33. Ágy

Ágy és ágyneműÁgy és ágynemű

Nem akartam külön feltöltögetni őket, mert a téma, a cél, és sokminden ugyanaz, csak kicsit másként fotózva.

Szürreális megfigyelés, mintha egy Ikea katalógus lenne, aztán mégsem, és az ember nem akarja elhinni, amit lát, mert ez a meghittség a fények által egészen más irány, mint a valóság nyomorúsága. Emiatt ez a kép erős közlés. Ami gyengít rajta, az a színtónus problémája. Benne hagytad ebben a fátyolos sárgásban. Ez könnyen korrigálható, meg is csináltam kábé, beteszem kommentbe. Ettől még ez három csillag, de figyelj oda az utómunkára. (hegyi)
értékelés:

Ágy (1996)

Nádas Péter dolgozószobájának bemutatásakor említi a fotómat, eképpen: 3. Fotó: Balla Demeter Ágy című képe. Gyöngyvérnek nem adtam ilyen kényelmes ágyat a regényben, de a kép fontos volt a szerelmi fejezet írása közben. Péter, megtisztelsz, köszönöm!

Tulajdonképpen illusztráció miatt tettük fel ezt a képet Demeterrel, mert megjelent egy írás Nádas Péter dolgozószobájáról és abban beszél ő erről a képről, hogy ez neki mennyire fontos volt. Számomra azért izgalmas, mert nem túl sűrűn történik meg, hogy az írók visszacsatolást adnak arról, hogy egy-egy jelenet kidolgozásakor milyen valós vagy képzelt világok voltak rájuk hatással. De Nádas Péter megteszi ezt, hogy ezt az ágyat beleemeli a történetbe, mint egy helyszínt és elmondja, hogy neki ez mennyire fontos volt, és mennyire sokat segített, és valóban nagyon érdekes képet kapunk. Volt a Demeternek már korábban is egy ágy fotója, és készült még Ausztráliában is egy ágy fotó. Tudni kell azt, hogy Demeter fotós munkáiban nagyon nagy szerepük van a lepedőknek, lepleknek, vásznaknak, és egy ilyen otthagyott ágy elég sokat mesél viszonyrendszerről, életszituációkról, helyzetről is. Ez egy kora reggeli felvétel és nagyon kedvelem, az a két belógó tulipán nagyon érdekes. (hegyi)

szieszta

szieszta

Maradjunk abban, hogy a tónushibát nem írom le többet, beszéljünk róla, fejtsük meg az okát majd. A kép jó, a hangulat érthető és átélhető. Egy picike hiba a bal lábad. Vagy húzd be, vagy ha tudsz neki formai helyet találni, akkor az ne az ajtófélfa legyen, mert így összemosódnak a formahatárok és ez zavaró. Egy képnél, ami ennyire erősen képes üzenni a formákkal, fényekkel, árnyékokkal, ez elviszi a figyelmet. (hegyi)

Ébredés

Ébredés

István, az a helyzet itt, hogy ezzel a bemozdítással sikerült annyira elrajzolnod ezt az egészet, mintha több expozíció lenne ezzel a helyzettel, hogy ez nekem már egy kicsit a mismásolás kategóriája. Azért itt most el kellene döntenem, hogy valamit csinálok, vagy nem csinálok, mutatom magam, vagy nem mutatom magam. Értem azt, hogy ez az álomvilágból való kikecmergés, ez a félig még kába vagyok, és még egy kicsit a mesében vagyok, amiből kirántott az ébresztőóra. De azért lássuk be, hogy ez a fajta fényviszony, amiben ez elkészült, ehhez nem segítség, ez szinte verőfény. Abban semmi mesei nincs, hogy ebben a pasztellizált színvilágban és tónusrendben van tartva. Szóval, nem tudom... Visszaadnám továbbgondolásra, tessék ezt úgy megcsinálni, hogy működjön, ugyanis, értem és érzem azt, amit mutatni akarsz, csak tegyük ezt a néző számára is könnyebben emészthetővé, jó? Megvan itt a mese, lehet ez fázisfotókból összeállított expozíciós sor egy képbe sűrítve, ezzel nincs is semmi baj, csak nem nagyon értem a kép többi részét. Jó a főalak, ha akarom, de vegyük kevésbé szelfisre, tehát a kezünk és a lábunk azért van levágva, mert azzal tartjuk a mobiltelefont érzetet kellene csökkenteni. Nem tudom, hogy te most hogy állsz technikailag, de például én vettem egy kicsike kis állványt a mobiltelefonomhoz, tehát, még ez is megoldható. Azt hiszem, hogy az applikációk között is van önkioldós, meg ilyen késleltetős lehetőség, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt hogyan is lehetne jól megoldani. Nekem ez most így nem sikerült. (hegyi)

lábak

lábak

János, én ezt visszaadom. Ugyanis nem értem, hogy miért így vágtál. Én nem foglalkoznék ebben az arányrendszerben a takaróval. Nem kell. A takaró akkor értelmezhető, ha látom, hogy abban hogy futnak a formák ÉS ehhez képest kilóg egy lábacska. De így csak egy zavaros katyvasz a határon. Ha akarsz takarót, akkor tessen azt rendesen megcsinálni. Ismételjünk. (hegyi)

Vörös az ágyamban

Vörös az ágyamban

Szemérmes kép, ugyanakkor kihagyott ziccer is. Két út lenne, ami igazolná a helyzetet, az egyik, hogy Dóri száját is megmutatnád, most ez az orrbizergáló beállítás engem tüsszögésre ingerel, bocsánat, de most a kacérság, amire a cím is utalna, elnyomódik a szemérmes szégyenlősség mögött. A másik irány az lenne, ha a paplan száj mintáját, ha már ennyire erős a jelenléte, valahogy oda pásszítottad volna ahol kb. a modelled szája lehetne, és akkor az egész kapna egy vicces szürreális hatást. Szóval a döntés a tiéd: kacérság, vagy lányos szemérem, ez nem mindegy, és a kettő között nem lehet maradni, mert így a néződ se érti, mire akar a fuvar kimenni. (hegyi)
értékelés:

Rózsaszínben

Rózsaszínben

Ez egy jó dokumentálása a barátkozásotoknak, de mint fotográfia nem nagyon tudok vele mire menni, mert azt hiszem, hogy túl sok sebből vérzik, de a gesztus része értelmezhető, és annak örülök. Egy csillagot mindenféleképpen adok erre az elmúlt három macskás leckére, mert a törekvést nagyon értékelem, de Ágnes, ne engedd már ki ezt a kezedből, mert én értem azt, hogy a macska téged elvarázsolt, és jó is az, ha ezt az ember bevallja, de ezt akkor egyrészt tegyük meg képben, tehát, hogy ez a varázslat történjen meg azon a képen, mert nem szégyen ezt bevallani - másrészt pedig azért szedd össze magad, mert ennyire nem voltál te laza sem kompozícióban, sem semmiben, hogy így a kép közepére egy krumplit odategyél. (hegyi)
értékelés:

új takaró

új takaró

Az a helyzet, hogy ez egy tanulmány, és mint tanulmány tökéletesen teljesíti a feladatát, ugyanis, mint egy térkép, felrajzolódnak azok a részek, ahol javításra szorulna a kép. A jobb oldalon van egy fényesebb háromszög a képhatárnál, az nem tudom, micsoda, zavaró a jelenléte, éles és szúrós valami, de folyamatosan oda viszem a szememet. A kanapén van egy kockás párna, ami nekem nem való oda, ha az nem lenne ott, vagy le lenne takarva jobban ezzel a gyapjúval, akkor szerintem értelmesebb lenne, melegebb lenne a történet. Ahogy a kanapé szélére dobott talán törülköző, vagy ruhadarab is formájában nekem zaklatottá teszi a képet. És ráadásul a kamera nézőszögének a megválasztásánál is azt mondom, hogy elnézünk az ágy felett a falra, miközben a falon lévő, ha jól látom, valamilyen grafikai munka, és ez a fali zsebes tároló elviszi a figyelmet. Tehát, kicsit úgy hanyatt billent ez a kamera, meg kupleráj van. Nem kell beágyazni, mert nem az a kérdés, hogy elvágólagos legyen ez az egész, mert akkor nem jönne ennek a dolognak az otthonosság érzete, de az otthonosság, meg a rendetlenség között azért van különbség. Most rögzítettél egy olyan pillanatot, ami nem a végpontja egy komponálásnak. Ez egy belső dinamikai pont, de nem ez a nyugvópont, nem ez a pont az, amit hosszú ideig akarnék nézegetni. Túl sok a zavaró momentum. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

keresztrejtvény

keresztrejtvény

Az egy érdekes kérdés, hogy miért ebbe a leckébe került ez a kép, ugyanis ez egy szociografikus megközelítés, és mint olyan, engem ez a fajta viccelődés nem nagyon érdekel, hogy most akkor képzeljük el, hogy ez az ő ágya. Egyébként meg az is lehet, hogy így van, de most ez a helyzet nem ezt mutatja, hanem egy egészen más szituációt, ahogy azt a cím is jelzi. Azt gondolom, hogy a lecke besorolása nem korrekt, mert megfigyelhető egy ilyen helyzet úgy is, hogy az valóban az ágy leckébe kerüljön, de most ezt én ebben nem látom. Ha ez a szociográfiába került volna, akkor azt mondanám, hogy ez egy jó megfigyelés. A tónusrend egy kicsit billeg nekem, de ettől függetlenül megvan a 3 csillag, valahogy pont a mélyebb tónusoknál kellene egy kicsit közelebb hozni ezt az egészet, mert nekem nagyon bebukik a figura, de a megfigyelés pontos. Nem tudom... Azért vagyok nehéz helyzetben, mert hogyha nem lenne fontos az, hogy milyen leckékre küldünk megoldásokat, hanem csak úgy érkeznének a képek, akkor azt mondanám, hogy ez rendben van, de a leckebesorolás ki lett találva valamiért, nyilvánvalóan azért, mert fontos az, hogy az ember a maga gondolati irányait pontosan belője, tehát, hogy mit miért és hogyan csinál meg. (hegyi)
értékelés:

Ébredés

Ébredés

Én ezt a képet átteszem az Ágy leckébe. Azt is megmondom, hogy miért: nagyon izgalmas ez az egész, nagyon furcsa ez a kép ettől a sráfolástól, amit a redőny létrehoz, amire nagyon jól rímel ez a takaró. Azzal, hogy a tónust ennyire elvitted a világos felé igaz, hogy elvesztettük a sötéteket, a háttér fátyolos lett, de nagyon finom tónusok jöttek létre a főmotívumnál. Én ezt nagyon izgalmasnak tartom, és egy nagyon jó kis vallomás, ráadásul a formai játék is jó, tehát a megfigyelés is eléggé precíz és pontos. Én ezt az Ágy leckére beteszem, és megadok rá három csillagot. Éva, várom a képeket, tessék dolgozni. (hegyi)
értékelés:

ágynemű Hegyi Zsolt-2012.05.17. 20:12Hegyi Zsolt-2012.05.17. 20:12

ágynemű
ágynemű
ágynemű

Ha jól megfigyelem a technikát, akkor ez is a mobiltelefonos képek sorozatba tartozó képhármas, és nagyon izgalmas az a képi játék, amit itt létrehoz Viki. Az első kép gyönyörű, a második kép még izgalmasabb, még beljebb jutunk, és ami érdekes, hogy a szerző szándéka szerint a harmadik kép lenne a korona, az összegzés, erre utal a technika is, mégis elveszítjük a fókuszt és így nem akkorát lép tovább, mint amekkorát léphetne. Ez azért feltűnő számomra, mert azt gondolom, hogy itt egy olyan technikai helyzetet kapcsolt be Viki, ami nem biztos, hogy most erre passzol. Ha azt figyeljük meg, hogy az első két kép között mi történik, akkor egy általános helyzetfelvázolás után eljutunk egy intimebb, belső szférába. Gyönyörűen mutatják ezt a textil gyűrődései, nagyon izgalmas az, amit itt képben látunk. Kompozícióban is szép, nagyon izgalmasak azok a fényjátékok, amik létrejönnek, a textil anyagszerűsége, ezek nagyon izgalmas, erotikus vonalak, nagyon erős jelképrendszer. A harmadik képnél nekem ez kilágyul ettől a trükktől. Mintha megijedt volna Viki, hogy mi van akkor, ha még tovább kellene mennie ezen az úton. Kinyitottam egy ajtót, bekukucskáltam, és megijedtem attól, hogy ott mit látok, vagy ott mit kellene csináljak, hogy ott nekem milyen reakciót kellene adnom. Ez az érzés van most bennem. Nem érzem azt, hogy adekvát lenne az eszközhasználat a harmadik képnél. Miért vetítődik egymásra a két emléknyom? Mit akar ez szimbolizálni? Főképp attól, hogy konyharuhaszerűen van ez ide besráfozódva egyszer csak elkanyarodunk a hiba felé, és nem tudom, hogy mi az oka ennek. Az is érdekes lehet, hogy ha alapvetően ezzel kezdünk el dolgozni, hogy akár két történetet összemosunk, és valamilyen játékot létrehozunk ezáltal. Ez is lehetne egy járható út, de most nem ez történik, így ez most mellébeszélés lett. Ha lehet, akkor ezt visszaadom ismétlésre azért, mert nagyon erős, ahogyan elindult, de jó lenne ezt a döntést meghozni, egyértelművé kell tenni a néző számára, hogy merre is akarunk menni. Ha az első két képen megyünk tovább, én nem csinálnám ezt az egymásra exponálást, vagy akkor játszunk az egymásra exponálással, de akkor nagyon föl van adva a lecke formailag. Az egyik tartalmi és érzelmi kérdésben erős, a másik formaiban. Ráadásul itt nem érzem indokoltnak a mobilos eszközhasználatot. Várom a Viki reakcióját és a képeket. (hegyi)