11. Mozgás

Szédülés

A helyzet az, hogy az ötlet jó, de nagyon szűkre vágtad az egészet, így a formákba is belevágva nekem ez kevés. Pedig ebből lehetne kihozni valami thriller-horror dolgot is, de ha nincs meg a környezet, akkor a történet sem indul be. A szelektív színezésről majd a másik képednél szólok. (hegyi)

Fogat

Az van, hogy az időpont megválasztása kritikus kérdés akkor, amikor utcán dolgozunk. Másik napszakban, szórt fényeknél, ha picit felhősebb az ég, nem lesz akkora a kontraszt. Most a légyen sötétben marad. És talán érdemes lett volna olyan pillanatot várni, amikor a gyerek nem takarja le a lovakat, mert jó, hogy van a gyerek, ad neki hangulatot, de így most összemosódnak a formák. A másik dolog, hogy milyen magasan van a gép. Ehhez érdemes leguggolni, mert akkor a lovak szintjére kerülünk, tehát az lesz a fókuszban és nem a mögötte lévő épület ural mindent. (hegyi)

Sietve

Örülök, hogy a hónap képe lett a képed, és épp az indoklás az, ami elindított bennem egy gondolatot, hogy minden mellett mi az, ami mégis valamiféle hiányérzetet hoz nekem. Kezdjük az elején. A ferdeséggel valamit kéne kezdeni, úgy érzem, nem csak ferde, de hanyatt is dől a géped, emiatt esik hanyatt picit a kép is. De ez korrigálható legközelebb, vagy ha ez egy képkivágat, akkor akár az eredetit újra kézbe véve most is. A problémám tartalmi inkább. Ugyanis ez látszólag egy street photo, utcafotó, ami számomra olyan kategória, ami a digitálissal tört elő, előtte a szocio volt az, ami ezt a területet is felölelte. Utcafotó. Aminek a lényege az, hogy ellessen pillanatokat, hogy az ember és a város viszonyrendszerét mutassa, vagy olyan helyszínt, ami önmagában is valamiért eltér az általánostól. Ahhoz, hogy ez utcafotóként működjön, minden adottsága megvan, jó a helyszín, kábé az is, ahol állsz, de két dolog lehetne még jobb. Az egyik az, hogy a négyzetesről le kéne mondani. Túl szűk és ettől túlzottan a középpontra koncentrál. A másik pedig a szereplők. Itt most tökéletesen esetlegesen mozog a képen három személy. Nem egyedi, nincs sztorija, sem valami egyedi gesztus, sem a kapcsolódás a szereplők között, ráadásul a kép középtere üres, ami ha van sztori, jó is lehet, de így most épp emiatt nézek el a szereplők között hátra valahová. A varázsszó a türelem. Kell várni, hogy olyan szereplő érkezzen, aki érdekessé teszi a dolgot. Trükkje az, hogy ha nincs türelem, viszel magaddal szereplőt és instruálod. Persze, akkor mondhatod, oda a spontaneitás, de a spontán dolgok ritkán jók, ahhoz igen nagy szerencse kell a türelem mellett. (hegyi)
értékelés:

Fűzfaágak a szélben

Feri, ez a kép kurva jó lenne, ha nem lenne álló. Miért állóban csináltad ezt meg? Ha fekvő, van tér és még több dinamika lenne, fenn az égből szinte alig kell valami, mivel nem történik semmi fontos, a fa viszont gyönyörű ezzel a festői bemozdulással. Szuperül megtaláltad a záridőt hozzá, minden oké, csak a kompozíció bajos. (hegyi)
értékelés:

Lendületben

Van hangulata, ez jó. Formailag vannak kérdések. Egyrészt visszafelé, jobbról balra megyünk, de nem a lábak előtt, hanem után van nagyobb tér hagyva. Ha ez tudatos döntés okán van így, akkor ez megadhatna alaphangulatot, drámaiságot, de ahhoz kell több, sokkal több környezet, hogy a sztori megálljon a lábán, mi elől mennek ennyire, kergeti-e őket valaki vagy valami, vagyis mi az indoka, hogy annyira a sietségre van téve a voks, hogy már ki is szaladnak majdnem a képből. Ha ez nincs meg, nincs jelen a képen, ha erről nem kapunk infót, akkor a dolog egy sztori ígérete marad. (hegyi)
értékelés:

Deszkázás a Főtéren

Kézi panoráma, a képek összefűzésénél hagytam, hogy áttűnjenek az elemek. Ez persze némi mosódást is okoz itt-ott.

Két dolgot szerettél volna - ha jól értem - megmutatni, a teret az épületekkel és a mozgástanulmányt is, és lehet, hogy csak annyi a baj, hogy ezt a fajta torzítást, mint azt már korábban mondtam, nem nagyon kedvelem, de hozzám közelebb állna ez akkor, ha a föld szintjére helyezted volna a kamerát. Szubjektívebb és élményszerűbb lett volna az eredmény. Korrekt, de ami korrekt, az unalmas is jószerivel. (hegyi)
értékelés:

az egyik lemarad

Dénes, az a baj, hogy mindegyik mozgásos képeddel ugyanaz a problémám, és ennyi kép láttán már talán meg tudom fogalmazni, mi is a gond gyakorlatban. A mozgás olyan dolog, amit meg kell tervezni, ha fotóra akarjuk, hogy kerüljön. Ez azt jelenti, hogy elsőként kitaláljuk a helyszínt, a kompozíció alapjait, beállítjuk oda a kamerát, ahol jó helye van, és utána lemozogjuk azt, hogy minek is kéne történnie. Honnan indul, merre halad, hol ér véget. Ha ez nincs meg, akkor egy tömörülés lesz, egy foltfelhő, de nem lesz értelmezhető az irány. A másik, hogy amikor már ez is megvan, és fotóztunk pár fázis képet is, azaz megvannak a csúcspontok, akkor amikor a modell ott van épp, ahol szeretnénk, például rá lehet vakuzni, vagy valami megoldással több fénnyel úgymond ott rögzíteni egy fázist, de akár úgy is, hogy bizonyos helyeken megállítjuk a mozgást, hogy ott jobban "beégjen" a figura. Eadweard Muybridge munkásságát javaslom tanulmányozásra, ő volt, aki először igazolta azt fotóval, hogy a lónak vágtakor mind a négy lába a levegőben van. (hegyi)

Szellemek

Köszönöm az építő jellegű elemzéseket Zsolt! Sokat gondolkodtam rajtuk, egy-két kivétellel mindegyikkel egyetértek. Igyekszem majd odafigyelni ezekre. Még egyszer köszi!

Most már nem fogom újra elmondani azt, amit az előzőnél elmondtam, az expozíciós idő kérdéses, de tulajdonképpen a három képed közül ez a legbeszédesebb azokkal a ritmusokkal, amik itt létrejöttek, viszont zavar ez az esőre forduló szürkés hangulat. Ez engem rosszkedvűvé tesz és szerintem neked ez nem célod, úgyhogy én most azt mondom neked, hogy erre most adok kettő csillagot, mert nagyon értékelem azt, hogy kitartasz egy téma, egy feladat mellett, ez egy nagyon fontos dolog, hogy az ember begyakoroljon képi megoldásokat és ráadásul a mozgás fotografálása nem egyszerű dolog, még ha annak is tűnik. Hajrá tovább, várom az újabb képeket. (hegyi)
értékelés:

Templombajárók

Most eltekintek attól, hogy a Mr. Pig Photo ott van, mint logó, beszéltünk erről, tudod a véleményemet, valószínűleg véletlenül maradt ott. Mielőtt nekifognék ahhoz, hogy magáról a mozgás élményéről szóljak, az előtt két dologról szeretnék még beszélni. Az egyik az, hogy megint szürkék vagyunk. Leírtad erről a véleményedet egy másik elemzésnél, de én ezt nem tudom elfogadni, hogy ettől lenne valami egyedi vagy ettől lenne kevésbé csinált hatás, hogy ne minden működjön tökéletesen, mert ennek a képen belül úgyis vagy megoldása másképp is, hogy ne menj bele abba az utcába, hogy minden karctűéles, és minden él tökéletesen kerekre van gömbölyítve, és minden szépen be van csomagolva, tehát működne ez anélkül is. Én most azt kérem, hogy próbálkozz még egy darabig azzal, hogy ettől a szürke tónustól ellépsz a normál tónusbeállításig. Hidd el megéri, hogyha egy kicsit kilépsz abból a komfortzónából, amit saját magadnak állítottál. A másik problémám, amiről beszélni szeretnék, az a kompozíció. Megint egy álló képet kapunk abban a szituációban, ahol ennek egy fekvő képnek kellene lennie. Ugyanis te egy mozgássort akarsz ábrázolni, nekem bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy templom, de ennek nagyon sok jelét nem kapom máshol, és azt is el kellene fogadnom, hogy ezek emberek, akik templomba járnak ki vagy be, de maga a mozgásnak az élményének több kellene oldalirányba. Tehát én egyrészt lényegesen távolabb mentem volna, nem muszáj benne lennie a toronyórának lánccal, haranggal, de valami az építészeti jellegből azért kéne, és fontos lenne, hogy ezt a mozgást tudjam követni a lépcsőn lefelé. A harmadik dolog a mozgás kapcsán, az nagyjából ugyanaz, mint az előző mozgós képednél, hogy az expozíciós idővel érdemes kísérletezni. Kérek egy ismétlést, mert maga az ötlet nagyon jó, és szeretném látni, hogy ezt hogyan tudod megfogni, hogyan tudod átadni ezt az élményt, ami a templomba ki- és bemenő ember áradat. Ha lehet, szerintem ez nem olyan nehéz, mert templomot azért lehet találni, akkor próbáld ki, hogy mi a helyzet. Először gyakorold le a záridőt, aztán keress egy olyan kompozíciós helyzetet, hogy minden kérdésre választ kapjak a képen belül. Szóval ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Séta

Ahogy látom, ott a ház sarkánál vannak alakok, akik elmozognak és ettől az egész egy ilyen lidércnyomásszerű hangulatot kaphatna, ha egy kicsit rövidebbet exponálsz, mert most ezzel az expozíciós idővel túlságosan hagytad kimozogni az alakokat a képből. Ha nem gyakorlott szem nézi, akkor nem nagyon érti, hogy ott most mi a franc van azokkal a koszokkal, így én most ezt visszaadnám, még gyakorold, hogy hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy jól mutatkozzanak meg ebben a mozgásnak a jellemző fázisai, érdemes esetleg egy nagyobb csoportot tartalmazó szituációt mutatni, és talán az sem mindegy, hogy hol készül el ez a kép, a helyszínen is érdemes elgondolkozni, hogy izgalmas legyen, és hogy jól lehessen érzékelni a mozgásnak az irányát, hogy honnan hová fognak mozogni. Ha több szereplő van, azok valószínűen fognak a mozgásukban differenciát képezni, tehát ebből kifolyólag lesz, aki elmosódottabbra sikerül, lesz olyan, aki határozottabban van jelen, ezt lehet, hogy érdemes gyakorolni, én azt mondom neked javaslatnak, hogy próbálj meg ismerősöket kérni erre, hogy az egyik az totyorásszon, a másik álljon egy helyben, a harmadik nagyobb tempóban mozogjon és akkor meglátod, hogy melyik mit ad ki, és melyik expozíciós idővel érdemes nekimenni ennek a feladatnak. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Inside Ball

Jól értem, hogy ez a kislány bele van zárva a labdába? Ha nem, hanem te ezt összetrükközted, akkor nagyon ügyes. De nem nagyon értem, hogy mi történik. Valószínű, hogy bele van zárva, de ez az, hogy nem tudom. Látod, itt a helyzet, ha egy kicsit távolabbra mész, akkor ez az egész többet mond. Most annyira közel mentünk, hogy ettől bizonytalanná válok, hogy mit látok. A másik, az a tónusok, most szürkés fátyol van az egészen, ami nem annyira jó, valószínű, hogy ez a fekete-fehér konverziónál történik, érdemes ezzel molyolni, hogy hogyan csinálunk fekete-fehér képet a színesből, ahogy látom, ez a többi képednél is jelentkezik, mint probléma. (hegyi)

Vasúttal a naplementébe

Egyik barátom portrézása közben figyeltem fel az épp induló vonaton megcsillanó délutáni napfényre. Megigéző volt a kék kocsikon a tükröződések játéka. Valamint fecske. Ott, akkor nyarat csinált.

Azt akarom megkérdezni, hogy ebben hol van a mozgás? Szép a napfény, amit észrevettél, de ez ennél nem több, ezen nincs mozgás, ez nem ábrázol tulajdonképpen azon kívül, ami a fényjáték, semmit. Ezt a fényjátékot helyzetbe kell hozni, ez egy fekvő kép lenne normális esetben, mert a kép felétől fölfelé értelme már nincs annak, amit látunk és ha fekvő lenne, akkor lehet még az atmoszférából valamit adni, ami ott a környezetben történik és akkor annak lenne értelme, így most nincs. (hegyi)

Kerékpáron

Ezek nagyon fontos gyakorlatok, hogy miképp kell lekövetni egy mozdulatot, egy mozgássort, hogyan működik, milyen expozíciós értékeknél kezd jól elmosódni a háttér és hogy is kell tartani a kamerát - és ha ez már megvan, akkor jön az, hogy nem mindegy, mit és hol fotózunk. Mert tesztre bármi alkalmas lehet, viszont képnek nem. A helyszín, hogy mit ad ki ha elcsíkozódik, milyen formák maradnak meg - nos, itt például az exponálás ideje kritikus kérdés, mert ha túl hosszú, akkor értelmezhetetlen lesz a háttér, azaz az egész maszatos lesz és akárhol készülhetne, annyira sematikus lesz az eredmény, hogy akkor a fő motívumnak kell ütnie nagyon. Vagy hogy mi a főszereplő, elég érdekes-e egy kerékpár például. Mindent lehet. De az összhatásnak működnie kell. Azaz pl. egy kerékpáros egy hegyi versenyen izgalmas, vagy a nagyvárosi forgalommal szemben menve is az, és érdekes lehet az ábrázolása, de akkor annak, hogy is mondjam, nagyon kerékpárosnak kell lennie. Szóval István ha szeretnél játszani a mozgással, márpedig nem is gondolnánk, mennyire sok helyen, akár még a portréknál is fontos lehet ez a tapasztalás, akkor csináld és gyakorold, de közben emeld a tétet abban is, hogy mi a téma és hol fotózod. (hegyi)

Korcsolyázók

Korcsolyázók

Hát András, most valami lesújtó dolgot kell, hogy mondjak neked: az utóbbi idők legjobb képét küldted be. Úgyhogy innen szép nyerni. Én nagyon szeretem ezt az egészet azért, mert van egy kortalansága és nem csak amiatt, hogy ez a ködös idő az egésznek egy természetes vignettálást ad felül, hanem azért is, hogy azok a mikromozgások, amik létrejönnek, azok nagyon jótékonyan hatnak erre a hangulatra. Olyan, mint egy Chopin darab, egy kis futam a zongorán. Nagyon emberi, humánus, szerethető mesetörténet. Szerintem erre a képre büszke lehetsz. (hegyi)

Panning-gyakorlat

Panning-gyakorlat

Értem én, hogy ezeket ki kell próbálni és örülök is, ha kipróbáljátok, de én a végeredmény felől közelítek, (ami nem biztos, hogy helyes) és azt gondolom, hogy ezeket a gyakorlatokat úgy érdemes megcsinálni, hogy valamiféle esztétika is létrejöjjön. Ha már autó, akkor keressünk olyan autót, ami szép is. Ez egy Renault, nekünk is az van, szóval nyugodtan fikázhatom. Nagyon nem szép autó, nem tud esztétikus lenni. Az egy más kérdés, ha a hétköznapit akarod ábrázolni, valami átlagos vagy átfogó képet mutatni magáról arról, hogy autó, akkor viszont ennél sztenderdebb valamit kellene hozni, kevésbé gömbölyített formát, egy gyerek nem így rajzol autót, tehát mindenképpen a főszereplővel van bajom. Aztán utána már mondhatom azt is, hogy a képkivágással is van bajom, mert túl szűk az egész, a mozgás dinamikája nem tud érvényesülni, mert nincs meg a honnan és nincs meg a hova, nem igazán látom ezeket a vektorokat a képen. (hegyi)