1. Önportré, önábrázolás

Bizonytalanul, de nem mutatva

Sziasztok Az ezer éves, kis Samsung NX300 milc gépemmel készítettem az első leckét, a kis kedvenc 30-as objektivvel, Lightroomban szerkesztettem minimálisan . Az első lecke önportréjának szánom. Sokadik próba, végül a panel kis folyosóján álltam a tükör elé - előtte mindenféle festői, és borongósan költői pózokkal szerencsétlenkedtem az állvány előtt- , megkérdeztem magamtól mi a fenét akarok. Nagyjából megszületett a fejemben a válasz. Odaálltam a falra biggyesztett, leesésre váró előző képeim elé, külön megvilágítás nincs, úgy láttam elég jól látszanak a ráncaim, viseltesnek is látszom. Na kb ez vagyok én, itt és most.
Hát ez van és üdv!

Miért kell cím?

Kérdem én ki telefonnal fényképez, legnagyobb tudása szerint... mi nem túl nagy. Csak érzékeit engedi szabadjára... bármilyen pixeles, vagy zajos is egy kép, nem számít, az számít hogy a szemlélő mit lát, érez a kép láttán.
Ez a kép telefonnal készült, mint ahogy már sok más képem. Egy elkapott hangulat. Az őrület határán... diploma közben...

Vagyok aki vagyok

A beugró kép talán a legtöbb fejtörést okozó kép. Hiszen milyen vagyok a saját szememmel. Erre egyszerűen a 43 évem sem elég megválaszolni.Vagyok aki vagyok.

Tükrös

Egyetlen dolgo, amiben bizonytalan vagyok, hogy kell-e az ablakkeret, vagy sem, hogyan működik jobban a kép. A kerettel a szocio irányába megy, keret nélkül az absztrakció lenne erősebb. Most valahol a kettő között vagyunk. Olivér, azért néha tölts ide is képet. (hegyi)
értékelés: