9. Csendélet

Váza és rózsa

Egy több részből álló vázlatsorozat egy darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Ez nekem így nem, élettelen, szürke, céltalan. Nem az a baj, hogy nincs a vázában a rózsád, lehet az kinn is, de akkor ezt erősítsd fel, mint érzet, kell adni hozzá, hogy sztori legyen, értelmezhető, miért, hogyan került oda. Sérülésmentesen nem megy. (hegyi)

Üveg és váza javítás

Ennek örülök, hogy kikerült a dugó, még mindig oda hátulra kellene kerülnie a vázának, volna még ezzel kicsit mit dolgozni, mert még mindig nagyon fekete az a váza, még mindig elvesztette a térbeliségét, de haladunk, ezt látom. (hegyi)

medvehagyma - szárzeller - vöröshagyma

Az Erik Satie lemez szinte tudatmódosító hatású szerintem. Ez a kép az első hallgatás közben készült. Kimegyek az iroda konyhájába és ez a látvány fogad. Nekem tökéletesen visszaadja ürességével és azzal a néhány finom tónuskülönbségű tárgyával a szórt fényben a zene tiszta fukarul mért és gondosan választott hangjait ami megszólal a zongorán. Felkerül a korong, leér a tű a barázdák közé és feldúsul az oxigén a levegőben. Minden igazibb. Komolyan.

Erik Satie-t említed, Erik Satie tényleg zseniális, az, hogy ez fogadott téged, a leiratból elfogadom, értem, oké, de ha Satie elég jó neked, hogy módosítson a tudatodon, akkor ahhoz is elég bátorságot kell adjon, hogy belenyúlj ebbe a dologba. Mindent közelebb kellett volna hozni. Tehát közelebb hozod a kis küblit, jobban látom a szál zellert. Közelebb hozod a nagy ibriket az arany szélével és kitakarítod belőle a koszt, és forgatsz azon a hagymán, akkor látom a hagymát. És közelebb azt a medvehagymát, hogy éljen és akkor ez működhet. Még több időt kell magadnak hagyni arra, hogy egy ilyen rácsodálkozás után használd az ösztöneidet, és kezdj el dolgozni úgy, hogy közben ne feledkezz meg arról, hogy vannak alapszabályok, például a koszokat kiszedjük, ez fontos lenne. (hegyi)

Üveg és váza, betakart

Csaba ezt hónap képének választotta és nagy vitám nincs is vele, kicsit az utómunkán még dolgoznék, ott van egy repedés a háttérben, amit ki kellene javítani, de maga az ötlet jó. Hát megint a dugó, amit az előző képnél elmondtam, az a probléma megvan és még egy valami. Ha itt az előtérben megnézed azt a leplet, amivel letakartad az egészet, az visszahajlik és az a fércelt szegélye az ott van meg a visszahajlás is és az nem szép, ez hibaként jelenik meg. Ha már nem volt olyan textil, amin nincs az a fércelés, akkor ezt el kell valahogyan dugni, fordítva hajtani, hogy szépen le tudjon az az ív vezetődni, de ott most ezzel a hajtással megakad az egész. Az ötlet egyébként jó. (hegyi)

Üveg és váza

Kísérletezgetek.

Előbbre kellett volna hozni az üveget, és mögé rakni a vázát, mert most az van, hogy ez a váza, ráadásul pontosan ebben a világításban nem tud érvényesülni, csak egy fekete sziluett lesz és be is takar annak az üvegnek, ami önmagában izgalmasabb lenne. A másik, hogy a dugót azt kivenném, arra nincsen semmi szükség, az csúnya. Ha hátrébb viszed a vázát, akkor lehet, hogy több fényt is kap és akkor valamennyit kapnánk abból a testből, a forgástest jellegéből is. Nem maradna ennyire kétdimenziós, ami szintén zavar, hogy az egyik két dimenziós, a másik meg három. Megismételhetnéd. (hegyi)

Az almás csendélet párja

Még a másik tojásos almással fotóztam, azt hitte, ezt is beküldtem, talán jó lesz hasonlítási alapnak.

István, ezt ott is elmondtam, hogy mi a baj, almát tojással, ez nem működik, most ezzel kapcsolatban sok újat nem tudok elmondani, most egy kicsivel kevésbé zavaró a tónuskülönbség, attól, hogy lágyabbra vetted ezt az egészet, de attól még nem lett jó. Van ez így, nincs ezzel semmi hiba, ettől ne legyél szomorú. (hegyi)

Alma tojásokkal

A dolog alapvetően kísérlet volt részemről, és van kérdésem: ez a párosítás működhet? A dinamika nem túl erős? A becsillanások itt mennyire gond? Az látom, hogy almát másikat kellett volna választanom, mintha lapos részek lennének rajta, de a tesztelésre elérhetők közül ez volt még így is a legjobb.

A válasz nem. Azért, mert egyrészt a két tárgycsoport nagyon messze van egymástól, másrészt az alma ha valami világos, még csak-csak elmegy, de így olyan nagy a különbség, ami már nem áthidalható. De logikailag sem értelmezhető az, miért kerül a két dolog össze, a törékenység és az alma, hol kapcsolódnak ezek? A kérdés elsőre ott dől el, hogy adott tárgy megél-e abban a közegben, amibe kerül, és ha nem, akkor hiába az utómunka, a tónusok, minden, mert üti egymást a két dolog. Úgy, ráadásul, hogy a kettő nem egymás ellentéte (mert az jó is lehetne), hanem nincsenek egy univerzumban. (hegyi)

Rózsa és almák

Rózsa és almák

Feri, első nekifutásra két dolgot említenék neked, amin változtatni jó lenne. Az egyik, hogy a talapzatnak mindig stabilnak és befejezettnek kell lennie, az, hogy belevágsz az almákba, a formákba, nem jó. Mi az oka, hogy nem billentetted lejjebb a kamerát? A másik a pokróc, vagy takaró, amit felgöngyöltél. Ez egy olyan horizontális osztást hoz létre, ami nyugtalanító, ami ellene dolgozik annak a belső tempónak, amit a beállítás és a fények adnak. Ezeken érdemes lenne javítani. (hegyi)

Gyümölcsös

Gyümölcsös

Nagyon szép csendéletet mutatsz, nagyon jók a formáid, kicsi derítés majd nem ártana. Derítésnek azt nevezzük, amikor egy főfény, egy erősebb megvilágítás ellenpontját megtaláljuk azzal, hogy azt a főfényt valamilyen más fényvisszaverő felületről visszacsapatjuk ellenoldalra. Automatikusan létrejön ez a tányérral, ha megfigyelitek a két barackot meg a diót. A tányér maga visszaderíti ezeket a formákat, és nézzétek meg, hogy mennyire jól élnek, jól mutatnak ezen az egészen, míg az asztalterítőn lévő dió, alma, meg a váza is bebukik feketébe. Ezt kellene elkerülni. Annyit kellene elérni a derítés által, hogy az történjen meg a többi tárggyal is, mint ami megtörténik a tányérban lévő tárgyakkal. Ezt nagyon egyszerű elérni, mert ha egy tányér ezt meg tudja csinálni, akkor nosza, vegyél elő még egyet, és az is vissza fog neked deríteni, ahogy látom, itt volt elég fény. Ezt meg fogja tenni neked akár egy alufólia, vagy bármi más olyan konyhai eszköz, ami ott van kéznél, és vissza tudja verni a fényt. Arra felhívnám a figyelmet, hogy a neutrális fényvisszaverést a fehér felület fogja adni, az ezüstös felületek inkább hidegebb fényt hoznak, az aranyló, sárgás felületek melegebbet, ezzel lehet játszani is, hogy mit akarsz ebből kihozni: egy melegebb vagy egy hidegebb tónust. Érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez a kép izgalmas. Egy kicsit több kellene abból a rózsaszín virágból, ami fönt van. Most az egész kép egy kicsit szűk minden irányban, több előtér kellene, és oldalt is több tér, de a megoldással abszolút egyetértek. Ha a tömegelhelyezéssel még pontosabbak akarunk lenni, akkor én közelebb vinném a vázát a tányérhoz, és kijjebb vinném az almát. A kettőt megcserélném oldalirányban. Nagyon örülök, hogy hozzáfogtál ehhez is, úgy tűnik, van hozzá érzéked, ez ismét olyan terület, amivel van értelme foglalkoznod. (hegyi)

Egyszerű

Egyszerű

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon finom és ösztönös kép. Előbb elmondom a bajomat. A térkihasználásban nekem túl szűkek vagyunk, túl körbe vagyunk vágva, ettől az egésznek a hogy is mondjam, nagyvonalúsága sérül számomra. Ez egyfajta biztonsági játék, hogy beteszem középre a dolgot, abból nem lehet baj. Igen ám, de a tér az állásfoglalás is, hiszen más, ha fenn van hely, mintha lenn hagysz többet, ezek a finomságok mozgatnak el abba, hogy szomorkásabb, vagy légiesebb az érzet. De ez könnyen korrigálható, szóval ezzel nem vesződnék többet, érted. A kép viszont, amit berendeztél, az nagyon finom. Egyensúly van, ritmus, forma, és tónus, színes, de nem harsány, nem tolakszik, de van jelenléte, szóval minden a helyén. Ha számon kérhető, akkor talán egy kis frontfény még ahhoz, hogy közelebb kerüljünk, hogy ne legyen az az érzet, mintha lekapcsolták volna az egyik lámpát. Szóval Tamás hajrá, várom a folytatást. (hegyi)

Az idei

Az idei

Nem nagyon értem, miért kell ennek ennyire kopognia, ennyire keménykednie, a labdarózsa játékosságát, finom csipkézetét és egyáltalán, azt a világot, amit képvisel, átforgatod valami drámává, de nem kapok hozzá több infót, hogy miért történik ez. Olyan, mintha a saját érzelmeid ellen akarnál dolgozni, mintha drámázás nélkül nem lenne fotó, vagy nem lenne bizonyosságod. A váza, a letottyadt darabok az asztalon, a kontraszt, ez sok. Javaslom neked Mapplethorpe csendéleteit, abban is van határozottság, de nem megy ellene a formáknak, hanem erősíti azokat. (hegyi)

Virágok

Virágok

Boldog születésnapot, jó egészséget, Demeter!

Kedves Feri, köszönöm a születésnapi jókívánságot. Nem nagyon tudlak érte dicséri, a képnek nincs egyetlen nyugodt pontja se, zavaros. Egy alap dolog: minden kép, mű, kell, hogy rendelkezzen nyugodt ponttal, amire koncentrál az ember. A nyugodt pont azt jelenti, hogy egyensúly legyen. Na most a képed tárgya egy gyönyörű liliom csokor, de kellene hogy valahova tudjak koncentrálni, megkeresni azt a pontot, ahol a tekintetem megpihenhet. A képedről hiányzik ez. Másrészt a kékek nagyon hidegek, ridegek, taszítóak, amit még fokoztál is a túl nagy kontraszttal és élesítéssel. További jó munkát, és köszönöm figyelmedet. (balla)

Víz a vízben

Víz a vízben

Helyzetjelentés a belvízhelyzetről

Dezső, nagyon örülök annak, hogy újra köztünk vagy és képeket küldesz, azt is remélem, hogy az első három leckét is megcsinálod újra, hiszen sok idő telt el. Jó ez az ötlet a hidroglóbusszal a víztükörben, mert olyan, mintha az ég egy kiszakított papírdarab lenne, furcsa a térélmény, szóval tetszik. Hajrá, várom a képeid. (hegyi)

Elmúlás

Elmúlás

Nem leszek népszerű, de azt hiszem nem is azért tartotok, szóval nekem ezzel a képpel több problémám is akad, de mind jószerivel a világításra vezethető vissza. Bada Dada nem tudom mennyire ismert, Szegény Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című munkája beleégett az agyszövetembe, és erre a képre nézve ez jutott eszembe elsőre, hogy a vaku agyonvert mindent, látleletté vasalta az egészet, minden finomsága odalett. A háttér jól van kiválasztva, az alap se rossz, még a giccses váza is az elmegy kategória, hiszen akár rá is lehet erre a kompozícióval játszani, mint egy fricskára, de most az a finomság, ami a levél rostjain, a száradt gyöngyvirág finoman megfagyott rezdülésein van, az nem tud megélni. Szóval a vakut felejtsük el, nem nagyon alkalmas csendéletet fotózni. A másik a szín, érdemes lenne a fehér felé kalibrálni a dolgot, mert ez a kékes hidegség a másik, ami ellene dolgozik és a száraz növény emelkedettségéből kóró lesz általa. A kompozíció rendben van, tehát azt gondolom, hogy a nehezebbik része, hogy hogyan és mit helyezek el, hogy az formailag meglegyen, az most oké, a világítással kell játszani. Nyilván meg kell oldani az ellenfény problémáját is, szóval ha megvannak a tárgyak, érdemes lenne ezt így kipróbálni, hogy miképp tudod úgy bevilágítani, hogy annak tere maradjon, mélységi kiterjedése is - itt most ráadásul a mélységélesség is kritikus, az életlenség már nagyon zavaró a hátrébb lévő levélnél. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)