8. Tárgy- és reklámfotó

Sziasztok! A fotó motoralkatrészekről készült amit egy Sony A6000-es géppel készítettem. Motorfelújítás előtt még úgy gondoltam készítek pár képet a hiányzó , beépítésre váró elemekről emlék illetve dokumentáció gyanánt. Hobbim az autók is és emiatt ebben a témában kifejezettem sok fotót készítek. Igyekszem több lecke megoldással is szolgálni a napokban. üdv.: Tamás

Sokadszor olvasok tőkék helyett Tóthékat, nyilván az én elmebajom, hogy absztrahálok egy családra, de persze ez tárgyfotónak is megvan, szóval alapvetően teljesíti, amit kell, viszont nekem ez a képarány idegen, és tegyük hozzá, hogy a tömegelhelyezés tekintetében is kérdéses, hogy ha például jobbra ennyire szűkek vagyunk, akkor balra miért van több tér, mindenesetre fenn és/vagy lenn ennél többet adnék. Van még egy dolog, ami baromi nehéz ügy, de a tárgyfotónál alap elvárás, az pedig a koszok, szöszök, ujjlenyomatok eltávolítása. Ehhez olyan háttér kell, ami nem vonzza a port, kell egy jó rongy, ami nem szöszöl, és kell cérnakesztyű, amivel utána megfogod a tárgyakat. Persze, a nehezebb út, hogy utómunkában szösztelenítesz, macerás. Egy biztos, hogy a tárgyfotóknál épp attól lesz valami vonzó és izgalmas, hogy ebben az értelemben hibátlan és steril. Ha ez nincs meg, akkor nem jön a csattanó, akkor nem üt nagyot. (hegyi)
értékelés:

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés:

Egy korábbi fotó újrafeldolgozása.

Most egy csoportba vannak rendezve hárman, és ez szép áttűnéseket is hoz, tehát alapvetően nem utasítom el ezt a megoldást, de azt is tudni kell, hogy ha nagyon szorosan vannak a tárgyak, akkor az valami formai robbantást, valami ellenpontot kíván. Itt ez nincs meg, és emiatt valami hiányérzet marad. A másik kérdés technikai. Élesek az üvegek, tónusuk van, kábé minden rendben velük, viszont ehhez képest a háttér zajos és olyan, mintha mobillal készült volna, jpg tömörítési hibákat érzek benne, nem tudom ennek a pontos szakszavát, de olyan tömbös, olyan furák az átmenetek, nem csak a részletek de a formák is töredezettek. Ezt valahogy ki kell küszöbölni. (hegyi)

Az ötlet jó, hogy kitetted a szárítókötélre a gumikesztyűt, ez felhasználható tapasztalat lehet a későbbiekben. A képek közül az első az, ami érdekes, nem hibátlan, de ott van együtt minden, ami szükséges lesz később, de hogy nincs kifordítva rendesen, az nem jó. A többi önmagában nem működik. Ha majd ismételsz, akkor ezt a tapasztalást történetbe kell helyezni, vagyis olyan kompozíciót kialakítani, amiben a kesztyű is egy szereplő, de akár a száradó gatyák, melltartók között van, akár más dolgokat találsz, de mindenképpen fontos, hogy legyen valamiféle környezete, akkor érvényesülhet a szürrealitása. (hegyi)
értékelés:

Ez 13 éve volt ,azóta új ember lettem, és újrakezdem :) Egy darab hungarocellel próbáltam deríteni is.De semmi utómunka,legközelebb arra is rágyúrok...

Pistám, jó látni itt néha, jobb lenne többet. És talán neked is jó lenne, mert haladnánk. Előre. Értem, mit akarsz, de fény nélkül képezni is nehéz, a nevében is benne van. Ellenfényben ez az amerikai palacsintasütő nem tud jól működni, a háttér világosabb, mint maga a tárgy. Hajrá, ne add fel, gyúrjad! (hegyi)

Kerületünk. Nem a fotó a reklám, hanem fotó egy csodálatosan ijesztő reklámról.

Ez a kép egy étterem dekorációjából kiragadott részlet. Próbálom visszahozni azt amit a kihagyott idő alatt elvesztettem. Várom a kritikáitokat!

Ahhoz, hogy igazán jól tudjanak működni a sötét tónusok, a kötél, nem sok kellene, csak egy keveset emelni a tónusokon a világos felé. Ez azért is lenne fontos, hogy a kagyló ne legyen ennyire koszos hatású. Magyarán volna ennek hangulata, de most annyira becsukódnak a tónusaid, hogy emiatt nem tudja felkelteni igazén az érdeklődését a nézőnek. Amennyire kivehető, a formai elrendezés rendben van. (hegyi)
értékelés:

Új órám van mától, Demeteré volt.

A tárgy maga jól van megfotózva, azzal nincs problémám, de miért nem vágtad le az aljánál ott, hogy ne látszódjon a címke újra? Most azt, hogy hova kerültek a logók és egyéb szövegek, nem elemzem, érdektelen, mert egy reklámnál ezt majd úgyis a helyzet mondja meg, hogy hol fog szerepelni. De az birizgálja a fejem, hogy miért épp ezt választottad ki, miért a mustár? (hegyi)
értékelés:

Péter, a képen valóban egy Audit látunk, de akkor lenne tárgy vagy reklámfotó, ha a környezet is úgy lenne megválasztva, hogy az építse, kiemelje az autó esztétikáját. A képkivágásból látszik, hogy te magad sem vagy elégedett a környezettel, hiszen szinte körbevágtad az autót. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű ilyen helyszínt találni, ahogy az sem könnyű, hogy kölcsön kérjük az autót, elfurikázzunk a helyszínre, ott gondosan letakarítsuk, bevilágítsuk és exponáljunk. Dehát ilyen ez a popszakma, az autó fotózás esetén elég nagy fába vágjuk a fejszénket. Nem nagyon tudok kiemelni olyan dolgot a képpel kapcsolatban, amire azt mondhatnám, hogy ez rendben, ezen az úton indulj tovább. Azt javaslom, hogy ha tárgy fotózással akarsz foglalkozni, akkor ne a legnehezebbel kezd a munkát. (hegyi)

Újabb kísérlet az orchidea megszelidítésére

Ez az az orchidea, amely gyökérzetét világítgattam, de most nem lehet úgy fotózni. Nem igazán gondolom csendéletnek, egyrészt inkább dekor, és bár nem is tárgy, de most tekintsük annak, mert inkább egy esztétizáló bevilágítási feladatként gondolok rá.

Két tónusrend dolgozik egymás ellen. Az egyik a virágé, a másik a száré. ez utóbbi olyan kemény, hogy képhiba és nem képalkotó elem. Ha a szirmok így lebegnének enélkül a semmiben, annak volna értelme, de ez a szár ez nagyon kemény és elviszi a figyelmet. Ez a növény nem kemény, a formái gömbölyded formák, erre kell koncentrálni. (hegyi)
értékelés:

Az egyik kedvenc autó típusom :-) Carenar 135mm f/2.8-as manuális obival készítettem, ha jól emlékszem 8-as rekesszel.

Én is szeretem ezt az autót, és alapvetően jó is, hogy egy havas terepen van, mert kiemeli a háttér, de épp ezért vigyázni kell a tónusokra, mert a hó nagyon vissza tud verődni és emiatt lehet gond. Itt most olyan, mintha HDR lenne, jóllehet épp azért, mert a hóra állt a fénymérő és bebukhatott a tárgy, nem tudom. Hóban nehéz, de az a jó, ha tesztet csinálsz, mert hiába szokták mondani, hogy a tenyeredre mérj ilyenkor fényt, de gépe válogatja, mire hogy reagál. Az ilyen tanácsok inkább arra valók, amikor külső, hagyományos fénymérőt használ az ember és nem a gépbe építettet. Szóval a kép alapvetően jó, de a tárgy attól, hogy a tónusok rendbe lettek hozva, elveszített a térbeliségéből is. Kevesebb is elég lenne. (hegyi)
értékelés:

Ezt is átpakolom leckébe, nem értelek, miért nem oda töltöd. A kép alapjában jó lenne, de most nincs értelmezve, miért van kimozgatva ennyire a tárgy oldalra. Ha a háttérbe balra teszel egy csiszolt poharat whiskyvel, akkor oké lenne, de így nem annyira. És bátrabban a tónusokkal, éljen az az arany. (hegyi)
értékelés:

Két fontos megjegyzésem van. Az egyik, hogy az aranyat kihűti a kék, talán a zöldesebb árnyalat jobb lenne. A másik a fontosabb, hogy mi a lényeges a képen? A doboz? A gyűrű? Mert most a doboz kap extra figyelmet, a gyűrű csak mellékes ehhez képest. A teteje nem olyan fontos, hogy teljes terjedelmében legyen, elég részlet, vágva, és talán fentebbről, vagy a doboz alsó részét, amiben a gyűrű van, alátámasztva lehetne több figyelmet adni a főszereplőnek. De átteszem leckébe, mert az irány jó. (hegyi)
értékelés:

Egyik nap beugrott, hogy fotóznék olyan tárgyakat amiknek nem kell elmesélnem a történetét, mert mindenkinek megvan hozzá a sajátja. Ezt egy sorozatnak tervezem, de nem gondolkodom rajta éjjel nappal. Vannak még ilyen tárgyak, de nem akarom keresni őket a lakásban. Azt szeretném, ha ők találnának meg engem, mint ez a sertés májkrém amit a feleségem kapott a kórházban mikor terhesen feküdt bent. Hazahozta, hogy odaadja a kutyának. Egyből tudtam, hogy le kell fotóznom. Ennek a konzervnek története van, de neked is más és nekem is.

Próbálok segíteni, hogyan és mitől működhet egy koncepcionális sorozat. Írod, hogy nem akarod keresni, hanem találjanak a tárgyak rád. Ez majd később lehet így, de az elején biztosan nem. Ha megvan egy ötlet, mi érdekel, akkor körbe kell venned magad a tárgyakkal, kell vagy 10-15 ahhoz, hogy az ne vegye el a kedved, hogy várod, hogy jöjjenek, de a francnak se jönnek. Mert ez úgy működik, hogy amikor már benne vagy, a folyamat az, ami felnyitja a szemed és behúzza a tárgyakat, maguktól ez nem megy, ehhez a te szemed és ráhangolódásod kell. Másrészt azért is kell, hogy legyen pár összegyűjtve mindennek előtte, mert az segít abban is, hogy megadja azt a formát, hogy miképp mutatod meg ezeket, kiragadva egy steril helyzetbe, mint most, vagy kreálva valami szitut, elbújtatva több tárgy közé, hogy az egészed fogod meg, vagy csak részlettel dolgozol. Ha ez is megvan, akkor meg bele kell fogni és nem ereszteni, amíg nem érzed, hogy kész - ugyanis ha nincs egy ostorral a kezében csattogtató "főnök", azaz ha a magunk inspirációjára, szorgalmára vagyunk hagyva, akkor könnyen elengedünk valamit, és lehet, kár érte. én javaslom, hogy folytasd, mert az ötlet alapjában nem rossz, a hogyant meg ha van több tárgy, kiforogja. Így önmagában most erre nem adok csillagot, mert egy képből egy lehetséges koncepció nem ítélhető meg. (hegyi)