10. Házi kedvenc

Végre egy olyan állatfotó, ami nem akar nagy csinnadrattát, nagy szenzációt, csak megmutatja Mircit, ahogy kimerült a játékban és most pihen. Ha együtt laktok Mirciciccel, érdemes időt szentelni rá, figyelni, kézközelben a kamerával, akár picit be is avatkozni, hogy mondjuk ha tudod, hol a kedvenc helye, ahol játszani szokott, ahol lepihen, akkor ott egy kis előmunkával rendet tenni, hogy a háttér kiegyensúlyozottabb legyen. Nem könnyű ezeket a kis öntörvényű lényeket jó pillanatban megragadni, érdemes tehát előre gondolkodni, hogy mi fog történni és az hogy fog kinézni. Itt most ennél a képnél picit sok a háttér tónuskülönbsége, egy picit a lábaiból, a kis tappancsokból is mutathatnál többet. Ezek nüansznyi dolgok, szinte már így is megvan a kép. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hogy miért Franknek hívják? Szép név. Robin Day sündisznóját is Franknek hívták.

Ó, Lajos Krisztina... Attól, mert teknőst vagy embert fotózunk, ez bizonyos szemponbtból teljesen mindegy. Itt most egy teknőst látunk, de valamiképp a tekős, Frenk fejecskéje nem válik el a teknőspáncéltól, és függetlenül attól, hogy ez egy közeli kép, én mégis úgy érzem, hogy vagy a fények miatt, vagy a beállítás miatt nem választódik le egymástól a két dolog, viszont a páncélba belevágott az alkotó. Ha erre koncentrálunk, hogy Frenk kire hasonlít, hogy néz ki, melyik ismerősünkre, vagyis ha a fej fontos az alkotónak, akkor billen most a kompozíció, nem értelmeződik az egész, mint ahogy a macskák, kutyák sorozatban fél éve mondom a pedellusnak, hogy elemezd már te, merthogy nekem is van egy teknősöm, Lajos Krisztina, és azon túl, hogy le tudnám esetleg fényképezni, attól félek, hogy én is csak ilyen képet tudnák róla csinálni. Mert az csak egy kiindulási alap, hogy Lajos Krisztina, vagy Pulika, akkor is kell, hogy a kompozíció, a vizuális élmény, hogy mitől válik ez képpé, az benne legyen az alkotásban és ne csak annyi történjen, hogy van egy fényképezőgépem, ami képes exponálni és én az örökkévalóságnak Frenk fejét beleraktam az elektronikába. Már az is sokat segítene, ha a páncél sötétebb lenne, most ez a kép arról szól, hogy Frenket lefotóztam, de hát azért ezen már túl vagyunk. (szőke)
értékelés:

Gyerekkorom legrejtelmesebb találós kérdése: Ha kifelé néz befelé áll, ha befelé néz kifelé áll, ha felfelé néz lefelé áll, ha lefelé néz felfelé áll. Mi az? A megfejtés a kép címe.
   (hibaista tisztelgés) Engem mindig nagyon jó kedvre derít ez a fotó, gondoltam megosztom veletek.

Első ránézésre, azon túl hogy Tamás szakmáját is hellyel-közzel ismerjük, nekem a Nyolcadik utas a halál humoros verziójának egyik epizódját idézi a kép, amint fodrász után megérkezik ide a megfigyelő UFO. Nagyon félek tőle, hogy éjszaka így fog megjelenni előttem a macska és pofán nyal. Macskaszem optikával készült ez a kép, ha jól látom és nem halszem optikával, bár lehet, hogy ez a cica azért közelít az optikára, mert a halszemet nézi és érzi a szagát. Az is látszik, hogy Tamás vidéken él, és itt az építészeti dolgokkal is gond lehet, hisz a privát teret látjuk, annyira részeg lehetett a kőműves, hogy ilyen ferde falakat és íves szögleteket hozott létre, nem véletlen, hogy itt a macska is megbolondul. (szőke)
értékelés:

Itt van, lent.

A modell nagyon hiteles, tulajdonképpen egy filmes szituációt láthatunk kutyára átírva, hiszen látjuk, hogy a kutyus az alkotóra néz ki és nem a kamerára, a gondolat megjelenik a szemvillanásban, hogy megint ide kellett állnom, megint azt mondták nekem, hogy nézzek szomorúan. Ez teljes egészében jól látható a képen, talán a kép jobb fölső sarkán a kardigán körüli folthatások elviszik a figyelmet a főszereplőről, akinek éppen mozgásban van a farka. Sok olyan apró motívum van a képen, hogy ha én szeretem a szereplőmet, akkor még foglalkoznék vele úgy, hogy a többi forma ne vigye el az üzenetet, hanem ezt a fantasztikus sztárt, ezt a franciás ízű színészt, őt tudjuk csak látni. Most sok olyan apróság van, ami bár izgalmas, de elvon a kutyustól. (szőke)
értékelés:

Max, a spániel vigyáz a házra.

Azért a spániel jobb fülét is meghagynánk. A kutyus nagyon aranyos, nagyon jó, de a háttér - ahogy a virágnál is - most nem erősíti az üzenetet, hanem véletlenszerűnek tűnik. Ha a ház a fontos, a ház őrzése, akkor ebből többet is lehet adni, elbírt volna még oldalról a kép nagyobb teret is. Ugyanakkor azt meg kell jegyezzük, hogy jók a fények, talán alulról egy kis derítést ha kap, a kutya szeme is jobban látszik. (szőke)
értékelés:

Mi történik az udvaron?

Színvilágában kellene emelni valamit - élességben jó, kompozícióban jó, bár jó lett volna, ha a veréb feneke is látszik - ugyanis ez a színvilág nem emeli ki a verébnek a jelenlétét. (szőke)
értékelés:

Az alvó cica álmában nem nagyon mozog, ezt a kijelentést azért tesszük, mert a fotósnak lényegében könnyebb dolga van egy alvó modellel, mint egy ébren lévővel, különösen, ha állatról van szó. Itt a fotós álló formát választott és ezzel a választással nem értünk egyet, mivel a test metszése miatt olyan, mintha ez a macska szép lassan lecsúszna a lécről, ahol pihen, holott valószínű ez a valóságban nem történt meg, miközben a test alatti és fölötti résznél pedig bőven hagy a fotós teret, tehát saját magát buktatja le, hogy nem ment közel a modellhez, csak szűkre vágta a képet. Ami a fényt illeti, természetes közegben az nem lenne baj, hogy a fülön ilyen erős fény van ha derítéssel a macskára ebből a fényből vissza lenne valamennyi juttatva. (hegyi)
értékelés: