28. Riport

Demeter bácsi ismét fotózDemeter bácsi ismét fotózDemeter bácsi ismét fotózDemeter bácsi ismét fotózDemeter bácsi ismét fotózDemeter bácsi ismét fotózDemeter bácsi ismét fotóz

Ma Demeter bácsi Mónit és Mazsit fényképezte a Romengoból Móni készülő új lemezéhez.

Nagyon köszönöm, hogy állóképekben is megörökítetted ezt a szituációt, fontos dokumentumot hoztál létre ezzel. Jók a pillanatok, jó a nézőpont. Annak is átad valamit, aki nem volt ott. (hegyi)
értékelés:

Minuszegy koncert a Könyvtár KlubbanMinuszegy koncert a Könyvtár KlubbanMinuszegy koncert a Könyvtár KlubbanMinuszegy koncert a Könyvtár KlubbanMinuszegy koncert a Könyvtár KlubbanMinuszegy koncert a Könyvtár KlubbanMinuszegy koncert a Könyvtár Klubban

A képek sorrendiségével van bajom, valahogy az utolsó kép kilóg nekem, ha kihagyom, nincs vége, ha bennhagyom, nincs eleje. És kevesebb redundancia, több közeli kellene. (hegyi)
értékelés:

Házi cigarettagyártásHázi cigarettagyártásHázi cigarettagyártásHázi cigarettagyártásHázi cigarettagyártás

Mariann, te az elkötelezettséged által pontosan tudod, hogy minden közlésnek van állásfoglalása is, és itt is fontos lenne ez. Amit mutatsz, az egy képsor, egy műveletsor, de a szűk kompozícióval levágtad róla a környezetet, így azt is, hogy miért is sodor valaki cigarettát, miért nem készen veszi meg. Márpedig ez fontos. A másik, hogy hiányzik a sztori eleje. A zsák, amiben a dohány van, az eszközök, papír, szóval a nekikészülés. A harmadik, és ez talán a legfontosabb, mert ez az, ami most köztem és a képsor között van, az az utómunka. Szeretsz mindenféle texturális effektet használni, és én csak reménykedhetek abban, hogy mihamarabb kiszeretsz ebből, mert ezek giccsek, igazából nincs létjogosultságuk. Itt most nyilván azt nem tudom egy az egyben eldönteni, hogy ez is ilyen effekttel van összekenve, vagy valami technikai baj van vele, de kapott az egész egy fátyolként rátelepülő zajt, ami elveszi az egész komolyságát. Ha van kedved, érdemes lenne ezeket megfontolni és esetleg újra megcsinálni ezt a képsort. (hegyi)

I BIKE BP 2015Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08Hegyi Zsolt-2015.04.26. 23:08

I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015
I BIKE BP 2015

Az utolsó Critical Mass-ról két éve tudósítottam, most az első I Bike BP-ről jelentkezem.

Megnéztem a tavaly készült képsorod, és az van, hogy amit ott kértem, hogy figyelj, abban nem érzek előrelépést. Kuszák a kompozíciók, esetlegesek a helyszínek, és az utolsó kép az egyetlen, amibe bele tudok kapaszkodni, mint kívülálló néző, de ott meg a nyereg csúnyán betakar a pasinak. De az a kép az, amiben van személyesség és lehet közöm hozzá általad. Szeretném, ha keresnél szituációkat, amiket mint történet megfotózol, mert kell gyakorolni azt, hogy mikor exponálsz és honnan. De az első lépés, hogy meg kell ismerni a programot, a célokat, az indokokat és neked kell lennie ehhez valami véleményednek, álláspontodnak, és onnan kell kezdeni a gondolást, hogy mondjuk utálom a bicajosokat, mert feltartanak a városban és csak mennek, mint az őrültek, akkor ebből az attitűdből kell elindulni. Persze, lehet objektivizálni egy dolgot, de az a lépés még odébb van, előbb kell a szubjektív közlési módot begyakorolni, mert abból jöhet majd létre valami olyasmi, ami bár hordoz téged, mint közlőt, de általánost keres az egyediben és egyedit az általánosban. Most az lenne a feladat tehát, hogy keresel egy összejövetelt, ünnepet, tüntetést, akármit, utánanézel a dolgoknak, elgondolod, hogy mit akarsz, akár előtte a főbb pontokat ahol ez majd megvalósul, bejárod, jegyzetelsz magadnak, hogy ha mondjuk ez egy vonulás, akkor a Deákon, a Moszkván a Felszabon vagy hol vannak a gócpontok, és utána ezt a tervet követve nyitott módon állva az egészhez reagálsz arra, ami történik. (hegyi)

Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)Hegyi Zsolt-2014.08.03. 16:55Hegyi Zsolt-2014.08.03. 16:55Hegyi Zsolt-2014.08.03. 16:55

Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)

Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)

Tamás, nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy azért itt van pontatlanság a kompozíciókban, nem is kevés. Már rögtön az első képnél ez az esetlenség ezzel a dőlő horizonttal nekem nem nagyon indokolt. Most a világításról, vagy az utómunka hiányáról nem is beszélek, de annyira bántja a szemem ez a ferdeség, nem látom az indokát. Ez most így nekem, mint kezdő kép már rögtön kérdésessé teszi a folytatást. A következő képnél is érzek egy ilyesmi féle ferdeséget. Viszont ez izgalmasabb kép, de a kép kivágással megint nem tudok mit kezdeni, mert oldal irányban nyitott tereket és félbehagyott testeket hagysz, és ez számomra nem világos, hogy miért történik. A harmadik képnél ugyanez a problémám, a kép bal oldalán vagy egy farönk, ami mellett megint ellátunk, és ez sem igazán segíti azt, hogy ezek a formák a megfelelő módon jelenjenek meg, miközben van ez az éneklős helyzet, és ez szerintem egy eléggé érdekes helyzet lehet, van szürrealitása. Az utolsó kép egy táncos mulatságot mutat, itt meg nem vagyok róla meggyőződve, hogy kivártad a megfelelő pillanatot. Értékelem, hogy felálltál a padra, de mégis, valahogy ez az egész befejezetlen. Ez egy jó dolog lenne, hogy ezeket a nyugdíjas találkozókat úgymond megőrizni, nem csak dokumentálni akár, de még a dokumentálás is szerintem helyén való lehet, ugyanakkor én azt is hozzátenném, hogy tőled szokatlanul sok most a formai probléma. Nem nagyon értem, hogy mi az oka annak, hogy nem pontosítottad ezeket a dolgokat előre magadban. (hegyi)

Foothills Festival 2013 (CREW)

Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)
Foothills Festival 2013 (CREW)

Kedves Sándor, nagyon örülök, hogy bár noszogatásra, de azért szép lassan érkeznek ide a képek. Egyrészt azért örülök, mert nagyon határozott képi világod van, és határozott véleményed a világról a képek által, és ezt én jónak tartom. Akkor is, ha nem biztos, hogy mindig igazad van, de legalább azt határozottan. Azért mondom ezt így, mert ha nézzük ezeket a tehetségkutatókat, mindig az nyer, aki akár egy kicsit pofátlanul, de oda tud állni, és akár kicsit hamiskásan is, de tolja izomból. Nem biztos, hogy az áriázó énekesek azok, akik elviszik a pálmát. Ennél a képsornál is ezt érzem, hogy minden egyes képbe bele tudok kötni, ha akarok, mert mindegyik képnél lehet azt mondani, hogy miért nincs ott a feje, vagy miért nincs befejezve mondjuk az oszlopsor, de most nem akarom sorolni neked, hogy melyik képnél milyen megoldásokat lehetett volna csinálni, ugyanakkor nagyon határozott, erős, és dübörög ez a képsor. És ez jó, mert nyilvánvaló, hogy a meló is ilyen volt. Gondolom, hogy ennek nem csak hangja volt, hanem mindenféle más élményt is felidéz. Amivel nem értek egyet, és ezt többször mondtam már másnak is, ez pedig a keretezés. Nem értem, hogy itt miért kell ez a fekete gyászkeret, remélem, hogy nem lett senkinek semmi baja, bár most már sejtem, hogy amit egyszer beküldtél egy képet, ahol bibis lett az ujjad, az valószínűleg itt történt a bibisség. Szóval jó kis sorozat ez, nekem tetszik, függetlenül attól, hogy lehet, hogy ki lehetne hagyni egy-két képet belőle. Ha gondolod, végigmehetünk így is: Az első kép nekem tetszik, és működik. A második adja magát, ebben abszolút jó. A harmadik is egy jó ábrázolás. A negyedik is működik nekem a sörözéssel, hogy te felmentél a magasba, és ők félnek, hogy rájuk esel. Az ötödik kép nekem kihagyható lenne, ez önmagában nem annyira izgalmas, hogy a fényhídra hogyan szerelik a lámpát. A hatodik inkább izgalmas, ez a fickó a rövidnadrágjában egészen elképesztő. A hetediken ez a mászás és küzdelem megint nagyon jó. A téma kihelyezésével a jobb alsó sarokban megoldottad a másik képet is, de azért én azt mondom, hogy a kettőből valamelyik, mert mind a kettő nem biztos, hogy működik. És ha már választani kell, akkor akármennyire is vérzik a szívem azért a szép felhőért, nekem mégis az az erősebb, ahol a két fickó van, és nem az, ahol egyedül mászik. Aztán jó ez a megörökítem ezt az egészet, és itt áll ez a csávó, és csinálja az emlékképet a mobiltelefonjával. Ami utána történik, nekem öncélú, ez a vastraverzes ügy, hiába erős maga a forma, valahogy kiesik ebből a történetből, amit eddig kapunk. Az önkép mindent visz, 10 pont, Sándor a guillotine alatt. Amit utána kapunk a pihenő fiúval is működik. És a befejező kép is jó. Talán a sorrenden változtatnék, lehet, hogy azzal fejezném be, aminél mobiltelefonozik a srác, és fotózza a színpadot, mondván, hogy ott a kész munka. Szóval, ez egy 3 csillagos leckemegoldás, kihagyni még mindig lehet a sorból, meg a sorrenden változtatni is lehet. Nekem tetszik a tónusa, határozott, karakán, van töke, úgyhogy jó! (hegyi)
értékelés:    

Slam PoetryHegyi Zsolt-2013.08.27. 21:55Hegyi Zsolt-2013.08.27. 21:56Hegyi Zsolt-2013.08.27. 21:56

Slam Poetry
Slam Poetry
Slam Poetry
Slam Poetry

Slam Poetry a Sziget Fesztiválon.

Hát, én nem tudom, hogy kik ők, biztos fontos szereplők, és ha az ember elmélyed ebben a kultúrkörben, akkor biztos fejből mondja, hogy ezek kik, nagyjából hasonlatosnak érzem ezt a fajta szcénát, mint a stand up-osokét, nagyon remélem, hogy nem fog elmenni az egész abba az irányba, de várjuk ki a végét. A helyzet nagyjából értékelhető, van egy színpadi terünk, van egy előadói terünk, ahol szövegeket mondanak, majd a végén meghajolnak. A dolog megvan, csak valahogy nincsen lelke az egésznek. Azért mondom ezt így Ágnes, mert valahogy olyan érzésem van a riportjaid egy részénél, mintha valami feladatot megoldani próbálnál, de magadat kihagyod, ebből az egészből kivonod. Azt gondolom, hogy ez azért nem biztos, hogy jó, mert el kell gondolkodni azon, hogy itt van pl. ez a képsor, kapunk 4 képet, de ebből a négy képből én nem látom, hogy ők most egy kultúrházban vannak, vagy milyen szituáció ez, és azt sem nagyon értem, hogy ez milyen érzelmi helyzetben van jelen. Valamilyen közömnek ehhez nekem lenni kell. Ezt úgy tudom megoldani, hogy változtatom a plánokat, változtatom a nézőpontomat, közelebb – távolabb megyek, játszom ezzel az egésszel, és a végén ebből, mint egy ilyen tánc, kijön majd valami, kimozogjuk ezt az egészet, de most nem érzem ezt, hogy kiválasztottál volna két személyt, vagyis kiválasztottad őket, de nem értem, hogy miért pont őket. Megállsz egy bizonyos szintnél, és nem megyünk tovább. Nyilvánvaló, hogy az adott hely adottságait is figyelembe kell venni, hogy mennyire lehetett volna ebből talán jobban kijönni, de azt gondolom, hogy ha az ember fotózik, akkor próbálja meg kihozni a legtöbbet, ami kihozható. Most ezt ennél a képsornál nem érzem. És hol a közönség? Vagy ők most itt kik előtt hajolnak meg? Azt írod, hogy ez a Sziget Fesztiválon van, de ebből meg nem kapok semmit. (hegyi)
értékelés:

Sziget 2013

Sziget 2013
Sziget 2013
Sziget 2013
Sziget 2013
Sziget 2013
Sziget 2013
Sziget 2013

A 2013-as Sziget fesztivál egy napja.

Egy dolgot nagyon hiányolok nagyon ebből a sorozatból, mégpedig a közönséget. Azt a forgatagot, aki ebben az egészben részt vesz, ebből nagyon kevés az, amit megkapunk a harmadik képen, ráadásul nem is a legjellemzőbb az a pillanat, amit ők mutatnak. Érdemes lett volna nem csak azzal foglalkozni, hogy mi történik a színpadon, hanem azzal is, hogy mi történik a színpad előtt. Azért itt vannak pontatlanságok abban, ahogy a kompozíciók felépülnek, nem nagyon értem például, hogy az első képnél miért van ez ennyire dekomponálva, miért nem lehetett ezt valahogy úgy beállítani, hogy ez egy olyan ritmust adjon, amiben nem érzem azt, hogy valamitől felborulna ez az egész. A második kép kompozícióban tulajdonképpen rendben van, a jobb oldalból talán lehetne vágni egy ujjnyit, és itt az utómunkánál kellene egy kicsit annyit változtatni, hogy több élet kerüljön bele, azaz a középtónusok világosodjanak. A harmadik kép rendben van. A negyedik képpel van problémám, ugye, ez egy három szereplős helyzet, legalábbis hármat mutatunk, van egy énekes, egy gitáros, meg egy tangóharmonikás, és valahogy ez most olyan furcsán vágódik, mintha ott a sötétben várnánk még mondjuk egy szintist, csak rá elfelejtették volna felkapcsolni a fényt. Közben a tangóharmonikásnak meg levágtuk már egy kicsit a kezét, meg az egyik lábát is talán, szóval ez most elcsúszott a centrum. Az szeméthegyes kép, mintha parányi üveggolyókat látnánk, érdekes asszociációkat ébreszt fel, de tulajdonképpen egy jó hangulat. A tűzijáték a szükséges rossz, tehát ha már történt, be kell mutatni, bár én azt gondolom, hogy egyáltalán nem a fekvő kép kategóriája lenne, mert itt a robbanásba elég erősen belevágtál. Az utolsó képet elég nehéz értelmezni, hogy az most egy kuka, vagy valami sírtábla, vagy mi a fene akar lenni, és hogy előtte szemét van, vagy valaki fekszik, ezt nehéz megfejteni, hogy ez micsoda, és hogy miért pont ezt fotóztad, ezt nem nagyon értem, de nyilvánvaló, hogy itt a falra történő vetítés volt a fő szempont. Nem érzem befejezettnek a dolgot, miközben kaptunk már tőled abszolút korrektül, pontosan megcsinált képsort, ez most nekem egy kicsit megint az a kategória, hogy fényképeztem, mert ha már van fényképezőgépem, akkor azt vigyem ki a Szigetre, ugyanakkor ott meg annyira elragadtak az események, hogy elfelejtettem, hogy végig kellene csináljak egy melót. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy itt van a különbség az amatőr, és a profi között, hogy az amatőr könnyen elveszti a fókuszt, és azt mondja, hogy inkább iszom még két vörösboros kólát, meg ugrálok én is egy kicsit, a fenébe a munkával, és így valami félkész dolog születik. Most itt is ezt látjuk. (hegyi)
értékelés:

Dörögdi főzésHegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:46Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:47Hegyi Zsolt-2013.08.06. 00:47

Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés
Dörögdi főzés

Látszóteres segítséggel főzött Szőke András - Fűszeres-zöldséges Rábaközi Dörögdi pulykacsodát. Egészségünkre!

Ebben a riportban minden benne van, aminek benne kell lennie. Van eleje, van vége, a történet érthető, készül egy főzés, a szereplők is jól láthatóak, beazonosítható a helyszín. Ez egy jó ritmusú üzenet, egy rendben lévő riport. Azért tartom fontosnak elmondani ezt most, mert sokszor érzem azt, hogy ott vagyunk egy szituációban, de vagy lemaradunk a végéről, mert már megy a vonat, és akkor össze kell csomagolni, vagy három sörrel többet ittunk a kelleténél, és elment a kedvünk, vagy az elején nem vagyunk ott, mert hasonló okból elkeveredtünk a sztoriban, és szerencsére, ez most nem így van. Ez így egyben van, és ez egy jó kis üzenet, és abszolút jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Utolsó bringaemelésHegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:51Hegyi Zsolt-2013.04.21. 17:52

Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés
Utolsó bringaemelés

Utolsó Critical Mass (2013. 04. 20.)

6 képből álló sorozatot látunk, és azt gondolom, hogy ez egy jó ritmusú megoldás. Lehet, hogy az első és a második képet én megcseréltem volna, mert történetiségében valahogy a kettő helyet cserél a fejemben, de ha magát ezt a ritmust nézem, akkor ez egy jól elkészített feladat. Az utolsó képnél van egy formai probléma abban, hogy mennyire hagytuk összecsúszni a hátteret a fő motívummal. Érdemes ilyenkor beavatott embert használni, akár azzal, hogy van egy segítőm, akit megkérek, hogy kérjen már el valakitől egy jó kis jellegzetes bicikli formájú tárgyat, és aztán az én instrukcióim alapján tartsa azt a magasba, mert ez már kikacsintás a fotográfiából, ez már egy olyan emblematikus üzenet, ami a plakátművészethez visz közel, és ott nem biztos, hogy jó, ha nem fogalmazunk formailag pontosan. Az összes többi kép tökéletesen rendben van, úgyhogy maga a sorozat is rendben van, a 3 csillagot megkapja, sőt, a leckemegoldást is, mindazzal együtt, hogy arra kérném Ágnest, hogy ezekre az apró nüanszokra kezdjen el odafigyelni, mert szerintem már itt az ideje, hogy egy lépéssel feljebb lépjünk. (hegyi)
értékelés:    

made in hungary

made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary
made in hungary

Egy nyolc képes sorozatot kapunk a pecázásról, amiben egy nagyon átgondolt képsort vélek én felfedezni. Szubjektív nézőpontból, szubjektív élményeket feldolgozva kapjuk a sorozatot. Didaktikusnak nevezhető, elindulunk horgászni, aztán bedobjuk a horgot, majd kifogjuk a halat. Ha sorban megyek a képeken, az első egy jó felvezetés, egy jó hangulati kép. Nem azt mondom, hogy olyan nagyon jellegzetes lenne, nyilvánvaló adott anyagból meg adott helyzetből dolgozunk, de a gesztus és az irányultság az jó. A második kép számomra érdekes ezzel a madárürülékkel borított székkel, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezért a képért érdemes volt felrúgni a képformákat, és ez itt most állóban kell, hogy megjelenjen, fekvőben is körülbelül ugyanerről beszélt volna, nem érzem a tömegelhelyezés miatt azt, hogy igényelné az álló formát, nem történik olyan sok minden ezek a képen. Ha a székről meg a szék és a kövek viszonyáról akarok beszélni, ez fekvőben is tökéletesen érthető lenne. Ráadásul, hogy ha a kép fölső részéből ezt a viszonylag homogén eget eltávolítjuk, és az oszlop első szűkülésénél meghozzuk a vágást, tehát még a dombok vonalába is akár belevágunk, lényegesen koncentráltabb üzentet kapunk. A harmadik kép ezzel a strandpapuccsal elsősorban nekem humoros. A katonai nadrág és a strandpapucs együtt érdekes kompozíció, de jó a ritmus. A negyedik kép kifejezetten tetszik ezzel a csalival. Az anyagszerűség is rendben van, érthető is mi van, szép az elmosás a háttérrel, és ebben nagyon jól ábrázolhatóvá válik maga a fő motívumunk, még maga a damil is látszik. Aztán megkapjuk a következő képen magát a helyzetet azzal, hogy látjuk, hogy hogyan is történik ennek az orsónak a tekergetése. Megint azt mondom kötelező kép, és jól van megoldva. Elérkeztünk magához a pecabothoz és a zsinórhoz, amit bedobásnál megfeszítünk. Itt nem vagyok benne biztos, hogy ez kompozícióban 100 százalékosan megoldott. Nem értem, hogy miért van a kép jobb oldalán ekkora tér. Ha dinamikát akarok ebbe belehúzni, akkor én még szélsőségesebbre komponáltam volna. Aztán kifogjuk magát a halat, benne van a hálóban. Itt sem nagyon értem azt, hogy miért így van megoldva ez a kompozíció, semmi nem indokolja azt, hogy eltértünk a középponti rendezéstől, sőt, kifejezetten idegesít, hogy miért van ott jobb oldalon az a tér. Ez a kép kifejezetten zaklatottá teszi az egészet, miközben nem ez lenne a célja, nem értem a megoldást. Az utolsó kép abszolút rendben lévő üzenet, megvan a halacska. Ami az utolsó képet illeti, nagyon szépen megoldott feladat, leszámítva, hogy egy kicsit túl van exponálva, de hát nyilvánvaló nehéz kiexponálni azt a fénykülönbséget, amit a csillogó hallpikkely és az egyenruhának a csillogó tónusai adnak, tehát a kettő között nagyon nagy dinamikai különbségek vannak. Nyilván a digitális technikából is adódik az, hogy ekkora dinamikai átfogást már nehezen kezel. Összességében azt mondom, hogy vannak kompozíciós bajaim és bizonytalanságokat is érzek, úgyhogy ez most egy kettő csillagos sorozat. Érdemes átgondolni, hogy melyik kép miért és hogyan keletkezett. (hegyi)
értékelés:

Audi S6 tesztHegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:16Hegyi Zsolt-2012.10.07. 21:17

Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt
Audi S6 teszt

Audi S6 teszt, egy kedves baráttal, egy őszi vasárnap délelőtt.

Ha lenne hozzá szöveg, akkor valószínűleg érteném, hogy most mi miért, és miért pont az történik. Én a Totalcart szoktam olvasgatni, ott ez megtörténik, hogy leírják, hogy a navigátora végre magyar nyelvű, meg a belső térben a fűthető ülésnek nagy előnye van így télidőben, és ezek jól illusztrálnak. E z azt jelenti, hogy mint riport, én el tudom fogadni, mert ezek a képek ehhez készültek, megvan ennek a fejemben lévő monológja, és nem kötelező ennek itt az oldalon megjelennie. Az első kép egy környezet, jó ötletnek tartom, hogy megmaradt a stoptábla, a féklámpával ez jól ellenpontoz, szóval ez egy rendben lévő első kép. Utána megnézzük, hogy milyen belülről, mert megyünk a próbaútra, és mindenki a vezetőülésre vágyik, még az is, akinek nincs jogsija. Látjuk, hogy ez milyen belső tér, aztán látjuk a menetprogramos dolgot. Itt a szöveg nagyon fontos, hogy miért készült ez a kép, mert egyébként a fotó önmagában szöveg nélkül nem indokolt, hogy miért pont ezt mutatjuk. Utána látunk egy kardánboxot, nekem ez borzalmas giccsparádé, aki az Audi szerelmese, az biztos ettől elájul, de nekem az ilyen műkevlár nyavalyáknak sok értelme nincs, és különben is mit keres a kevlár borítás itt. Itt már van egy kis problémám, hogy miért vágtunk bele a váltógombba. Ez olyan, mintha nem lett volna jobb kép, és utána a szerkesztő szólt, hogy a kétkörös klímát nem fotóztad le? Jaj, véletlenül de, de közben mégse. Aztán kapunk a sofőrről egy képet, aki éppen magyarázza azt, hogy miért élvezi nagyon ezt az utazást. Ez közvetlen kép, de nem nagyon előnyös több okból se. Kicsit van egy autónepper hatása ennek. Nekem is hasonló a testalkatom, úgyhogy én mondhatom, hogy a nagy hasi traktus alól kikandikáló lábak viccesek, másrészt itt is van fuksz. Ezzel nincs baj a valós életben, mert nem ezt fogom figyelni, de ez most itt nagyon közel jön, szinte a legközelebbi pontunk ez. Azért lássuk be: egy Audi belsejében egy rózsaszín pulóveres, korpulens fickó fuksszal egyenlő az autónepperrel. Aztán van egy záróképünk, ahol végre ugyanez a fiatalember egy nagyon szimpatikus, megnyerő külsőt kap, és örülök neki, hogy ez észrevetted, és megcsináltad ezt a képet, mert ez ellensúlyozza az előzőt. Amennyire az előnytelen, ez annyira jó. Attól, hogy őt guggoltatod, ebben van dinamika, van sportosság az ő részéről, és tulajdonképpen a testi adottságait ügyesen, vidáman kendőzöd el, és végre látjuk elölről is az autót. Hiányolok még képeket: menet közben azért még történnek dolgok, tehát suhan a táj, meg valamit a műszerfalból látok, hogy 140-nel robogunk, vagy motortér, csomagtartó. Ha valamit tesztelünk, akkor én biztos, hogy megnézném, hogy milyen a motortere, vagy hogy férek el a csomagtartóban. Ezek nekem egy kicsit hiányoznak ebből a képsorból. Ez most nekem ez másfél csillag lenne, ha felezhetnénk, de megelőlegezem a kettőt, de csak akkor, ha megcsinálod ezt rendesen. Olyan, mintha ezt elizgultad volna. Nem tudom, hogy miért, mert ha azt írod, hogy egy kedves baráttal csináltad, akkor ő biztos, hogy hajlandó lett volna a kedvedért még kunsztokat csinálni. Neked van jogsid, Eszter, mert ha van, akkor vezethettél volna, és közben fényképeznél (tudom, hogy ez nem egy biztonságos dolog, de elnéztük volna), vagy beülsz hátra, és a sofőr mögül fotózol, mintha te fotóznál vezetés közben, szóval valamit a vezetés élményéből vissza kellene adni. Nekem az a kép, ahol magyaráz a srác nem ad vissza a ebből, mert egy lakótelepet látok. Szóval két csillagot adok, de kérnék egy hasonlót, ha lesz erre mód. (hegyi)
értékelés:

A mester válla mögülHegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 10:59Hegyi Zsolt-2012.10.04. 11:00

A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül
A mester válla mögül

A képek a Fenék pusztai Madárgyűrűző és gyógyító telepen készültek. Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána, mert elképesztő munkát végeznek szinte egész évben az ott dolgozók. Engem mindenképp lenyűgöztek.

Ha jól látom, itt egy madárgyűrűzésnek látjuk a képsorát, és egy olyan megfigyelési helyzetről szól, amiről tudni tudunk, hogy van ilyen, de nem biztos, hogy sokan láttunk az életben ilyet, hogy ezt csinálják, nem voltunk jelen ilyennél. Tudjuk, hogy meggyűrűzik a madarat, hogy figyelhessék az útját, vagy hogy egyes típusok hogyan szaporodnak, de ennyi, és ez a képsor pontosan azért jó, és három csillagos, mert jó ritmusban végigköveti a cselekményt, van benne líra, de nem egy érzelgős megközelítés, inkább tényszerű, és tisztelet a Mesternek. Itt egy tiszteletadás is történik azoknak, akik ezt a munkát végzik. Van egy kis főszereplőnk is, egy kis madárka, aki ebben az egész történetben végigszenvedi a dolgot, utána gondolom megy a maga dolgára. Szépen megjelenik az ő formája is, ha valaki ért a madarakhoz, biztos pontosan tudja, hogy ez milyen típusú madár, szóval még a helyzetnek a madár-szakmai része is jól megoldott. Köszönöm szépen, ez nagyon rendben van. (hegyi)
értékelés:    

Bubifújó nap

Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap
Bubifújó nap

Bara, az a helyzet, hogy sok a kép, túl sok, elunom. A 4-es túlbeszéli a dolgot, a 6-os ismétlés, a 7-eset sokszor láttuk, itt most túl erős váltás, a 9-est veri a 11-es, de a 10-es se kell bele, és a sok szétplaccsanásból kéne döntened, melyik érdekel jobban. A bőség zavara. Egy fotóetűdhöz - mert ez nem riport, az más kategória - kell hogy adj neki ívet, hogy sztorivá váljon és kell, hogy legyen benne határozottság a líra mellett. Máshogy fogalmazok: a riport, az etűd nem film! Tehát nem az a lényege, hogy minél több jó kép legyen, mert a képek kiütik egymást. Azt kell megtalálni, hol vannak a fókuszpontok, azok legyenek meg, hogy legyenek lábai, amin megáll a történet, és ezeket a biztos stabil pontokat lehet aztán köztes képekkel feldíszíteni. (hegyi)