Utazás, megérkezés

Nem Nyújork

Tökéletesen rendben van a kép, nagyon jók ezek a határozott vonalak. Ez egy konstruktivista megoldás, az árnyékkal, a kerítéslécekkel, még a kerékpárnak a gumija is ezt erősíti. Ha már csak ennyi lenne a képen is, elég lenne, sőt, ha csak ennyi lenne a képen, akkor azt mondanám, hogy ez egy három csillagos kép. De a képen ott van egy lovaskocsi. Ez jót tenne a képnek, csak egy kicsit hamar lett az exponálás elkövetve. Még várunk egy fél percet, és akkor ezek közelebb fognak jönni, elkezdenek kifele menni a kép felől, és amikor odaérnek majdnem a képhatárhoz, akkor exponálok. A lovaskocsi is felismerhető lenne, és tömegelhelyezésben nem sűrűsödne minden oda be a középpontba. Mert ezek az ívek, ezek a vonalak, a kerítésoszlop, az árnyék, a bicikikerék nagyjából egy irányba mutatnak. Erre még rásegít a domboldal, az út is. Száz százalékos a cucc. És jót is tenne a képnek, hogy ott, ahol kilágyul ez az egész, ahol jó lenne, ha történne valami, ez a képnek a bal alsó része, az út - tehát ha odáig elengeded a lovaskocsit, akkor ez egy száz pontos kép. Így most kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Sirály

Kedvelem ezt a képet, és nem egyszerű dolog egy ilyen madarat ennyire szabályosan, szépen lefényképezni. Nagyon finomak a tónusok, a színek. Ugye a sirály, meg a madarak általában nevezhetőek a szabadság egyfajta szimbólumának. Ez is benne van ebben a képben. Nehéz foglalkozni egyszerre több dologgal egy képnél. Amiben egy picit most bizonytalan vagyok, az a háttér. Ezek a felhők jelzik az eget, és ez fontos, de az elhelyezésük a képen nem túl szerencsés, viszont nem egyszerű dolog egyszerre a háttérre is figyelni, és arra is, hogy a madárnak az összes szárnyatolla, lábafeje benne legyen a képben, és attraktív tudjon lenni. Emiatt el tudom fogadni. A problémám az, hogy minden technikai nehézség ellenére egy picit hiányolom azt, hogy mondanivalóban nem nagyon lépünk túl azon, hogy lefényképeztem egy sirályt. Aztán ebből mindenki maga tud továbbgondolni történetet, de itt elég lazán, rögtön az első lépésnél elengedjük a kezét a nézőknek. A természetfotósi kvalitásait el tudom fogadni ennek a képnek, de a 17-es lecke mondanivalóját ennél sokkal összeszedettebbnek és személyesebbnek gondolom. A feladat itt az, hogy a saját élményeinket fogalmazzuk meg. Ennél a képnél most annyira erősen nem sikerült. A technika mindenféleképpen megkapja az egy csillagot, a mondanivalót egy kicsit jó lenne, ha Viktória saját magán szűrné át. Az egy csillag megvan, de a másik kettő a leckénél most talonban marad. (hegyi)
értékelés:

Buszmegállóban

Ez egy izgalmas kép. Erre azt mondom, hogy hajrá, és így tovább. Lehet, hogy egy tized másodpercet én még vártam volna, hogy az a hölgy, aki telefonál még egy lépést tesz, azért mert akkor egy kicsit kikerül ebből a takarásból. Igazán izgalmas akkor lenne, ha ő ehhez a harmonika részhez jutna, ami a busz csuklóját jelenti, mert kompozícióban az lenne az erős. Mögé kerülhetne az ajtó, ami nyitva van. Ott várhatná a leszállót ezt most ő picit eltakarja, de ez már csak rutin kérdése, hogy az ember megtalálja a legpontosabb kompozíciós pillanatot. A kép, amit András meglátott, az egy nagyon jó kép. Ahogy látom ott a tükröződésben ott van maga az alkotó a kis rövid nadrágjában, nyakában a fényképezőgéppel. Azt is látom, hogy ez a fényképezés pillanata nem egy kontroll alatt tartott pillanat, mert a fényképezőgép András hasánál van. Valószínű, hogy ez nem egy tüköraknás fényképezőgép, hogy ő ebben az állásban kontroll alatt tudja tartani azt, hogy mi van a kompozícióban. Ebből az is következik, hogy a kép azon kívül, hogy nagyjából a helyet belőtte, hogy honnan fog fényképezni, tartalmaz olyan elemeket is, amik a véletlennek köszönhetőek. Ezt csak azért mondom, hogy van ez a fajta fotográfusi stílus, amikor a pocakomtól lövök, mert lusta vagyok letérdelni, ismerem én ezt, bár Gimének nincs akkora pocakja, hogy ez zavarja abban, hogy le tudjon guggolni, nem is árt egy kis testmozgás. Ez az egyik része a dolognak, a másik az, hogy azt is el tudom fogani, hogy ő direkt belekomponálta magát ebbe a képbe, és akkor hülyén nézne ki, ha ő ott guggolna. Vacilálok én itt, és azért teszem ezt hozzá, mint kitérő a kép elemzésében, mert én nem annyira vagyok barátja ennek a hasamról fényképezős metódusnak. A kép ereje kompozícióban abban rejlik, hogy ez a nagy szürkés-fehér flekk, ez a tükröződő felület jó ritmusban, jó arányban viszonyul a busz perspektívájához, jól nyitják ezek a formák a teret, és a hölgy a telefonnal abszolút szükségszerű, nélküle ez a kép nem lenne olyan izgalmas. Köszönöm ezt a munkát Andrásnak, végre valami olyan, ami a nézőnek is dekódolható. Ezért én most azt mondom, hogy ez abszolút egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Vasút alatt

Kaptunk már Andrástól ilyen aluljárós képet. Van az aluljáróknak egyfajta mágiája, pontosan az, hogy ez az alagút-hatás a fénnyel nagyon érdekes sziluetteket, játékokat hozhat létre. Azon kívül, hogy ez eléggé be van mozgatva, itt nem nagyon eldöntött, hogy mit akarok megmutatni. Izgalmas lehet a falon az a gyerekrajz-szerű ornamentika, vagy az a fény-játék ami létrejön az aluljáró végén, csak az a pillanat, amit András most elkapott olyan, mintha mindent meg akarna mutatni: a fali rajzot is, az embereket is, és mindezt ráadásul becsomagolni egy leckébe. Én most ezt nem látom, hogy olyan erősen meg lenne fogva. Ha ez izgatja Andrást, akkor tessék kicsivel több energiát fordítani erre, tessék kivenni egy nap szabit, venni egy állványt, fölrakni azt a gépet az állványra, beállítani az expozíciót, és várni, mint a pecás. Várni arra a pillanatra, ami jellemzően létrejöhet, és kompozícióban erős. Ehhez az is kell, hogy meg kell találni azt az aluljárót, ami az András aluljárója, ami nem egy túl elcsépelt hely, és ráadásul András szívéhez közel áll. Nem árt az sem, ha ez egy olyan választás, ami minél nagyobb teret ad erre a formai játékra. Mert ez ebben a helyzetben akkor tud megélni, ha ez egy formai játék lehet. Ha ez megtörtént, akkor a választás után, mondjuk a Békásmegyeri lakótelep aluljárója, akkor odamegyek a lakótelephez, leteszem azt a kamerát, és várok. Várok arra, hogy mikor fog valaki úgy besétálni a képembe, ahogy az nekem tetszik. Lehet ezt úgy is manipulálni, hogy instruálok embereket, elviszek oda barátokat, hogy akkor ők ebben segítsenek, hogy ez gyorsabban létrejöjjön, vagy lehet azt mondani, hogy én abban hiszek, ami az adott szituáció ereje, és várok. De akkor ez történjen meg. Most nem erős ez a kompozíció. Vasút alatt. Honnan tudom, hogy ez egy vasút alatti hely? Sehonnan. Honnan tudom, hogy itt egyáltalán utazó emberek mennek, és nem csak sétálnak át a kisboltba? Sehonnan. Tehát ez nekem nyitott kérdés maradt. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

vár

Ha jól emlékszem ehhez a leckéhez volt egy hangüzenet is: „Nagybátyám álmában, Chevro Impalában…”. Bara nagyon jól látja ezeket a térbeli kompozíciós játékokat és tömeg elhelyezést. Látunk egy csigalépcső ívet, látunk egy ablakot, de közben dupla expóval látunk egy házikót meg talán annak valami kerítését, látunk embereket is az utcán, de olyan mintha a lépcsőn mennének. A valóság és az emlék, a valóság és az álom kettőssége tud így megjelenni a képen. Izgalmas és nagyon jó az irány, amit a Bara mutat nekünk. Nekem valami még hiányzik. Lehet, hogy egy harmadik réteggel lehetne ezt igazán mozgásba hozni. Ha ez a csigalépcsős rész megengedi azt, hogy hosszabb expozíciót csináljon az ember és be is tud oda úgy állni, hogy a készülékét rögzítse annyira, hogy ne mozdítsa be a hosszabb expónál, akkor lehet, hogy érdemesebb lett volna valakit ténylegesen lefuttatni a lépcsőn, legalábbis elkezdeni egy mozgást, mert most nekem a kép bal oldala egy kicsit üres. Tehát a jobb oldal alsó részén van ennek a csigalépcsőformának a középponti része, a kép középső részén van ez az ablak, és aztán valahogy ez az egész mozgás a baloldalon kifut, nem fogja meg semmi, nem tud körbeforogni ez az egész ritmus, megakad. Úgyhogy oda én még valamit varázsolnék. (hegyi)
értékelés:

madártávlatok

Csősz Gergely, Befagyott pillanat című képére.

Bár a láncreakció leckét lezártuk, és ez egyelőre így is marad, a kép jó. Engedelmeddel a 17-esbe tettem át. És három csillagos, többet nem tudok mondani. :) (hegyi)
értékelés:

Szekerező túra

A kép humora okozza, hogy jó publicisztika, sajtóanyag lehetne ez a kép. Klasszikus előtér-háttér párharc látható itt, csak fénytanilag nincs különválasztva kellőképpen.
Jobban kellene, hogy leváljon az előtér (a jelen) és a háttér (az abszurd múlt). Mindez létrehozható pár perc alatt egy másik napszakban. Egy kissé a kompozíción is igazítani kéne, hogy verbális textúra is hordozza pontossabban a látványban rejlő mondandót. ...és kéne még a Bartos Ágnes szokásos kézjegye (gombászás stb.) (szőke)
értékelés:

A Ka szóval az egyiptomi mitológiára szeretnék utalni.

A képet nagyon szeretem. Nem a szín miatt, nem azért mert hogy van-e fogalmam valamilyen módon arról, hogy mi a szimbolikája, hanem egyszerűen azért, mert az alkotó nagy szeretettel bújik oda a kis kamerájával a kisgyermekhez. Az ő szintjére ereszkedik a kamerájával és szépen fogalmazza meg a pihenést fényekben, elmosódott formákban. Jó is a kompozíció ritmusa. Azért szeretem ez a képet, mert ebben a képben szeretet van. Az, hogy ehhez maga az egyiptomi kultúra hogyan kapcsolódik, színvilágában esetleg, a kelet világát jelezve ezekkel a sárgákkal, csíkokkal, kicsit mór hangulattal, ezt nem tudom. Ilyen értelemben, ha a cím megfejtését keressük, akkor ugyanúgy akár a merkaba szó is elhangozhatna itt. Nem biztos, hogy a magam részéről közelebb jutnék ahhoz, amit a kép üzen. Mert hogy ez a kép a cím nélkül is önmagában megállja a helyét a kisgyermekkel, a szép fényeivel és a szeretetével, mondom, ahogyan közel tudunk oda bújni és szinte hallhatjuk ennek a kisgyermeknek a szuszogását. Ettől függetlenül a kép utalhat sok minden másra is. Az alkotóban lévő folyamatokra, az alkotóban folyó az álommal, a misztériummal, a misztikummal kapcsolatos küzdelmekre és az alkotóban való nyitottságra, felnőtté válásra is, ahogyan a gyermekkor, a gyermeki létre tekint. Tehát a képet az biztos, hogy nagyon fontosnak tartom és nagyon örülök, hogy a Viktória ezen az úton is elindult ezeken a megfigyeléseken. Ezek erős és nehéz, nőies történetek lesznek majd. Reményeim szerint lesz folytatása és ezeket az utakat ő fogja kialakítani, de nagyon örülö, hogy ezt a képet ő elküldte. Három disznó. (szőke)
értékelés:

innen, arra, messze...

Nagyon szerethető munka ez. Kicsi félelmem, hogy az elkövetkezendő időkben Magyarország tekintetében az a fajta, talán a westernt is kapcsolhatnánk ide, az a fajta hőskorszak, amit akár ha Cseh Tamás Bereményi Géza szövegeire gondolunk és a ’70-es ’80-as évekre, a vonat, a vasútállomás és a megérkezések elutazások egészen emblematikus része volt az életünknek - a félelmemet az erősíti, hogy valószínűleg a közeljövőben nagyon sok ilyen és ehhez hasonló létezésforma el fog tűnni, az autózás miatt és még nagyon sok mindent lehetne felsorolni. Tehát ilyen értelemben lelket melengető az, hogy itt egy tájképszerű kompozíció, ráadásul egy jól elrendezett kompozíciós rend látszik, még egyszer mondom, mintha egy western filmből, vagy egy Wim Wenders anyagból látnánk itt képkockát. Talán csak annyi lenne a megjegyzésem, mindamellett hogy nagyon szeretem ezeket a felhőket és ezeket a felületeket, hogy nagyon jó lenne ha ezekben a felületekben átszűrődne a szubjektum. Vagy a Juli, vagy valamilyen módon az emberi jelenlét kompozíciós szinten megjelenne. Gondolok itt a bal alsó sarokra, ahol lehetőség lenne még elhelyezni valamit. Ha ebben a szituációban ez egy plakát fotó lenne, akkor a szerkesztők nagyon könnyen azt mondanák, hogy a bal alsó sarok azért van üresen hagyva, mert ott lesz a hirdetés vagy ott lesz a reklámszöveg. Még egyszer mondom, hogy én szeretem ezt a képet, és az utolsó megjegyzés miatt két disznó. (szőke)
értékelés:

Utazás a Balatonnal

Balaton koncert Balsán Légvárban pocolva, kint meg zuhog az eső...

Nem tudom milyen kategória, mert nincs ideírva, de egyrészt valószínűleg valamilyen dokumentumképet látunk itt. Természetesen attól függetlenül hogyha ez egy nejlonsátorban van, akkor is a Comedia dell’Arte, az utazó színház, az utcaszínház stílusjegyeit véljük itt felfedezni. Az nagyon jó, hogy ugyanakkor a Pista úgy dokumentál, és úgy fényképez, hogy önálló képzőművészeti formává is érik a kép. Természetesen az ellenfényt, a sziluettet, az árnyjátékot fölhasználva középre komponálva egy jó hangulatú anziksz, amit ő elküld. Talán itt a kép bal alsó sarkán látható neonsorok, kontrollhangfalak, ezek egy kicsit zavarossá teszik a kép egészét, nyilván egy dokumentumfotózásnál nagyon nehéz ezt kikerülni, e én úgy gondolom, hogy a három disznó erre a képre megvan. (szőke)
értékelés:

Szárnyalók

Hazaúton, a felhők felett...

A pop art színvilágát érzékelhetjük itt a szokásos, hogy is mondjam – repülőgépből kinézek – képek sorozatában. Nagyon sokan készítették ezt el, akik repülőgépen utaztak, ha sikerült az ablak mellé helyezkedniük. Nyilván ezek parányiak, ezek a repülőgép ablakok, úgyhogy nehéz úgy komponálni utazásokon, hogy képzőművészeti szempontból, ritmikai szempontból is minden stimmeljen. Mégis azt mondom, hogyha lehetne, hogyha lehetett volna egy picikét izegni-mozogni avval a kamerával, ez a tűzvörös és acélszürke szegélyes szerkezet, valószínűleg meghajtómotor, vagy ott a háttérben a szárny egy picike széle, ha még erőteljesebben jelen van a képen, akkor ez a folyamatosan izgága világ még jobban számunkra érthető lenne. Ugye az Estiskolán többször beszéltünk a színdramaturgiában elsősorban a plakátfestészet kapcsán, hogy a vörös és a szürke egymásmellé helyezése az többnyire a mozgósító plakátok világában, húszas évek, Uitz Béla és más alkotásoknál felfedezhető ugye az egész modern művészet, főleg a plakátművészet egyik nagy üzenete, a vörös és a szürke egymás mellé állítása. Mert hogy ez nem csak dinamizál, hanem állandóan feszültséget is hordoz a két szín kapcsolódása miatt, vagy éppen a taszítása miatt, ellenpólusai miatt. Ez ezen a képen látható és ez az irány érzékelhető, csak arányaiban a párizsi kék felületeihez képest talán még jelentősebben kellett volna, hogy tömegében több legyen belőle és az alsó képmezőben erőteljesebben ott legyen. Tehát én ezt egy egydisznós képnek értékelem, de várom természetesen az alkotótól a továbbiakat. (szőke)
értékelés:

Utazásaim Balatonra

Per Zona Non Grata

Ugye talán itt arra a bizonyos híres útikönyvre is utalunk, az Utazás a Balaton körülre, amely a XVIII. század hírességeivel kapcsolatos, Kisfaludyékkal, Szegedi Rózáékkal. Mindenféleképp egy leíró jellegű történetet kellene elfogadnunk, és a képen is egy leíró jellegű rendszert látunk, talán gyógyszerpapírok látszhatnak, kompjegy, telefonok, napszemüveg, talán valamilyen barnítókrém és más egyebek, nem tudom pontosan fölsorolni, amelyek egy utazás kellékei, és ebben a bizonyos szitakötő-szemüvegben pedig maga az alkotó is rögzítődik. Én a szemüveggel kapcsolatos történeteket, játékokat, amely itt már sokszor megjelent az Estiskolán, jónak tartom, ugyanakkor egy picit rendezetlennek tartom fekete-fehérben a fényhatásait, a szemüveg körüli eseményeket. Azért, mert a rendezetlen szürke és fehér foltok, amelyeken lehetett volna egy picit igazítani, nem felerősítik a szemüvegben való látványt, hanem kaotikussá teszik a körülötte lévő helyzeteket is, nem tud igazából száz százalékosan a bal oldali szemlencsében lévő látvány főszereplővé válni ezen a képen. Egydisznósnak tartom a képet, miközben nagyon szeretem magát a képi üzenetet. (szőke)
értékelés:

A Balatonon

Apámnak van egy festménye, régen a kombinált szobában tartottuk, most a Mogyorók Házában van, egy olajkép, ahol hasonlóan van egy vitorlás. Az ugyan egy éjszakai balatoni kép. Azt kell, hogy mondjuk, hogy a Balaton mind csoda, én is nagyon szeretem, a közelében élek, ugyan ritkán járok arrafelé, elsősorban télen. Mindenféleképp hozza ezt az imázst, amit itt látunk. Ez egy klasszikus képeslap. Talán ott lehetne egy picit megtekerni, és behozni azt a tehetséget, ami, továbbra is mondom, hogy a régebbi Bach Viktória képeknél látható volt, hogy valahogy a Viktória világa, legyen az barát, láb, hinta, Viktória keze, nyaka, bármit föl lehetne sorolni, a felbukkanó úszó a vízből, szóval valami, ami a képeslap-szerkezeteken túl tud lépni. Természetesen mint feladat, mint lecke megoldódott a helyzet, jó az arány, működik. Az a többlet nincs benne, ami a Viktória-féle vibráció, a Viktória-féle íz, báj, különlegesség. Az hiányzik ebből a történetből. (szőke)
értékelés:

Alice utazása tükörország felé

Ágnestől már kaptunk üzenetet abból a helyzetből, ahol ő él, és ez ugye Erdély, a Hargita. Nagyon személyes érintettsége van számomra ennek a képnek, azért mert aki már utazott Erdélyben busszal, az tökéletesen tudja, hogy micsoda kiszolgáltatottság is egyben ez a buszutazás. Mennyire szürreális élményekkel kecsegtet, amikor éjjel Zámbó Jimmyt hallgat teljes hangerőn az oda-vissza játszós Blaupunkt magnón a busz hangszóróból, miközben a történet másról szól. Ez a fajta kettősség itt is megjelenik. Nem csak azáltal, hogy egy tükröződéses helyzetet látunk, hanem azáltal is, hogy a benti technikai helyzet jelzései azok nagyon is jól kontrasztba helyezik azt a tájat, amit ráadásul ez az ismétlés, és ezek a tükröződő felületek föl is erősítenek. És vica versa működik ez a dolog, mert a felerősített jeleket olyan szinten transzponálják ezek a történetek, hogy más értelmezést kapnak maguk a formák is, amik keretezik ezeket a technikai formákat. Tehát ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, nagyon jó meglátásnak, személyes élmény felmutatásnak és én azt gondolom, hogy nagyon jól teljesíti ezt a leckét. Arra így félve hívom föl a figyelmet mindenkinek, hogyha a leckének érdemes a felhívásait és a nyitó filmjeit és szövegeit megnézni és elolvasni, mert ebben van egy Dévényi Ádám dal és azt hiszem, hogy ha ehhez visszatudunk kanyarodni akkor ez a kép, vagy ennek a képnek az érzelmi rendszeráhez ez a dal igen jól van pásszítva, hogy énekelgethetjük, dúdolgathatjuk magunkban. Hogyha ez egy fokmérőnek nevezhető, akkor ezt a leckét nagyon jól teljesíti, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy képsorozatot látunk úgynevezett retro fíling hangulatban, mely ma tulajdonképpen nagyon divatos. Több olyan alkotást is látunk az Estiskolán fiataloktól mostanában, ahol ezt az életérzést a felületen jelentkező roncsolást mintegy mementót használják az elektronikus fotográfián. Ez azt jelenti, hogy manipulált képeket készítenek el. Nyilvánvalóan ezért amiért például a mozgófilmes független filmes gondolkodásmódban is újra romantikája van, de akár a videóklipekben is a szuper nyolcas, normál nyolcas, tizenhatos technikáknak. Ez egyrészt egy korhoz, egy másfajta gondolkodáshoz való kapcsolódás, akár még akkor is, hogyha az alkotók életkorukból adódóan, mondjuk akár a Radics Béla, akár az Ifjúsági Park, vagy akár a Fiatal Művészek Klubja, vagy a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza és sok minden más karizmatikus hangulatot nem élhették meg. Nyilvánvalóan van valamilyenfajta melankólia és romantika, ami visszacsatolódik egy elmúlt világhoz. Ennél a képsorozatnál nem erről beszélünk. Ugye több olyan bizonyíték van a képsoron, ami egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon nehéz és elég drága lett volna létrehozni a mostani elektronikus világban egy kvázi „retró filinget” - egyszerűbben mondom: ez az. Tehát nagyon régi képeket látunk itt. Az M7-es, az út festése, a betonlapok, az autók, a ruhák, minden azt mutatja, hogy ezek korabeli fotók. Ideértve természetesen a roncsolásokat is a felületeken, merthogy ebből arra következtethetünk, hogy analóg 35-ös filmre exponált képsorozatot látunk. Azért tartom fontosnak ennek a munkának az elhelyezését az Estiskolán, mert a többieknek segítséget nyújthat. Nyilvánvalóan az alkotó korából adódóan is beletekinteni egy olyan időszakba, amihez a fiataloknak a nem elsősorban empirikusan megélt állapotait elképzeljük, hanem valójában láthatnak egy táptalajt, hogy mi volt a 70-es évek végén, 80-as évek legelején. Rengeteg olyan rekvizitum van itt a képen – Tisza cipő, ál-adidas rövidnadrág nylon inggel derékban betűrve, elég magasan, csípő fölé húzva, bőr karkötő, tarkóig fölnyírt haj, féknyomok a festett útszélen, az úgynevezett titokzokni helyett használt bokazokni és nagyon sok minden, a trabantok, és egyebek és féknyomok és cigarettacsikk árnyék. Ebből a szempontból nagyon fontosnak érzem, hogy ilyesmi, tehát archaikus anyagok is fölkerülnek, a képsor, mint oktatási anyag megérdemli a három disznót, ugyanakkor az alkotót arra szeretném kérni, hogy a házi feladatokkal kapcsolatban egyrészt az Osztályfőnök, másrészt a Pedellus közös döntése alapján folyamatosan minden Estiskolába járó alkotót próbálunk arra predesztinálni, hogy legyenek szívesek nem a raktárból előszedni a jól bevált recepteket, hanem elkezdeni aktívan dolgozni. Tehát abban az esetben van meg a három disznó, hogyha az alkotó a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatát megpróbálja átszűrni a mostani életkorán. Ez azért is lehet érdekes, mert ugye ebből a képsorozatból arra következtethetünk, hogy az alkotó nagyon sok mindent megélt már. Tehát a mostani Hegyi és a korabeli Hegyi fúziójára lennék én kíváncsi a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatában. Tehát a három disznó akkor van meg, hogyha ismétli az iskolába járó feladatát. (szőke) értékelés: