Elmúló idő

Bólogatós kutya

Bólogatós kutya

igenigenigenigen

Igen, ilyen nekünk is volt a kocsiban, itt most nem teljesen értem, hogy ő most hol van, hol lakik, mert ez a felfordított világ furcsa nekem. Azt se teljesen értem, hogy mi az, ami miatt betakaródik a feje. Valami miatt csonkolódik a feje, hogy ez a mozgástól van-e, nem tudom, de valami furcsaság van. A megfigyelés abszolút rendben van. Tulajdonképpen nincsen gond ezzel az elfordított világgal sem, mert nem a tényszerűség a kötelező, ugyanakkor, ha már valami színmódosítást használok, akkor hagyjam meg fekete-fehérben. Ezt a zöldes árnyalatot én nem teljesen értem, hogy mit akarok én ezzel pluszban hozzátenni. Az archaizálásnak a fekete-fehér éppen elégséges terepe lenne, ha már nem hagyod meg színesben, de ezeknek a műanyag kutyáknak jellegzetes színűk volt. Nekem ez itt egy kicsit kérdéses. Ami miatt ez két csillagos lecke nekem, azok a csonkolások és a tömegelhelyezés, ugyanis most akkor lenne dinamikus ez a kép, ha a képnek a bal oldalából legalább másfél ujjnyit vágnék, és valahova a szélére komponálnám ezt a kutyát. Akkor ez az egész dinamikusabb lenne a sebességmérővel. Így most nem jön ez létre, és az indokolatlan vágás a fejnél nekem furcsa. (hegyi)
értékelés:

halálra ítélve

halálra ítélve

Drámai a kép. Gyerekkorunk meséje, nem tudom ezt hol találta Mariann, hogy ez katonai laktanya lehet, annak az óvodája, vagy micsoda, de a pusztulással az elmúlt 20 évünk pusztulását is hozza ez a kép. Nagyon sok minden párhuzam eszembe jut, az az értékválság is, ami abból jön létre, hogy kidobunk régi dolgokat, és nem jönnek helyére tartós újak, csak a pillanat, és ezek még mindig itt vannak. Ez nem azt jelenti, hogy ezek jók voltak, vagy ezek voltak az első osztályú dolgok, mert nyilvánvaló, lehet azt mondani, hogy Disney ezt jobban rajzolta volna meg, de mégis azt gondolom, hogy az érdekes, hogy ezek a fali festmények milyen sorsra jutottak, amik gyerekkorunknak olyan meghatározó élményei voltak, amikor ültünk a kis sámlin az óvodában. Nagyon jó leletmentés. Persze a helyzet adta azt, hogy hogyan lehet ezt megvilágítani, itt ezzel van egy kicsi problémám, lehet, hogy ezt nem ártana korrigálni. A leckemegoldás megvan, de Mariannak is azt mondom, hogy ettől még legyen olyan kedves, és ezt a leckét dolgozza tovább. (hegyi)
értékelés:    

Sorakozó

Sorakozó

Nem tudom, hogy hol találtad ezt, egészen érdekes ez a helyzet, amit itt megfigyeltél. Hol van ez a helyzet, tudni szeretném. Nyilvánvaló, hogy a tárgyak mennyisége és tömege az, ami ezt a széles kompozíciót indokolja, azért én az előtérből lehet, hogy én többet adtam volna, ha nincsenek ott nagyon zavaró formák, legalább még egy ujjnyival többet. Így most nagyon körbevágottnak tűnik az egész. Még az se lenne baj nekem, ha a kép fölső részénél, a fáknál elindul egy más fajta ritmus, az előtérben is elindulhatna, és így viszonyrendszer is van, hogy mihez képest vannak ezek a sírkövek összerakva egymás mellé. A leckemegoldásnak jónak tartom, maga az ötlet is jó, bár az eltűnő világ leckénél, a leletmentésnél jó lenne, ha az egyszerűségben találnánk meg a megoldásokat, a környezetünk is tele van olyan tárgyakkal, olyan helyzetekkel, amik megmentésre érdemesek - a temető, mint helyszín az elmúláshoz, a leletmentéshez nekem egyrészt primer, másrészt inkább eszmei, mint tárgyi megközelítés. Csúnyábban fogalmazva: a temető már a végállomás, ott már csak fejben van mit megmentenie az utókornak, a fene megette, ha hagyjuk meghalni, elpusztulni a dolgokat. Egyébként ez egy nagyon szép exponálás, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

cím nélkül

"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek."

Szép, lírai megközelítés, olyan, mintha egy régi képeslapot néznénk egy kirakatban, ahol összecsúsznak a rétegek, talán csak a kép bal oldalán álló virágzó fácska lóg most ki ebből a ritmusból. Hogy ez egymásra exponált kép, vagy valami tükröződés játék, nem tudom, de az biztos, hogy izgalmas irány. Annyit tennék hozzá, hogy nem ártana picit kifésülni ezt a dolgot annyiban, hogy olyan ritmizálást kéne találni, ahol vagy erősebb fő motívumok találkoznak a finomabb részletekkel, vagy ahol kevesebb a részlet és levegősebben maradnak a térdarabok. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, ha lehet mondani, akkor most ne szaladj tovább, folytasd ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Űrhajós mászóka

Űrhajós mászóka

Imádtam gyerekkoromban. És úgy örülök, hogy most találtam egyet.

Nekem ennyire pozitív élményeim nincsenek erről a mászókáról, mert én estem le erről, elég nagyot lehet erről nyekkenni, tehát azért van abban valamik, hogy nem minden régi dolog olyan nagyon jó, értem ez alatt azt, hogy a biztonságos játékszereknek van létjogosultsága, ezt csak a filozófiai részéhez tenném hozzá. Nagyon távolságtartó a kép. Ha ezt imádtam, ahogy a leirat írja, akkor én ezt az imádást akarom látni, ez a kép most ezt nem tartalmazza. El kellene dönteni azt, hogy valami tárgyilagos megközelítést választok, ha igen, akkor keressek egy olyan nézőpontot, ahol kevésbé zavar be a környezetnek a hatása, vagy pedig személyes élményeket szeretnék feldolgozni, és akkor ezt valahogy a fototechnika eszközeivel ábrázoljam a kompozícióval. Ez most nekem egy egy csillagos kép, túl szemérmes. (hegyi)
értékelés:

Tiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon térTiszalúc, Trianon tér

Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér
Tiszalúc, Trianon tér

Tiszalúcon 2007. nyarán elkészült Magyarország elsõ Trianon tere. A parkosított teret egy turulmadár-szobor uralja. A hat darab kõ az anyaországot és a szétszakított részeket jelképezi. A tér hátterében falfestmények láthatók: a történelmi Magyarország feldarabolása; az ún. egyesített középcímer, melynek pajzsát két angyal hordozza; Tiszalúc címere és a falu néhány jellemzõ részlete, valamint Illyés Gyula gondolata: Magyar az, akinek fáj Trianon. A háttérképek Kulcsár Gábor, a szobor Ekker Róbert munkája.

Gime, nem teszünk át leckét másik leckébe, de el kell mondjam, hogy nekem ez se a tiszteletről, se a búcsúzásról, se a gyászról nem szól. Ennek több oka van: egyrészt az a képi világ, amit itt létrehozott az, aki ezt a teret berendezte, az egy közhelygyűjtemény. Ezt nagyon nehéz fotós eszközökkel fölemelni, és érvényessé, időtállóvá tenni, nem is biztos, hogy lehet, hogy szükség van rá. Hiába a téma, nem minden emlékhely válik szakrális hellyé, és nem minden térplasztika szobor. Ha ezt a gondolatsort el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy jó az a meglátás, hogy mindezt ebben a nagyon kemény megvilágítási helyzetben ábrázoltad, mert még inkább tárgyiassá veszi ezt a figurát. Ráadásul azzal, hogy ilyen nagy mélységélességet használsz, és ennyire kétdimenziósra redukálod a térbeli helyzetet, csak a perspektíva az, ami a térbeliséget hordozza. Ettől van egy haditudósítói képeslapgyűjtemény jellege ennek az egésznek, ez nem rossz. Ami a ritmust illeti: az első és a második kép nekem nagyjából hasonló dologról beszél, én a második képet hagynám ki, mert ezen a kő túlságosan erős lett, az első képen a három kővel együtt a ritmus jól létrejön. Aztán, mint egy jó tudósító, végigveszed ezeket a formákat, és végigmegyünk a stációkon. Ebben a folklórban, ami itt megmutatkozik, az utolsó kép egészen giccsbe hajló képi világot mutat, és az a hatása, mint ezekben a kerti áruházakban megvásárolható műkő szökőkutaknak a kis hableánnyal, meg a kő kerti törpének, ahol még az öntéshibák is látszanak. Ez a kép ebben a kontrasztban és túlrajzoltságban jól zárja ezt a sorozatot, úgyhogy mint helyzet, nagyon érdekes, és nagyon jól ábrázol egy szituációt. Ami a leckebesorolást illeti, ez egy riport képsor, nem több, nem más, és nem is kell, hogy más legyen. Ezeknél a képeknél semmilyen szó nem esik sem a tiszteletről, sem a gyászról. Ez nem a te hibád, mint fotósé, mert a te meglátásod abszolút érvényes ehhez a gyűjteményhez, hanem a térrendezés olyan, hogy sok mindenre lehetőséget ad, de arra a folyamatra, ami egy gyászmunka, arra nem. Egy csillagot adok azért, mert a besorolással nem értek egyet, és ugye abban maradtunk, hogy ha ez nem stimmel, akkor az egy csillagot tud hozni. Egyébként, ha ez a 20-as leckébe kerül, akkor ez egy három csillagos képsor, azzal, hogy én a második képet kihagynám. (hegyi)
értékelés:

Géppuskafészek

Géppuskafészek

El nem tűnő világ.

Ahogy nézem a képet, azon gondolkodom, hogy honnan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy az a helyzet jobban érzékelhető legyen, hogy ez itt maradt valamikorról, a múltból. Nem voltam ott, ezért nem tudom azt mondani biztonsággal, hogy ha a másik oldalról fényképezed, akkor esetleg egy olyan tereptárgy is feltűnik a képen, ami kontextusba helyezi ezt az egészet. Most ez az őszi fa lombozat szépen keretezi, és nagyon érdekes az, hogy az ő fekete-fehérsége, ami hangsúlyos a képen a betonoszlopokkal együtt, ettől jól kiemelődik, de mindeközben lehet, hogy lehetett volna olyan nézőpont is, ahol egy kis víkendház, vagy valami olyan tereptárgy, ami a mára jobban utal, kontrasztosabban ábrázolta volna ezt a szituációt magát. Jó a kompozíció, bár ha egy picit lejjebb guggolunk, akkor lehet, hogy tényleg keretezésként jön létre ez a faág, ami itt most belóg a képbe, és takarja ezt az épületet, és lehet, hogy a fény sok, lehet, hogy attól idegenkedem most ettől a megoldástól, hogy ennyire nagyon verőfényes nap van a képen. Most Tamás segítségét is kérem, de a kettő csillag megvan, csak valamiért ez nekem nem áll össze. (hegyi)
értékelés:

Tiszadob, Tubus - 2011.10.29. Tiszadob, Tubus - 2011.10.29.

Tiszadob, Tubus - 2011.10.29.
Tiszadob, Tubus - 2011.10.29.

Gimének sikerült valami egészen érdekes dolgot létrehoznia ezekkel a képekkel tónusban. Az első kép még egy mai kép lehet, ott még érzem azt, hogy ez egy mai helyzet, nagyon érdekesek azok a felhőjátékok, amiket észrevett. Én a felhőjátékok határánál vágtam volna a képet, indokolatlannak tartom azt az egy centit a kép tetején. Ami igazán érdekes, az a második kép, ahol tényleg egy olyan képet látok, ami akár a 30-as években is készülhetett volna. Ezt mind a tónussal, a megvilágítással találta meg Gime, én ennek nagyon örülök, és függetlenül attól, hogy a fölső képnek a kompozíciójával nem teljesen értek egyet, az alsónál még hagyján, ott az épület tömege indokolhatja azt, hogy miért van ekkora tömeg a kép tetejénél. Ettől függetlenül én a három csillagot megadom Gimének, mert ez egy nagyon izgalmas megfigyelés, amit hozott, és nagyon izgalmas az, hogy ennyire egyszerűen, neutrálisan fogalmaz, örülök neki, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Apánál látogatóban 2.

Apánál látogatóban 2.

Javítás. Végleg a múltba tevés.

Az előző képnél már leelemeztük ezt a formát, itt most már csak annyiról szeretnék mesélni, ami az utólagos roncsolás. Ettől ez az egész, ahogy Mariann jól le is írja a leiratnál, véglegesen a múltba kerül, tehát itt nem csak az a történet utal a múltra, ami a sírkővel létrejövő kapcsolat, hanem már maga a szereplő is a múltba kerül, tehát olyan az egész, mintha már ő is a múlt része lenne. Ez technikailag jó megfigyelés, ugyanakkor én azt gondolom, hogy abból a tekintetből mégiscsak tévedés ez az út, hogy ez a lány szereplő itt van közöttünk, őt nem kell betenni ebbe a múltidéző helyzetbe, ráadásul anyáink, nagyanyáink képalbumait idézi ez az egész, ahol szamárfülesen, sérülésesen megjelentek ezek a képek, beragasztva, vagy a képtartó háromszögekbe berakva, és a sok nézegetéstől, lapozgatástól elkoptak ezek a képek, megfakultak. Ezt a hatást próbálja imitálni, de itt az imitáción van a hangsúly, és ez az, amivel én nem teljesen értek egyet. Létrejöhetnek ilyen helyzetek a valóságban is, hiszen az előbb elmondott képekből akár a mai digitális technikával készíthetünk reprodukciót, avagy szkennelést, más a valóság, és más annak a másolása. Én nem gondolom, hogy ez most ennél a képnél segített volna. Ez nem jelenti azt, hogy én végképp roncsolás vagy képmódosítás ellenes lennék, csak meg kell találni azt a helyet, ahol ez hozzáad ehhez az üzenethez. Itt most félreviszi a nézőt, olyan érzést kelt, mintha minden üzenet, ami a képen jelen van, visszakerült volna 20-30 évet időben. (hegyi)

Érte(d) ég

Érte(d) ég

Szép ritmus, jó az ív, jó az, hogy visszacsillan a talapzatról is a gyertyafény, mert egy újabb ritmust kapcsol be. Szinte minden rendben van, én a képnek a jobb oldalából egy centit vágtam volna, kb. ugyanannyira a szélére kihúztam volna az egész ritmust, mint ahogy a másik szélén van. Ha ott ennyire kicentizted, hogy hova esnek a gyertyák, akkor ezt meg lehet csinálni a kép másik oldalánál is, sőt a kép aljánál is. Itt nem is az olló lenne az elsődleges megoldás, az már csak utólagos, hanem magánál a komponálásnál egy kicsit mozdítasz a kamerán, amennyit az élességnél enged, mert a kameráknak a közelpontja meghatározza azt, hogy mit lehet kihozni, de ennyit talán lehetne. Ha mást nem, akkor a kép jobb oldalából azt a centit lenyisszantanám. De a három csillag és a leckemegoldás megvan, egyszerű, mégis nagyon érzékeny kép. (hegyi)
értékelés:    

Apánál látogatóban

Apánál látogatóban

Ebből a leckéből kapunk egy másik megoldást is, én itt egyszerre elemezném a kettőt. Azt a másik megoldást nem tartom jónak, nem kell a szépiával meg a roncsolással érzelgőssé tenni ezt az egészet. Ez így tárgyiasan van rendben. Kicsit szűknek érzem a kompozíciót, azt nem értem teljesen, hogy miért kell ennyire szűkre vágni, mert itt most a modell nagyon nekifeszül a képhatárnak, tehát fenéknél, fejtetőnél, vállnál nagyon feszesnek érzem. Ha egy kicsit ellépsz balra, oldal irányba, akkor megkapod a sírkövet, a lányt és a csokrot is, és mégis valahogy közvetlenebb lesz ez a kapcsolat. Most ez a fajta hát mutatás ki is zárja a nézőt. Igen, a gyászban benne van az, amikor az ember magára akar maradni, és nem is kell nagyon zaklatni, az intimsége megvan ennek a képnek, de ez most elutasítást is hoz nekem. Talán egy picit kellene nyitni ezen az egészen, és akkor megmarad az a fajta magányosság érzet, és elkülönültség, de az elutasítás csökken. (hegyi)
értékelés:

Ódon

Ódon

Szentendre. Azt hiszem, állami (önkormányzati) tulajdonban lévő épület.

Nagyon szép fénytani helyzetet találtál ehhez az épülethez, nagyon izgalmas az, ahogy ezt megfogtad. Ami nekem kérdéses, hogy jó szögből fényképezted-e ezt az épületet, ugyanis ha azt vesszük, hogy ez a fa egy személy, akkor a hóna alatt ki tudunk nagyon kukucskálni a kép bal oldalán, és ott nagyon kilyukad az ég. Ettől nem tudom, hogy hova koncentráljak, hogy föl akarjak menni a lépcsőn, és ott keressek valamilyen mesét, vagy ebben a zugban, ami létrejön az épületnél, vagy a fával foglalkozzak. Ha egy lépést odébb teszel, balra elmozdulsz egy lépést, akkor a teraszrészből kicsivel többet kapunk, és talán becsukódik az a tömeg, ami ott most kinyílt a kép bal oldalán. (hegyi)
értékelés:

Barátok

Barátok

Teljesen olyan érzésem volt, hogy szegény kidobott sírok itt bátorítják egymást. I've got your back and you've got mine!

Az a megfigyelés, amit Zsófia tesz, az egy érdekes kérdés. Amikor temetőben járunk, látunk szétdúlt sírhelyeket, és fölmerül az emberben a kérdés, hogy ilyenkor mi történik, és miért bontják meg azt a rendet, ami a temetőkre oly jellemző, ezt a nyugalmas, csendes, magányos helyzetet, miközben azt nézzük meg, hogy minden egyes sírkő a maga sutaságával is, de egy-egy mementó, egy-egy szobor, és ezeknek az idővel való harca is nagyon fontos. Akkor persze az ember, ha kicsit utánagondol, akkor rájön, hogy nyilván új temetés van, vagy lejárt a bérleti díja a sírhelynek, szétszedik ezeket és innentől kezdve nem tudom, hogyan tovább, hogy raktározzák, vagy kidobják, vagy újból hasznosítják. Az biztos, hogy belátunk a kulisszák mögé. Azért érdekes az, amit Zsófi itt mutat, mert ahogy ezek egymásra vannak dobálva, adnak egy olyan érzetet, ami továbbmutat azon a primér szinten, hogy sírköveket fotózunk. Annyiban tudnék segíteni Zsófinak, hogy ilyenkor fontos lenne, hogy arra a szintre menjünk le, ahol ezek a tárgyak vannak, függetlenül attól, hogy ő nem kiskutya, vagy kisgyerek, de az a szemszög fontos, hogy abból a perspektívából nézzünk, ahol ezek elhelyezkednek. Úgy közelebb jutunk hozzá, bensőségesebb lesz az ábrázolás. Kompozícióban is ki lehet ezzel takarni olyan részeket, amik esetleg esztétikailag nem olyan jó. Például a hátsó sírnál ki van taposva a fű, nyilván ennek van funkciója, de esztétikailag nem olyan erős. Ha egy kicsit leguggolok, akkor maga ez a tömeg, ami a kép előterében van, takarta volna a hátsó részt. Ezzel tessék játszani, hogy honnan exponálok. Érvényes lehet a teljesen felülről való exponálás is, csak annak egy leltár jellege van. A bensőséges ábrázoláshoz oda kell vinnünk a nézőt, arra a szintre, amit mi is meg akarunk neki mutatni, mert a kamerával mi a nézőket hozzuk be a képbe. Amikor ott vagyunk a helyszínen, akkor a nézők a mi kameránk által látnak. (hegyi)
értékelés:

emlék

emlék

"Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (...). Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük." /Paulo Coelho/

Kevés, ennyire gondolatébresztő leckemegoldást kaptunk az utóbbi időben erre a leckére. Szeretném, ha ezen elgondolkodnánk, mint alkotók, hogy ez egy fontos dolog, hogy a kevesebb néha több. Azzal, hogy Bara beemelte a képbe ezt a szemüveget, és az életlenséggel játszik, ha megfigyeljük, az sem éles, ami a szemüveges világban létrejön, és ez nem baj, mert az emlék is mindig olyan, amit visszahív az ember, nem úgy emlékszik, bizonyos dolgok jobban felerősödnek, bizonyos dolgok háttérbe kerülnek, néhány szereplő elhomályosul, másnak a hiányát látjuk csak, és ez a kép erről beszél ebben a formában. Az, amit itt Bara nekünk mutat, egy nagyon érett üzenet. Kompozícióban annyit talán, hogy a kép tetejénél engem az ég kivisz ebből a helyzetből, de ez minimális, mert akár a keretezésnél a paszpartu megfelelő elhelyezésével lehet vágni. Ha nincs ott a tetejénél ez a rész, akkor még inkább koncentrált az, ahogy a képhatáron belül maradunk, és fókuszálunk erre a helyzetre. Bara, azért köszönöm ezt, mert a gyászmunka mindenkinek valami belső, nagyon intim ügy, talán intimebb, mint a portré, és hogy ki-ki hogy dolgozza föl az életében történt eseményeket, azt nagyon ritkán mutatjuk meg. Én nagyon örülök annak, hogy nem egy primer helyzetet mutatunk. Az is fontos, amikor az ember egy sírkővel szembesül, egy gyertyával vagy egy fénnyel, de most ennél az üzenetnél azt érzem, hogy Bara behívott minket az ő belső fájdalmába, és ez nagyon fontos. (hegyi)
értékelés:    

wonder world II.

wonder world II.

Szürreális a dolog, az Eltűnő világ lecke teljesen másról szól, azért tessék ezt elolvasni, mert ez a lecke értelmezése itt most primer módon történt, verbálisan. Az Eltűnő világ leletmentésről szól, itt pedig eltűnünk a lefolyóban. Jó ez, és mint kép, őrületes, csak a leckebesorolással nem értek egyet. És mivel azt mondtuk, hogy Hegyi nem fog átpakolni leckéket, ezért ez egy csillagos kép lesz úgy, hogy egyébként őrületes a munka. Tessék elolvasni gondosabban a leckefelhívásokat. (hegyi)
értékelés: