18. Portré, emberábrázolás

Tökéletes anzac

Ez az előző trombitás portré párja, ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy készült. Hogy megmutatom, annak az az oka, hogy Andor (nevezzük most megrendelőnek - bár ő nem annyira akarta, hogy fotózzam :) Inkább ezt a képet választotta a sorból, mint jó fotót. Ő másként látja ezt, amit én fotós. Szerintem amaz jobban elkészített fotó, itt van pár problémám (most nem sorolom fel), viszont azt mondja, hogy itt elsősorban nagyon jó az anzaca (szájtartása), a másikon pedig éppen levegőt vesz, de itt szépen fúj, és ezen a fotón bár nem hallható, de aki ért ehhez a hangszerhez, annak ez megvan.

Lilla és a malackák

A másfél éves elmaradhatatlan tartozékai a malacok és a küblik. A ruha style engem "dicsér".

Kurva nehéz gyereket fotózni, főleg, ha az emberek van kéznél saját gyerek. Könnyebb azoknak, akiknek nincs köze az adott gyerekhez, mert észrevesznek olyat, amit a szülői szem nem. Ilyen a nyálfolyás. Akármennyire akármi van a képen, ez kivisz a hangulatból. Erre figyelni kell, nyál, kajamaradék, meg egyéb izék, szóval ezek nem fotóképes dolgok. A jobbra kilógó láb meg vagy lenne meg teljesen, vagy térdnél kábé vágni, határozottan. Amúgy a hangulat és a tárgyak, a színek jók. (hegyi)

A két Sallai

Jó, mi tudjuk, hogy Bandi szelíd ember, de ez a napszemüveg, ez elég vad így. Viccet félre, ez jó ötlet, de vagy sok a hótömeg oldalt, vagy kevés. Na, hogy is van? Szóval vagy normális helyzetben kéne lenni, és akkor van egy kettős portré - de szerintem érezted azt, hogy az önmagában nem elég - vagy játszani kell a formákkal, de akkor úgy kell felfogni a két alanyt, mint folthatás, és akkor az kiadja, mit hova kéne tenni. Ágnes, jó lenne, ha rákapcsolnál a fotózásra. (hegyi)
értékelés: