13. Életkép, zsáner

Folyosón

Folyosón

Eletkep helyett "eletter"-t olvastam, de errol kesobb. A kompoziciorol szeretnek elobb beszelni. Talpukon allo haromszogeket kapunk, nyugalmat arasztanak. Az egyik ilyen haromszogben a kutya es a macska is aktiv, apro hetkoznapi, jellemzo mozgasokat muvelnek, megis Demeter nyugalma uralja a haromszoget. Azert is, mert megannyi vonal fele iranyitja a figyelmet. Kozvetlen ez a kep, mint a tobbi Demeter-es Zsolttol, egy reggel, varakozas a mosdora. Ami miatt szeretem, az eppen a mindennapok aprosagai. A macska dorgolodzik, a kutya vidaman beszagol az ajton, nezi, hogy ki tartja fel a gazdajat, es Demeter Arisztotelesz bolcsessegevel ul, var, gondolkodik. A komponalas pedig nagyon raerosit minderre. Akar reszleteiben beallitott a kep, akar egy jol elkapott pillanat, igen beszedes. Egy aprosag meg: a hatterben nyitva all az ajto. Ezt fontosnak gondolom, mert az ott latszo szoba es a vilagos ablak kinyitja a teret. Csukott ajtoval egesz mas, komorabb hangulata lenne a kepnek. Na meg meg egy: Zsolt hagyta bemozdulni a szereploket, ettol mintha nem egy pillanatot, hanem par masodpercet latnank, megindul a tortenet. (bobák csaba)

Csak egy lépés

Csak egy lépés

Nem tartozik szervesen a képhez, de miért van ennyi kábel?

Ez nekem több okból nem áll össze. Egyrészt zavaróan dől, ferde, ki lehetne korrigálni, azt hiszem nem vesztenénk semmit. A másik, hogy a képkivágat nem győz meg, hogy akár oldal irányban, akár fenn és lenn így és pont így van jó helyen, lehet, hogy nem is a képkivágatot, hanem a kamerát mozgattam volna valamerre - mivel nem ismerem a helyszínt, így nem tudom ezt bizton megmondani. (hegyi)

Idős(szép)kor

Idős(szép)kor

Vác, Eszterházy utca. Minden kornak meg van a szépsége és a nehézsége.
D80 55mm, F4,5, 1/40s.
Hdr

Kettő problémám van a képpel, miközben a kompozíció maga rendben van, és tulajdonképpen az üzenet is, amit ezzel mondani akarsz, az érthető. Az egyik problémám az, hogy túlélesítetted ezt az egészet, egyszerűen bosszantóan éles minden. Ez abszolút ellene dolgozik az üzenetednek, ebben semmi finomság, lágyság nincs, ez olyan kemény, mint a vídia, szinte grafitceruzával van belekarmolva a felületbe a kép. A másik, hogy erre még rájátszottál azzal, hogy elmentél egy ilyen HDR-es irányba. Ez elég veszélyes játék, mert könnyű beleszeretni, és nehéz róla leszokni. Minden előzetes híreszteléssel szemben nagyon ritkán lehet használni. Talán templombelsőkben, meg nagy tereken, ahol nagy tónusátfogást kellene produkálni, ott ennek lehet értelme, de külső térben nem sok. Pont azért, mert egészen szürreális, és a valóságtól elrugaszkodott grafikai helyzet fog létrejönni belőle, de te fotográfus vagy. Ha te ezt megrajzolni akarod, akkor vidd ki az állványodat, ülj le a kisszékre, és rajzolj, biztos meg tudod csinálni, de ha te fotográfusként állsz ehhez a történethez, akkor én ezt úgy akarom érezni, azt, amit a fotó tud. Ez, amit most látunk, ez nem a fotográfia terepe. Ezt azért érdemes magadban helyretenni, mert a testidegen eszközhasználat mindig a néződ és közéd fog állni. Van, akinek be fog jönni, de nagyon megosztó, hogy akinek nem, annak nagyon nem, és tartok tőle, hogy akinek bejön, annak azért jön be, mert mint fotóval nem tudna vele mit kezdeni, és megkönnyítetted neki a dolgát azzal, hogy elvitted egy olyan terület felé, ami könnyebben befogadható. (hegyi)

Tanulók egy kávéházban

Tanulók egy kávéházban

A londoni sorozat újabb tagja

Jó ez a ritmus, csak fent hagytál egy csomó részt, amire semmi szükség nincs. Ez egy ujjnyi a boltív fölött, ami simán vágható lenne, lent meg hiányzik, a cipőbe is belevágtál. Nem nagyon értem, hogy miért így van ez a kamera beállítva. Lehet, ha egy kicsit lejjebb guggolsz, tudom, hogy az ember egy bizonyos életkor után nehezebben mozog, legalábbis az utolsó emlékem szerint te még nem vagy nagyon pocakos, úgyhogy próbáljuk meg a testünket használni arra, hogy ha kell, akkor lejjebb guggolunk. Ennek a képnek a nézőpontja, horizontja most nagyon lecsúszott, miközben az összes érdekes és izgalmas dolog lent történne. A fenti rész nem érdekes, úgyhogy a meglátás jó, az ötlet is, a kivitelezés nem tökéletes. (hegyi)

Máltai horgász

Máltai horgász

Eltelt viszonylag hosszú idő az elemzés és a kép felrakása között. Ágnes, most kérdezem tőled, hogy még mindig fontosnak tartod ezt a képet? Mert szerintem ez nem fontos kép. Sem Málta nem jön ki belőle, se a horgászat, de legfőképp a férfi karaktere nem. Ez egy lesifotó, megtaláltad őt, jó messziről lefotóztad. Ez abban a tekintetben jó, hogy nem zavartad meg a halakat, de a fotó szempontjából nem jó. Ha ez egy őt bemutató sorozat része, ahol megismerjük, akkor ez lehet egy átkötő kép, de önállóan nem tudom, nekem nem áll meg. (hegyi)

Bácsi és a macska

Bácsi és a macska

Vallettában. Egyikük sem akart rám nézni, direkt elfordították/lehunyták szemüket.

Azt hiszem, hogy arra kell tréningezd magad, hogy szabad fotóznod, vagy hogy hogyan szabad fotóznod közterületen, hogy mi ennek a trükkje. Kérdezz meg itt is embereket, kérjél segítséget, beszélgess erről, hogy ki hogyan csinálja, vagy hogyan veszi a bátorságot, mert ez nagyon fontos, és e nélkül nem fogsz tovább lépni. Ugyanis itt is egy lesifotót látunk. A képkivágás baromi szűk, ettől az egész zsúfolttá válik, nem tud ütni a poén. A bácsi elfordult, a cica jó, meg aranyos lenne. De nem döntöttük el, hogy most a bácsi, vagy a cica szempontjából nézzük, és a rendszám az, ami szemmagasságban van. Azt írod, hogy egyikük sem akart rád nézni. Nem véletlen az, hogy ha valaki nem akar a fotón kommunikálni veled, mert nem akar ezzel foglalkozni, nem akar rajta lenni a képen. Nem tudtad magadat érdekessé tenni, vagy nem tudtad felhívni magadra a figyelmet mondjuk úgy, hogy bolondozol, és akkor a bácsi azt mondja, hogy na, rámosolygok már erre a bolond lányra. Valaminek kell történni, érted? Ha direkt elfordítja a fejét, akkor az a kép nem lesz jó. Akkor azt nem kell megcsinálni. (hegyi)

Kislány és a koporsók

Kislány és a koporsók

Vallettában, egy ház alsó részén láttam meg. Nagyon nagy fény volt kint, alig láttam be az ajtón, először nem is jöttem rá, hogy mik azok ott fent a polcokon, aztán tudatosult, így mentem közelebb, majdnem be az ajtón.

Van egy leirat a képhez, hogy ez egy talált helyzet a kiránduláson. A problémám az ezzel, hogy nem hoztad helyzetbe a kislányt. Túl szűkre van vágva. Magában ez a primér poén azért nem tud eléggé érvényesülni, vagyis azért marad primér, mert a környezetből keveset kapunk. Lehet akármennyire kicsi ez a bolt, annyira kicsi nem lehet, ha ennyi koporsó elfér benne, valami még biztos, hogy van benne a kislányon, és ezen a négy és fél koporsón kívül. Ha az enteriőrből még kapok, annak lehet egy hangulata. Ez így most rosszul van vágva, rossz helyről van exponálva. A másik, hogy fontos lenne az, hogy kezdj valamit a modelleddel. Vetesd magad észre! Előtte meg kell beszélned vele, hogy le fogod fotózni, és hát valamilyen közödnek kell legyen hozzá, mert nekünk rajtad keresztül lesz hozzá közünk. Most semmi közünk hozzá, mert ez egyszerűen egy lesifotó. (hegyi)

Nyár, 2015

Nyár, 2015

Hát igen, ez még az úgymond első szerencsétlen felhelyezés mementója, ahol minden igyekezetem ellenére képtelen voltam belefeküdni rendesen a függőágyba, de jelentem azóta ez a probléma megoldódott, a megfejtés az volt, hogy jóval magasabbra és egyben lazábbra kell függeszteni az ágyat és akkor simán fekszel benne, nem feszül, és kényelmesebb. Nagy öröm volt, hogy Demeter is bekapcsolódott a mókába és képet készített. (hegyi)

csak egy nap

London, tube, valakik, Komor, forgatag, senkik.

Az van, hogy nem első eset, hogy szürkék vagyunk. Nem a szituációra, hanem a technikára gondolok. Így a zöld se tud érvényesülni, holott a lényeg a sokféle hasonló tónusból kiugró zöld lenne. Dobjátok le a szürke fátyolosságot, mert koszos és fáradt lesz a kép, emelni kell, felhozni, hogy határozott legyen a fogalmazás. Mert hogy megérné, mert amit meglátsz, egy pirinyó gesztussal is képes kifejezni a lényeget. (hegyi) csak egy nap

Nyalni csak úgy lehet...

Nyalni csak úgy lehet...

Ezzel a képpel úgy vagyok (láttam már másutt korábban), hogy ha egy képsor része, egy etűd a kerékpáros versenyző életéről, akkor oda elfér, de önállóan, főleg ilyen borzalmas címmel poénra véve nekem nagyon beletolod a primer kocsmai humor kategóriába. Oké, elvonatkoztatok a címtől. Jó az, ahogy a néző figyel, ez fontos pillanat. Még az is, hogy a versenyző kitikkadva épp grimaszol. De a képkivágat lenn épp azt vágja le, ami értelmezné, mi történik. Elesett? Elszakadt a lánc? Mi a tököm történt, hogy így kell grimaszolni? A kép erre nem ad választ. Ráadásul, gondolom véletlenül, olyan központozás jött létre, ami háromszögeléssel a néző, a bicajos feje és annak nadrágján formailag megjelenő elsődleges nemi jellege körül mozog, ami taszító. Ezt erősíti ez a dekadens grimasz is. Ha - miközben fenn lazák vagyunk - lenn valamennyi lenne a bicajból, akkor ez a hangsúly áttevődne oda, és elmúlhatna a viszolygás. (hegyi)

Fellépés előtt

Fellépés előtt

Hú, ez egy nagyon fura kép, olyan, mintha kirakati babák lennének egy folyosón, biztos a belső koncentráció okán érződik ez, annyira figyelnek arra, ami majd következik, hogy talán egy kivételtől eltekintve mindenki feszes tartásban várakozik, fejben lejátszva a történetet, és ez a befelé figyelés nagy erővel van jelen. Jó megfigyelés, abszolút, gratulálok! Az egésznek van egy nagyon is klasszikus fotózást idéző hangulata. (hegyi)

Halloween

Halloween

Amennyire erős a saját magadról mutatott behajolós kép, ez sajnos nem hozza azt az erőt, szét van esve a kompozícióban amiatt, hogy sok minden forma félbevágódik, a főszereplő pedig úgy tűnik, nagyon nem élvezi a festést, ettől ambivalens az érzésem, hogy ha nem élvezte, nem kell lefotózni. Ha közelebb mégy, és szólsz nekik, hogy fotózni akarsz és segítsenek azzal, hogy hagyják, hogy instruáld őket, akkor működhetne. (hegyi)

Nagyinál

Nagyinál

Eljön az is, amikor a gyerekkorban tán megvolt kapcsolatot a nagyival újra kell építeni. Voltak közben zűrös évek, de ha mindkét oldalról megvan a szándék.

A sztorid zseniális. A beállítással nem vagyok kibékülve. Ha innen, akkor a lányból kevesebb is elég lenne, a nagyiból viszont több, mert ahhoz távol vagyunk, hogy csak egy kar elég legyen. Vagy közelebb menni, és akkor a két kéz lenne a téma. te tudod, melyik érdekel, de határozottnak kellene lenni, mert a néződ te vezeted, nem maradhat válaszúton. Nagyon szeretni való a történet, vagány a nagyi! (hegyi)

Relax

Relax

Az van, hogy ugye ezt beküldted pályázatra is, ott már kapott elemzést, de talán érdemes még erről beszélni, hogy mi az, ami a tény és ami ábrázolva van, és mi az, ami miatt ez mégsem tud elrugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy érzelmileg is eljussunk a relaxig. A megfigyelés pontos, a nő valóban relaxál. A kérdés az, hogy ez elég-e a boldogsághoz, azaz képileg megoldja-e az üzenetet. Nyilván primer módon igen, hiszen ott a nő, az ejtett áll, a karok, szóval igen, sőt, még a pad is ehhez társul a hullámaival. De mégsem tudok nyugalmat lelni a képpel, inkább mosolygok rajta. Persze, ez is fontos, de én mégis azt hiszem, hogy ha megtalálod azt a pontot, ahonnan ez működne, akkor vele és nem rajta mosolyognánk. Tegyük fel a kérdést, ha egy papírra kellene felskiccelni a szitut, hogy csinálnánk? Biztos, hogy oldalról? Mi az, amit meghagynánk, mekkora teret, milyen tárgyakat? Mert hogy talán ez az, ami választ ad arra, hogy mi lenne az optimális fotóilag is. (hegyi)