10. Házi kedvenc

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Kutyát látunk, ha jól tudom, ő egy husky. A tónusok sárgásak, ezen jó lenne módosítani, mindig érdemes ezeknél a helyzeteknél odafigyelni arra, hogy ne mozduljon el valamilyen irányba, mert az idegenné teszi az egészet. Szép kép egy kutyáról, annyit lehet javítani, hogy érdemes azt megvárni, hogy minden lába látszódjon, mert most takarásban van a láb. A környezettel van némi problémám, főként az, hogy az a betonoszlop zavar engem, az egész rendezetlen, kusza. Ha ez olyan helyen készül, ahol ez kevésbé hangsúlyos, akkor rendben van. Nem az a bajom, hogy száraz növények vannak a háttérben, hanem az, hogy ezek most túl hangsúlyosak. (hegyi)
értékelés:

Az egyik első, még csak telefonos próbálkozás Folti bemutatására...

Kölyökmacskákkal az a szerencsénk, hogy ők hamarabb kifáradnak, nagyon kis izgő-mozgóak, de aztán hirtelen lemerül az akkumulátor, és alszanak egy nagyot. Azért mondom ezt, mert talán náluk több alkalom adódhat arra, hogy egy-egy ilyen pillanatot megragadjunk, mint egy felnőtt macskánál. Nem rossz próbálkozás ez, ahogy te is jellemzed ezt a fotót. Ha egy picit mozdítasz a kamerán, akkor a mancsa nagyjából képszélig kijön, és a testéből is valamit még kapunk. Fényileg ez most nem igazán szerencsés, mert pont az arca az, ami sötétben van a két mancsához képest, és mint tudjuk, mindig azok kapnak nagyobb figyelmet, amelyik foltok világosabbak egy képen, ilyen értelemben még a háta mögött lévő szalmafonat is hangsúlyosabb, mint az arca. Még egy dolog: a fehéregyensúlyon érdemes egy kicsit javítani, ebben egy zöldes-sárgás hatás van most, ezt érdemes lenne csökkenteni. Folytasd még ezt a tanulmányt. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó kutyaportré tulajdonképpen, bemutatja az állatot. Értem, miért ez a háttér, jó is az, hogy kiemeled vele a kutyát, de kicsit sematikus lesz a végeredmény. Ha lejjebb mégy, még lejjebb a kamerával, akkor ugyanitt ugyanez lehet, hogy szerethetőbb lenne. (hegyi)
értékelés:

Több lensbabys képet most már nem lesz, ígérem

A helyszín oké, az is nagyon jó, hogy "lementél kutyába", szóval minden szuper lenne, és még nem is a lensbabí ami a bajom, hanem a tónus. Bokrok között fekete kutya és még a lensbaby is, együtt már sok. És mondom, én a tónust tartom bajosabbnak, azzal akkor is lenne problémám, ha nem forgatja be a lencse effektje. Értem én, kezdem érteni, hogy szereted ezt a tónusvilágot, de nem lehet minden képet mint egy generálszósszal leönteni ezzel, ez néha jó, néha nem. Most a néha nem van. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez így nagyon kevés képhez. Esetlegesek a fények, a formák, kedvencről portrézni nem olyan egyszerűen megúszható dolog, vagy portré, vagy sztori, de valami kell. Fentről le, ráadásul alávetett pozíció, még akkor is, ha mi így látjuk őket, mivel mi vagyunk a magasabbak, de ez így nem szerethető. (hegyi)

A kép az új objektívemmel való ismerkedés / gyakorlás közben készült. Szerintem egész jól sikeredett, így első 10 -es leckés képnek beneveztem. A technikáról: ISO 200, f/3,5, 1/200 s zársebesség, 105 mm gyújtótáv.

Ádám, hogy itatónál van, az nem látszik, de ez nem is fontos igazából - ez egy nem könnyű műfaj és sikerült egy jó macskaportrét csinálnod. Tanál annyi finomítható dolog van, hogy a sárgás tónusból visszaveszel, vagy globálisan, vagy legalább a macska testén, hogy a szőre ne legyen ilyen sárgászöldes, mert így van egy kicsit koszos hatása, és a fején jobban hatna, ha még picit emelnél a fényerőn, ott lokálisan, utómunkával. (hegyi)
értékelés:

Egy ilyen önelemzés-félét ér csinálni? Csak hogy jól látom-e, hogy mi a rossz a képen. Szóval ami megfogott a témában a macska és a pokróc színe a napfényben. A kép ott lett elrontva, hogy egy nagy életlen macskafenék van a kép közepén. Elég fény volt, szóval semmi nem indokolta az f/2-t.

Kurva nehéz macskát fotózni. Elvileg alszanak, de ahogy előveszed a gépet, felébrednek, bizalmatlanok lesznek és ha nem hagyod békén, elfut. Ez ellen a türelem segít. Meg kell nézni, hol van olyan helye, amit szeret. Kamerát a kézbe és azon keresztül is nézegetni, akár macska nélkül még. Mi van a háttérben, mi az, ami zavaró lehet, ezeket eltávolítani. Azaz létrehozni egy macskaműtermet. A helyet nem ismerem, ezért nem tudom, merre mi van. De miért a fenekétől fotóztad? Az egy dolog, hogy milyen a mélységélesség - igazad van, a 2-es túl nyitott - de ez anatómia is. Mitől macska a macska. Ez a kérdés. Feje, fülei, bajusza, ez a sorrend. Ez nem jelenti, hogy nem lehet oldalról, de a fenekétől... hát az nem annyira előnyös. Az, hogy a színei passzolnak, az jó észrevétel, ha van mód, akkor ezt használd ki még, de teremts olyan helyszínt neki, ami kevésbé zavaros. És ennyire nem szabad körbevágni. (hegyi)
értékelés:

Imádom a Low key-t, főként modell fotózom ebben a stílusban, de az állatokat így megmutatni igazán különleges eredményezhet! Ennél a fotónál egy kis darab párizsi előidézi a cicus érdeklődő tekintetét :)
1 vaku + ernyő
iso 100
1/160
f8

Nagyon szuggesztív macskaportré ez, gratulálok hozzá, szerethető. Néhány megjegyzés, ami segíthet. Az egyik, hogy most a cica felfelé néz, arra kéne tér. Ha négyzetes lenne, ez jobban kijönne. A másik, hogy a mellére picivel több fény került, gondolom a bundája is világosabb ott, ezt egy fényértékkel visszább lehetne venni. Aztán a hátának görbülete egész enyhén jelen van, ezt vagy jobban ki kéne hozni, vagy visszamaszkolni sötétbe, most a kettő között vagyunk. És a legnehezebb téma jön. Ne írjunk a képre. Nem véd semmitől. De képalkotó elemmé válik, elviszi a figyelmet. Oké, szép az aláírásod. De ezt tartogassuk arra, ha a printet kell aláírni majd. Elektronikusan a legszebb írás is belezavar a képbe. És mivel egy pillanat alatt törölhető, így a lopástól se véd. De mindent egybevetve egy jó képet kaptunk, köszönet, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a kutya portré, a környezet is jó hozzá. De nagyon erősre sikerült a sötétítés fenn, ez így túl sok, nagyon lebukik az utómunka. Ebben arra kell törekedni, hogy a nézőnek ne legyen egyértelmű egyből, hogy azért avatkoztál be, mert fenn kilukadt a tér. Szóval javaslom, ezt finomabban próbáld megoldani, ne csak egy egyszerű átmenetességgel, amit generálisan ráteszel. (hegyi)
értékelés:

Módosítottam a képet. Itt is eltünt a keret és az árnyékok is picit változtak.

Módosítottam a képet. A keret eltünt. És picit az árnyékok is változtak.

Ehhez most annyit, hogy jó, hogy leszedted a keretet, látod, máris él a macska, máris közelebb kerültünk. Ez igaz a másik képedre is, ahhoz külön nem írok. Az élesség kérdése itt is igaz, még hozzá az is, hogy kisebb mélységélesség jobb lenne, persze ha mobil, ott ez ritkán és nehezen állítható, tudom. (hegyi)

A kép mobiltelefonnal készült (Samsung Galaxy S7), létrán állva állvány nélkül és applikációval utólag szerkesztve lett. Itt is több kép készült el egymás után sorozatban és ez lett a legjobb a sok közül.

A szalma, a tető és a cica jó. A beton nem. Ha ez saját hely, alakítsd ki úgy, hogy a beton elé is kerüljön szalma. Állatot fotózni sok előkészület és türelem kérdése. A legnehezebb, hogy a hely, ahol a kép készül minél kevesebb idegen, zavaró dolgot tartalmazzon. De ez kialakítható, ha megfigyeled, hogy alapvetően hol szeret a cica tanyázni, akkor azt ott meg lehet nézni, mi az, amin módosítani kell, honnan jönnek a fények, hol legyen a kamera, és utána már csak várni kell, hogy megérkezzen a főszereplő. (hegyi)
értékelés:

Fa vágás volt ősszel és pont a tőkére ugrott a macska a pihenőkor. Olyan szépen ült ott, hogy gondoltam, ez most megérdemel egy képet. Igaz, nem maradt ott sokáig, kb. 5 képet készítettem gyorsan, de ez lett a legjobb szerintem. A kép mobiltelefonnal készült és picit szerkesztve is lett. A háttér egy lomokkal teli szín.

Üdv a téren Erik, elsőként a keretekről néhány szó, ez minden keretezésre igaz, itt írom le csak, a többinél nem ismétlem majd magam. Ne keretezz. Az egy imitáció a digitális képeknél, giccses, valami olyat akar hazudni, mintha ez egy régi analóg kép lenne öregapáink fotóműterméből, ahol szép mívesen paszpartuzták is. Hazugság. Bármi lehet a kép üzenete, ami benn van, nem fogom elhinni. Ennyit a keretekről, remélem kivégeztük őket éppúgy, mint a barnítást és bármi más műanyag esztétikát. Aranyos a cica, jó a tönk is, amin ül. A környezet viszont a papírdoboz miatt nem elég jó. De ez egy dolog, ez fényekkel, utómunkával javítható. Viszont azzal, hogy ennyire kiélesítetted, kifented, mint egy borotvát, azt érted el, hogy nem tudom szeretni a macskádat. Szúr, simogassa a fene, meg fog rázni, mint aki áramütést kapott, meredezik a szőre, és maga a textúra is, ami így létrejön, hideg, kemény, karcos. Ne hajszold ennyire az élességet. Ellenség. Nem így látunk. Minden mozog körülöttünk, mi magunk is, minden valahogy elhelyezkedik a térben, de semmi se ennyire fagyott, ennyire grafikai. A fotó ezt nem szereti, bár tudom, hogy imádják azok, akik odavannak a technikáért, de a fotó túllép ezen, igaz, hogy technikai sport, de ez csak a belépő. Szóval ahhoz, hogy szerethető képed legyen, utómunkában a sharpeninget és némileg ez a clarityre is igaz, felejtsd el mindörökre. Ami amúgy is éles, az elég magában, ami meg nem, azt élesítgethetjük, nem fog használni. Összefoglalva, ez egy jó pillanat, a tönk is jó, a cica is, a többin viszont kell még melózni. Ha van mód, akár más környezetben, kérek a cicáról egy ismétlést. (hegyi)