5. Absztrakt és struktúra

Elnyomók és elnyomottak

Elnyomók és elnyomottak

Alanyom ismét a vászonra ragasztott papírcsíkok, mindenki fedezze fel magának :)

Nagyon érdekes az, ahogy János alakítja a világát, egyszerű eszközökből épít magának olyan játszóházat, ahol a hullámok akár női testet, akár építészeti makettet is formázhatnak. Nagy elődök előtti tisztelgés is lehet, akár Pécsi József, akár Moholy-Nagy László munkáira gondolunk, és az benne az izgalmas, hogy mintha e két előd világa gyúródna egybe itt most. Javaslom Jánosnak, hogy foglalkozzon ezzel, és a megfigyeléseit terjessze ki a portré területére is. (hegyi)
értékelés:    

Csók

Csók

Sándor bedobott a köztudatba egy jó rigmust, ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes - itt most ezt érzem, hogy ha akarom, akkor bele tudom látni, hogy ez egy száj, azt is, hogy ez két száj, akár azt is, hogy nyelves puszi, de ezek a belelátós dolgok tőlem távol állnak, amikor ennyire elvonatkoztatott a közeg. Tudom, ez az én fogyatékosságom. A kép érdekes tónusokkal dolgozik, szinte ég a fű, ég az egész, perzsel, és ez jó. Amit nem tudok, hogy vajon másnak ez az asszociáció valóban elindul? (hegyi)

Papír-tenger

Papír-tenger

A papír-tenger egy vászonra ragasztott papírcsíkokból álló, változó amplitúdójú és frekvenciájú szinusz hullámokból álló mű részlete. Ez a kép egy sorozat része (itt megtekinthető http://indafoto.hu/putto/mintak_fenyek_p...).

János, van ott, ahol ez termett még más is, láttam, nem érv, hogy másutt már megmutattad, mert másutt mások laknak, mi meg itt, úgyhogy majd tessék válogatni ott a ládafiában még. Klasszikusokat idéző képi világ, Moholy-Nagy jut elsősorban eszembe, jól elhelyezett fókuszponttal, szép tónusokkal, érdemes lenne ezt analógban is megcsinálni, mert a digitális technika tónusátviteli képességei lényegesen korlátosabbak az analógnál. Egyszerű az alap, mégis jó, konkrét és érthető a ritmusa, ami aztán mindenkinek mást és mást hozhat élményként, a semmiből építkezik, sokáig nézegethető fénykép. Az önarcképekkel se tessék lemaradni! (hegyi)
értékelés:    

Nagyközség

Nagyközség

Szerintem ez egy jó ötlet, amióta google maps létezik, engem az izgat, hogy hol a határa annak, amikortól már felismerhető a valóság, a Kossuth utca, és mikortól vált ez át esztétikába és formába. Ez az út itt megfordul, ettől izgalmas, hogy ugyanazt keresi, hogy mikortól levél és meddig, honnan város és mitől. (hegyi)
értékelés:    

Vonulnak a fák

Vonulnak a fák

Szép és finom az, ahogy a két réteg összepasszol, jól harmonizálnak a tónusok, lehet ide-oda fókuszálni, hogy most akkor melyik réteg is legyen a fő, sokáig el lehet ezzel szórakozni, és azt kell mondjam, hogy egyszerűségében jó ez a megoldás, tulajdonképpen ha szőrös szívű akarok lenni, akkor a bal felső sarok az, ami mindebből kilóg, mert ott már kigyengül az egész és nincs benne annyi élet, annyi részlet, ami kellene, de hát ez van, mozgó járműnek szerencsefaktora is van, hogy hogyan sikerül a felvétel. Köszönet, jó munka, mert épp annyira absztrakt, hogy közben nem veszítjük el a valósággal való kapcsolatunkat. (hegyi)
értékelés:    

Elfeledve

Elfeledve

Ez az egyik legizgalmasabb kép, amit az utóbbi időkben kaptunk. Valahogy ez az egész ezzel a víz felszínén úszó pöszmöszökkel, a háttérrel, a rozsdaszínekkel, ezekkel a csövekkel, lyukakkal valami olyan élményt ad, ami nagyon lefojtott, visszafojtott helyzet, és tényleg nagyon különleges hangulat ahhoz, ami akár lehetne egy film is. Ritka eset az, hogy ilyen kevés eszközzel dolgozó képnél ennyire koncentráltan jöjjön egy érzés, egy érzet, egy hangulat. Tónusban maradnak a színeid, nem ugrik ki semmi túl erősen, mély és koncentrált színvilág, könnyed rtimusokkal. Én örülök neki, hogy ezt láthatjuk. (hegyi)
értékelés:    

fogantyús ház

fogantyús ház

A konyhaablak, kilátás a szomszédos házakra és (többek közt) a hűtő fogantyű tükröződésének összjátéka...

Nagyon érdekes ez, hogy most a második olyan képet kapom tőled, ugye volt egy hűtőgépes tükröződésed, most a konyhaablakból csinálsz egy hasonlót, amiben ott van a képben az erő, ott van az, ami ebből a lényeg lenne, csak rajtahagyod az összes sallangot is. Itt most fölmerül bennem a kérdés, hogy ez azért van, mert trehány vagy, és nem gondolod végig, amit csinálsz, és csak lődözöl, hogy meglegyen kilóra a napi penzum, vagy pedig nem látsz. Ez most tényleg egy komoly kérdés, nézd meg, takard le a képnek a felső részében az eget, mert arra semmi szükség nincs, takard le az egyharmadát ennek az egésznek, ami a képnek a jobb oldalán van, azt a kuszaságot, ami ott tükröződik, és nézd meg azt, ami marad: a házfalat az erkéllyel és azt a tükröződést, ami talán a függöny mintája a kép közepén. Ebből ennyi a kép, a többit ki lehet dobni. Ha ezt látod, akkor nem hiszem, hogy nem veszed észre, hogy melyik ritmus az, ami válaszol a másikra: az erkélyajtóra meg az ablakokra ebben a fényviszonyban maga ez a függönytöredék. Ebből ennyi a kép, a többi szemét. Gime, kezdem azt érezni, hogy nem figyelsz eléggé oda a munkádra. Visszaadom ismétlésre azért, mert szerintem lesz még erre alkalom, hogy ezt megcsináld, vagy ha nem, kínozd magad. Az a baj, hogy semmilyen kommunikációd nincs az oldalon, ezt már sokadszor mondom el, kicsit feleslegesnek érzem azt, hogy én elemezzem a képeidet azért, mert nincs semmilyen kommunikáció a munkákról. Nem csak velem nem kommunikálsz, hanem senkivel, ez bennem erős kérdéseket vet föl. Ha csak faliújságnak használod a Látszóteret szólj, akkor a képeidnek jó helye lesz a szorgalmiban is. Ismétlés. (hegyi)

összeolvadt dimenziók

összeolvadt dimenziók

Ezek jól összeolvadtak, Gime, és az, ami bosszant ebben, hogy a szekrényajtónak ezek az álrégies mintái és azok közepén a körforma nagyon jól ritmizál a szemmel, tehát ami a kép közepén történik, azzal nincsen semmi bajom, a kép aljánál van egy ritmusváltás, az nekem fura, és a kép jobb oldalán is kifutunk ebből az egészből. Érdekes, mert ha vágnánk a kép jobb oldalából, akkor már az alja sem lenne annyira zavaró. Ha vágnánk a kép aljából, akkor a jobb oldal nem lenne zavaró, szóval a kettő együtt az, ami nekem sok, de az irány nem rossz. (hegyi)
értékelés:

Függönyrészletek Hegyi Zsolt-2012.05.21. 17:42Hegyi Zsolt-2012.05.21. 17:42Hegyi Zsolt-2012.05.21. 17:42

Függönyrészletek
Függönyrészletek
Függönyrészletek
Függönyrészletek

Bara, az van, hogy ezek nagyon jó ritmusok, nagyon jó, nagyon szép, csak a fekvő és álló képek váltakozása nekem izgágává teszi, ellene dolgozik annak a ritmusnak, ami a mélységélesség megválasztásával és ezekkel a kis bogyókkal létrejön. Még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez feltétlenül négy kép. Az első kép az egész rendszerből nekem kiesik, az első és a második kép nagyjából hasonló kérdéskört feszeget, a második, harmadik és negyedik kép az, ami nekem most mesél valamiről, de a harmadik képnél nem indokolt az álló formátum. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, ez most nekem egy csillag, a ritmika miatt van problémám. (hegyi)
értékelés:

Gigapolisz 2.Gigapolisz 2.

Gigapolisz 2.
Gigapolisz 2.

Ismét ott jártam.

Béla, amit előbb beküldtél erről az objektumról, az lényegesen jobb és összefogottabb munka, mint amit most látunk. Ahol elértük azt a csúcspontot, amit bizonyos helyzetből ki tudunk hozni, ott nem nagyon érdemes szerintem azzal vacakolni, hogy hátha még nagyobbat tudunk dobni. Ritka eset, amikor ez összejönne. Ezzel már egyszer foglalkoztunk, megvolt, én ezt most nem látom, hogy ez annál koncentráltabb lenne, mint amit akkor kaptunk. Ha szeretnél foglalkozni vele, akkor egy teljesen új megközelítést kell keresni. Most kisebb mélységélességgel dolgozol, nekem ettől zavarosabb lett a kép, pontatlanabbak a megfogalmazások, köszönöm, de az a kép, amit már küldtél erről, az pontosan rendben lévő, ez nem lép azon túl, nem haladja meg azt, nem mutat új meglátást. (hegyi)

Keszthelyi hullámokHegyi Zsolt-2012.05.13. 17:30Hegyi Zsolt-2012.05.13. 17:30

Keszthelyi hullámok
Keszthelyi hullámok
Keszthelyi hullámok

Feri, ez egy nagyon érdekes világ, amit itt mutatsz, számomra a legizgalmasabb a középső kép. Az első egy konvencionális megközelítés, nem tudom, hogy ki ismeri azokat a szigeteket, amiket az arab világban építenek, ilyen mesterséges szigetek, és mindenféle parcellázások folynak a tenger elhódításával, erre a világra hasonlatos az, amit a képen látunk. Nekem ez is izgalmas, és jó meglátás, ugyanakkor a második képnél robban az egész, az egy nagyon szép és lírai megközelítés, függetlenül attól, hogy ebben mennyi a trükk és mennyi a valóság, nem is akarom firtatni, nagyon finom, kevés eszközzel dolgozol. Az a lényeg, hogy a három kép közül azért is a kettes a győzelem, mert ott érzem a legkevésbé azt, hogy elvitt volna a technika téged, elragadott volna téged az, hogy ez a technika mire képes. Ott helyén kezeled az eszközt, az a kép az, ahol már túl voltál azon, hogy hú, ezek a halszemoptikák mire képesek, és az összes szokásos dilit végignézted, hogy hogyan torzul a gyerek feje, hogyan torzul a part, a kutyák, a macskák, a házak, és ennek a tapasztalatnak a feldolgozásával a saját belső gondolati és érzelmi helyzetedet tudtad kivetíteni a fotográfia eszközeivel. Ez a második kép egészen magas szinten szerepel. Ez lenne az az irány. Emlékszel, hogy volt egy képsorod, ahol Pécsen az épületekkel dolgoztál, ott is a perspektívával játszottál, és ez hiányzik azokból a képekből is, amit itt megtaláltál, ez egy nagyon finom, nagyon jó játék. A harmadik kép már ezen túlmegy, ott már a brahi megint elvitt, az megint egy kötelező gyakorlatnak tűnik, hogy volt egy kifelé görbülés, egy befele görbülés, akkor legyen egy S is, mert mi hiányzik még. Hát semmi. Ha számít valamit a véleményem, akkor azt mondom, hogy az első és a harmadik képet nem is használnám, elég a második és tökéletes Keszthelyi hullámok. Nem kell ennél többet mondani. Három csillagot adok a második képre, és a három csillaggal megvan a leckemegoldásom, maximális respektem a második képnek. (hegyi)
értékelés:    

Ellentétes dimenziók

Ellentétes dimenziók

Engem az egész kép az idegsejt-ábrázolásokra emlékeztet, nem tudom, hogy biológiából kinek vannak ezek az emlékek még meg, ott van ez így ábrázolva a kis csápjaival, ez egy jó ötlet, tetszik az absztrakció is. Ami nem tetszik, az a kivitelezés, de beszéltünk erről az utómunka táborban, hogy a tónusokkal mit csináljunk. Ha megnézzük, itt függőleges irányban, a lent és a fönt között túl nagy a különbség, az aljánál nagyon bebukik ez, míg a tetejénél nagyon kinyílik, tehát vagy az alsó vignettálást kellene megszüntetni, vagy a fölsőnél is valami hasonlót létrehozni. Ettől most olyan furcsa, mintha nem lenne egyenes a fotópapír, olyan érzést kelt. (hegyi)
értékelés:

fénypillangó

fénypillangó

Ha akarom igen, értem, fénypillangó, de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt csak innen lehetett volna megfotózni, hogy ezt nem lehetett volna esetleg úgy elkészíteni, hogy ne kelljen rajtahagyni ezt a valós lámpát, hanem maradhatott volna az árnyék, és akkor ez a fényjáték erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Csodaszarvas

Csodaszarvas

Attila, én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert nagyon szép maga az a ritmus, amit adsz, nagyon finomak ezek a vonalak, nagyon sejtelmes, nagyon izgalmas, de abban nem vagyok biztos, hogy ez fotográfia-e, már hogy ez a terület a fotográfia területe-e. Nagyon határterület. Ha ettől, és ettől a hajszálvékony kékes-lila kerettől eltekintek (ezeket a keretezéseket én felejtősnek gondolom), akkor azt mondom, hogy, mint computergrafika ez egy nagyon szép megoldás. Hogy csodaszarvas-e, azt nem tudom, nekem ezek sokkal inkább női-, mintsem férfi formák, ezek nagyon puha és kerekded dolgok, a nőiségről mesélnek nekem, még akár aktnak is felfogható lenne, ha az ember ezt az absztrakciót továbbviszi. Most azért vagyok meglőve, mert maga a formarendszer esztétikus, és a kompozíció is rendben van és erős, szóval ezt én jónak tartom, de hát ezt most hova tegyem, mint fotográfia? Az a baj, hogy ha azt mondom neked, hogy ez egy három csillagos kép, azzal tulajdonképpen olyan területre tévedünk, aminél tényleg nincs más szakmai kapaszkodó, mint az esztétika. Absztrakt és jól működik, csak a fotográfiai mivoltja nem evidens számomra. (hegyi)

Parabola

Parabola

Jó a ritmus, én még keményebbre venném, hogy az árnyékokban se legyen semmi felismerhető részlet. Az ötlet, a megfigyelés helyes, szóval megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: