18. Portré, emberábrázolás

Kisfiam 7 hónaposan, ilyenkor az ember ugye probál mindent megörökíteni, amit csak tud, ez is így "ne mozdulj! ne mozdulj! csak egy pillanat" kép, úgy kellett ugrani a gépért, nehogy elmozduljon a "modell" :)

Üdv a Látszótéren, kedves Péter! Bevallom, kicsit nehéz helyzetbe hoz a képed, mert hogy nem véletlen, hogy első leckére önarcképet várunk, könnyebb arról kommunikálni az elején, mint egy portréról, amit másról készítesz. Alapvetően engem ez a világ, főleg a tónusok a hatvanas-hetvenes évek analóg világára emlékeztet, ezt jól megfogtad, kifejezetten tetszik ez, hogy nem valami művi archaizálással érted ezt el, hanem egyszerűen a tónusokkal, képkivágással, beállítással. Fejtetőnél vágnék abból a háttérben ferdén látszódó talán ágyszélből, az nem probléma, ha belevágsz a hajba, ennyi belefér. Kedves a modelled is, a pillanat is jó, egy dolog, amin ha lehet, majd gyerekeknél érdemes változtatni, ez pedig az objektív gyújtótávolsága. Ugyanis a gyereknek arányaiban eleve nagyobb a feje, közelebb is van a kamerához, mint a karok vagy a test, ha ezt akár csak normállal fotózod, akkor erre a méretkülönbségre még rá is adsz. 105-135 mm körüli lencse lenne jó, az kevésbé torzít. Várom az önportréd is, és a további munkáid. (hegyi)
értékelés:

Ez is csak játéknak indult - mint minden -, de annyira kifejező, annyira "Anna", hogy talán itt is megüti a mércét :-)

Értem, de ez így nem jó. Kell instruálni. Anélkül nem megy,. Oké, ha a bújás a fontos, akkor csak annyi kell, hogy a lány az állát a karodra tegye, máris kevésbé csülökszerű a hatás. És nem hagyható le apa. Ő nem akárkihez bújik oda. Nem is egy próbababához. Ha lehagyod, akkor a kapcsolat része lesz sánta. Ismétlést kérek. (hegyi)

Nagyon szeretem ezt a kepet. A bensoseges talan az a szo, amit keresek. Nehez szabadulni ettol a keptol, nem visz ra a lelek, hogy felkeljek az asztal mellol. Szivmelengeto az a mar-mar gyermeki vegre-erzes, amit latok a testtartasban (haromszogek!), a ragaszkodo keztartasban, ahogy soha tobbe nem engedik el a macskat, es persze a kimerulten is nyitott tekintetben, ami nekem mintha azt mondana, hogy "koszonom, de meg egyszer ugye nem kell". A bekes hangulat mellett jol latszik a finom jatekossag. A macska nem feltetenul maradektalanul boldog ott abban a pozban es megis alaveti magat a gazda akaratanak, eloterbe helyezi annak komforterzetet a sajatjaval szemben. A gazda pedig ugy nez, hogy ezer szo is keves hozza. Talan ettol is olyan emberi, hogy a nyilvanvalo mondando mellett ott van azokban a szemekben sok-sok aprosag, amiket inkabb csak erzekel az ember, de megfogalmazni nem tudja. Sok csillag. (bobak csaba)

Fontos dolog a barátság, és persze soha semmi sem mérlegen kidekázható, de az feltűnik, hogy te húzódsz hozzá, felé, ő meg valamivel el van foglalva, valami van a kezeiben, és emiatt olyan érzetet kelt a kép, hogy felemás a kapcsolat. Ez azért fontos kérdés, mert az exponálásnál a pillanat megragadása a legfontosabb, még annál is fontosabb, hogy éles-e a kép, vagy hogy mozdult-e, jól van-e exponálva, ezeket mind felül tudja egy jó pillanat írni. Ha meg előbb vagy később exponálsz, akkor a többi lehet rendben, de mégis fals érzetet kelthetsz. (hegyi)

Helmut Kohl (1930-2017) az Országházban, 1984. június 21-én

R. Mazsi és H. Zsolt, a Pálya utca félkarú gizdái a Mercedes típusú gépjárműnél pózolnak.

Tudom, hiszen ott voltam, hogy az elmebaj köztem és Mazsi között tőlünk fakadt, és könnyen mondhatnánk azt, hogy de hiszen Zoé, te csak megnyomtad a gombot, de ha így tennénk, figyelmen kívül hagynánk azt, hogy a pillanat kiválasztása mindig az exponáló fotós dolga. Akkor is, ha a pedellus kéri, hogy fotózd le. Köszönöm a segítséget, hogy a barátomról és rólam készülhetett egy igazán gizda kép. (hegyi)
értékelés:

Feri, sokat gondolkodtam a címen, az agyam is beletört, de nem jövök rá a megfejtésre, mi köze a képhez. A portréd nyaknál nagyon szűk, kemények a fények, ettől erősek az árnyékok, a modell hunyorog, ezek nem szerencsések egy arckép esetében. Ismétlést kérek. (hegyi)

Nem könnyű dolog gyereket portrézni, szerencsére elkerülted a közhelyeket, viszont annyira szűkre vágtad a képet, annyira belemásztál a gyerek aurájába, hogy ettől és attól, hogy ráadásul elfordítja a fejét, zavarban érzem magam. És még valami. Kell a retus, mert a nyál csillanása nem jó dolog az arcon. (hegyi)
értékelés: