogy ahol nincs információ, ott nincs információ, de ettől még képalkotó elem. Tehát azok a tömegek is benne vannak a képben és nem nagyon értelmezhető, hogy miért. (hegyi)

Babetta Horgász

Hát igen, a Babetta az a Linda című tv sorozat óta nagyon fontos a városi néplélek szempontjából, mint közlekedési eszköz, van ennek húzása. Én egy kicsit közelebb mentem volna a motorhoz, mármint oldal irányban és akkor jobban összekötődne a motor, a fa, a kis szék, a bácsi, aki pecázik, de most a kettejük között van egy szünet, ami nincsen áthidalva. (hegyi)

A látogatás

A képen Kiscsatári Marianna és Mandur László látható Demeternél, vendégségben.

Utcazenész

Győr. A harmonikás utcazenészt fotóztam, mikor arra járt egy ismerős família és bekapcsolódtak a show-ba. Canon EOS 70D + Sigma 24-105mm lencse

Érdekes kérdés, hogy ez a banyatankos bácsi most itt mit akar, hogy ő énekel vele, vagy épp leüvölti a fejét. Jó a háttér is meg jó a helyzet, csak tudod, mi a bajom? Hogy nem látszik, hogy milyen hangszeren játszik a zenész. Sejtem, hogy ez valamilyen harmonika lehet, tangóharmonika, de csak sejtem. Hát a cipő az mindent visz a bácsin, azért ezt érdemes lett volna megcsinálni szemből. Odamész, dobsz egy kis pénzt a tokjába és utána csinálsz egy fényképet, ha ez egy kölcsönös beleegyezés egy biccentéssel, akkor hajrá. Azzal, hogy dobsz neki pénzt, azzal tulajdonképpen ezt meg is váltod, hogy lefotózhasd és akkor személyesebb lesz a dolog, ha mint portré nézem. Ha azt nézem, hogy ez egy helyzet, egy szituáció, akkor viszont maga a dolog az jó, kicsit szűk, lent is férne még el belőle, jobb oldalon is, ahol a néni éppen dob bele a harmonikatokba, ott is jó lenne, hogyha egy kicsit tágabb lenne ez az egész, jobban hozná az atmoszférát. (hegyi)