2. Építészet, enteriőr

ajtó valahová

Épített környezet leckébe szántam volna, az építészetbe szerintem már nem fér bele, így maradt egy szorgalmi...

Kis becsípődést érzek a színhasználattal, de mondjuk itt ez még elmegy akár, ami viszont inkább kérdéses nekem, hogy ez a kép miért álló formátumú? Így most fenn lötyög, oldalt meg szűk. A sztori határoz meg mindent. Ajtó valahová. A sztori nem felfelé zajlik, hanem oldalra. Onnan jöhet valaki, oda mehet valaki, onnan várunk bármit, tehát ha az a téma, hogy van egy ajtónk és az megfotózható így, hogy feszültséget keresünk abban, hogy nem egyértelmű mi merre, hogyan, és ez így alapban meglenne, akkor a meséhez nyitni kell oldalra, hogy ne egy leltár legyen az ajtóról. (hegyi)
értékelés:

Parasztház

Szigliget, Kamonkői úti házikó. A struktúra és a minimalista összkép, ami miatt muszáj volt elkészülnie, remélhetőleg vissza ad némi érzést.

Üdv János újra a téren, remélem elkezded magad aktivizálni és lejössz az instagramos lájkvadászatról, erről is szól a legutóbbi filmem. A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó ritmus, kedvelem, fenn bal sarokban van egy kis kuszaság, amit vagy retussal kell megoldani, vagy levágni. Ha megnézed úgy, hogy a hátsó ház ablakzsalugáterének tetejénél vágod, egyből világos lesz a ritmusképlet. Igazából az lenne a még jobb, ha amit fenn vágsz, lenn megkapnánk kerítésből. (hegyi)
értékelés:

Kelenföld

Én ezt a képet így szeretem, ahogy van. Végre érzem azt, hogy olyan képet kapok tőled, amire figyeltél, ahol benne van az építész rajongása, a mértan, a tömegelhelyezés, minden, és még érzelmeket is tudsz vele sugározni. Olvastam János kommentjét, igen, lehetne kontrasztosabb is akár, de nekem akkor elvinné nagyon a geometriába, és a líra, a mese lehet, hogy úgy elveszne. Szóval szuper, nem tudok mit belekötni. Ez is ritka. (hegyi)
értékelés:

Kilátás, lámpákkal

Feri, most haragszom kicsit. Ha csak annyit teszel, hogy a képhatárhoz méred a függőlegeseket, akkor is látni, hogy el van fordulva a kép. Oké, nem sok az a fél-egy fok, de ilyen mértani ügyeknél ez ront a képen, olyan, mintha nem fejezted volna be. Ahogy az előzőnél, itt is igaz, még fokozottabban, hogy ügyelni kell, mi marad a képhatáron formaként, befejeződnek-e vagy félbemaradnak-e területek. És ha vársz, az az ember tovább gyalogol, és nem kerül összeköttetésbe ilyen módon a lámpával. (hegyi)
értékelés:

A csarnok lámpái

Kiss szerkesztési dolgokra szeretném felhívni a figyelmed, ez nem csak erre a képre igaz, hanem általános ügy, hogy sokszor elfelejtjük a képhatárokat ellenőrizni, hogy milyen formák maradnak le vagy vágódnak el, és ezáltal milyen új elemek jönnek akaratlanul is létre. A fenti képhatárnál az ablak keretei vágódnak, ilyenkor ha nem futnak a vonalak párhuzamosan a tetővel, akkor érdemes vágni úgy, hogy egyik osztásból se maradjon benn ilyen kis tüske háromszög. Ugyanez igaz most lenn is. Ezek nyugtalanná, befejezetlenné teszik a képet - abból kell kiindulni, hogy ha ezt vázlatként lerajzolnád, belerajzolnád-e oda azokat a vonalakat vagy sem, és ha nem, akkor a képre se kellenek. A másik, hogy ahogy emlékszem, van ott egy lépcsősor, onnan készülhetett ez a kép, ha egy-két lépcsőnyivel lejjebb vagy, a lámpák és az autók különválhattak volna talán. De ezek nem olyan problémák, amik annyira jelentősek lennének, hogy ne értékelném azt, hogy maga a meglátás mennyire jó. (hegyi)
értékelés:

Lámpák és lépcsők

Ez egy nagyon jól megfogott enteriőr, egészen finom és jó egyensúlyú, ahogy a teret és az abban lévő térelemeket, tárgyakat ábrázolod. Ha ennyi lenne, három csillag. De vannak emberek a képen, és ha már vannak, ami kikerülhető lett volna, ha hosszút exponálsz állványról, szóval ha vannak emberek, akkor több türelem kell kivárni a megfelelő pillanatot, avagy instruálni kell, vagy megkérni ismerőst, családot, havert, hogy segítsen. Ugyanis a bordó pulcsis pasi fején a lámpa, ketten a sötétben oldalt beszélgetnek, ezek így zajok, képhibák, megzavarják a tér rendjét. Ha ember, akkor az jöjjön le a lépcsőn, ott kell akkor kompozícióba rakni, valahová a felső ív aljára a pihenő fölé pár lépcsővel, de akár a pihenőhöz, mert ott akkor az ember mint arányító térelem szerepel, ami szintén jó irány lehet, hogy érzékelhessük, mi mekkora. (hegyi)
értékelés:

Iszlám rakéta Egerben

Épített humor. Ezekkel a támasztásokkal egyértelműen rakéta :-D

A meglátás jó. Nem tudom, jársz-e arra még. Ha igen, kéne ismételni. Ugyanis az égből ennyi nem kell, viszont a környezet nagyon fontos lenne, mert kell a viszonyrendszer, hogy mihez képest, hol és miért van ez elhelyezve. Azaz ez fekvő kép kéne legyen, nem álló. És talán valamivel magasabbról kéne fotózni. Ha van tereptárgy, onnan, ha nincs, létra, vagy valami állvány, monopod feltartva. Nem mondom, hogy egyszerű, de hát mi az. Tehát ha lehet, ismétlés. Ha nem, akkor addig is egy csillag a megfigyelésért. (hegyi)
értékelés:

Iparművészeti Múzeum

Nagyon szép épület az ipar, kifejezetten jó ez a meglátás, tetszik, hogy ebből a nézetből akár egy nagyon finom utalást is láthatunk a női princípiumra, és hát igen, ha bele akarok kötni, bár nehéz, akkor annyi, hogy egy fél lépés jobbra, és akkor minden középen van és szimmetrikus. Az üvegablakoknál bukik ez le, ha lesz módod, majd ha felújították, érdemes újra elmenni, vinni állványt és megkérni őket, hadd csináld meg ezt a képet ismét nyugodt körülmények között. De azt kell mondjam, hogy kifejezetten örülök, hogy nem csak előre vagy a cipődre nézve járod a világot, szóval igen, fontos néha felnézni, mert csodálatos dolgok vannak körülöttünk, ez nem csak az enteriőrre, de az utca, vagy épületfotókra is igaz. (hegyi)
értékelés:

Üdv Tamás újra itt, örülök neked. És jó ez a kép is, jó a helyszín, nem kell magyarázni, mit látunk. Egy dolog, az időpont. Nem tudom pontosan, hogy jár a nap, de ha volna olyan időpont, amikor ez a hátsó udvar kevésbé bukik be, az azért lenne jobb, mert neked maradna több mozgástered, hogy utána az utómunkával mennyit módosítasz, de ha minden majdnem fekete, azt már nem lehet előrehozni tónusban eléggé veszteségek, zajosodás nélkül. Na, szóval a kép tetszik, amit meg írtam, nyilván akkor értelmezhető, ha a természet is a kezünkre játszik. Ha nem, akkor marad az utómunka. (hegyi)
értékelés:

A hangulat abszolút megvan, de két dolog még pontosítandó. Az egyik a tömegelhelyezés. Valamennyire kimozdítottad a fő motívumot középről, de még kívánna többet, jobbról még vághatnál. A másik a tónusok kérdése. Azt gondolom, hogy ennek van eleve drámája, nem kell ennyire ráerősíteni, mert ha ilyen kopogós, borús tónusokkal operálsz, akkor olyan érzetem van, hogy valamit nagyon el akarsz hitetni, és elkezdek gyanakodni a valódiságáról. Ráadásul így minden úgymond összekoszolódik, a növények is, minden a környezetből, és emiatt laposabb lesz a kelleténél, nincs arányrendszer a ház és a természet között. (hegyi)
értékelés: