Egész alakos önportré

befelé

befelé

Az üzenetet értem, és ez rendben is van, hisz van ilyen, amikor az ember egy kicsit maga mellé ül, és szeretne úgy elbujdokolni, és aztán nekiszorul a falnak, és már nincs hová, és akkor úgy magába zárja magát, és ez a póz ezt a gesztust nagyon jól hozza, sőt, szeretném felhívni a figyelmet a lábakra, ők a főszereplők. Nekem oldalt egy kicsit szűk a dolog, nyilvánvalóan ez a tértől is függ, hogy mennyi helyed van, talán, ha egy kicsivel közelebb kerül a kamera, akkor bár az előtérből veszítünk, de ez nem biztos, hogy akkora baj lenne, és akkor nem kellene ennyire szűkre vágottnak lennie a képnek. Van egy kis problémám, és ez a hajcsat kérdése. Az ott engem kivisz ebből az egészből. Én értem, hogy személyes, meg valószínű, hogy ezt te hordod, és ha én ebben a szituációban élőben láttalak volna, akkor is ott lett volna, de rögzített pillanatként nekem az oda már nem kell, mert a rögzített pillanatban felerősödik a hatása, és akkor valamit félrevisz. Erre kérnék most tőled egy ismétlést, és ha már ismételsz, akkor további megfontolásra még egy mondat, hogy biztos, hogy ez a fekete ruha az, ami ehhez a legtöbbet adja ebben a tónusrendszerben? Mert így egy ilyen nagy gomolyaggá vált az egész, és minden formát elveszítettünk. Kicsit félénken jegyzem meg, de biztos, hogy kell ruha? Mert ebben a pózban ruha nélkül is működne a dolog, ugyanakkor az emberi testnél kifejezőbb nincs. És akkor nincsenek olyan kérdések, hogy az egyik nadrágszár miért van feljebb, mint a másik, meg miért nem látom én ennek a testnek a formáit, miért nem kapom én azt meg, most ez akkor nadrág, vagy szoknya? Szóval egy csomó felesleges kérdés marad nyitva a nézőnek, és ez mind-mind gyengíti azt, hogy az üzenettel foglalkozzunk, miközben az üzenete meg nagyon erős. (hegyi)
értékelés:    

Egész alakos önportré

Egész alakos önportré

Új oldaláról ismerem meg Tamást, méghozzá a humoros oldaláról. Van ebben némi fanyarság, de jó ez, főleg a falon lévő kismalac képekkel, vagy nem tudom, hogy milyen állat lehet az, lehet, hogy kutya, mindenesetre elég jól adja az ívet. Tényleg elég vicces a megfogalmazás. Ez azért tetszik nekem, mert elég könnyed rajzolata ez a történetnek, nincsen túlgondolva. Ez a kommunikációs helyzet így elég vagány. Ez a fehér szemüveg, meg ez a bilikék kötény tényleg elég izgalmas, miközben egy marcona fejet látunk, és Tamás meg szorong. Úgyhogy jó ez, tetszik. 3 csillag megvan, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

droid

droid

Ismerős az az érzés, amikor minden nap dolgozol reggeltől estig?

Örülök annak, hogy János küzd ezzel a feladatsorral, és arra szeretném kérni, hogy ne adja fel ezt a küzdelmet! Olvastam a kommenteket, és ennek tekintetében lehet, hogy én leszek a rossz hír hozója, mert én nem vagyok elégedett ezzel a képpel. Azért nem, mert ez egy színjáték. Nyilvánvaló, hogy mondhatjátok erre azt válaszként, hogy na, de hát minden ilyen önkép színjáték valahol. Igen, csak az nem mindegy, hogy ez a színjáték hihető-e, vagy sem. Másképpen is fogalmazhatok, talán erős szóval, és ezért kerülném is azt, hogy ez ragadjon be, de értelmezni kell azt, amit mondtam, és talán ebben az értelmezésben segít, ha azt mondom, hogy ripacskodás. Amikor túljátszunk valamit, amikor túlságosan végig van ez az egész gondolva, és ettől elveszik a spontaneitása. Értem én, hogy beakasztottad magad a ruhás szekrénybe, mert ott lógsz te, mint ruha, és az egésznek van egy ilyen orwelli érzete is talán, vagy tudnám hozni a Szép új világot példának, de akkor ezt egy kicsit össze kell koszolni. Nem lehet ez ennyire rendezett. Ezt többféleképpen meg lehet oldani: világítással, a pózzal, amit felveszel. Azt gondolom, hogy ez ha a színpadi technikát mondom, akkor a Stanislavski módszert tudnám példa képpen felhozni, hogy meg kell azt tudni élni. Ahogy az üvöltésnél fontos az, hogy az az üvöltés elhangozzon, mert attól, hogy kitátom a számat, attól még nem lesz üvöltés, ez is fontos, hogy megtörténjen, és ne csak eljátsszuk. Várnám azt, hogy érkezzen erre egy ismétlés. Ne dobd félre, és azért ne, mert te vetetted ezt fel, és akkor már csináljuk végig, de akkor tessék azt elgondolni, hogy ezt hogyan lehetne jól megoldani. Nem biztos, hogy a szekrény lesz a megfejtés. (hegyi)

Erőpróba

Erőpróba

Zavarba hoztál ezzel a képpel, ugyanis a kólás üveget leszámítva az egész rendben van. A kólás üveg az, ami engem bosszant. Én értem, hogy az kellett a túléléshez, ahogy leírtad, bár, ha én beteg vagyok, akkor nem igazán kívánom a kólát, de hát más biztosan máshogy van ezzel. Ugyanakkor annyira borzasztóan nem odaillő forma, mű az egész, míg a gyógyszerek, a papírzsepi, minden megokolható és helyén van, ráadásul a kocka és henger formáival nagyon határozottan jót is tesz ennek az egésznek, de ez a kólás üveg... azt miért nem vetted ki? Nem adom vissza ismétlésre, mert félek, bár érdekes kérdés az, hogy ezt el tudod-e játszani, mindenesetre a dolog rendben van, tehát az üzenetét abszolút értem. Azt mondom, hogy ez a kép inkább egy fotóetűdnek lehetne a része. Önmagában megálló képként azért nem, mert nehezen tudom elképzelni azt a szituációt, amikor én ezt a falamra teszem, és nézegetem, hogy Ramóna épp beszélget a vízszerelővel. Ez egy kicsit vékony jég. Akkor működik, ha van ehhez egy olyan fotósorozat, ami az életemről szól. Érdekes kihívás lenne ezt egyébként megcsinálni. Ha van ehhez kedved, akkor én nagyon szívesen venném azt, hogy ”Fejezetek Ramóna életéből” címmel elinduljon egy ilyen sorozat, és akkor ez lehet abban egy kép. Úgyhogy a kólás üveg ne haragudj, de elvett egy csillagot, így ez egy 2 csillagos kép. Rád bízom a folytatást, egyébként tényleg érdekes lenne elkezdeni ezzel játszani. (hegyi)
értékelés:

lassan elkészül...

lassan elkészül...

Pista, az van, hogy lehet, hogy félreértettem valamit. Néhány kommenttel korábban mintha valami olyasmi hangzott volna el, hogy akkor most innentől felkötjük a gatyát, és komolyabban vesszük a dolgokat. Lehet, hogy ez már az, de akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez a dolog egy kicsit még erősítendő. Igazán nagyra tartom ezt a faragványt, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha ez kész lesz, akkor méltó módon fogja dicsérni a készítőjét, de lássuk be, hogy most egy werkfotó állapotot kapunk, ami akkor működik, ha az a szituáció, amiben ez a helyzet előáll, az teljes egészében, vagy a lehetőségekhez képest minél pontosabban kerül bemutatásra. Több megközelítés létezhet, magának a faragásnak a bemutatása, egészen elmehetünk a nagyon szubjektív ábrázolásig, hogy a véső hogyan faragja épp ki a fából a formát, tehát, sok minden lehetne. Itt az egész alakos önportré a lecke, hát, akkor egy teljes alakos beállítást kell létrehozni. Az van, hogy itt most a lecke rólad szól, tehát arra kellene itt a hangsúlyt helyezni, és a sorrendet úgy kellene beállítani, hogy van Pista, meg van a munkadarab, s nem fordítva. Itt most annyira fordítva van a helyzet, hogy az egészből te ki is csúszol. Egyszerűbben fogalmazva, engem érdekelne a létra, ahogy állsz rajta, érdekelne az, hogy hogyan viszonyulsz ehhez a munkadarabhoz, tehát, minimum azt várnám, hogy egyenrangú félként legyél ábrázolva, ez a félig kilógunk dolog nem jön be. Értem én, hogy nagyjából beállítottad a kis állványodon a gépet, aztán a szeles időben elfújta a szél, de azt gondolom, hogy érdemes ismételgetni egészen addig, amíg nem azt kapjuk, amit látni akarunk. Nem vagyok most meggyőzve ennek a képnek a beállításáról, legyünk ebben határozottak, és kérek egy ismétlést. Pistát akarom látni. (hegyi)

H.N.L.

H.N.L.

Hajgató Noémi Lamella

Befelé haladunk egy sztoriban, az előző lány a Kill Bill-ből a menyasszony jól pofán rúgta a csávót, és akkor most megállt még egyszer az ajtónál, hogy kérsz-e még egyet, most már össze is zavarodott a kép. Viccelek, mert ez is egy izgalmas ötlet, úgy tűnik, ötletben nincs nálad hiány. Itt az a kérdés, hogy hogyan tudod majd igába fogni ezt az energiát, mert mintha az ötletek egy kicsit szétforgácsolnának. Én azt kérném, hogy egy kicsit egyszerűsítsünk, szeretnélek visszaterelni oda, hogy első három lecke, üzenetek, ne beszéljünk mellé, ezt az előző képnél is elmondtam, hogy meg akarod úszni ezt a leckét, úgyhogy tessék a nem megúszást most bevállalni, és korrektül megcsinálni az első három leckét. De legalább a másodikat és a harmadikat. Jó ez a lamellázás, nekem ez tetszik, kap is 3 csillagot, leckemegoldásnak viszont kérnék ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Esti test

Esti test

Az elvarratlan Kerettörténet Aposztrófosan.

Ez egy nagyon izgalmas üzenet, és semmi baj nincs ezzel az üzenettel. Nagyon jó ez a kicsit álmos, ilyen reggel felébredtem és már arra ébredek, hogy elestem a folyosón tegnap este, és a barátnőm ott vár szemrehányóan, hogy de hát, azt ígérted, hogy megyünk a piacra. Van ennek egy jó kis sztorija, csak nem ez most a feladat, Noémi. A feladat az, hogy haladjunk abban, hogy önmagunkat megmutassuk, mert az önmegfejtésekkel jutunk el oda, hogy a mások megfejtésében is elérjünk eredményeket, márpedig, hát, itt te bujkálsz. Tudok arról sztorit mesélni, hogy mit látok a képen, és ez jó, és ez a kép előnye. Ez a kép nem rossz kép, csak más a feladat az első három leckével. Itt meg akarod a feladatot úszni. Bocsánat, a kép egy 3 csillagos kép, a leckemegoldás meg ismétlés. (hegyi)
értékelés:

nyaralok

nyaralok

Próbálkozom az önarcképekkel, de egyelőre nem az igazi.

Nagyon izgalmas a kép, azért, mert egy olyan pillanatot rögzít, amit általában mi saját magunkról nem látunk. Nem merül fel bennem az, hogy ezt a képet ne Viki készítette volna, ugyanakkor pontosan azt a hatást éri el, mintha valaki minket megfigyelne. Egy családi kiránduláson, ahol elfogyott a türelmünk, a lelkesedésünk, és akármennyire jól szervezett volt is az egész, és nagy örömmel fogtunk neki, de valamiért megkeseredett ez az egész, és olyan szomorúan, olyan csüggedten kivonulunk ebből. Szóval, maga az érzés is jól adaptált, és úgy gondolom, hogy a formai megoldás is rendben van. Érdekes az, hogy kicsúszik a modell ebből az egészből, de szerintem ez jó, sőt még kicsit ezt határozottabbra is lehetett volna venni, mert a helyzetből csúszunk ki, a ritmusból, abból az örömből, amit egy fél perccel előtte még meg volt, és csak egy rossz mondat kell ahhoz, hogy ez az egész felboruljon. Jó az üzenet, tetszik, és én bíztatnám Vikit, hogy kezdjen el ezzel az első három leckével újból valamit, mert szerintem van mondanivalója. (hegyi)
értékelés:

absztrakt

absztrakt

A kép nem teljesen egész alakos, hiszen nincs rajta a fejem és a lábam sem látszik egészen. Az első és második leckém kiegészítik a képet. Természetesen, ha ez így nem állja meg a helyét, megismétlem a feladatot.

A leiratban azt olvasom, hogy Mariannak is vannak kétségei a képet illetően, és én osztom ezeket. Nem az a baj, hogy ez a kép honnan és hogyan készült, mert ezzel én tökéletesen egyetértek, sőt, ez egy nagyon izgalmas megközelítés, csak a voksodat erősebben tedd le. Ha már így döntöttél, akkor azt tessék felvállalni. Ugyanis itt arról van szó, hogy túl sok minden egyéb dolog is bekapcsolódik ebbe az egészbe, ebből kevesebb is elég lenne. Nem tetted le a voksodat abban, hogy melyik irány lenne az, ami fontos számodra. Az egyik az, hogy van egy szociografikus megközelítés, igen ám, de ezt nem vitted végig. Tehát, ha lent vannak a földön a kis kosárban a nem tudom milyen tárgyak, meg ott van az ágy, akkor ezekre tessék figyelni, hogy ezek is viszonylag még értelmezhetőek maradjanak, és akkor például ebből a design szőnyegből kevesebb is elég lenne. A másik irány pont a design iránya lenne, hogy erősítem ezeket a formai gegeket, amiket ezek a gombok is adnak, akkor viszont a kupleráj részéből kell csökkenteni, a szociójából kell akkor csökkenteni. Mert a design és a szocio kioltja egymást. A design megöli a szocio hitelességét, a szocio meg a design formai rendjét rúgja fel. Ez amúgy a környezetre igaz. Ami a testtel a bajom, az az, hogy nem eldöntött nekem száz százalékosan, hogy ez most egy hátulról, vagy egy elölről elkészült kép. Nyilvánvaló, hogy ez az egésznek a trükkje is, na igen ám, csak megint azt mondom, hogy ha erre akart kimenni a fuvar, akkor erre kell tennünk a voksunkat, hogy ez legyen erős. Akkor túl sok a ruha, akkor elég lenne ez a nagyon szép melltartó, vagy felső akar-e lenni, de mindenesetre ez a horgolt, szövött nem tudom minek hívják, bocsánatot kérek, nem vagyok otthon a varrási technikákban, szóval maga ez a felső akkor elég lenne. Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre kellene megkeresnünk a válaszokat, úgyhogy én ezt most ezért adom vissza ismétlésre, miközben az egy nagyon érdekes kérdés, hogy az ember megpróbálja magát megfigyelni úgy is, ahogy egyébként ő saját magát nem látja. Oldalról, hátulról, felülről, van egy csomó olyan nézőpontunk, amikkel nem szembesülünk, de még akár más se. Ez az irány érdekes lehet. (hegyi)

Megtisztulás

Megtisztulás

Model Canon EOS 450D
Shutter Speed 1/160 s
F-Number f/8
ISO ISO 200
Exposure Bias Value 0.00 eV
Metering Mode Részleges
Flash Vaku nem villant, kötelező vaku mód
Focal Length 17 mm
White Balance Auto fehéregyensúly
Date/Time Original 2014.01.10. 0:32:52

Nagyon örülök annak, hogy István újból elkezdett képet küldeni, és nagyon remélem, hogy ez nem csak egy pillanatnyi fellángolás. Annak külön örülök, hogy az önportrés leckékre kezdett el újból dolgozni, mert én azt gondolom, és erről beszélgettünk is, hogy ezek azok a leckék, amik a többi leckéknek a bázisai. Minden egyéb dolgot szerintem ebből lehet eredeztetni, mert ha az embernek megvan az önismereti stabilitása, akkor már kevésbé fog gondot okozni, ha egy modellt kell majd instruálni. Ami a képet illeti, óhatatlanul párhuzamot vonok a saját buddhás képemmel, ami tulajdonképpen pozitúrájában, vagy hatásában talán valami hasonlatos képet mutathat. Nem is akarnám ezzel a képpel ennél jobban összehasonlítani. Talán annyit hozzátennék, hogy a kettő csak formájában közelít egymáshoz, de a filozófiája más a két történetnek, miközben mind a kettő egy meditatív szituációból indul el. Ez a kép egy klasszikus meditációs helyzetet mutat, ami nevezhető fél lótuszülésszerű, vagy törökülésszerű pózból indul el. A kéztartás is jellegzetes, és tulajdonképpen a belső figyelem is működik, bár ugye itt most arról szól ez a történet, hogy szándék szerint felfelé szegett fejet látunk. Ezt a fejtartást, ha megpróbáljuk dekódolni, akkor mindenféleképpen valamilyen transzcendens, valamilyen felsőbb gondolatiság, vagy rezgés felé való kapcsolatkeresésről szól. Ugyanakkor azt tegyük hozzá, hogy ez némileg ellentmond annak, hogy a póz többi része frontális, és szembe megy a nézővel. Ez a belső ellentmondás, miközben a kép a nyugalomról szeretne beszélni, némi feszültséget mindenféleképpen hordoz. A másik kérdés a megvilágítás kérdése, mert kicsit kopogósra sikerültek a fények, miközben a térdnél, a sípcsontoknál, a combnál, a karoknál nagyon szép tónusokat kapunk. Fontosnak tartom a szembenézést önmagunkkal, az elfogadást. Ha valaki nem képes saját magát az adott élethelyzetben, szituációjába, formájában, testi képében elfogadni, és nem azt jelenti ez az elfogadás, hogy belenyugszunk abba, hogy semmi nem változtatható - de az elfogadás valahol szól a szeretetről, és az önmagunk szeretetéről, tehát, ha valaki erre nem képes, akkor számomra legalábbis nagyon kérdésessé válik, hogy a többiekkel, a külvilággal való kapcsolata mennyire lehet mély, vagy őszinte.
   Ennél a képnél, amit én látok, az arról szól, hogy István ebben a feladatban nagyon is jó úton jár, mert mivel ez egy akt, az fontos, hogy az emberi test aktban való ábrázolása óhatatlanul felemel, vagy megpróbál standardizálni, szépséget keresni, és ezzel a mi halandó földi testünk jócskán szembe tud menni. Bevallom férfiasan, az én szembenézésem is jelentős ebben a kérdésben, a saját testképemmel, ami nyilvánvaló, hogy teljesen más kérdés bentről kifelé nézve, mint szembesülni vele, hogy az évek elmúlnak felettünk. És ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a szépséget, vagy a belső harmóniát nem csak a tökéletes testekben lehet megtalálni, sőt, azt gondolom, hogy egy tökéletes test ábrázolása rizikós, mert önmagában a tökéletesség - lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok -, üresség is. Ami tökéletes, az már nem fejleszthető tovább, abban már nincsen továbblépés, az már áll. És ez azért fontos, mert szerintem a testi ábrázolásoknak, az aktoknak is a legnagyobb szerepe abban van, hogy mozgás legyen benne, hogy dinamika legyen benne, hogy történet legyen benne, és ebben a képben ez megvan.
   Technikai megjegyzések jönnek: A megvilágításnál azt gondolom, hogy nagyon közel volt az a két lámpa, ahonnan ez a fény érkezett, amennyire lehet, ezeket érdemes távolabbra tenni, és ezzel azt is eléred, hogy a homlokodnál, az orrodnál, és a szemednél nem lesz ennyire kettévágva a fejed, mert ez egy kicsit most kétfelé szakad. A másik kérdés az, hogy el kell oda tudnunk jutni, hogy az anatómiával foglalkozzunk, amihez hozzátartozik, hogy az ember nem szépeleg, a testnek van egy formája. Ez egy hengeres forma, és ezt a hengeres formát érdemes a világítással jelen valóvá tenni. Egyszerűbben fogalmazva, a mellkasnál elkezd a dolog behorpadni, tehát, tulajdonképpen ott a feketék annyira bebuknak a hasnál, a mellkasnál, az alhasnál, hogy a formai, térbeliségi plasztikusság az, ami csorbát szenved. Miközben még egyszer mondom, nagyon szépek a fények nagyon sok és nagy részén ennek a képnek, de érdemes lett volna derítéssel ezen az ügyön még dolgozni, globálisan a modellre ráférne 1-2 fényértéknyi világosodás. Ha ezt a két fő fényt oldalról ráderíted a hasi részre, az épp csak annyit fog adni neked, hogy megmaradjon az egésznek a térélménye, szerintem, ez fontos lenne.
   Ami a továbblépési irányt jelenti, én azt gondolom, hogy ez egy jól megoldott feladat. A filozófiájával lehet, hogy egy kicsit vitatkoznék. Ha az ember felfelé néz, óhatatlan, hogy magát ahhoz a valamihez képest, amit ott fent keres, vagy megtalálni vél, saját magát kisebbnek ábrázolja. Tehát, ha ez a kérdés, hogy fent keresünk valamilyen kapaszkodót, akkor lehet, hogy van értelme annak, hogy a kamerát egy picit feljebb emeljük. Nem azt mondom, hogy onnan fényképezd le, ahová nézel, de hogy egy kicsit fentebbről kellene, az biztos. Ugyanezt a pózt lehet tartani, minden ugyanebben az állapotban, 10-15 fokkal akár feljebbről ábrázolva, megdöntve ezt az egészet, már az úgynevezett alávetettséget is ábrázoló pózból, vagy kamera helyzetből ez a történet szerintem érthetőbbé válna a nézők számára. Ez nem jelentené azt, hogy a kamerába kezdesz el nézni, mert a kettő között lenne a kamera. Tehát, én azt gondolom, hogy lehet, hogy ez segítség lenne, ha ezt a gondolatiságot akarod tartani. Azt azért tegyük hozzá, hogy a meditáció kevésbé tónusos izmokról szól, tehát érdemes lenne ezen is elgondolkodni, hogy ha ennyire mereven tartom a nyakamat, abban van azért némi agresszió. Az előre vetett állban, a dacosan előre tartott fejben van erő, de az nem biztos, hogy egyértelműen pozitív erő. Ezt is egy kicsit talán finomítani kéne. És akkor mondok még valamit: Ha ez a fajta világ, ez a jógás, meditációs világ fontos számodra, és ezt gyakorlod, akkor az is egy továbblépési irány lehet, hogy a számodra kedves helyzeteket, vagy azokat, amiket úgy érzel, hogy képileg jól megoldható, és lehet üzenete a néző számára, akkor azokat elkezded feldolgozni.
   Nagyon örülök annak, hogy ez a kép az oldalra érkezett. Egy dologról még nem beszéltünk, és ez nem elkerülhető, az oldalon felmerült már párszor, mint téma, ez pedig az akt, és azon belül is a férfi akt fogalma. Talán azt mondhatom, hogy abban a kultúrkörben, amiben mi élünk, abban ez még egy kicsit nehéz kérdés, és én nagyon örülök annak, ha ezeket a témákat, ezeket a határokat elkezdjük feszegetni, ugyanis terápiásan ez ráfér a nézőre is, és szerintem egyébként az alkotókra is, mert ha nincs bátorság, ha nincs szabadság az ábrázolásban, akkor az szerintem nagyon rá tudja nyomni a bélyegét az alkotói útra. És a befogadás szempontjából is, bizony-bizony, ezek az úttörőnek nevezhető gondolatok mindenféleképpen segítenek abban, hogy befogadóbbak, elfogadóbbak legyünk egymás iránt. 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom én ezt a képet, köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Hegyi Zsolt-2013.12.12. 11:31

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/13/12/bereczistvan131212_1.mp4|image=/sites/default/files/13/12/bereczistvan131212_1.jpg]

Árpi szelet vetett, és vihart aratott, és nagyon örülök annak, hogy reagáltok egymás munkáira, ráadásul ebben van anyag rendesen. Azt hozzáteszem, hogy én ennél egy kicsit még bevállalósabb lettem volna. Ez a munkáskesztyűmet fújom körbe festékkel dolog, hát, ne haragudj Pista, de egy kicsit most csalódtam. Nem is értem, hogy mi ez a finomkodás, már ne haragudj, de ez egy kicsit olyan nekem, mint gumival, szóval, hogy miért kell. Pont a bevállalósága miatt lenne ez izgalmas, az, hogy az Árpi féle geget túlhúzod. Na, de hát ezzel, a munkavédelmi kesztyűvel? Pista, ne haragudj már! A többi része egyébként rendben van, mert megvan ennek a szociója, és megvan ennek a humora, úgyhogy minden szép, minden jó, de hát ez a része... nem tudom. A másik meg az, hogy ha már ilyen kis baltával faragott a dolog, mint ahogy a többi dolog is körülötted, akkor lehet, hogy még ezt is fokoznám egy kicsit. Szóval, kicsit talán több szemetet hagynék benne, vágásban is talán több ritmuscsúszást. Azt mondom most neked, hogy ez a 3 és a 4 csillag között mocorog, és most nem tudom, hogy azzal teszek-e jót neked, ha azt mondom, hogy ez 3, és tessék nekem még majd ebből küldeni üzeneteket, vagy ha azt mondom, hogy 4, és akkor lehet, hogy leülsz a babérjaidra, és nem csinálsz filmet. Nem tudom, hogy melyik a jobb, mindenesetre én várnám a többi filmet is, úgyhogy 3. (hegyi)
értékelés:

Egész alakos önportré

Egész alakos önportré

Rühellem az önportrékat, hisz nem magamat akarom megörökíteni fotósként, hanem a világ dolgait. De mivel ez a három a beugró hát megpróbálom kihozni belőlem a legjobbat, gondoltam egy kedvenc tengerimalac segít majd és némi többletet biztosít ha a kamera ezen oldalán kell álljak. (amit rühellek, mondtam már? )

Nem erőltetted meg magad a címmel. Elolvastam a leiratot, és el kell, hogy szomorítsalak, mert ezt a leckét el fogom fogadni, de nem azért, mert jó. Ugyanis, mint fotográfia, több sebből vérzik. Egy csomó slendriánság van benne, belógó képelemek, kis fakerítés darab, gondolom, azt majd viszed ki a telekre, meg a polc, meg a redőny sem ér le teljesen, de hát így élünk mi, és ez abszolút vállalható, ugyanakkor nem nagyon értem azt, hogy miért van ez a vallatólámpa-hatás. A keresztbe font kéz abszolút az elutasítás jele, de ettől nem vagy túl szerethető, miközben találkoztunk élőben, és egy abszolút rendben lévő fickó vagy, mégis, valamiért egy olyan képet akarsz magadról mutatni, ami nem te vagy. Nem tudom, hogy ez miből adódik. Ott van valami a válladon, elhiszem, hogy ez valamilyen harci állat, de most olyan, mintha leesett volna a nagymama sapkája a fogasról, és ez megint a megvilágításnak köszönhető. Na most, elfogadom ezt egy leckemegoldásnak, de rögtön azt mondom, hogy kérek egy ismétlést, ugyanis most meg fogom neked világítani azt, hogy miért fontos ez. Azért, mert ha magadról ilyen képet készítesz, akkor mit várjon az ember, amikor másról fogsz portrét csinálni? Ha magadat ilyen szinten alányomod valamilyen elképzelésnek úgy, hogy nem vagy tekintettel arra, hogy szerethető maradj, akkor a portréid, az alanyaid hogy lesznek szerethetőek? Ez a lecke nem csak arról szól, hogy megmutatjuk magunkat a világnak, hanem egyrészt ez egy belső utazás, és a saját magunkkal való szembenézés leckéje is, egy önfelfedezés, de ezen kívül annak is a gyakorlása, hogy hogyan fogunk dolgozni másokkal. Megértelek, egy napon születtünk, de hidd el nekem, hogy meg kell tanulnunk szeretni magunkat. Úgyhogy kérem azt az ismétlést, köszönöm. És kapcsolj rá a tempóra, vedd úgy, hogy apa letiltott a fészbúkról. (hegyi)
értékelés:    

Képernyőkép – 2013-11-29 19:22:44

44

A történet nagyjából ugyanaz, mint az első két leckében. Számomra itt egy kicsit kifulladt a dolog, ugyanis nem érzem a kohéziót az egyes elemek között. Humoros, geg, poén, ugyanakkor nem látom azt, hogy ebből hogyan lépünk tovább. Tehát, amíg az első és a második között volt egy minőségi lépcső, és az egész történet működött, most úgy érzem, hogy ez a második leckénél nem tud továbblépni. Az első és a második között volt egy formai felbontás, egy ritmikai bontás abban, hogy ez a nagyon szabályosan négyfelé választott képernyő megmozdult. Ez a mozdulás marad meg itt is, ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mit keres itt a szeneslapát, vagy hogy miért van ott ez az üvegszárító tartó azon túl, hogy persze, formailag lehet egy testnek is gondolni, vagy olyan, mint egy abroncs, amit régen a szoknyákhoz készítettek, de akkor ezt tessék jobban végigjátszani. Szóval, most azt gondolom - nem tudom, csak így gondolom -, hogy olyan, mintha erre kevesebb időt, vagy energiát fordítottál volna, mint a második képre. Dani, maradjunk abban, hogy az első kettőt elfogadom, de már csak böcsületből is, szeretném, ha ezt megismételnéd, hogy valamilyen ívben ez haladjon, valamilyen végcél felé. Történjen ezzel valami, amitől tovább tud lépni annál, mint ami a második leckénél van, mert azt gondolom, hogy ha nagyon megpiszkálom, akkor ez lehet akár egy második lecke, de a harmadik leckébe nem lép be. Nem tudom a térbeliségét, és a testi mivoltát megfogni ennek az egésznek ezen keresztül, amit most mutatsz. (hegyi)

Humán beállítottság

Humán beállítottság

Nem kocka vagyok. Hanem gömb.

Elég sokat beszéltünk már a Látszótéren arról, hogy mi a helyzet a szelektív színezéssel. Egy picit történelmileg oda mennék vissza, hogy régen amíg nem volt színes fotográfia, addig a fekete-fehér kópiákat kézzel színezték, de ennek teljesen más szerepe volt. Más volt a hatása, és más élményt adott, ugyanis benne volt a kézműves technikának az ereje és esetlegességéből adódó egyedisége. Ennél a képnél azt kell, hogy mondjam, hogy attól, hogy a fő motívumot kiemeled, még nem fog erősebben megállni a lábán. Máshogy fogalmazva: szájbarágós. Azért, mert középre rendezted a modellt, tehát eben a centrális kompozícióban eleve ő az egyetlen felismerhető alak, ráadásul a formák is olyanok, amiből a személy jól kiemelkedhet, tehát nincs szükség arra, hogy még pluszban ráerősítsünk a történetre. De ha már elkezdesz ezzel dolgozni, akkor ezt tessék végigcsinálni, tehát, akkor tessék kiszínezni a képet, lehetőleg kézzel. Ahhoz, hogy ez a dolog működjön, szükség van arra, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit a szoftver nyújt. Tessék végiggondolni ezt az egészet, és ennek értelmében küldeni erre a leckére egy ismétlést, mert én nem a színezés ellen vagyok, de az a technika, amivel ez elkészült, az nem tudja azt az erőt sugározni, amire szükség volna. Tehát a színezés abszolút használható, ugyanakkor a szelektív színezés nem az az alkotói szint, amivel szerintem foglalkozni kellene, nem egy kreatív művészi, vagy alkotói irány, hanem ez egy reklám irány. Ez az egyetlen terület, ahol ez elfogadható, bár az én személyes véleményem az, hogy ott sem működik. Ami a képet illeti, a meglátással tökéletesen egyet értek, tulajdonképpen a kompozíció is működik, bár azt nem nagyon értem, hogy miért ferde a horizont, vagy ha ferde, akkor miért nem határozottabb ez a döntés, ugyanakkor a kép működne, mint egy 3 csillagos leckemegoldás, de nem tudok mit kezdeni ezzel a színezése játékkal. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert az első képeknél nem szoktunk túl szigorúak lenni, pontosan azért nem, mert egy útkeresésben vagyunk. Azt gondolom, hogy itt is meg kell adnunk azt az engedményt, hogy meglegyen a 3 csillagos leckemegoldás azzal a feltétellel, hogy készüljön erre a feladatra egy újabb megoldás is. (hegyi)
értékelés:    

gubó

gubó

Örülök annak, hogy itt vagy köztünk, mert erősek a gondolati irányaid, nagyon jól fogalmazol, nem sokat teketóriázol, és ez jó. A későbbiekben ebből még lehet gondod, mert nyilvánvaló, hogy az ember belecsúszhat olyan szituációkba, amikor sért, vagy sérül, de én kívánom azt, hogy ahhoz is legyen majd kitartásod. Megint azt mondom, hogy ez az üzenet egy nagyon érdekes önmarcangolás, és azt gondolom, hogy ha van értelme az önportréknak, akkor ez az egyik értelme, hogy az ember ezeket a munkákat véghez tudja vinni. Anélkül, hogy lebuktatnám ezt az egészet, úgy gondolom, hogy mindennek van terápiás jellege. Köszönöm szépen, hatásos és jó képi megoldás. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. Kapcsoljunk rá egy kicsit a tempóra, jó? Szeretném, ha nagy ütemben jönnének a képek. (hegyi)
értékelés: