10. Házi kedvenc

Házi...

Egy olyan képet látunk, ahol a házi kedvenc egy kőgalamb vagy kősas, vagy valami madár formájában jelenik meg és ez, ha jól látom, egy fatönknek a környezetében van elhelyezve. Az jó ötlet, hogy a hófehér gipszgalamb sötét háttér előtt van, mert így jól látszanak a formái, bár arra szeretném felhívni az István figyelmét, hogy azokat az anyagstruktúrákat, amelyek ezt a madarat jellemzik, világítással – egy súrlófény használatával – sokkal élénkebbé lehet tenni. A kép elsődleges problémája mégsem ez, hanem az, hogy a két formavilág konkurál egymással, üti egymást, mert a néző nem tudja eldönteni, hogy a madárral – a főszereplővel – foglalkozzon, vagy a háttérként funkcionáló fatörzs gyönyörű formáival, hiszen önmagában is egy izgalmas helyzet lenne ezt a fatörzset szemlélni. A fotón nincs eldöntve, ki a főszereplő, erre csak a cím utal, ennélfogva ez a két forma nemcsak hogy üti egymást, de nem is lép egymással kapcsolatba. A kapcsolat jelenleg művi, az alkotó által létrehozott kapcsolat, ebből kifolyólag nem értelmezhető, hogy miért pont itt van ez a madár elhelyezve, hiszen lehetne bárhol máshol is, nincs értelmezve ez a fajta képi megoldás. Én azt mondom az Istvánnak, hogy ismételje ezt a leckét, mert ez így ebben a formában nincs kész. (szőke)

Béla
A tarajos teknősünk.

Amikor egy teknősnek az a neve, hogy Béla, és a leiratból következően is családtagnak tekintik, arra lehet következtetni, ennek a férfiteknősnek akinek egy ilyen neve van, hogy ő ugyanolyan fontos szereplője ennek a családnak, mint bárki más, gyerekek, nagypapa, akárki, azaz fontos résztvevője ennek a családi történetnek. Ha egy fényképezőgéppel, mintegy tudósítást vagy üzenetet küldenek, és elfogadjuk azt a megközelítést, hogy ő egy fontos családtag, akkor a fényképésznek ugyanúgy kell megközelítenie a Bélát, mintha a Kovács Béla villanyszerelőt látnánk, csak itt Teknős Béla teknősbékát látjuk. Ebből azt szeretném érthetővé tenni, hogy ha a Béla fontos nekünk, azaz tiszteljük, akkor az ő jobb lábát se vágnánk le, hiszen fontos nekünk, hogy mások lássák, hogy ő milyen jó csávó; másrészt ha jól látom ezen a képen a Béla pont valamilyen reakciót ad, valamilyen kommunikációt végez, azt innen nem tudom eldönteni, hogy vajon éppen haragosan néz-e, hogy miért fényképezik őt, vagy Béla meglátott a fényképész kezében egy parizerdarabkát, de mindenesetre valamit csinál az arcával. Azaz talán lehetett volna a terrárium, vagy medencerész másik beállítását választani. Feltételezzük – bár ezek a Bélák nagyon gyorsan is tudnak mozogni, én láttam itt az én kertemben – nyilvánvalóan a Béla viselkedését azért ismerik a házigazdái. Tehát lehetett volna olyan pillanatra várni, amikor a Béla hasonlóképpen működik – bár ehhez megfigyelés kell, elvégre itt majdnem hogy természetfotóról beszélünk, még ha lakásban van is – meg kell tisztelni az állatfotót ugyanazzal az alázattal, mint az emberi fotókat, emberi portrét kezelnénk. Azaz nem biztos, hogy az a helyes, hogy egyszerűen csak föléhajolok a terráriumnak, mert az kényelmes, hanem például le kellene menni ugyanarra a szintre, legugolni, lehasalni, kivárni Bélát, hogy vagy Béla félelmetessége – hiszen tátva van a szája – látszhasson, vagy mindenesetre a kamerát a mostanihoz képest 90 fokkal elfordítva, és elcsúsztatva lehetséges, hogy egy másfajta képet kapnánk. Az is elfogadható, ha a Béla geometriáját akarjuk láttatni, hiszen nagyon érdekes a páncél egyfajta szoknyázata, és ahogyan ha jól látom, éppen változásban van ez a páncél, és ha ezt szeretném megmutatni, akkor még jobban fölé kellene menni. El kell dönteni, hogy a jólismert házi kedvenc jellegzetességét, vagy ezt a különleges, a természet által létrehozott formákat, ami már a Fibonacci-szám kapcsán is előkerült, azaz el kell dönteni az üzenetet és most szerintem egy kicsit egy hezitálást látnunk, azaz sikerült lefotózni a Bélát és ennyi. Ha lehetne, én azt kérném, hogy ismételd meg ezt a fotót. (szőke)

zsebi a száná
Nem lett volna igazságos, ha szívemhez közelálló Szuszu kutya hű barátnője nem kerül fel erre a kiváló üzenőfüzetre. Zsebi, aki szintén az utcakutyák életét élte, majd pedig egy hanyag gazdát kapott, akkor került hozzánk, mikor albérletet váltottunk. Az első acsarkodás után, igazi társra leltek egymással Szuszuban, akivel azóta is osztoznak a mindennapok napsütésében és csaholásában. Itt éppen a nappali kúszó gyakorlat pihenője során, a kiválóan lazító testhelyzetben kaptam el kedves mosolyát. Talán nem túlontúl erotikus a képernyő előtt székelő kanok számára, hogy a fókuszt az autómata az elüllévő hátsóra állította.

A cím megfejtése az ászáná, ami jógapozíciót jelent. Tehát egy jógapozícióban fekő kutyát látunk, és így már értelmezi a cím, hogy miért azt látjuk, amit. Ha ez volt a cél, akkor erre a helyzetre ez szinte egy jó megoldás, annyi csak, hogy én a kutya lábait szeretem, azokon fut, tehát fontos az az alkatrész, tehát legközelebb, ha ez a helyzet előfordul, akkor ezt kérném nem csonkolni, kettő disznó. Viszont ha még a Csaba nem csinált házi kedvenc leckét, akkor én ezt a vágyból áttenném abba a leckébe, mert ez már nem vágy lecke, a vágy leckéről ennél azért többet gondolunk szükségesnek magunkból adni. (szőke)
értékelés:

Szép álom
Ezt a képet régebben készítettem, még tavaly, amikor Nyíregyházán jártám, az állatkertben. Sajnos (már) nincs háziállatom, ezért gondoltam, hogy valamilyen más, de számomra kedves állat portréját küldöm el.

A leirat értelmezi, hogy miért egy vadmacskát látunk, hogy nem a Mariann a lakásban tart egy ilyen szép, vad cicát, és nagyon jó az a meglátás, hogy attól, hogy nekünk nincs saját állatunk, azért a viszonyunk ezekhez az állatokhoz megmutatható. Kompozícióban azért van két probléma, elsőször is, hogy ez vagy egy üvegfelületen keresztül készült ez a kép, vagy az optikába belecsillant a fény, ami történik, hogy két fénymaszat eléggé zavaró, ahogyan beletakarnak, maszatolnak az állat szájába, és a másik az, hogy a testből egy picit több kellene, és nem az egész állat kellene, hiszen az állat fejére koncentrálunk, azt akarjuk megmutatni ami ott zajlik, de ha a kép jobb oldaláról egy ujjnyit átteszünk a baloldalra, azaz a kamerát egy picit horizontálisan elmozdítottuk volna, akkor a kompozíció kevésbé lenne billegő, és az állat könyökéből, mancsából és a mellkasából is kapnánk egy picit, jobban lehetne következtetni az állat méreteire, és a jellegzetességeit is meghagytuk volna. (szőke)
értékelés:

Macsek
a madarak sem, a vakondok sem kedvelik, én nem értem ;)

Egy nagyon érdekes képet látunk egy háziállatról, ahol a mélységélességgel és az optika torzításával dolgozik az alkotó. Két dolgot emel ki, az egyik maga a macska arca, ami jól mutatja, hogy az állat mosolyogva álomba szenderült, a másik fontos rész az pedig ez az óriásira nőtt mancs, ami bár életlenben van tartva, de mégis ezzel uralja a képet és ketté is osztja azt, és a szemünk folyamatosan eközött a két képi jel között ugrál és az ellentmodást figyeli a boldog arc és a félelmetes mancs között, ami egy nagyon jó megfigyelés, hiszen tudjuk, hogy a macska a legédesebb álmából is a másodperc tört része alatt harci állapotba tudja magát hozni és levadászni a legyet, amit gyorsan megeszik, majd alszik tovább, ez tehát egy jó megfigyelés és a humora is megvan. (szőke)
értékelés:

Jurassic park
Steven Spielberg a Jurassic park forgatásán.

Hát, Dani, itt sajnos beleléptél. Tehát az irónia, a ritmusok, a szürrealizmusa a képnek, a házi feladattal való kapcsolat - egy jó minőségű kép született, a Hócipő őrjöngene, ha ilyen képeket tudna publikálni. (szőke)
értékelés:

Házikedvenc
Pörköltnek indult, házikedvenc lett belőle.

Egy új szereplő kerül a házikedvencek közé, a nyuszi, ami érdekes és jó felvetés, és nagyon jó, hogy a kép egy történetet akar elmesélni a fiúval, a nyúllal, viszont azt kell észrevennünk, hogy a képhatárokon belül ez a kompozíció zsúfolt lett. A fiú kabáthajtókája konkurrál a nyuszival, a kéz le van vágva félig, a faág takar, ami nem volna baj, de a leveleknél a virágok fontosabbak lennének, viszont épp azok maradnak csonkoltan, szóval a felvetés jó, de a megoldás nincs kész. (szőke)
értékelés:

Tádé a tigrincs

Tádé egy macskabőrbe bújt tigrincs. (Ez csak a feje :))

Nagyon kedves és aranyos kép ez a makrofelvétel, vagy közeli kép, még azzal sincs baj, hogy az élesség az orrnyergén van a cicának, hiszen ettől van egy dinamikája, mozgása a képnek, hogy a szemek és az orr hegye már nem éles, ez ad egy erősebb húzást, térbeliséget, megoldott az előtér, háttér, középtér, mintha ez a macskaorr kidudorodna a képernyőből. Egy kritikai megjegyzésünk van, ha már ilyen közeli képet készítünk, ott minden pici képelem is felnagyítódik és a képhibák is jobban előtérbe kerülnek, tehát a macska nekünk bal szeménél lévő szőrszál, ami mintegy elvágja a formákat, zavaró és nem engedi a néző szemét nyugodtan mozogni a képen, ez vagy még exponálás előtt lesimítandó, vagy ha a cica nem türelmes ennyire, akkor utólag retusálható. Mivel még a retusálásról nem beszéltünk, így ez nem jár levonással. Azt külön szeretnénk kiemelni, hogy lám-lám természetes fényeknél is lehet macskát fotózni, nem kell ehhez vakufény. (szőke)
értékelés:

Házikedvenc
Mert ropizni jóóóóóóóóóóóóóó

Jó az ötlet, de miért vágod a fejét a kecskének? A ropi a geg, de a geget alá kell támasztani képileg a többi képalkotó elemmel. (szőke)
értékelés:

Fénytojás
Még egy kitömött állat.

Még mindig jó az ötlet a kitömött állattal, a fénytojás is jó, de a megvilágítás nem tökéletes. Annyira erős a fény a madár alatt, hogy maga a madár bebukik, tehát egy pici élfényt, derítést kellene neki adni. Picit a fészek is lehetne játékosabb, szóval azt mondjuk, hogy ismétlés! De azért ez is kap két disznót, csak jó volna, ha megcsinálnád az ötletet úgy is, hogy kipróbálod, amit mondtunk. (szőke)
értékelés:

Bogas
Életben az erős, gyomorban a gyenge.

Olyan, mintha ez egy kitömött állat lenne, ez legalább már nem kutya és macska. :) Végre valaki másfelé is elindul. Ez a része jó, a kivágással bajok vannak, mert szélről túl sok az információ nélküli fekete. (szőke)
értékelés:

Tufi a nagyvilági kandÚr
Ő itt Tufi cica az én állatom... :) vagy barátom?

Egy cicát lehet látni, és ennek a cicának elég határozottak a nézései, külön öröm, hogy nem vakuzta az állatot, kicsit szűk a kompozíció. (szőke)
értékelés:

Mirci

Egyetértek azzal, aki emiatt befolyásolta a pedellus munkáját is, meg kellett változtatni a címet is, tényleg érdekes, hogy Mircinek hol van a lába. A macskafejű kígyó. Viccen kívül persze ilyen van a macskáknál, hogy így behúzzák a lábukat és gubbasztanak. Mirci egy kedves állat. De a kép nem éles. Ha Mirci együtt él az alkotóval, akkor semmi sem indokolja, hogy ha az alkotó meg akarja örökíteni Mircit, miért nem vár egy olyan pillanatot, amikor Mirci nem elmosott. Tessék ismételni. Mirci kapja a disznót. (szőke)
értékelés:

Bubó
Ezek után kezdem sejteni, hogy milyen nehéz lehet egy természetfotós élete. Ugyanis - az előző családja miatt - finoman embergyűlölő a drága. Csak akkor hízeleg ha nagyon kell neki valami. És érdekes módon, olyankor éppenhogy kevésbé kedves a tekintete.

Csak azért jár a 3 disznó, mert Bubó farka benne van a képben, ez azt is jelenti, hogy az alkotó komolyan vette Bubót, megtisztelte őt, mert tudja, hogy egy macska farok nélkül nem macska. A szekrény jobb oldalán a rácsozatot talán le lehetne vágni a függőleges osztó széléig. (szőke)
értékelés:

Házimacska - Pedellus -

A kép alapvető kérdése az, hogy két élőlényt látunk a képen, egy nagy fejet és egy nagy macskát. És hogy a két meghatározás a házimacska és a pedellus. A nagy fejről úgy tűnik, hogy egy női fej lehet, és mivel úgy tudjuk, hogy a pedellus nem nő, nem gondolhatjuk azt, hogy a pedellus lenne ez a fej. Látunk egy macskát, egy nagy dagadt macskát, az meg úgy néz ki, mint egy macska, gondolom ez lehet a házimacska. A kép absztrakcióját valószínűleg az jelentheti, hogy a női fej mivel nem lehet a pedellus, ő lehet a macska, és a macska mivel nem lehet női fej, mert szőrös, az lehet a pedellus. Amikor ilyen szintre érkezhettünk a képpel és megfejthettük a kódját, a másik örömteli dolog, hogy ebből a házi feladatból ebből nagyon pontos és konkrét üzeneteket látunk az alkotó estiskola-táborban való munkájából, nagyon sok olyan motívumot látunk itt fölsejleni a tábori munkából, ahol ő ott volt, jelen volt, abból építkezik a kép. Szinte a kép teljes egészére azt mondhatjuk, hogy előzményének kell tekinteni az estiskola-táborban Dörögdön készült képeit az alkotónak. Három disznó. (szőke)
értékelés: