Egész alakos önportré

Azért örülök ennek a képnek, mert nagyon határozott elképzelést mutat saját magadról, a saját magad ábrázolásáról. Olyan szinten határozottat, hogy a horizont is már csak eszköz lesz, és nem a valóság leképezése, és ez nagyon jó dolog, mert egy nagyon jó példa arra, hogy hogyan kell a tömegekkel bánni egy képen, és ha van értelme, akkor át lehet lépni azon a szabályon, hogy a horizont legyen vízszintes. Itt a példa, hogy egyáltalán nem zavar, sőt, hozzájárul a kép dinamikájához, hogy ezt az egészet így megforgattad, mert a figura az, ami ezt az egészet visszabillenti. 3 csillag és leckemegoldás, és arra kérlek Éva, hogy az első két leckét is tessék megcsinálni. (hegyi)
értékelés:    

Onnan kezdem, hogy ez a kép is hordoz egy keretet. Két nagy irány van a fotográfiában, az egyik azt mondja, hogy csak a képkocka teljes kihasználása az, ami érvényes fotográfia, minden utólagos vágás, manipuláció már gyengíti ezt az egészet, sőt, a valódiságát, az eredetiségét rontja. Ennek az iskolának több neves képviselője van, akik akár a nagyításnál is meghagyják a negatív kereteit, vagy a polaroid szerelékét is kinagyítják hozzá. A másik iskola pedig azt mondja, hogy az ipar, a kereskedelem, hogy milyen képalkotó eszközöket hoz forgalomba, az nem befolyásolhatja a művészi szabadságot. Bármelyik mellé letehetjük a voksunkat. Az első csoporthoz tartozó lehet akár ez a kép, tehát, ha indokolt egy keretezés, akkor ebben az értelemben lehet indokolt, hogy a valós hordozó valós megjelenítését mutatjuk. Van ebben egy ilyen bizonyítási kényszer is nekem, hogy azt akarom mutatni, hogy lám, tessék megnézni, itt az egész kocka, valós, érvényes, és eredeti. Ha a szubjektív véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor azt mondom, hogy ennek lehet néha szerepe, de modorosnak érzem azt, ha ez minden egyes képre odakerül. Aztán persze, van ennek egy másik szerepe is, hogy az ember azt bizonyítja vele, hogy ez analóg technikával készült, és nem valami digitális játék. Én azt mondom, hogy ennek is van értelme, ha az ember akár a műkereskedelemre gondol. Esztétikai értelemben nem biztos, hogy minden pillanatban megáll a lábán. Én most itt ennél a képnél is azt gondolom, hogy miközben a kompozíciót így, ahogy van, elfogadom, eközben azt mondom, hogy nekem most ehhez nem ad hozzá ez a keretezés, sőt inkább elvesz. Azért, mert a feliratok a kereten elkezdenek konkurálni a belső történettel. Elkezdek jobban odafigyelni arra, hogy KODAK E100S, mint arra, hogy mi lehet odaírva a sarki épület portájára. Én mégiscsak azt gondolom, hogy a történet képhatáron belül zajlik, és ehhez nem kötelező ezt a bizonyítási eljárást lefolytatni. Szóval, ez egy jó kérdés, hogy ez hogy működik. Ami a leckét illeti, tökéletes leckemegoldásnak gondolom, adva van egy fotós, aki járja az utcákat a kis rövidgatyijában, a postás táskájával, és miközben a várost, és annak történéseit rögzíti, ebédidőben, egy kirakatban megakad a szeme a menün, és közben elkattintja a képet, amivel az ő jelenlétét, a személyes érintettségét, de a kitaszítottságát, kívülállását is közli felénk. Egy útkereszteződésben vagyunk, aminek megvan az az izgalma, hogy a fény játékával képesekké válunk arra, hogy bolyogjunk ezen a képen, kimenjünk ebből a térből, a saját érzelmeinket is behívhassuk, miközben van egy szociografikus hatása is az egésznek a terelőtáblával, a kukával, az egésznek az ürességével. „Itt van a város, vagyunk lakói”, ahogy ezt a Cseh Tamás idézet hozza, és mégis, valahol olyan furcsán magányos ez az egész, nem áll össze a textúra. Szóval, jó kép, nincs ezzel semmi bajom, a keretezést szívesen megvitatnám Lacival, a 3 csillag és a leckemegoldás megvan. (hegyi)
értékelés:    

Erőset dobtál János! Érdemes téged leszúrni, hogy hol van már a hármas lecke, miközben már jó hosszú ideje itt vagy köztünk, és csak nem akart ez összejönni, és akkor most megkaptuk a magunkét. Ez egy jó tónusban, jó fényviszonyok között megoldott lecke. Talán egy pici derítés nem ártana az ellenoldalról, de ezzel együtt ez egy jó kis üzenet. Nem tudom, hogy szól-e arról is az én felkérésem, hogy elkezdjek arról beszélni, hogy mit látok itt, mint közlés, merthogy ezt én annak fogom fel. És ebben a kérdéskörben az egy fontos dolog, hogy tulajdonképpen olyan szépen van itt egy tripla kulcsolás, mert a lábakat is összekulcsoltuk, a kezeket is, és még a lábunkat is átkulcsoljuk, hogy mi az a nagyon-nagyon zárt üzenet, amit ennyire rejtegetni kell, vagy ennyire nem szabad elvállalni, vagy hogy ennyire három lakat alatti titokként kezeljük. Miközben a közlés vággyal jár, tehát ezt az ajtót te magad feszegeted. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezen az úton továbbmenni. Ne hagyjuk ezt félbe, jó? (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy ki volt az, aki azt mondta neked, hogy más kattintása is lehet a tied, mert az a más kattintása, ettől nem tudok eltekinteni. Én elfogadom azt, hogy ezt te akartad így, te voltál, aki beállt, és tényleg mindent beállítottál, és az a valaki, a segéd csak az exponáló gombot nyomta meg, de azért jobb lenne ez az egész, ha megtörténhetne úgy is, hogy ezt mind-mind te csinálod. Ha nincsen a gépen exponáló zsinór, akkor van időzítő, ha nincs időzítő sem, és exponáló zsinór sem, akkor meg lehet oldani a dolgokat tükröződésben, tehát, én azt gondolom, hogy azért erre a 3. leckére lehet úgy készülni, hogy ez megoldható legyen. Egyébként meg azt mondom, hogy amennyit én a mostani munkáidból láttam, talán érdemes lenne elgondolkodni majd azon, hogy egy olyan fényképezőgépet szerezz be, aminél ezek a technikai akadályok nem gátolnak, mert ez később is okozhat problémát. Most ezt elfogadom leckemegoldásnak azért, mert van egy bizalmam abban, amit írtál, hogy ezt így, és csak így, és te gondoltad így, ezt a részét elfogadom. Maga a gesztus rendben van, tehát, ezzel is egyetértek. Hogy miért pont egy harangformához bújik hozzá az ember lánya, ezt is lehetne akár elemezni, de lehet, hogy ez messze vinne, úgyhogy ezt a kaput én most nem nyitnám ki. Azt mondom, hogy megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás azzal, hogy kérnék azért egy ismétlést erre a leckére, böcsületből! (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy haladsz abban az irányban, ami a köztünk való mozgás és megmutatkozás iránya. Én egy vagány csajt ismertem meg benned, mindehhez képest meglep, hogy most valahová visszább léptünk. A keresztbe kulcsolt láb, a száj elé tartott bögre, a tekintet se ránk néz, van ebben valami riadt összehúzódzkodás, és nem tudom, hogy ez mitől van. Maga a forma, ami az asztal és a szék formája egy érdekes párhuzam, úgyhogy az nem rossz. Talán baloldalon és alul is lehetett volna még hagyni valamit ebből az egészből, legalább annyit, mint amennyi melletted van térben. A kérdés az, hogy ha ennyire szűkre vágtuk, akkor a felső régióban miért vagyunk ennyire lazák? Szóval, én most adok neked erre 1 csillagot, azzal, hogy a világítással sem vagyok nagyon kibékülve. Gondolom, ez egy vaku, és nagyon erős fénnyel nagyon kilapít, nem nagyon szépek a tónusai ettől. Nyilván nem voltam ott a helyszínen, hogy hogy lehetett volna ezt jobban, vagy másképp megoldani, azt sem tudom, hogy hogyan oldottad meg magát az expozíciót, hogyan tudtad kontrollálni, hogy ez a kép hogy készüljön el, de ez nagyjából 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Éva, én ezt visszaadom ismétlésre, mert ez így elég sok sebből vérzik technikailag. Ugye, arról beszéltünk már, hogy mindig a legvilágosabb rész az, ami a figyelmet elviszi. Még ha csak a tükrön belül nézem, ott is van egy ragszalag, a két karika, ami a fenti résznél világos, sőt, még ami mögötted van, az az ajtórész, vagy falrész, még az is világosabb, mint te, tehát mindent megtettél annak érdekében, hogy belőled egy büdös szót ne lehessen látni. Úgyhogy ez így képileg nem megoldás. Maga az, amit észrevettél az szép, ebben elég sok mindennel lehetne dolgozni, akár aktban, akár torzóban, tehát sok irányt el lehetne indítani, de nem így. Érdemes lett volna várni egy kicsit, hogy más fényviszonyok között hátha mutat valamit a dolog, de így most olyan ez a lekucorodás, mintha magadnak csinálnál egy képi jegyzetet, hogy oké, ne felejtsem el, hogy legközelebb, ha jövök a modellel, akkor hogyan akarom ezt megcsinálni. Erre tökéletes, de mint leckemegoldás nem áll meg a lábán. Tessék a világításra is elkezdeni odafigyelni. Van ehhez érzéked, csak kicsit kapkodsz. (hegyi)

Nagyon örülök annak, hogy Laci újra itt van köztünk! Volt egy kis szünet, ahogy érzem, de remélem, hogy most már folyamatosan tudunk dolgozni. Azért mondom ezt, mert ahhoz, hogy haladni tudjunk, szerintem szükség van arra, hogy rendszeresen találkozhassunk egymás munkáival, és arra reakciókat adhassunk. A képet egy picit megúszósnak érzem így a 3. leckére. Abszolút elfogadom egyébként mint gondolat, mert miért is ne lehetne egy félig fekvő kép ez a leckemegoldás. Ami nekem ebben most a figyelmet leginkább elviszi, az a cipővel összetorlaszolt avar, meg a fű-fa-bokor a cipő talpánál, mert nekem ez az egészből valahogy kilóg. Nem lenne ezzel baj, ha több ilyen lenne a képen, és jobban össze lenne kaszabolva ezzel az egész, de ebben a mennyiségben inkább zavaró. Azt gondoljuk majd végig a későbbiekben, és ezt mondanám Lacinak, hogy a testkódok mit üzennek. Mit üzen a karba tett kéz, az egymáson átvetett láb? Milyen érzetet kelt? A karba tett kéznek elutasító, zárkózó, bezárkózott, védekező pozíciója van. Azon kívül nyilvánvaló, ha nagyon hideg van, és fázunk, akkor így is próbáljuk a hőt tárolni. Ennél a képnél kicsit kettős érzésem van, mert ha nagyon fázok, akkor nem biztos, hogy rövidnadrágban leszek, de a lényeg az, hogy van üzenetértéke annak, hogy hova tettük a kezünket. Ezen is érdemes majd a későbbiekben elgondolkodni. Azt kérem Lacitól - miközben ez a lecke megvan -, hogy ne hagyjuk abba ezt az első három leckét. Fontos lenne még ezekkel dolgozni. (hegyi)
értékelés: