13. Életkép, zsáner

Gitár párbaj

Kárpátia koncerten a két szóló gitáros párbajozik. Eszköz : Huawei Mate 9 27 mm f 2.2 dupla optika ( 12 Mp rgb és 20 Mp monokróm) A kép 320 ISO és 1/30 záridő, f 2.2 (más lehetőség nincs) rekesszel 48 mm-es zoom távval készült.

Római

Azt hiszem, valahogy úgy vagyok ezekkel a görbült tereket létrehozó szupernagylátószögű objektívekkel rajzolt képekkel, mint a panorámafotóval is, vakfolton van nálam jószerivel ez a világ. Értem, látom, de nem tudok vele mit kezdeni. Ez nem a te hibád, ez egy helyzet, amit én nem tudok valószínű megugrani. Az a nagy üres tér középen, hogy minden kiszorul szélre, szóval na. De adok rá három csillagot, meg elismerem, hogy biztos fontos és jó ez, csak én vagyok ehhez balfácán. (hegyi)
értékelés:

Görnyedt hát

Ez egy jó szoció, jól mesél egy emberről, egy világról, amiben él, mint egy itt felejtett emlék, minden ellenére, a rohanás, a zaj, az érdektelen nemtörődömség ellenére is teszi, amit fél évszázad óta minden nap, kimegy és söpör. Neki ez fontos és amíg fel tud kelni, ki nem hagyná. Ez benne van. Viszont a tónusrend, a kontraszt csökkentése modoros, nincs oka, miért akarod ebben a szürkében tartani. Érzelmes a kép önmagában, ha erre így erősítesz rá, érzelgős lesz. Ő még itt van, él, még kimegy az utcára, ő nem egy emléknyom, hogy megfakítsuk, attól, hogy öreg, az ő világa, amíg van ereje kimenni, addig ugyanolyan valós, mint a tiéd vagy az enyém. És ha már ennyire közel vagyunk hozzá, megáll ez négyzetesben is. (hegyi)
értékelés:

Cuki tükör

Egy kis játék a tükrös mennyezettel egy cukrászdában (az én sütimet lenyúlta az egyik gyerkőcöm, így nekem csak a kis Canon maradt ott középen :-)

Ez egy valóban jó kis játék, és a legfontosabb benne a megfigyelés szerepe. Az, hogy ha már van tükör, használod. Persze ehhez lehet, hogy kellett, hogy a gyerek elvegye a sütidet, és ne a kajára koncentrálj. Oké, lehetne keresni retusálnivalót, de itt a hangulat a fontos. Ha nincs elvetemülten megközelíthetetlen helyen ez a cuki, avagy ha találsz más ilyen helyet, lehetne ezzel még dolgozni, ötleteket keresni, más szereplőkkel más szitut, szóval izgalmas, jó irány. (hegyi)
értékelés:

Hajnali ebéd

Hajnalban jártam a várost és ez a látvány fogadott. Azt éreztem ,hogy le kell fotózzam !

Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:

Pihenő

Nos, mint önkép, ezt a fotód is kedvelem, van hangulata és erős üzenetet ad, jó a közvetlensége is, hogy így bevonsz minket a pihenőidődbe. Azonban ha zsánerként nézem, akkor szűk a tér. Ahhoz, hogy jobban értelmezhető legyen a történet, hiszen a zsánerhez az is kell, a jellegzetességeknek evidenseknek kell lennie, azaz ha ennyire szűkek vagyunk, akkor csak részek, töredékek maradnak. Nem azt mondom, hogy leltárt kell készíteni, nem az iskolás módon hiányolom, hanem azt a teret, ami a gesztusokhoz kell, a sztorihoz, hogy én is ott üljek veled, és ne csak a fejtetőd szemléljem. De az előző képpel együtt ezek erős dolgok, szóval abszolút ez az az irány, amit majd fényképezőgéppel is meg kellene csinálj. Még van jó idő talán, szóval most kéne rákapcsolni a külsős képekre. (hegyi)
értékelés:

Nyáron, írás közben

Én kedvelem az életképeket, mert betekintést engednek, de főleg azokat kedvelem, ahol azért marad valami pici, óvatos távolságtartás is, valami intimitás, és itt most ezt a valódi távolság ábrázolása adja meg. Ami viszont elbillen, az a tömegelhelyezés. Valahogy beljebb kéne legyen a laptop, mert most annyira kiszorult így a szélre, amit nem tud teljesen egyensúlyozni a nagy tér balra. És ami még fura, az az, hogy hogy lehet az, hogy csak a terítő vakít, hogy minden máson van egy szürkés fátyol. Így most a terítő ezért külön hangsúlyt kap, ami nem tudom, mennyire volt szándék. (hegyi)
értékelés:

Fél nyolckor Zoli megérkezikVirágültetésRüszü viccelA tejespohár pillanatNem sikerült, Kálmán megúszta

Életképek a Metró Kőér utcai telephelyéről a nyolcvanas évekből Zoli bácsival, Kálmánnal, Sanyival és Rüszüvel.

Royal Mile, Edinburgh

Nagyon sok mindenbe nem tudok belekötni a kép kapcsán, megvan az életkép jellege, és az is jó, hogy lementél az ő szemvonalukra, de valahogy nekem azért nem igazán kiemelkedő a dolog, és ennek talán az lehet az oka, hogy annyira szűk a kép, hogy nem kapom meg azt az atmoszférát, ami őket körbevette, így nem tudok belehelyezkedni a szituációba, nem érzem, mi is volt, hol is volt, és így nincs viszonyításom. (hegyi)
értékelés:

Koldus

Itt kifejezetten problémásnak érzem, hogy a főszereplő szinte nincs a képen. Abban lenne ráció, ha ő nyugalomban lenne, és a körülötte elsietől lennének bemozdulva, de most szinte nincs emberi nyom a képen. A baj bennem amiatt van, hogy ha ez csak úgy, semmi faksznival le lenne fotózva, akkor lehet, hogy egy jól komponált és érzelmes képet kapnánk, de ez így nem kideríthető. (hegyi)