18. Utazás, megérkezés

Vonaton

Egy korábbi fotósorozatomból dolgoztam ki egyet, korábban küldtem be egy verziót már ebből is. http://latszoter.hu/szakkor/gyors-tajkep

Megérkezés

Az a helyzet, Mariann, hogy vagy lejjebb mentem volna a kamerával, vagy feljebb, de az biztos, hogy ahonnan most nézzük ezt az egészet, az nem igazán jól működik. Annak örülök, hogy van az a busz a háttérben, ami jön azon az úton, kicsit még vártam volna, hogy még jobban jöjjön. Ha már ott a szereplőm, akkor lehet, hogy őt mozdítom valamerre még egy kicsit, hogy a ruhából, amit látok rajta, abból többet lássak, esetleg fel is állítom. Ha lejjebbről fotózod, akkor nagyobb és érzelmesebb hangsúlyt kapnak azok a szép mezei virágok ott körülötte, akkor nem érdekel busz és a kép többi része, menjünk közel és emeljük őt bele ebbe a világba, mert ez önmagában zseniális lehetne. Vagy menjünk feljebb és az egészet szemléljük tárgyilagosabban, most a kettő között vagyunk valahol. Van hangulata, de képileg nem érzem megoldottnak. (hegyi)

Gyalog

Az előző képedhez írtakat folytatva, amit ott írtam, az nem csak a mozgásnál fontos kérdés. Hanem bármi ábrázolásnál, tehát nevezetesen, mit és hol. A gyalogosod elég jó, de a helyszín a fákkal zavaros lett. A fák összetörik, a háttér meg túl sematikus. Így az, hogy ő jön valahonnan vagy megy valahová, nem vált lényegessé. Tehát a te gondolatod ebben benned maradt, a képre nem tudott amiatt rákerülni, mert a helyszín rossz. Ott ez nem fog működni, mert nem értelmezhető a helyszín és emiatt a helyzet sem. (hegyi)

Lépcsőn mozgók

Lépcsőn mozgók

Feri, ez a kép nincsen kész. Azért nincsen kész, mert több vele a probléma, mint a megoldás. Egyrészt nem jó pillanatban exponáltál, mert legalább egy vagy két másodperccel később exponáltál, mint az optimális lett volna. Kifutnak a képből a figurák és ezt a kifutást nem hozza vissza másik oldalon semmi, mert a táskás fickó is már két lépcsővel feljebb van, mint kellene. A másik a tónusprobléma, kiégett részek vannak a további lépcsőkkel vagy a további figurákkal, amit korrigálni kellett volna és a belső rész az meg túl sötét. Én azt gondolom, hogy valahová a kettő közé kell belőni az expozíciót, nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyszerű helyzet ekkora nagy fénykülönbségnél, ezért nem is vagyok benne biztos, hogy ezt az üzenetet, amit itt látunk, ebben a fényviszonyban kell megcsinálni. Látod, ehhez a képhez jobb lett volna az a fajta esős-borongós idő, ami a galambos képnél jelen volt, mert kisebb lenne a tónuskülönbség. (hegyi)

Úton

Úton

Mobilos kép. Emlékszem mikor megláttam a pillanatot, nagyjából tudtam mit akarok látni. Többé-kevésbé sikerült megvalósítanom

Éva, ez szép, majdnem azt mondtam, hogy fájdalmasan szép, de inkább úgy mondom, hogy fájdalmasan szép lehetne, ha lenn vágnál addig, hogy az út a kép aljánál-szélénél fusson ki, minden, ami ez alatt történik, lazít a kompozíciódon. Igazán kevés meló ez, mert a lényeg a képen, a képben van. Annak kifejezetten örülök, hogy merész vagy a tónusokkal és ez itt most nem lett öncélú, értelme és értéke lett. (hegyi)

Utas

Utas

Azt nem tudom, hogy ez hol készült, hasonló helyzet van a Szigetnek a bejáratánál is, érdekes, mert kicsit kényelmetlen nekem ez a kép, nem rossz értelemben, attól, hogy tök üres ez a sáv előttünk, ami a messzi távolba visz, és a másik oldalon jön valaki. Ennek van egy furcsa feszültsége, hogy gyere már át, én itt vagyok, itt várok rád, nem a másik oldalon. És, hogy átjön, vagy nem jön át, megismer vagy nem ismer, szóba áll velem, vagy nem, elmegyünk egymás mellett, vagy biccentünk egymás felé, ez a dinamizmus az, ami ebben a képben izgalmas. Persze a ritmusok, a fények, a formák, ez mind együtt is, de nekem ez a történet az, ami visszavisz a 70-es évek Német Demokratikus Köztársaságába, és olyan, mintha ott a keleti és nyugati oldal közti hídon mennék. Meg ne kérdezd azt, hogy most ez hogy jutott eszembe, de valami ilyesmi asszociációm lett. (hegyi)

Balaton fölött

Balaton fölött

Az van, hogy mindenki, aki repülőgépre ül és van nála képkészítő alkalmatosság, egyszer legalább kifotóz az ablakon, vannak, akik galád módon többször is, és megfelelő felszerelés híján a rövid utak adják, amit tudnak, de nagy variáció nincs, az élmény inkább a fedélzeten érezhető, képben ritkán maradandó. Ez úgy amúgy rendben van, amit ki lehet hozni, megvan, felhő, szárny, ablak, elhiszem, hogy a Balcsi is, hát, ez ennyit tud. (hegyi)

Pótlóbusz

Pótlóbusz

Olvastam a kommenteket. Majdnem mindegy, hova kerül, de Istvánnak igaza van abban, hogy amit Balázs mondasz sztorit, egy bonyolult, képen nem látható dolog. Nincs a képen. Neked van meg, jó sztori, de a kép mást mesél. Vagy mást is. Jók a ritmusok, de ezek inkább ritmusok, formák, ez a lényege, ez jön át, a sztori alig, mivel nem is lényege a képnek a busz. Szóval a képnyelv egy fura dolog, mert primitívebb ösztönszinten működik, mint a beszélt, mesélt nyelv, ezért sok minden lemarad, vagy máshogy jön át, erősödik vagy gyengül, amikor képpé formálódik. Ezt érdemes és fontos próbálgatni, mert ha az ember a belső sztorira figyel, könnyen becsapja magát, hiszen az ember nem egy állóképet lát, hanem filmet, másodpercenként 50, vagy akár 100 kockával, ahogy az agy felfogni képes, ebből az elme kiragadhat egy pillanatot, de az soha nem az, ami a fotó pillanata, mert az elme pillanata máshogy sűrít, be tud csapni. (hegyi)

HőlégballonHegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52Hegyi Zsolt-2015.06.12. 16:52

Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon
Hőlégballon

Nem röhög! Így szoktam leszállni.

Gerlei keveset szól, túl keveset, ezért nehéz bármiféle folyamatról beszélni nála, mivel hogy nincsenek képek, tehát nincs, amiket képzeletben összekössünk, hogy most akkor merre is halad a szekér, és azt kell mondjam, hogy akármennyire elfoglalt is az ember, ha egyszer a jósiten gépet adott a kezébe és azt képes célra is tartani, márpedig gg képes, akkor kutya kötelessége melózni vele. Gábor, ezt vedd komolyan, értek én mindent, az élet nem könnyű, de fényképezz. Ugyanis ez egy végre szinte hibátlan sorozat. Van eleje, vége, poén, és mindez ráadásul még meg is van szerkesztve, egyesével és összességében is, és végre nem ugrálnak az álló és fekvő képek oktalan váltásokban, szóval ha valamibe bele kell kössek, márpedig bele fogok, akkor az a zöld szájformás póznás kép, ami a leggyengébb láncszem és nem sok oka van a sorba kerülni, simán kihagynám. De így is jó sor, még azzal a képpel együtt is, szóval Gábor szégyelld össze magad, ha nem fotózol. (hegyi)

Hazafelé

Hazafelé

A kompozíció nekem teljesen rendben van, viszont azáltal, hogy meghagytad ezeket a fátyolos pasztel színeket, és még bele is van vignettálva, az egész átesett az édeskeserű álom kategóriájába. Kipróbáltam, ha ez fekete-fehér lenne és nem lenne vignettálva, akkor egy olyan kép lenne, ami időtállóbb és finomságait megőrizve mégis határozottabb lenne, lekerülne róla a máz. (hegyi)

várakozók

várakozók

Várakozó tömeg a londoni metróra/subway-re. Vaku nem villant, iso100, 50mm fix, f4, 1/50sec

Olyan ez, mint egy filmforgatási helyszín. És sokszor meg kell nézni ahhoz, hogy felfejtsük a szálakat, hogy vajon miért érezhető az, hogy bárhol lehet ez a helyszín, de biztos, hogy nem Magyarországon. Sejtéseink vannak csak, talán a fények, az építészeti rendszer, és nem utolsó sorban az öltözékek. Nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy olyan időpontot kerestél, amikor az egyik peron üres, míg a másikon sok várakozó van. Jó a kép, talán csak a fenti képhatár az, ami lötyögős lett, mert van egy félbehagyott képelem, amire már nincs szükség, vágható lenne akár. (hegyi)

Elmenetel

Elmenetel

Egy gyors és hirtelen heves havazás közben találtam, amelyhez nagyon vártam, hogy odalépjen valaki a zebrához, de sajnos ez most nem történt meg, elszaladt a havas eső, maradtam így, de azért beküldöm ide, mert hangulatában talán mégis közvetít egyfajta elmenetelt.

István, ez betalált. Mindegy, mit dumálok róla, vagy te mit adsz címet, ez így ahogy van, 10 pont. De komolyan, most ehhez én mit mondjak? Egyensúly és dinamika, tompa zaj és fájdalom, düh és erőszak, kiáltás és csend, olyan gondolatpárok vannak benne, nem is értem, ami persze nem baj, működik. Azon kevés képek közé tartozik, amik sem anyagában, sem technikájában nem érdekel, hogy hogyan készültek, ha iskolásan nézem, minden hibás benne, az egész egy nagy ellentmondás, mégis az összhatása eltrafál. Kösz. (hegyi)

Hazafelé

Hazafelé

Határátlépés - kerékpárral. Egy hazafelé kerekező páros Szécsény-Pöstyénpusztánál, a Katalin - hídon.

Feri, nagyon jó helyszínt találtál a fotózásra, azt gondolom, hogy érdemes tovább gondolkodni azon, hogy hogyan lehet ezt a dolgot üzenetében képpé formálni. Jó a nézőpont is, ez a rövidülés jót tesz a kompozíciónak. Azonban a táblába olvadó kerékpárosok elhelyezése nem működik. Egyértelműnek kell lennie az üzenetnek, mert ez a helyszín nagyon konkrét. Tehát magadnak kell feltedd a kérdést, hogy mit akarsz a képpel mondani. Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni? Mert hogy minden képelem erősítheti és alátámaszthatja ezt, de ha ezek nem egy irányba mutatnak, akkor egymást kioltva zavarba hozzák a nézőt. Érthető a határ helyzet, és az út innen fotózva rejtegethet dolgokat, tehát azt kell kitalálni, hogy ki vagy mi legyen az, ami egyrészt a kompozíciót is egyensúlyba hozza - ebből adódik, hogy a másik sávban kell lennie - és az is fontos, hogy az egy gyalogos, vagy kerékpáros, autó vagy mi más, ha pedig megvan mi a tárgy, például ember, vagy emberek, akkor fiatalok vagy öregek, jól öltözöttek vagy csatakosak, ez mind olyan kérdés, amit neked kell eldöntened. Itt jön képbe a rendezés. Ki is lehet várni, hogy arra járjon egy lovaskocsi mondjuk, vagy egy csapat gyerek, de az baromi sok idő, ráadásul nem mellékes kérdés a fényviszony, reggel, este, délután, esőben, verőfényben, ezeknek is mind üzenete van. Azt kérem, hogy ezt magadban gondold végig és ismételj, mert erős helyszín, tehát érdemes lenne foglalkoznod vele. (hegyi)

Pihenőhelyen

Pihenőhelyen

Egy kis pihenő mindenkire ráfér hosszabb vezetés után. Az ébredés utáni pillanatok hangulatát, a pihenőhely monoton zaját örökíti meg ez a korahajnali kép.

Jók ezek az utazós hangulatok, de két dologra felhívnám a figyelmed. Az egyik, hogy valami személyes jelenlét érzékeltetés nem ártana. Mert az oké, hogy autóban vagyunk, az is, hogy egy kamionparkolóban, de ilyenből van sok az utak mentén, és az a fényképész dolga, hogy egyéniesítse a történetet, azaz valami legyen, ami miatt én, mint néző beleszeressek, akarjam nézni és időzni vele. A másik, hogy a rádió ha sötét minden más, elvonja a figyelmet, tehát vagy minden műszernek mennie kéne, vagy a rádiót is kikapcsoltam volna, mivel nincs információértéke, csak egy zöldes téglalap. (hegyi)

Nyári vakáció

Nyári vakáció

Salamanca, Spanyolország 2014

Nagyon olasz, nagyon hatvanas évek, kifejező a hangulata, az benne a legjobb, hogy megőriztél a jelenből is jeleket, nem csak a kis FIAT-ot, egyetlen dolog, amit javíthatónak gondolok, ha megvan a RAW file, hogy ezt a szürke, rossz időt idéző tónust kéne egyenesbe hozni, a hangulattal stimmelően világosabbra, mert így ez most elvesz az egész erejéből. De ez utómunkában megoldható. (hegyi)