12. Barátság

Az aurája

Az aurája

Éreztem én ott is, hogy itt találtál valamit, eléggé megszállottan nyomtad, és ez jó. Szóval igen, kell neked egy fényképezőgépet venned, remélem a jézuska hoz egyet, mert ha van bajom, az a mobilból adódó tónusátmenet probléma. Amúgy ez rendben, a csávó is elég menő rajta a pálcika lábaival, ezt megfogtad. (hegyi)

Így festünk mi a Pálya utcábanHegyi Zsolt-2015.06.24. 22:31Hegyi Zsolt-2015.06.24. 22:31Hegyi Zsolt-2015.06.24. 22:31Hegyi Zsolt-2015.06.24. 22:31Hegyi Zsolt-2015.06.24. 22:31Hegyi Zsolt-2015.06.24. 22:32

Így festünk mi a Pálya utcában
Így festünk mi a Pálya utcában
Így festünk mi a Pálya utcában
Így festünk mi a Pálya utcában
Így festünk mi a Pálya utcában
Így festünk mi a Pálya utcában
Így festünk mi a Pálya utcában

András és Zoé segítségével zajlik a festés a Pálya utcában. Barátok a kövön.

Gyerekek

Gyerekek

Ezt már láttuk Feri, uszkve másfél éve már beküldted a fiókból. Kedves gyerekek, szétkaszabolt kompozícióban, ami akár erősítheti is az ő összetartozásukat, bár vannak kétségeim azt illetően, hogy ez lett volna a cél a jobb felső áttöréssel. Tudod, hogy nem vagyok élességhajhász, de ha már van, akkor lehetne a fejen is, ha már az ingre sikerült. A barátságról nincs rajta szó, gyerekek. Kedvesek. (hegyi)

Összhang

Összhang

Jó ez a páros kép, és épp kellően zavarod össze a nézőt ahhoz, hogy ne első blikkre jöjjön le, hogy mit is lát, kié melyik láb, hány láb a négy láb és a többi. Ehhez jó segítség a háttérnek használt macskakő is, de egy ívnyivel kevesebb több lenne, főképp hogy akkor az a hiány, ami a képhatárnál látszik, nem zavarna be. (hegyi)

Képernyőkép – 2013-12-21 22:06:49

49

barátom "A" Sheepsheperd

Dani, tudod, hogy minden tiszteletem az őrületedé, és az utcaművészet is a kedvencem, de ez most nekem kevés a boldogsághoz. Nem tudom, hogy állsz, van-e kamerád, de tőlem akár festékszóróval is megoldhatod a leckéket, csak érezzem, hogy van közünk hozzá, hogy nem mellébeszélés folyik, hanem valóban a feladatra koncentrálsz. Fekete bárány, beatrice, fehér bárány, szürke élet, szprézek, mert kifújt belőlem a lélek, félek. Élek. Ja. (hegyi)

hajrá gyorsabban!

hajrá gyorsabban!

Kedves Krisztina, én most azt mondom, hogy jó lenne az első három leckével gyakorolni a portrét, a jelenlétet, a beállítást, mi kerül a képre, mit hagyunk le, mert amíg ez nem megy biztosan, addig töredékeket kapunk, mint ezt is, ahol mindkét szereplőbe belevágtál, miközben ők háttal állnak, így semmiféle egyéb kapcsolat nincs, mint talán a sör, vagy az a dobozos ital, de az is elég határozatlan, bátortalan. Nem mindegy, hogy a kereső által mi az, amit levágunk a képhatárral és mi az, amit beemelünk a kép belső kohéziójába. (hegyi)

Páros sziluett

Páros sziluett

Persze amikor feladat volt, semmi nem jutott eszembe.

Hozzáteszem ehhez a képhez az elején rögtön, hogy Gábor a szorgalmiba tette, én tettem a barátság leckébe, mert szerintem ez egy nagyon kedves ötlet, és jónak tartom. Ráadásul valóban, ha ez a sziluett feladványra érkezik, akkor lehet, hogy ott is jól szerepelt volna. Annyit hozzátennék azért Gábor, hogy ennyi idő után már érdemes lenne a tömegelhelyezésre komolyabb hangsúlyt fektetned. Nem nagyon értem, hogy mitől fuldokolnak ezek a modellek. Olyan szinten letetted őket, ahhoz képest, hogy mekkora képmezőt alakítottál ki, hogy a felső részben most indokolatlan az tér, amit meghagytál. Feljebb kellett volna emelni őket, vagy a kamerát lejjebb mozdítani, mert maga az ég kékje így felhő nélkül annyira nem izgalmas. De a meglátás jó, nyilvánvalóan benne van az is, hogy kérdés, hogy hova állít élességet a gép, bár ha mechanikusra teszed, és a mélységélességet is kellően megnöveled, akkor még éles lett volna ez egy viszonylag rövidebb exponálásnál. Nagyjából ezek a bajok a képpel, de maga az ötlet jó, és én ezt egy 2 csillagos leckemegoldásnak gondolom. Ha megpróbálnád ezeket a problémákat kiküszöbölni, és határozottabban fogalmaznál, akkor szerintem ez leckemegoldás szinten 3 csillagot is elérhetne. Gondold meg, szerintem érdemes lenne ezzel foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

Sokféle barátság

Sokféle barátság

Az ember legjobb barátja, de vajon a kutya is így gondolja? A barátsághoz 2 ember kell. Vagy mégsem?

Igen, ez jó megfigyelés, de tudod miért nem működik, és talán emiatt sem írtak semmit: innen ahol álltál ez olyan mértékben perspektivikus, hogy ez elvisz a tárgytól és egész egyszerűen nem vonz be az első pillanat, márpedig hogy a képpel akarjak foglalkozni, kell valami, amin el tudok indulni és mindezt viszonylag rövid idő alatt el kell érni, különben a néző továbbáll. Ha oldalra mozdulsz, a dolog érthetőbbé válna. Ezen felül a felső rész sötétítése túl erős lett, ahogy a mélységélességed csökkentése is, ez tetszetős lehet sok esetben, de itt épp a másik páros rovására történik mindez. Az ötlet kap egy csillagot, és ha lehet, ezzel még kéne foglalkozz, ismételni kéne valahogy, ha adódik ilyesmi, legyél résen. (hegyi)
értékelés:

Paranormális kommunikáció - lájt

Paranormális kommunikáció - lájt

Az ötlet jó, de a kivitelezés nekem bajos, egyrészt azért, mert didaktikus, másrészt azért, mert pontatlan a képkivágás. Vagyis úgy mondhatnám ezt másképp, hogy billegünk. Mert vagy az lenne a jó, ha laza lenne az egész és akkor nem baj, hogy mennyi van a fejekből, mi mekkora és hol vágódik, illesztődik a két kép, vagy lenne mérnökien precíz a forma és beleköthetetlen, és akkor arra mint vivőhullám rá tudna a kép tartalmi része ülni, de így most nekem egyrészt túl van magyarázva valami, másrészt ez így ráül az egészre és nem engedi a kreativitásod szárnyalni. Félre ne értsd, ez objektíve egy jó ötlet és tetszetős is, de a te szinteden azt hiszem te ezen már túl vagy. (hegyi)

Ha egy jóbarát fényképez

Ha egy jóbarát fényképez

Ez egy érdekes kép abban a tekintetben, hogy tulajdonképpen nekem az az érzésem van, hogy van itt egy hármas barátság, vagy baráti kör, és akkor itt most egymásnak fityiszt mutatunk, és ebben az egyébként nem túl jó időben a vízparton megpróbáljuk úgy elütni az időt, hogy az meghökkentse azokat, akik a kamera elé álltak. Nem vagyok eléggé beavatva a sztoriba általad annyira, hogy meg tudjam fejteni azt, hogy ez a kézmozdulat mit akar jelenteni. Lehet, hogy számotokra van jelentése annak, hogy össze van fonva az a két ujj, de nekem ez most így nem visszafejthető, viszont annyira határozott a jelenléte, hogy állandóan ezzel foglalkozom, és ettől a kép többi része huszadrangúvá válik. Ez, amit ehhez mondanék, miközben az őszintesége meg megvan a dolognak, úgyhogy az ötletre adok egy csillagot, de nekem, mint kívülállónak és civilnek, nem visszafejthető. (hegyi)
értékelés:

Friends Forever 2.

Friends Forever 2.

Nekem is feladtad ezzel a képpel a leckét, meg úgy tűnik, hogy a nézőidnek is, mert az egyértelmű, hogy a barátságra működőképes megoldás, és az is érthető, és világos a nézők számára, hogy egy beállított, vagy egy megrendezett szituációról van szó, világítással, mindennel, amit akarunk. Ezt akár lehetne külön is elemezni, és ha ez a kérdés, akkor azt mondom, hogy magát a környezetet egy kicsit döglöttnek tartom, és emiatt soknak tűnik a két főszereplő és a környezet közötti különbség világításban. A főszereplők derítése, vagy világítása szinte már kemény, ettől válik az egész olyanná, mintha egy tapétát, vagy egy vetített képet néznének, és nem a valóságban lennének jelen. Ezen azért érdemes majd finomítani, mert most túl nagy a különbség a két világ között. De talán ennél még fontosabb az, hogy miről akarunk mesélni.
   Azt hiszem, hogy én itt arra vagyok tartva, hogy ne sokat beszéljek mellé, és én azt gondolom, hogy ez itt több, mint barátság, amit mutatsz. Bizonytalanná teszel abban a tekintetben, hogy ez mennyire volt tudatos, de hát, azt kapjuk, amit látunk, és abból kell kiindulnom, hogy a fotós tudja, hogy mit csinál. Márpedig ha ez így van, akkor ez egy olyan helyzetet mond, aminek a meséje, vagy a története akár arról is szólhat, hogy van egy ilyen kamasz barátság, egy nyári történet, és ez annál egy kicsit tovább is halad. Miért gondolom, miért mondom ezt? Különbség van a barátság és a már egy testiség felé elmozduló érzelem megmutatása között, akár egy szerelemről, vagy túlfűtöttségről, kíváncsiságról legyen is szó. Mi az, ami erre utal? A félrebiccentett fej, az, hogy a barna hajú szereplőnk már nem a jövőt kémleli a barátnőjével, hanem tulajdonképpen a másik szereplőre figyel. A vállra tett kéz, ha barátságról van szó, akkor inkább a vállon kellene, hogy elhelyezkedjen, ez viszont onnan már lecsúszott, így tulajdonképpen már többről is mesélhet ez a tétova, kicsit suta kamaszos mozdulat, a test másféle felfedezését is mutathatja. Azért fontos erről beszélni, és ezt tisztázni, mert ezek azok az eszközök, amik a későbbiekben már használhatóak arra, hogy az ember határozott gondolatokat öntsön úgy formába, hogy az a nézőben is elindítson egy gondolatot. Én azt gondolom most, hogy sikerült, a nagy kérdés az az, hogy ez a gondolatmenet volt-e a célod. Ha igen, akkor azt mondom, hogy ezt megoldottad. Az a nagyobbik kérdés, ha nem ezt akartad ábrázolni. És ez vajon mennyivel van egységben azzal, amit a szereplőig közölni akarnak. Tehát, az a kérdés, hogy ők a saját kapcsolatukról akartak képet készíteni, és ezzel megbíztak téged, vagy pedig őket te használtad fel modellekként a saját gondolatod megvalósításához. A differencia abban van, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg egyik esetben, mint alkalmazott fotográfus, mi vagyunk használva, és nekünk kell az ő igényeiket kielégíteni, a másik a saját missziónkról szól, amiben a megfelelő modellek megtalálásával, egy kitalált, vagy egy megrendezett világot hozunk létre, és ezzel a megrendezett világgal mesélünk el egy történetet. Abban rejlik a különbség, ha én azt szeretném ábrázolni, ami az ő gondolatuk, akkor ott nem tehetem meg a modellel, vagy modellekkel, hogy kétségeket hagyok a képen, ha ezt ők nem így gondolják. Még egyszer mondom, hogy ez egy fontos kérdés, és ezt tisztázni kell. Az is megtörténhet, hogy ez az ő részükről egy felvállalt, vagy kért helyzet. Ezt nem tudhatom, de egy biztos, ha most össze kellene foglalnom, akkor azt mondom, hogy az egy jó ötlet, hogy a világítással elkezdtél dolgozni. Sok a derítés ahhoz képest, amit úgymond a térben fel lehet lelni, mint valós fényviszony. Ráadásul azt is gondolom, hogy azáltal, hogy sok a fény, vannak olyan árnyékok, amik idegenek, tehát, amik ellentmondanak ennek az egész helyzetnek főképp a kéznél. A másik pedig az, hogy ez, mint barátság lecke, egy jó megoldás, meg is adom rá a 3 csillagot, mindazzal együtt, hogy ezen a képen bizony fellelhető már, legalábbis csírájában a vágy, ami nem baj, mert ez lehet része a barátságnak, és ez is egy szép történet mesélés lehet. Tisztázzuk azt, hogy ez volt-e a cél. (hegyi)
értékelés:

Friends Forever

Friends Forever

Nagyon érdekes az, ahogy a szereplőid leválnak a háttérről a világítás által, és ez egy nagyon jó megfigyelés. Ha innen indulok el, akkor az a kérdés, hogy hogy sikerült őket térben elhelyezned. Nekem az a problémám ezzel, hogy vagy egy leheletnyivel közelebb mennék, akár az ég beáldozása árán is, mert abból kevesebb is elég lenne, meg tulajdonképpen a kép jobb oldalából is két-három ujjnyit is beáldoznék ahhoz, hogy ez a fajta kapcsolat hozzám nézőhöz közelebb kerüljön, és ez lenne az egyik irány. A másik pedig az, hogy távolabb megyek, és azt mondom, hogy ebből az egész helyzetből és szituációból többet mutatok. Most valahol a kettő határán mozgok. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ugyanakkor, mint leckemegoldás abszolút működik, tehát, mindazzal együtt, amit most mondtam, megadom a 3 csillagot, sőt, megadom a leckemegoldást is, mert maga a megfigyelés, és az az időpont, és az a szituációmegválasztás az, amiből itt dolgoztál, az tulajdonképpen működik. Jól sikerült ezt az egészet helyreraknod. Utómunkában meg még van egy kicsi meló vele, de azt majd megtanuljuk. (hegyi)
értékelés:    

összetartó ellentét

összetartó ellentét

Értem én, hogy ez egy Canon és Nikon, és van egy bizonyos harc a Canonosok és a Nikonosok között, miközben mind a kettőt szeretjük, meg örülünk, hogyha van, kutya-macska barátság, de azért ennél tovább kellene jutni. Nekem egyrészt ez a dolog most primér ebben a felfogásban, másrészt meg, ha már ezt az irányt akarom, akkor kellene egy másik kéz. Még ha az egyik tartja is a két kupakot, akkor is a másik támaszthatná ezt a kezet, vagy valami, mert így, hogy egyedül tartok két ilyen kupakot, az nekem most nem jön be. Ha leszámítom azt, hogy mit akarunk ezzel mondani, mint exponálás tulajdonképpen finomak a fények, azt kell, hogy mondjam, hogy egészen jól sikerült ezt az ellenfényes szituációt megoldanod. (hegyi)

Lábsztori

Lábsztori

Lomos cucc: Diana F+ a masina, amit azért szeretek, mert bármilyen gondosan ragasztgatod le-ki-be kívül-belül a vázat, valahol juszt is fényt kap:) ez is rég lejárt 120-as rollfilmre készült. Tudatos a multiexpo.

Tökéletesen jó a hangulata a képnek, érződik a spontaneitás és az, hogy ott és akkor ez a társaság kiválóan érezhette magát. Ha csak ennyi lenne az elvárás egy fotóval szemben, akkor három csillag és pont. De azt kell mondjam, hogy az archaikus felé kacsintgató technika sem menti fel a dolgot a kompozíció és világítás feladata alól. Ha ugyanis elvonatkoztatok attól, ami ebben a cool, a buli jelleg, akkor azt látom, hogy egyrészt az egész csúszik balra, másrészt igen erősen szétkaszabolódik az árnyékok által. Gyönyörű részletek fedezhetőek fel, amiket azonban ezek a dolgok megzavarnak. A jobb felső rész a legszebb a lábak áttűnéseivel. Szóval ezt kéne valahogy egyenesbe hozni. (hegyi)