1. Önportré, önábrázolás

Mostanság komorabb hangulatban telnek a napjaim, sok minden kavarog bennem, ezért is választottam egy olyan helyzetet, ahol az ablak tükröződésén én látszom, míg odakint az utca fényei. A fényképet Canon EOS M100-zal készítettem, EF-M 15-45-ös objektívvel, végül Snapseeddel utómunkáztam.

Szia Bence, üdv a téren. Ez egy jó kezdés. Benne vagy te is, benne a város is, egy kis enteriőrdarab is, szóval jó összhangja van. Azt érdemes megfontolni, hogy valóban az az üdvözítő portrénál, hogy állóban fotózod, így lemondva a környezeti viszonyrendszerről, mert az álló portré, bár alapvetően a klasszikus portréhoz illő, de alapvetően kevesebb lehetőséget ad arra, hogy a környezettel együtt segítse a megismerését a modellnek. Ha a kompozíció okolja, akkor lehet, ezt is, azt is használni. (hegyi)
értékelés:

Az első önportré után feladatul kaptam, hogy csináljak egy normálisabbat, ami tényleg annak készült. Nagyon "nemszeretem" munka, de ha bevállaltam, hát megpróbálom. Nincs mit tenni, ez vagyok, el kell fogadnom.

Laci, ennek újra neki kell fuss. Ez egy beszorított, túl közeli fotó, rosszul világítva, olyan, mintha egy másik képből lenne kivágva, mint egy igazolványkép. Ez, és mondjuk a portréid között óriási a szakadék. Kérlek, gondolkodj ezen, várok egy értelmezhető, portréként működő, technikailag is működőképes önportrét tőled. (hegyi)

Sziasztok! Nagyon régen vártam, hogy elküldhessem az első képemet, mint feladatmegoldást, bár a megoldáshoz lehet indokolt itt még az idézőjel... Tavaly regisztráltam, viszont mostanra állt össze a minimális technika, amivel már szívesen készítettem el a képet, amivel be szeretnék mutatkozni. Ha lelkesedés nyomait véli felfedezni rajta a szemlélő, akkor nagyon jófele tapogatózik.

Helyszínt, körülményeket tekintve a kép az otthonunkban készült kisfiam kisszékén ülve egy a6000-es milc kamerával, kanapéra maszekolt kis rendszervakura szerelt softbox-al és egy könyvek mellé támasztott vázlatfüzettel egy kis derítés gyanánt. Hogy miért készült?

Volt főnököm nagyon szerette a fényképészetet és olyan képeket készített, amik nagyon inspirálóak voltak. Sok szép, örömteli, felkavaró, művészi, bizarr és tulajdonképpen az érzelmek széles skáláját megindító képet láttam már és mindig mozgatott a dolog miben rejlik a titok nyitja. Hogyan lehet olyan módon megörökíteni egy adott pillanatot, hogy az ember ne tudja róla levenni a szemét. Elkerülhetetlen volt, hogy egyszer én is kipróbáljam és a lehető legtöbbet tanuljak róla. Kíváncsian várok minden kritikát.

Kedves Sándor, üdv a Téren, öröm, hogy előbújtál és belefogtál a képbeküldésbe. Ez egy alapvetően jó irány, jó önkép, őszinte, szerethető. Van azonban technikai problémám vele. Valószínű sRGB-ben lehet a géped hagyva, ha lehet, a menüjében ezt állítsd át Adobe RGB-re, mert az sRGB egy idejétmúlt és erősen csonkolt színtér, a kőkorszakból maradt velünk, sajnos a gyártók lustasága okán még velünk van, bár már kimúlhatna igazán. Erre azért is szükség van, mert az sRGB egyik fő baja a színvisszaadás, a túlszaturáltság, kitörések, rossz átmenetek keletkeznek így. Az is fontos persze, hogy az utómunkánál is maradj az Adobe RGB-ben, és amikor webre mentesz, akkor se legyen konverzió. Photoshopban a Save for web parancs felhoz egy ablakot, ott van egy jelölőnégyzet, ott azt ki kell kapcsolni, ahol írja, hogy convert to srgb, és a dolog helyreáll. Egyébként meg, ha a gépeden ez nem kikapcsolható, akkor meg érdemes átkonvertálni a munkafolyamat kezdetén az utómunkánál, és figyelni a színegyensúlyra, a szaturációból simán 15-20%-nyi is visszavehető, hihetőbb színvilágot kapsz. Most ez el van a sárgába tolódva, ettől lesz a bőrszín narancsos. Jó munkát, várom a folytatást, még erre a leckére is simán jöhetnek képek. (hegyi)
értékelés:

A kép tavaly áprilisban készült. 10 nappal egy műtét után. Elképzelésem, igazán nem volt - mert nem szeretem magamat fotózni - inkább próbálgattam az új Olympus EM5-ös MILC-et.. Amikor magamról készül kép, az inkább valami vicces helyzetben fordul elő. Kikentem a képem csokifagyival, vagy valami hasonló. Amit Zsolt mondott a videón, az viszont igaz, ha magadal békében vagy, akkor mással is békében leszel. Ezért, hát lássuk a lesújtó véleményt...

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Tudom nem a leginformatívabb portré, sőt már-már absztrakt. Ezért van tere a fantáziának. Tehát kinek mi? Nekem egy szomorú fogyóhold ez az arc.

Hát, nekem hold párhuzam nincs ebben, se fogyó, se dagadó hold se. A kérdés nekem nem ez, és a problematika finomságai nem ebben érhetők tetten, hanem a fényekben. Alapvetően az irány jó. És nem is kell mindent megmutatni, nem kell fül, haj, ezek elhagyhatók. Viszont az külön jelentéssel bír, ha nincs szem. Nem könnyű ebben a tónusban a szemet is valahogy megcsillantani, de érdemes vele kísérletezni. A főfény mellé valami picike spottal külön lehet ezt kihozni. Persze, ha az üzenetben fontos a szerepe annak, hogy nincs szem, ez is lehet valid, de akkor ennek még valami kell, ami megtámogatja a szem helyén az űrt, és ilyen kevés eszköznél ez csak a gesztus lehet. Egy nagyra tátott üres száj mellett a "vak" szem máshogy kap értelmet. Szóval hajrá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Viki, azt tudjuk, hogy szép vagy és ezt alapvetően jól is szoktad ábrázolni. Itt alapvetően egy jó irányt kezdtél el, beszéltünk erről korábbi képednél, fontos lépés. Próbálok segíteni, hogy még pontosabb legyen a dolog. Ha hangulatot akarsz közölni, tehát sztorit, és erre következtetek a címből, akkor ez jobb, ha fekvő, mert akkor lehet benne környezet is, az ágy, a takaró, tehát az, ami a reggeli ébredés utáni állapotot ábrázolja. A talán barna pokróc nekem idegen, elhiszem, hogy kedves darab és meleg is, de színben nem nagyon szerethető, mármint túl komor a képhez, és a sötét foltja miatt túl erős a jelenléte. Próbáld ki, hogy az állóról fekvőre váltasz. (hegyi)
értékelés:

Régen vettem már elő az 1-es leckét, így legutóbbi kirándulásom alkalmával gondoltam készítek hozzá egy képet. Technika: ISO 100, f/8 ( azt akartam elérni a viszonylag kicsi blendével, hogy a háttér is éles, jól kivehető maradjon ), záridő 1/125 sec, +1 expo kompenzáció, gép állványon, időzítővel elsütve.

Minden oké, szépek a deres, fagyott növények is, de mondd, miért állsz háttal? Nem azt mondom, hogy bámulj a kamerába, de most ez a póz ez nekem nem igazán dekódolható. De ennél nagyobb bajom, hogy miért hagyod ebben a kékeszöldes színben? Van ennek valami lényeges oka, amit ezzel hatásként el akarsz érni, vagy csak elfelejted a korrekciót? Nem azt kérem számon, hogy ott állítgass fehéregyensúlyt, de utómunkában miért nem? Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Újra feldolgoztam, most ez lett belőle.

Valami olyasmit mondtam az elődhöz, hogy a formákhoz a test ábrázolása túl lágy, és hogy ha már rózsa, kéne erősíteni még valamivel. Hát, te más utat választottál, utómunkában belenyúltál egy szolarizálás utánzattal is, kapott valami glamour dolgot is, nem mondom, hogy közelebb kerültem volna a dologhoz ezek által. Ami abszolút nem dekódolható nekem, az a szolarizálás hatás a szakállnál. Az miért? Kiugrik a képből, nagyon mű, de ha ezt papíron csinálod a laborban, akkor se érteném, mire kell. Zavar az őszülés? Szóval azt mindenképpen értékelem, hogy dolgozol ezzel, ne is add fel, mert lesz megoldás, de nem ebben az irányban. (hegyi)

Az van, hogy minden helynek megvannak a sajátosságai, amin nem lehet változtatni, itt ez a beton kerítésoszlop. Zavaró, tehát mi a megoldás? Hogy a testeddel kitakarod. A digit előnye, talán az egyetlen, hogy gyorsan vissza lehet nézni, mit alkottunk, ezeket azért észre kell venni, és még ott korrigálni, mert maga az ötlet jó lenne. Ismétlést kérek. (hegyi)

Feri, ennek van humora is, sztorija is, azon vacillálok, hogy a csajt a lánccal levettem volna-e a szekrény tetejéről. De ami nekem most még nem 100-as, hogy ez így a határán van annak, hogy sztorit mesélünk, vagy szociót mesélünk, vagyis hogy ez egy belső monológ, vagy egy helyzet közlés. Ha ez utóbbi, azzal a baj az, hogy a nézők nem biztos, hogy értik, mire megy ki a fuvar. Apa átrendezi a lakást? Ahhoz szűk a kompozíció, akkor több kéne a térből, hogy beinduljon ez a sztori. Ha viszont belső monológ, saját történet belülről, és erre utal a kategória is, meg a cím is, akkor nem maradhatsz te, mint szereplő civil. Csak mondom, képzeld el ezt aktban, mennyire erős üzenet lenne ahhoz képest, amit most látunk. Nehéz így csillagozni, mert az ötlet és irány 3 csillagos, de ez a bizonytalanság meg ismétlést jelent, szóval lehet-e, hogy én adok 3 csillagot, te meg megpróbálod ugyanezt megcsinálni újra, kipróbálva az aktot? (hegyi)
értékelés:

Na, ez igen, ez jó irány, jobban elhiszem, mint az előző trombitásokat, még lehetne emelni az őrületén, az erején, hogy még jobban érezzem az erőfeszítést, az önátadást a zenének, de azt kell mondjam, hogy ez már szinte oké. Kipróbálhatnád úgy, hogy fekete póló van rajtad, hogy mit ad ki. (hegyi)
értékelés:

Üdv mindenkinek, itt a Pedellus beszél, aki tudja, hogy nagyon el van maradva az elemzésekkel. Ennek oka számos, a múlt évi történések is, meg a nyári házfelújítás, de a lényeg, hogy itt vagyok, csinálom. Annyi változás lesz, hogy mindenkinek jó legyen és csak kicsit legyen rossz, hogy nem csak a régiek felől haladok mostantól az újak felé, hanem az újak közül is fogok elemezni, vagyis fordított sorrendben, hogy azok, akik friss tagok, érezzék a törődést. De ebben te is segíthetsz azzal, hogy amíg én nem elemzek, azért te legalább kommentelsz, mert ebben meg ti nem vagytok nagyon aktívak. Persze ebben is lehet szerepe, hogy én se voltam az, szóval a lényeg, hogy toljuk meg, pörögjünk jobban. Ja, és sok új rádiós van, ők is Látszóteresek, örülnek, ha hallgatod őket, ha kapnak jelzést kommentben az adásaikhoz, vagy a cseten este. És köszi a türelmet.

A képet egy Canon 80D-vel és egy 50mm f1.8-as obival lőttem. Vadnyugati hangulatú fotót szerettem volna, mivel vonz ez a világ. Tudom elég mű lett az izzó dohány és a füst, de a hangulathoz szerettem volna valamilyen "macsós" pluszt. Mivel nem dohányzom, ezért próbálkoztam egy kis manipulációval. Ebben is van még hová fejlődnöm :)

Szia Szabolcs, üdv a téren, nekem ez a kép minden hibája ellenére tetszik, talán pont a hibákból adódó esendősége okán. Persze ettől ,ég beszéljünk ezekről, hogy ha ismételni fogod, korrigálhass. A cigi egy dolog, nyilván hihetőbb, ha már legalább félig van szívva, és sejtésem szerint a macsók szűrő nélkül tolják, szóval erre mivel nem dohányzol, jó lehet egy bagós barát, aki a kedvedért elszív félig egy cigit szűrő nélkül, majd odaadja a kép erejéig. Érdemes megfigyelned, hogy hova teszi a szájában a cigit, valószínű nem középre. De van még más is. Egyrészt a vadnyugaton ilyen ing nincs. Bocs, de más jelmez kell. A kalapból sem a szalma az, ami western lenne, inkább Van Gogh jut eszembe róla, persze akár az is jó irány lehet, hogy egy olyan portrét csinálsz. És még valami: macsó ember szakálla nincs ennyire precízen gondozva, kiborotválva. De mondom, mindezekkel együtt lesz ez a kísérlet szerethető. Várom a további önképeid. (hegyi)
értékelés:

Próbáltam bemutatni a vidám oldalam. A sütőben odaégő sütemény/hús szemszögéből az arcom... A képet egy Sony A6000 + Sigma 30mm/2.8 Art kombóval lőttem a hideg sütőben.Természetesen használtam 10 mp-es önkioldót hozzá. :-)

Gábor, üdv a téren, ez egy igen jó bemutatkozás, kifejezetten tetszik az őrülete, örülök, hogy valaki úgy bolondozik, hogy végig is gondolja, mit akar látni a képen majd. Két megjegyzés. Az egyik, hogy ha már önkioldó, akkor a kézfejedből valamennyi jó lenne, nem a teljes, de egy kis részlet. A másik a Nike logó. Az megosztja a figyelmet a fejeddel. Erre meg az a megfejtés, hogy vagy valami semleges felsőt veszel fel, vagy úgy alakítod, hogy ne legyen ott a jel, vagy kipróbálod felső nélkül ugyanezt megcsinálni. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: