13. Életkép, zsáner

A látszóteres Szentivánéji Maraton adása alatt készült helyzetkép.

Budapest. Járom a várost és mindenhol daruk, munkagépek. Emberek akik kezükkel formálják az acélt, öntik a betont. Egyszerű nevek. Pista Józsi Feri Laci. Kisemberek akiknek megmondják mi hogyan legyen mettől meddig dolgozzanak. Ők nem bonyolítják túl a folyamatokat. Ők azok akik a papíron és digitális számokban lévő grafikákat terveket megteremtik a világunkban. Ők azok akik kis emberek mégis a legnagyobb dolgokat ők viszik végbe. Láthatóvá tenni a láthatatlant. A tervből valóságot hoznak létre. A projektek elkészültével nem az ő nevük fogja fémjelezni azt amit alkottak. Mégis ezek a nevek azok akik nélkül nem lenne semmi. Adjunk hát hálát a Pistákért, Józsikért, Ferikért, és Lacikért. :)

Nagyon fontos szerepe van annak, hogy a kamerát hova helyezed, honnan nézed, mutatod a szituációt. Nem lehet szemmagasságból ilyet jól megoldani, mivel ki kell emeld a szereplőket, úgymond fel kell emeld ahhoz, hogy ők legyenek a főszereplők. Egyszerű ez, lejjebb kell guggolni. Akkor a szerszám és az ember is feljebb kerül, így formailag is kikerül a csövekből és egyszerűsödik, egyértelműbb lesz a kompozíció is, és nem lesz ekkora felesleges tér a feje felett. A szín, meg minden más egyébként elég izgalmas, szóval van ebben power, csak komponálni kell pontosabban. (hegyi)
értékelés:

az újabb őrület

Nos, ez egy emlékkép. Azért nem tud ennél több lenni, mert rendezetlen, esetleges. Nyilván, valós élethelyzetben ez így zajlik, de a fotóban hacsak nem szocio a téma, nem a valóságot keressük, hanem a mesét és az esztétikát, lehetőleg egyszerre. Ez szól egyrészt anatómiáról, annak esztétikájáról, vagyis a pózról, másrészt ugyanúgy rendezendő, vagy átgondolandó, mint egy csendélet lenne. A homokba fúló eszközök és a sok matatás nyoma is kusza. Nyilván, nem azt mondom, hogy át kell szitálni és zen módra elgereblézni a homokot, de ez most too much. (hegyi)

Budapest Váci utca. Szeretem az igazságot, és nem csak a szebbik részét látni az életnek. Hiszen köztünk vannak az elesettek is, akik segítségre szorulnak. Ez a kép nem csak arról mesél hogy egy hajléktalan kéreget. Egy kettétört sors várja, nem a felszabadulást, de legalább egy falatra valót. Egy olyan világból kiált felénk, ahol már nincs önelégültség, önhittség, felfuvalkodottság, büszkeség. Ami maradt, az élet. Ilyenkor szívünkben is érezzük hogy jön egy érzés, amely abból a világból való ahol nincs önelégültség önhittség,.. fájdalom és bánat. De engedünk e ennek a tiszta érzésnek hogy adjunk. Ezáltal ha csak egy kicsit is kapcsolatba kerülünk azzal amit bár odafent keresünk, pedig szívünkben lakozik. ( Nikon D3300 1/40 s f/5,3 75 mm )

Kristóf, végre eljutottam a képhez, picikét megkésve, amiért elnézést. Leszögezem, hogy a kép alapvetően jó, hogy megszületett, mert van miről beszélgetni. Erénye, hogy a nézőpontja jó, nem fentről le, ahogy azt sokan csinálják városfotó vagy szoció címén. Nekem kicsit sötétek a tónusai, akár zsáner, akár szoció, a tónus is orientáló, ezért finomabban kell adagolni, mert hatásvadász lehet, és az nem jó. Te itt azt választottad, hogy egy viszonyrendszert mutatsz, ő és a sétálók. Ő kuporog, a lábak szintjén, a többi masíroz el mellette. Ez is érvényes. De egy igen fontos, a kép szempontjából a legfontosabb momentum most mellékszereplő így. És ez a kendő és az arcot takaró kéz. Ha én csinálom, erre fókuszálok, ez a fontos ugyanis, minden más csak ahhoz kell, hogy ezt építse. Jó, most is a képen van, ezért vehettem észre, de most egyenlő a hatása a többi kellékkel úgymond. Pedig ez az igazi üzenet. A szégyené. A személytelen, dehumanizáló szituációé, élethelyzeté. Szóval persze, három csillag, kiemelkedő munka, de most azt mondom, hogy folytasd ezt a felfedezést, de ne légy szégyenlős és merj közel menni, merj dönteni és azt közölni, ami fontos. Igen, ehhez kapcsolat is kell, és most, ez a pont, ahonnan fotóztad, bár a képszerkesztés okán érthető, de mégis átbillen a lesi pozícióba. Szóval hajrá, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Oxfordról hallhatott már mindenki, illetve a net is tele van a különleges belvárosában készült turistafotókkal. Én is készítettem párat, de azt gondolom ez a fotó mondja el egyben leginkább azt az érzést, amit ottjártamkor lépte-nyomon éreztem: Oxford a fiatalok vén városa... A fotó Oxford egyik legrégebbi épülete előtt készült a Cornmarket streeten (Bár komoly perspektívikus torzítása van a képnek, de nem sokkal egyenesebb a valóságban sem ez a ház - kb fél méterrel dől ki az utcára. A tetőnél ez a dőlés talán érzékelhető is, ha megnézitek a szomszédos épülethez képest) És a város tömve van fiatalokkal. Tényleg tiszta Harry Potter érzés, mintha a forgatásán vagy a díszletei közt járna az ember.

Elolvastam, hogy mit írsz, és hogy miért fotóztad ezt meg. Összefoglalom: Oxford a fiatalok vén városa. Elfogadom, hogy ezt akartad ábrázolni, csak tudod mi a baj? Olyan tónusrendet alkalmazol, és olyan fényviszonyok között fotóztál, hogy nagyon nem jön ki semmi abból, hogy milyen figurák vannak ezen a képen. Én bemondásra elhiszem, hogy ezek fiatalok, de, hogy nem látom, az biztos. Egy valakit látok, hogy az valószínűleg fiatal, itt az előtérben, talán az a másik csaj, aki a hátizsákkal kínlódik a képhatárnál, talán az is fiatal, de, hogy a többiek idősek vagy fiatalok, és mit csinálnak, azt nem tudom. Látszik, hogy vannak emberek, de ebből ez így most nem jön le, mint üzenet. Ettől még nem lenne rossz ez a kép, csak nagyon el van rontva a tónusvilága. Annyira kopog az egész, hogy ettől nem fog ez működni. Azért adom vissza, mert lehet, hogy ezen utómunkában tudsz segíteni, lássuk, hogy ha igen, akkor milyen. (hegyi)

Ez így nem működik. Közel vagy, nincs szereplő, nincs sztori, csak hogy próbál mécsest gyújtani. Jó. És? Mi ebben a különös, a fontos vagy a közlésre érdemes? A szereplő különleges? A hely? A szitu? Vagy valami esztétikai ok? Egyiket se látom itt. (hegyi)

Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)

Ezzel a képpel hasonló a helyzet, mint a repteressel, nem álltál a falra párhuzamosan, így a perspektíva is elfordul. És mint az előző csoportnál, itt is igaz az, hogy több környezet kéne, hogy a helyszín jobban működjön. De a kép tetszik, van benne valami szürreális, ami a fényeket illeti. Egyébként az is működne, ha kiszemelsz egy szereplőt és közelebb mégy, hogy a kövek repedéseibe dugdosott papírok jobban érvényesüljenek. (hegyi)
értékelés:

Vidám kép, kár, hogy barnítva van, még ha nem is olyan barbár módon, ahogy azt szokták, de higgy nekem, nem kell belemenni ezekbe a mű színezett tónusokba, mert ez a kép simán működik FF-ben is. Én egy picit hagytam volna még távot a modellek és köztem, mert akkor mód lenne érzékelni valamennyit a környezetből is. Nem sokra gondolok, 1-2 lépésnyire csak. (hegyi)
értékelés:

A kép egy hideg őszi szombat reggelen készült a szerencsi piacon. Állvány nélkül, mobiltelefonnal (Nokia Lumia 930). Próbáltam megtalálni a szimmetriát, hogy ne csak egy összecsapott egyszerű pillanatkép legyen, és mivel szeretek fekete-fehérben fényképezni, ezért kapott egy ilyen "hatást" is a kép.

Előbb a képarányról. Csináltam neked egy vágást. Ez az arány, amit tarts, ne ezt a szélesvásznút. Annyira idegen, annyira nem értem... Na, lépjünk túl ezen, de figyelj kérlek erre. És a vízszintre is. Aztán ott van a tónus kérdése. Ha történne az előtérben valami, még akár lehetne indoka is ennek a kemény kontrasztnak. De így alig érthető, mit látok. Miért keményítetted ennyire be? Értem, nem volt elég fény odabenn, kinn meg vakított a nap. Akkor ez nem jó pillanat a fotóhoz. Keresni kell felhősebb időt, hogy ne legyen ekkora a dinamika különbsége kinn és benn. (hegyi)

Most tőled kérek magyarázatot, de ez a többiekre is igaz, akik ezzel az idétlen képformátummal dolgoznak, hogy mi az indoka annak, hogy ennyire szélesvásznúra akarjátok torzítani a képeiteket? Fel nem fogom, ez mire jó. A kép nem lett jobb, mint az előző, sőt. Szűk, értelmetlen, hogy ennyire körbe akarod vágni. Egy képnek az arányait nem véletlenül határozták meg a 2:3, 4:3, 4:5, 5:7, 1:1 arányokkal. Ezek a klasszikus film, illetve papírméretekből alakultak ki. El lehet ettől térni, ha oka van, ha a kompozíció kívánja, de ez a forma, amit újabban hoztok, ez nem szerepel ezen a listán. Mondd, miért használod? (És a többiek is ha olvassák, mondják már el, mert nem értem) (hegyi)

A város ahol élek.

Igazán nem tudom, melyik és milyen Miskolc szíve, így elhiszem neked, hogy ez az. Két dolog van azonban, amire figyelj. Az egyik, hogy a vízszintes legyen vízszintes. A ferdeség nem jó, nem indokolt. A másik, hogy az előtered ennyire ne legyen üres. Ha mindenképp azt szeretnéd, hogy az üresség domináljon, menj ki éjjel háromkor, várd meg, míg senki sincs az utcán, tedd a géped állványra és hosszút exponálva fotózz. De nappal is ha állványon van a gép és semmi se mozgatja be, akkor a kellően hosszú expó okán el fognak egyszer csak tűnni az emberek, ha ügyes vagy. Szóval vagy üresség, vagy komponálj jobban. (hegyi)
értékelés:

A gondolat jó, és a helyszín is. Ahhoz, hogy egyedül legyen, le kell menni a kamerával és feljebb kell ezáltal őt emelni, központba helyezve ezzel. Azáltal, hogy picit fentről fotóztad, az egész máshogy kezd mesélni, nem az ő egyedülléte a fontos így, hanem csak az, hogy van egy pacák a mólón. A másik az utómunka. A vízen a tükröződés mindig becsap. Jobban túl se lehet azt ott exponálni. Ezért kell az utómunkában a sötét részek középtónusát világosítani. A harmadik, hogy ejnye no, a vízszintessel tessék törődni. Nem lehet ferde. És végül: jobbról azt a fát, meg hogy ott van egy part, le kell hagyni. Mert elvesz a magány érzetéből. (hegyi)
értékelés:

Olvastam a beszélgetést, ritkán szoktam rá reagálni, de itt fontosnak érzem. Egyrészt nekem ez a kép így is oké. A cím bajos, az élelem értelmezését keresi az ember és ezzel be is viszed az erdőbe, én más irányban keresnék címet. De a kép jó. Az is lehet, hogy ha tágabb, nem sokkal, akkor még jobb lehet, mert többet kapunk a környezetből és az segíthet értelmezni, de nem érzem égető szükségét. A füst. Nekem az is rendben van, mert tudható, hiszen dohányzik, hogy az övé, mivel nincs más szereplőnk. Ha a fújásra állunk rá, az akkor csak a cigiről szól, az időtöltésről, így nekem több marad abból, ahogy kihajol, néz valamit, nem a füstöt, a gesztus jó. Ha ez a téma téged érdekel, javaslom, hogy kezdd el feldolgozni. Ehhez tanács, hogy érdemes készülni rá, végigjárni, hol érdemes fotózni, elsőre még gép nélkül egy jegyzetfüzettel és órával, hogy mikor hol jók a fények, honnan kell fotózni, mi lehet a téma. Ha ez megvan, akkor kell idő és türelem, figyelem, hogy ne talált és szerencsén múló legyen a megoldás. És ha kell, nyilván, ahol ember van, előre erről beszélgetni vele, megismerni. Bátorítalak, hogy dolgozz ezzel. (hegyi)
értékelés: