17. Instruált modell

Enikő 8

Igen, ha már roncsolunk, ha már elkezdünk a tónussal játszani, akkor itt ez izgalmas lehet. Fönt egy kicsit sok, azt a fél centit, amit fönt vágnék, azt lent hozzátettem volna, de gyönyörűek a szemek, tényleg azt mondom, hogy ez viszonylag rendben van, bár oldalt is sok egy kicsit. Most meghagytad ezt a klasszikus formát, ez egy négyzetes kompozícióban izgalmasabb lenne, de igen, gyönyörű, izgalmas a modell, az orrpiercinggel sincs bajom, a haj is jó, és itt van értelme annak, hogy a tónust ennyire elroncsoltad, úgyhogy ez a kép három csillag.
   Összefoglalom, Gime: az, hogy elkezdesz dolgozni egy modellel, ez egy fontos dolog, ez a modell ráadásul nagyon jó, mert hagyja magát neked, mert megcsinálja, amit kérsz, de neked kell tudni, hogy mire és miért kéred, mit akarsz ezzel mondani. Ha bátortalan vagy, akkor nem lesznek jó képek. Távol vagy ettől a modelltől, én érzek egy kis félszegséget ebben, és ezt azzal gyűröd le, hogy jól bejáratott képi közhelyet próbálsz alkalmazni, és akkor kiviszed a sínekhez, vagy elviszed a kukoricásba. De ha ezt, mint egy sorozatot fogom föl, nincs meg a csúcspont, nincs meg az, hogy azért csináltam mindezt. Neki nagyon sok arca van, neked kell tudnod kihozni azt, hogy melyik az, amelyik az igazi. Ezek itt most nagyon reklámfotós beállítások: „túrj bele a hajadba, nézz igézően, nézz vadul”, ezeket az instrukciókat mondja az ember, ezek reklámfotónál érthetőek, de mit reklámozunk? Ha, mint modellről készítünk egy portfóliót, hogy mennyire sokoldalú a modell, akkor nem vihetjük be őt olyan helyzetekbe, amik anatómiailag nem előnyösek, erre is nagyon oda kell figyelni. Legdrasztikusabb a kukoricás kép, amelyiknél olyan, mintha a földből nőne ki. Azáltal, hogy térdelteted ezen a terepen, ez lesz a hatás. Én nagyon arra sarkallnálak, hogy kezdj el ezen dolgozni, mert ez egy fontos dolog, de gondold végig, hogy mit miért akarsz csinálni, és ha annak nincs indoka, vagy ha magad nem találod az indokát, akkor csak azért, mert megtehetem, azért nem biztos, hogy elég. Gime, azért mondom mindig, unásig, hogy saját magatok legyetek a modelljei első időben a képeiteknek, mert az önmegfigyelés nagyon sokat segíthet, miközben tapasztalod is, mit érez a modell. És újra mondom, újra kérem, a vízjelezést ne használjuk, mert amatőr és problematikus esztétikailag. (hegyi)
értékelés:

Enikő 7

Ez tulajdonképpen izgalmas lehetne, ahogy a nap átsüt a kéznél, gondolom ez volt, ami itt fölkeltette az érdeklődésedet, de tónusban valamit nagyon elrontottál, mert a hajánál olyan, mintha le lenne öntve ketchuppal a haja, az nem tudom, mit akar jelenteni. Most itt humorizálok, Gime, de nem tartom azt jónak, hogy valaminek nincs indoka. Az a kukoricakalász délcegen áll, miközben a modell púpítja a hátát, egyik nem passzol a másikhoz. (hegyi)

Enikő 6

A sínes kép folytatása, valamiért a lányt felfoghatjuk egy speciális madárijesztőnek is, de felfoghatjuk úgy is, hogy a csősz elől kukoricát akart lopni a csaj, és most bünteti: „Ne büntess, te drága csősz, inkább odaadom magam neked”. Átsejlik a ruhán a fény, közben a csősz meg büntetésből térdig beásta a földbe a csajt. Megint azt mondom, hogy mi az amiről itt beszélni akarunk? Olyan erős a háttér, annyira erős az üzenete, hogy nevetségessé válik ez a modell. Csináld meg aktban, de azt mondom, hogy mit keres a nő a kukoricásban, főleg ebben a ruhában? A csonkolás brutális. (hegyi)

Enikő 5

Ezt a modellt te betetted a vasúti sínekre, én nem tudom, hogy ezzel most mi a terved, mit akarsz ezzel mutatni. Miért kell kivinni egy lányt, ebben a ruhában a vonatsínekre, és ráültetni, és mit akarunk ezzel mondani? Ha ez egy divatfotó akar lenni, annak egy történetet el kell tudni mondani, hogy lemaradt a lány a vonatról, de a vonatról a lány nem a dzsinzsásban marad le, hanem az állomásról, és ott lehet ezzel valamit kezdeni, és mondjuk egy Louis Vuitton bőröndöt reklámozol vele. De itt most mire megy ki az utalás, mi az, amit itt közölni szeretnél ezzel? Nem értem. Közhely. Sín, megy a végtelenbe, és ebbe beültetek valakit. Javaslom neked, hogy nézd meg a Stalter Gyurinak a képét, van egy kölyökről való képe, ott is sín van meg ember. Teljesen másról szól, és van története, itt nincs. (hegyi)

Enikő 4

Jó ez a gesztus, ezzel lehetne valamit kezdeni, de megint távol vagy. Mindenféle fű, fa, bogár be van kapcsolva a képbe, miközben ennek a képnek az izgalma a portréban izgalmas. Nem kell ez a nagy, túlvilágított kar erre a képre, ráadásul azzal, hogy megint belematattál a tónusrendbe, ettől még el is meszelted ezt az egészet, tehát a testnek a formáját teljesen legyilkoltad, valami kabát vagy szatyor van a vállán, az abszolút elvonja a figyelmet, és hiteltelenné teszi a gesztust, tehát az se kell. Itt a haj, az arc az, ami ebben a tekintetben, ezzel az arckifejezéssel izgalmas lehet a háttér viszonylatában, semmi más. Erre érdemes lenne odafigyelni. (hegyi)

Enikő 3

Ez a kép az, amire azt mondom, hogy ez az irány nem jó irány. Sem a kifelé világosodó vignettálás, sem a piros felerősítése, hogy az ő kis szája piros attól, hogy a szoknyájába estek a csipkebogyó-darabok. Ez ilyen szótagolva olvasó helyzet, hogy elmagyarázod, hogy „és a lány csipkebogyót evett, és a szája piros lett”. Van ebben valami a múlt század elejéről, az akkori giccsből, de Gime, azoknak a képeknek az érvényessége csak az, hogy az idő pusztító rostáján fennmaradtak, sem esztétikailag, sem mondanivalóban nem értékelhetőek. Arról nem is beszélve, hogy ez a póz ezzel a vörös üzenettel olyan asszociációkat is megenged, amik még a modellre nézvést is dehonesztálóak. (hegyi)

Enikő 2

Ez már egy izgalmasabb helyzet, itt a mi kis cserkészlányunk az erdőben idefordult felénk, és nagyon szépek a fények, nagyon jó ez az átszűrt fény, ami az ágak és bokrok között létrejött. Olyan pózt engedtél megint a modellnek, ami a két lábánál előnytelen, erre tessék odafigyelni, amputáltál, és a csat most nekem elviszi a figyelmet. Itt izgalmas a háttér, a háttér és a haj viszonya, az arc és a háttér viszonya, a gesztus, és ehhez képest a csat borzalmasan idegen. Nem ízléses. Lehet, ha az utcán jön szembe, akkor azt mondom, hogy oké, de ebben a környezetben ide nem való. Olyan kiegészítő, amit le kell vetetni, ne használjuk. (hegyi)

Enikő 1

Képsort kapunk, most végig fogok menni ezeken a képeken, és mindenikről fogok valamit mondani. Nem ígérem, hogy mindegyikről hosszan tudok beszélni.
   Az első képnél nagyon szép az a háttér, amit találtál, nagyon szépek a fényviszonyok, amikben részed volt ezt megfigyelni, megint távolságot érzek, a modell feje fölött akkora teret hagytál, amire nem nagyon látok indokot, miközben az árnyék, amivel lehetett volna játszani, az le van vágva. Ez az egész kép nekem nem innen izgalmas, nem a válla érdekel ennek a nőnek, nem az érdekesen metszett két lába, nem tudom van-e neki alsó lábszára, és vannak-e lábfejei, vagy őt kihoztad ide, kiraktad őt, mint egy babát. Bocsánat, hogy ilyet mondok, de amputáltad a lábait, jelen pillanatban ezt látom ezen a képen, miközben a tekintet, az arc nagyon érdekes dolgokat mutat, de ez valószínűleg nem ennyire oldalról izgalmas. Megint a távolság a problémám. Nem fogok itt most minden képre csillagokat osztogatni, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy a próbálkozásokat föltöltötted, mert legalább tudunk róla beszélni, és nagyon örülök neki, erre szeretnélek bátorítani, hogy ha dolgozol valakivel portréban, mivel ez egy új terület neked, ezért jó lenne, ha tényleg tudnánk róla beszélni. Örülök annak, hogy most több képről tudunk beszélni. Ezt a Gime.hu -t légy szíves vedd le a képekről, esztétikailag ez zsákutca. (hegyi)

WoodElf Csodaországban

Szeretem ezt a képet, ez a Mai Manó galériában készült, aki nem járt még ott, érdemes oda elmenni. Ott vannak ilyen szép festett hátterek. Én ezt kedvelem, jó helyzet, bár, gondolom, hogy ezt naponta 4-5 fotós csak megfotózza. Mindehhez képest mondanám, hogy András itt elkezdett dolgozni egy modellel. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy sikerült itt közös hőfokot találni a modellnek és a fotósnak. A fotós ezt a képet meg szerette volna csinálni, az biztos, mert el is készült a kép, de abban nem vagyok biztos, hogy a modell is ezt annyira akarta. Itt a meggyőzőképességünket kell edzenünk. A modell beállásán, a fejtartáson, a sejthető arckifejezésen, a leejtett kéz gesztusán látszik az, hogy olyan ímmel-ámmal van benne ebben a projektben. Ha nem így van, akkor az expozíció pillanata nem volt túl szerencsés. Ami kiválasztott történet: igen, ott van egy ilyen távoli részlet, amire mutat a modell, és ez felfogható így, bár a Mai Manó Házban nem nézik a fotósokat hülyének, bármilyen őrülettel is készülnek, tehát megbeszélhető az, hogy szeretnénk idejönni dolgozni, megengedik-e, hogy itt készítsünk egy-két képet. Ha erre az ember fölkészül, akkor talán egy kicsit más ruhában lehet ezt megoldani, és én biztos, hogy levetettem volna a karkötőket és az ékszereket, mert nekem ehhez a csodaországos dologhoz idegen. Elvisz a 2000-es évek szocreáljába. Ez a része nem annyira jön nekem be. Az irány jó, tessék ezzel még foglalkozni. Mivel ez egy korban nem a mai világot mutató háttér, jó lenne, ha vagy archaizálunk, és megpróbálunk ebbe az időbe behelyezkedni sminkkel, ruhákkal, kellékekkel, vagy ha ennek abszolút ellentmondunk, és akár a mai világra, akár egy 80-as, 90-es évekre utaló lány is lehetne. Itt az instrukciótól függ az, hogy mennyire lesz hihető a nézőnek. A vágás sem biztos, hogy túlságosan oké a lábnál, most a szereplő úszik. Visszaadnám ismétlésre, nem azért, mert rossz az ötlet, hanem azért, hogy egy kicsit nagyobb befektetéssel tessék ezt kivitelezni. (hegyi)

17. Instruált modell

Az instruált modell a portréfotózás továbbvitele. Egyszerűen arról van szó, hogy a munka modellel folyik, de a cél nem alapvetően a modell személyiségjegyeinek ábrázolása arcképen, hanem egy az alkotó által kreált történet, helyzet, beállítás elkészítése. Ebben az esetben a teljes irányítás az exponáló fotósnál, filmesnél van, a modell úgymond eszköze, megvalósítója annak az elképzelésnek, álomnak, mely az alkotó fejében születik. A cél, hogy jól felismerhető gesztusok, mozdulatok, beállítások segítségével a modell által hozzuk létre, hívjuk életre a fejünkben kitalált valóságot, egy, vagy több szereplő bevonásával. A smink, a ruha, a kellékek is fontos szereplői a munkának. Ennél a leckénél is igaz a javaslat, hogy a tapasztalatszerzéshez a legjobb, ha először mi magunk próbáljuk ki magunkat az adott szituációban, hogy érezzük, tudjuk, mit várhatunk el a modelltől.

Amikor másokat fotózunk, filmezünk, fontos, hogy az elkészült munkát megmutassuk a modellnek, és beleegyezését kérjük a megjelenéshez. Ez védi az alkotót éppúgy, mint a modellt. Az oldalról letölthető (doc és pdf) Hozzájárulói Nyilatkozatot érdemes két példányban kinyomtatni, és a modellel aláíratni.

Kattints ide a feltöltéshez!