2. Önarckép, önportré

kutya és én

Így vagyunk, a kutya meg én. Én csinálok valamit, az biztos, hogy kutyának ott kell lenni. Benne. De jól van ez így, szeretem ezt. Ez egy őszinte pillanata annak, hogyan élünk. Még akkor is ha a kép csak egy önarckép.

Tányéros - újrafotózvaTányéros - újrafotózva

Volt egy korábbi ilyen tányéros ezzel az alappal. Az alma nem túl tökéletes, nem tudtam szebbet szerezni. Itt most az is érdekes számomra, hogy elfogadható-e az alma alja is, vagy csak a teteje? Az alja nekem simább, jobb most ide, de Zsolttal arról beszéltünk egyszer, hogy nem annyira szerencsés.

Variációk rétegekreVariációk rétegekreVariációk rétegekreVariációk rétegekreVariációk rétegekreVariációk rétegekre

Egy korábbi vázlatomon kezdtem el kísérletezgetni, annak eredményéből pár darab az alábbi sorozat. Rögtönzött naplójegyzet A ferdékhez egy gondolat, ott kifejezetten azt vizsgáltam, hogy a kis mélységélesség ezen a sík felületen hogyan használható. És általában igaz, hogy a tartalmi közlés mellett próbáltam a kompozíciós irányokat keresgetni ezen a bázis, de ebben a témában még komoly hiányosságokat érzek. Velem ilyenkor az történik, hogy lerakom egy időre, majd később felülvizsgálom őket.

Benézek

Mobil. Az ajtókukucskálón másképp még nem tudtam megoldani, mindig van valami. Igaz, ez így technikailag elég megviselt, viszont talán hozzátesz valami valóságközelit. Azt hiszem, ezért megyek vissza sokszor ahhoz a kukucskálóhoz.

zati

Valami Ati az utómunkával nincs rendben, a homloknál és a szem alatt eltűntek a bőr pórusai. Ennek okát érdemes lenne kideríteni, mert ettől olyan fura az eredmény. A kép maga az operaház fantomját juttatja eszembe attól, hogy a jobb szemed ennyire eltűnik. A forma is, amit ott a sötét felületek kiadnak, maszkszerű. Ha ezt akartad, én elfogadom, de azért annak jobban örülnék, ha legalább jelzésértékkel megjelenne az a szem is. (hegyi)

bocs

a szám végére lehet, megértem

Ez egy kellően flegma és pimasz kép, benne van minden, ami fontos lehet számodra, és ez át is jön a nézőnek. Jó a dekomponálás is, nekem ez működik. Javaslat, hogy egy kis kontrasztemeléssel vagy a világos tónusok helyrehúzásával a dolog még jobb lehetne attól, hogy nem lenne rajta ez a szürke fátyol. Érdemes kipróbálnod. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Bajkonur

Gondolom, valami üveg vagy fém felületen láttad meg a tükröződést, de ez mindegy is, a kép jó, kifejező, van benne bajkon úr is, valóban, de mint önportré is jól üzemel, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Vizsgálgatom még magamat...

Nos, itt több dolgot nem értek János, és segítened kell, hogy mi miért lett így, mert én nem találom a magyarázatát. Az egyik a tónus. Miért kell az alján a feketéket elveszteni, miért állunk meg a sötétszürkében, mi ennek a tónusterjedelem törésnek a lényege vagy értelme? Azt tudom, van ilyesmi divat, telefonos appok filterei között is, de hogy minek, nem értem. A fád, fáradt érzetet ez csak imitálja. A másik a képarány. Én szeretem a fekvőt, és mondom is mindig, hogy a portréhoz nekem sokszor fontos az a plusz, ami ettől a formától adódik a környezetből, de itt nincs ilyen. Csak a szűk tér fenn és lenn, és ehhez képest az indokolatlan tágság oldalt. A harmadik a fények kérdése. Nem nagyon előnyös az, hogy alulról adsz fényt, túlhangsúlyozol vele olyan részleteket, amik kivisznek az együttérzésből, vagy máshogy mondva a szerethetőségből, és ami marad, az eléggé állatiasan kopog, ijesztő, és ezt a fentről jövő fény nem egyensúlyozza. Fordított aránnyal a dolog jobb lenne, fentről több, lentről kevesebb fény. Kérek ismétlést. (hegyi)

Düh

János, most valami olyat mondok, amivel igazán szeretnék segíteni, de tudom, hogy kurva kemény lesz. Úgy nem fogom elhinni azt, amit mutatsz, ha tisztázatlan dolgok motoszkálnak a fejedben közben. Szabad-e ezt nekem? Látszani fog a fütyim? Jók a kezeim? Eléggé üvöltök vajon? Jó helyen állok? Tehát a totális önkontroll az ellene megy egy olyan gesztusnak, ami az önkontroll elvesztéséről szól(na). Egy valamit kell elfogadni. Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld, azaz amikor elkezdesz a lehetséges veszteségekkel foglalkozni képkészítés közben, akkor kamuvá válik a dolog akkor is, ha a kiindulás őszinte volt és igaz. Tehát nem azt kétlem, hogy átélted-e a fájdalmat valamikor, hanem az van, hogy mindaz miatt, amiket felsoroltam, ez a dolog erejét vesztette. Nem könnyű önaktot csinálni, főleg férfinak, mert az aktról sajnos csak a női test szokott az embereknek beugrani elsőre, másodikra, huszadikra is, aztán talán a képzettebbeknek Mapplethorpe mondjuk, de akkor is azt mondom, hogy ha ez a terület érdekel, akkor állj bele, csináld, de amikor kreálsz valamit, alkotsz, akkor minden gyeplőt, ami megköt, el kell engedj, nincs védőháló. Nem adok csillagot, mert szívem szerint megismételtetném, de ezt a döntést előbb neked kell meghozni, hogy megelégedsz-e valaminek az imitálásával és a csomagolásával, vagy nekiindulsz megkeresni az ösztöneid. (hegyi)

Mosoly

Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor még él a gesztus és a csúcspontján van, főleg, ha az ember saját magát fotózza. Tudom ezt. De most a szemed még mosolyog, de a szád már nem. Ez nem baj, sőt, erre az ellentétre rá is lehet dolgozni, erősíteni. Most ez még nem az. A másik ez a fád, barnított színtónus, ez nem előnyös, ki kéne gyere ebből, mert ellene dolgozik annak az üzenetnek, amit mutatni, mesélni akarsz. (hegyi)

Magány

"Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom."

Ezt egyszerűbb elemeznem, egyrészt kevés a hely magad mellett, hogy a magány érzete meglegyen, másrészt tudom, hogy divat a műköröm, de borzasztóan elviszi a figyelmet, és nem vehető érzelmileg komolyan a dolog tőle. Érdemes megfontolnod, hogy mi a fontosabb, a köröm, vagy a személyiséged olyan mélységei, amit ki tudsz mutatni, a kettő nem mindig működik együtt. Azt kérem, hogy ezt a képet gondold át és ismételd meg. (hegyi)