3. Egész alakos önportré

Egész alakos önportré

Ingrid, az a helyzet, hogy ez még mindig egy kicsit bujkálás. Azt értem, hogy kézenfekvő a tükröződést kihasználni, hogy magamról csináljak egy fotót, mert kényelmes, mert a gépet nem kell elengednem, nem kell letennem sehová, nem kell időzítőt használnom vagy állványt, sok mindent egyszerűbbé tesz. Nem is vagyok ellene a tükröződéses megoldásoknak, nagyon szép dolgokat lehet létrehozni, de hogyha ezt ellenfényben teszed vagyis ha neked hátulról jön a fény, márpedig félig oldalról, félig hátulról jött, ahogyan az árnyékokból ez látszik, akkor te magad sötétben leszel és csak a körvonalaidat látom. Vagány csaj vagy te ahhoz, hogy igenis tessék bevállalni az egész alakos önportrét úgy, hogy ezt most megismétled és csinálsz egy olyan képet, ahol felismerhető szereplőként vagy jelen és tudunk mit kezdeni veled, mármint tudunk érzelmileg kapcsolódni hozzád. (hegyi)

Lepedő

Ahogy kértétek, megmutatom a teljes képet. Valamiért nekem a másik jobban tetszik. Igaz, itt a gyűrődések viszont vezetik a szemet.

Kedvelem ezt a képedet, beszéltünk már ennek a hibáiról, de azért hadd mondjam itt most el az elemzésben is, hogy a kép most nekem két részből áll: az egyik rész, ami a felső rész, ami tulajdonképpen a hasadtól felfelé történik, annak van egy finom tónusrendszere, a másik rész, ami a hasadtól lefelé van, lábadnál, lepedőnél történik, az meg egy kemény, kopogós dolog. A kettő nem áll össze egybe nekem, valószínű ez világítási kérdés, esetleg kevésbé kemény fényekkel ez jól megdolgozható lenne. A másik, hogy én értem ezt a kamionos napozást és ennek a jeleit, de érdemes lenne egy kicsit utómunkában valahogyan kiegyenlíteni. Az egy másik kérdés, hogyha az ember modell, akkor erre figyelnie kell, hogy egyenletesen napozzon, egyenletesen barnuljon le, ilyen problémák ne legyenek, mert ez fotózhatatlanná teszi, ez egy nehéz kérdés. Amit még hozzátennék, hogy ez a kép innen alulról eléggé tolakodó, anatómiai értelemben, a drabális lábakkal, ebben a rövidülésben, amit ez így kiad, nekem ez erőszakos és ez ellene mond annak a nyugalomnak, amit a kép egyébként áraszt. Erre érdemes odafigyelned, de még egyszer, sokadszorra elmondom, hogy mindenféleképpen le a kalappal az előtt, hogy tulajdonképpen itt létrejönnek olyan akt megoldások, amikhez kell azért kurázsi, és nem a megszokott irány. (hegyi)

Nagykanizsa - Búcsú

Egy nagyon jó barátomról csináltam fotókat az épület előtt, az utolsó képnél cseréltünk, így született ez a fotó. Canon EOS 70D + Canon 10-22mm lencse

Ha jól értem, de mondd, hogyha nem így van, akkor ezt a képet nem te csináltad, ami azért fontos kérdés, mert nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amikor az ember nehezen oldja meg, hogy saját magáról csináljon egy képet, mert nincsen távirányítója vagy távkioldója. Egyébként ajánlom ezeket beszerezni, nem csak az önarcképhez jó, egyéb esetben is jól jöhet, ha portrézol például, de ez most nem a te képed, az a baj, érted. Értem, hogy te vagy rajta meg még azt is értem és elfogadom, hogy te instruáltad le az egészet, hogy mikor, hol, hogyan exponáljon, de ettől még ez nem a te képed, ugyanis a szabály az úgy szól, hogy azé a kép, aki megműveli lenyomja az exponáló gombot. Ez egy fontos dolog és ezt azért kerüljük, mert remélem, hogy a srác is hozzájárult, hogy ezt a képet itt közöld, de a te neved alatt megy, holott az övé alatt kellene, hadd ne soroljam. Ami meg a képet illeti, azzal meg az a bajom, hogy lemaradt a cipő, miközben meg feleslegesen nagy ég van, ez meg ezért nem működik és egész alakos portrénak is azért tudom nehezen elfogadni, mert megint még egy kicsit bujkálsz. Az elején még el tudom fogadni, most jöttél ide ebbe a társaságba, idő kell, mire az ember lenyugszik meg elhiszi, hogy itt jó emberek vannak, de mondom neked, hogy jó emberek vannak és nyugodtan tessék szembenézni velünk. (hegyi)

fáradt

Tudod, mi van, János, annyira még nem vagy fáradt, hogy lekerüljön az a szemüveg, ugye, mert a fáradtságban az is benne van, hogy az ember megtörli a homlokát, megtörli a szemüvegét vagy a szemét, az orrnyerget vagy valamit ott elkezd ezzel kezdeni. Most, hogy fent van az a szemüveg, az levesz ebből a fáradtságod erejéből, az ölbe esett kezedbe belekerülhetett volna a szemüveged is, ha már ennyire ragaszkodsz hozzá, hogy te szemüveges vagy. Sade zenéje segíthet. (hegyi)

Meztelen valóság II

Ugyanúgy, ugyanaz, csak más pozitúrában, játszva a test formáival, idomaival, a szerény lehetőségekhez mérten.

A világításról többet már nem akarok beszélni, itt is fontos lenne, hogy a test formája valamennyire megmaradjon, legalább egy picit a feketéből kijöjjön, megint a részletek vesznek el, miközben ez egy érdekes kép lenne. Annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy egy kicsit szűk, főképpen fent, erre figyelj oda, hogy ennyire ne vágd körbe. Itt is azt mondom, hogy ismétlést kérek, tessék a világítással dolgozni. (hegyi)

Meztelen valóság

Ahogy említettem a mostani videó kommentjében, Zsolt köntösledobós mondatán felindulva. Az, hogy miért ez, és miért így magam sem tudom, de valahogy mindenképp kikívánkozott belőlem. A szimmetria és esztétika valahol cél volt, csakúgy, mint a fények és árnyékok játéka.

Nagyon izgalmas kép és nagyon becsülöm azt a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen képet elkészítsen valaki és nagyon pártolom azt, hogy ezeket az utakat is kipróbáld. Most, miközben ennek a formaisága abszolút jó, megint azt mondom, hogy kevés a fény, be kell szerezni valami erősebb lámpát. Tudom, hogy a hely szűke is benne van ebben és nyilvánvaló, hogy az anyagi kérdések is fontosak, de akkor is kell több fény ahhoz, hogy ez működjön, hogy na zajosság határozza meg, másrészt valami pici derítés itt is kellene, mert az, hogy teljesen eltűnik a fej, a kar, a lábak, ezek a formák abszolút bebuknak, ez nem olyan nagyon jó. (hegyi)

Jelmezben II

Hasonló hajnali agyszülemény, mint a nyakkendős, csak itt már a szívemhez közelálló, 20-as, 30-as évek stílusát idézve. Atléta, hózentróger, a biblia csak ráadás. Ez a korszak tetoválásaimban is megjelenik, nem is véletlenül. Egyszerűen imádom. Erre a képemre is azt mondták, nem én vagyok rajta. De hát hogyne én lennék, hiszen ha megválaszthattam volna hová szülessek, biztosan ezt az érát mondom. Annyiból igazat adok viszont, hogy ez is modellfotó, csak önmagammal.

Itt is az a helyzet, hogy a világítás önmagában egy lámpával nem áll meg, kellene deríteni, sőt, azt mondom, hogy az sem ártana, ha mögötted is lenne lámpa, amit a testeddel ugyan takarsz, de adna egy kontúrt neked, ezzel érdemes még dolgozni, ráadásul ott a könyv árnyéka is elvágja a kezedet. Ezek olyan problémák, amiket meg kell oldani, nagyon világos a póló a hasadnál, lehet, hogy kellett volna egy sötétebb atlétatrikót venni és itt sem érdekelnek a színek. Ilyen kevés fénynél eleve roncsolódik a színtér és az van, hogy ha ez megtörténik, akkor már eleve beteges lesz az egész, sárgaság van és ha ezt nem is korrigáltad, akkor minek vannak a színek. Meg kellene ezt nézni fekete-fehérben is, hajrá és ennél is azt mondom, hogy várnám az ismétlést. Nem valami új ötletet kell kitalálni, hanem ezt világítsd be jobban és lássuk az ismétlést. Ha fekete-fehérben dolgozol, akkor nyugodtan felvehetsz egy piros vagy zöld pólót és megnézheted, hogy mit hoz, ha átkonvertálod fekete-fehérbe. (hegyi)

halik

Jó ez a gubbasztós ügy, a nő, aki belesimul a háttérbe és közben ott vannak a gyönyörű lábai és ott van a sok-sok muskátli, ami nem hagyja őt egyedül borozni, iszom a muskátlikkal, nagy bánatomban, közben a postás ottfelejtette a biciklijét, abszolút jó, mondjuk a bicikli elől a kukákat elhúztam volna, hogy a bicikli jobban érvényesüljön. Azt a széket egy kicsit odébb rakom, hogy ott legyen bicaj, akkor még szürreálisabb lenne ez az egész. Ilyen apró nüanszokra azért érdemes figyelni, mert képalkotóelemmé válik minden és a bicaj, mint geg teljesen jól működne, azt kár kihagyni. A lényeg az, hogy ez egy mesélhető kép, nagyon tetszik. De hogy mi az a Halik, fogalmam sincs. (hegyi)

kerek három

Azt próbálom eltalálni, mennyire sikerül a képet olvashatóvá tenni. Ez foglalkoztat a 17. Hetihegyi óta.

Azt kérdezed, hogy mennyire sikerült a képet olvashatóvá tenni, hát, most én ott vagyok bajban, hogy nem tudom, mi akart lenni a "kerek három", mert egyébként maga a dolog az tetszene, de azért lehetett volna sokkal feszesebbre exponálni, ráadásul eléggé zavaró, hogy hátra dől a fal, tehát itt a perspektívát érdemes lett volna beállítani. Ha ez egy állványon levő gép, akkor azt könnyebb, ha valami egyéb házi praktikával tudtad csak letenni a gépet, akkor érthetőbb, hogy miért borul el ennyire, de az meg utómunkában korrigálható. Ennél jobban zavar az, hogy maga a tömegelhelyezés azt igényelné, hogy fönt legalább két ujjnyival, de másféllel biztosan kevesebb legyen és egy ujjnyival kevesebb lehetne jobb oldalon is és akkor egy feszes ritmust kapna a kapcsoló, a lámpa és te. Most ez kigyengül, főképpen fölfelé és ott van az a háromszög forma a jobb felső sarokban, ami szintén nem annyira fontos. Beszéljünk még erről, mert engem érdekelne, hogy mi a megfejtés, ennél nem tudok sokkal többet, ha akarom, akkor óramutató, de hát nem tudom, szóval valami még ebből hiányzik, hogy tényleg el tudjam olvasni. (hegyi)

Tükörkép

Az a helyzet, és ezt visszanézésnél neked is látnod kell, hogy te eltűnsz a sötétben, semmi gesztus, semmi közlés így nem tud átjönni, mert az a lámpa úgy kiabál, hogy mindent elnyom. Ha elé ülsz, legalább nem vakít, de akkor sincs elég fény, lapos lenne az arc világítása. Az egy dolog, hogy te ismered az arcod, de ha a köülvilágnak ilyen képet adsz magadról, az részben a bátortalanságról szól, részen a bújkálásról, és ezek nem jó üzenetek. Fontos lenne, hogy a 365 mellett elkezdd magad fotózni, részben hogy magaddal tisztába gyere, részben hogy magadon keresztül az embereket is megtanuld elfogadni és fotózni. (hegyi)

Egész alakos önportré

Érdekes dolog ez egyébként, legfőképp az a lila dolog tetszik ott benne, meg nagyon jó a struktúrája annak a csatornafedélnek is. Úgyhogy a meglátás abszolút jó. Én azt mondom neked, Zora, hogy küldjél képeket. Én is rákapcsolok, de te is kapcsolj rá, mert a látásmódod jó. Nyilvánvaló, hogy sokat kell gyakorolnod még, de az, ahogy látsz, már bizakodásra ad okot. Jó a fő figura, jó ez a ruha, ahogy lelóg, meg a táska, és ebből az egészből lesz egy ilyen karácsonyfa-jellegű valami. Úgyhogy tetszik a megoldásod, várom a folytatást. (hegyi)

A HetiHegyi ötödik adása az előző kérdéskör folytatása, mit ad az önábrázolás, hogyan hat az őszinteség a fotográfusra és rajta keresztül a nézőre. Csak az önismeret, az útkeresés eszköze az önábrázolás, vagy az alkotói szabadság záloga is? Az előző adásokat megtaláljátok a HetiHegyi kategória alatt, és kommentekben várom a hozzászólásokat, kérdéseket is, mert a visszajelzés, a továbbgondolás mindenkinek fontos lehet.

A negyedik HetiHegyi az önportréról, önarcképről szól. Vivian Maier és Helmut Newton vagy Ai WeiWei és Robert Mapplethorpe, a spektrum széles, az alkotók jó része készített önarcképet, ami az önismeret és az önmeghatározás egyik fontos eszköze a Látszótéren is. Mi kell egy jó önportréhoz, mi a különbség a selfie és az önarckép között, milyen eszközök segíthetik a munkád, ezt is megtudhatod a filmből.