11. Mozgás

Jó lenne érteni, hogy mit látunk. Ha ez valamilyen körhinta, akkor kicsit rövidebb expozícióval, avagy egy dupla expozícióval meghagyva ezt a mozgást, valamilyen fénnyel, vakuval, derítve hozhatna valamit a realitásból is, mert most nem tudom eldönteni, hogy valaki valami karácsonyfaizzóval körözött itt, vagy ez körhinta, vagy bármi más jelenség. Ahhoz nem eléggé határozott az üzenete, hogy így absztrakt módon megállja a helyét. Ezeknél az esti felvételeknél, ahhoz, hogy ezeknek legyen tere, az kell, hogy a demerung idejében (amikor a nap már lement, de még nem bukik be teljesen a fény) kell ezeket a képeket elkészíteni, mert akkor marad dinamikatartományban annyi mozgásterünk, hogy annyit hagyunk meg, annyit sötétítünk, amennyit jónak látunk. Visszafelé ez nem szokott működni, tehát ezen világosíthatunk, amennyit akarunk, ha nincs információ, abból nagyon nem lehet visszahozni semmit. Tehát a megfigyelés rendben van, Éva, próbáld ki, hogy mi van akkor, ha ezt a felvételt kevésbé sötétben készíted, talán akkor többet kapunk belőle. Ismétlés. (hegyi)

Na, végre, itt van egy kép, tökéletes a ritmus, nagyon szép az egész, nagyon szépen elmosódtak a vonalak, jól hozzák a mozgás élményét, a felszabadultságét, miközben kellően izgalmas az egész ahhoz, hogy ne csak egy primér vonalon menjünk végig, hogy ő egy felszabadult mozgássorozatban van benne, hanem akár gondolhatom ezt az egészet valami futásnak, de akár zuhanásnak, süllyedésnek is, mindegy. Ez a nézőben hagyja ezt az egészet játszani, és ez erénye ennek a képnek. Attila, látod, ez abszolút jól működik, nincsen túlbeszélve, túldumálva, nem javítottál különösebben rá, vagy ha igen, mégsem erőszakos annyira, hogy leugorjon a végtermékről, úgyhogy köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Itt is van egy kékes valami, megérteni nem tudom, de elfogadni kénytelen vagyok, hogy Attilánál ezek szerint egy ilyen kötelező stíluselem akar lenni, hogy minden valamilyen színben játszik - majd kíváncsi leszek, hogy ha falra kerülnek a képek, mert előbb-utóbb falra fognak, akkor hogyan fogod kiállításba rendezni, a hol kék, hol lila, hol zöld, hol sárga színeket, hogy abból milyen csiricsáré helyzet fog kijönni a falon. Erre tessék odafigyelni, hogy ez kiad egy alkotói irányt is, és lehet, hogy egyesével mindegyiket meg tudod indokolni, hogy miért nem fekete-fehér a fekete-fehér. Ott érdemes lesz újra elgondolkodni azon, hogy muszáj-e ezeket a színezéseket meghagyni. Ennek ellenére a kép három csillag, sőt, a leckemegoldás is megvan, ez tényleg egy olyan kép, aminek megvan a lírája, az üzenete, a ritmusa, ez így van rendben, ahogy van. Jó pillanat, és attól finom, hogy nem akar tárgyszerű lenni, mersz vele érzelmeket kavarni a nézőben, emlékeket, és miközben biztos megvan a saját sztorid hozzá, de a néző szabadon tud az általad finoman felállított keretek között saját mesét is elindítani. A színeken kívül én mindennel egyetértek, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Ezt a képet szerettem volna eredetileg feltölteni ehhez a leckéhez. Szóval ez az ami egy torna verseny utáni vidám sorversenyen készült...

Milyen érdekes az ember, ha egy asszociáció beugrik, utána már nagyon nehéz azt kitenni az fejünkből. Nekem ez a kép minden erénye ellenére inkább taszító, és ez annak az asszociációnak köszönhető, ami a bal oldali szereplő mozgásából adódik, hogy ő valamiért kapar, esik, valami fura koordinálatlanság érzetét adja. Ilyen küzdelmi helyzetben szerintem az arcok tudnak nagyon izgalmasak lenni, mind az a fenti részben futó két lánynál is sejthető, de sajnos nagyon picik a képen. Szóval az ötlet érthető, de valahogy ez nekem nem olyan erős ügy most. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom eldönteni, hogy ez a kép jó-e, vagy sem. Ha igen, miért? Ha nem, miért?

Jó kép, mert egyedi a forma, jó a víz ritmusa is. Kevésbé jó, hogy ennyire ellenfényes a modell. Ami viszont fontos lenne, hogy a fodrozódást alul is meghagyd, hogy érvényesülhessen a tükröződés is a maga szépségében. (hegyi)
értékelés:

Volt már egy hasonló kép, azt hiszem Lilla követte el, aki a saját nyomát telehordta szeméttel. Lehet, hogy profán leszek, de amit látok, az inkább a bányászok jelére emlékeztet. Oké, tudom én, hogy hogy megy ez, esik a hó, és van, aki ezt élvezi, és ezért belefekszik a jó puha (?) hóba és evickél kicsit, és ez létrehoz egy lepke (angyal?) formát. Hmm. Na de azon kívül, hogy ezt esetleg csinálni jó, miért kép? nem szekálás akar lenni, de nem érzem, hogy ez eléggé barás, azaz eléggé személyes lenne ahhoz, hogy az átlagból, a puszta sztoriból kihozna minket az egyedibe. Ha a fények, a helyzet olyan, hogy mindezt rajzossá tudja tenni, akkor megtörténhet, amire várunk, de így most ez akkor se hívódik elő, ha tükrözve-trükközve vagyunk. Gondolom, sejtem, hogy ez a duplaexpós varázslás is azért történt, mert Barának is hiányérzete lett a képet illetően a maga nyers valójában, és ezzel gondolta felemelni, de most ez nekem nem elég a csodához. Ember a hóban kalimpál, ez még lehetne kiindulás, de miért fordult meg? Miért dupla? Nem értem. (hegyi)