9. Csendélet

Virágaink

Próbáltam olyan személyes tárgyakat találni, amiknek összerendezése is ad valami érzelmi töltést a képnek. Ezt a két vázát nagyon szeretem, mert a szögletes és kerek formáik a férfi-nő párosát adják vissza. Színükben és méretükben is harmonikusak, viszont a rossz fényviszonyok miatt nem jöttek ki a színek, ezért változtattam fekete-fehérre.

Én kedvelem ezt a tárgyi világot, jók a vázák, a virágok, a kettő együtt is, szóval minden megvan ahhoz, hogy ez így jó csendélet legyen. Viszont a probléma az, hogy most annyira körbe van vágva, be van szorítva ez az egész, hogy nincs levegője, nincs tere. Az alapvetően nem baj, ha szűkítesz a téren, hogy feszültséget kelts, de ez a tárgyi világ épp nem erről szól, ez egy páros kép, férfi és nő vagy testvérek, mindegy, de hordoz üzenetet, viszont a tér ahhoz kell, hogy a néző ne érezze magát kellemetlenül. (hegyi)
értékelés:

Gyűjtögetés

Én ezt kedvelem, jó ötlet, van hangulata. De most nagyon szűk a tér, és emiatt a sztori, hogy valahol voltunk és ott gyűjtöttünk, az kevésbé erős. Nem sokra gondolok, egy-másfél centinyi max, ami kéne körbe, és lehetőleg mindenütt kell levélke. Az megfontolás tárgya, hogy kell-e a kosárba is a levél, vagy az emeli ki jobban, ha ott nincs, mindkettő járható út. A tobozt viszont ha kell bele, akkor beljebb hoznám a kosár szélétől valamennyire, hogy ne billentse ennyire meg a ritmust. Ettől még ez 3 csillag, mert értékelem az ötletet és a színek, formák is jók. (hegyi)
értékelés:

körte és reszelő 2.

Eltelt némi idő, de megcsináltam a kép egy újabb verzióját. Most egy kicsit a színekkel is próbálkozom, mert még nem tűnik kezelhetetlenül soknak. A háttér az zavar, azzal nem tudom mit kezdjek pillanatnyilag.

A tárgyak megtalálása jó, és az is jó, ahogy elrendezted őket. Két dolog, ami javítandó, akár utómunkával, ahogy én tettem, akár már ott a helyszínen. Az egyik a fényelés. Most sok a főfény és ehhez képest az árnyékos rész derítése hiányzik. A másik a szín, ez a sárgás fátyol nem tesz jót. És a vágás, most jobb oldalon szabad, lifegő terek vannak, ettől az egész tömege kimozdul balra. A csendélet lényege ott keresendő, hogy a valóságból mit emelsz ki és azt hogyan rendezed össze, a csendéleten a valóság nem számon kérhető és nem is kell rá hagyatkozni, mert nem tárgyfotó, ezért a formákra és tömegekre kell a hangsúlyt fektetni. Csináltam egy sebtében javítgatott verziót. Nyilván, ha neked kell jobbra, hogy az íveid megmaradjanak, akkor balra kell még teret adni. (hegyi)
értékelés:

gyulovicsistvan171019_1jav.jpg

Szőlőszemek

Jó a kiindulás, az ötlet, de megint a térrel van problémám. Két irány van. Az egyik a szokványosabb, az, hogy elmozdulunk a makró felé, és közel hozzuk a szőlőszemek világát. A másik, ha ez a méret, hogy hagyunk teret, ürességet, hogy a nagy semmi is érződjön, amiben ez a három árva áll. Nos, ehhez viszont ez a baromi pici mélységélesség nem jó. Ez a makró világához még elmegy, bár nekem kezd már telítődni a zsákom a sok kurva kis mélységélességgel dolgozó képpel, ezt csinálja a sok kajafotós, portrénál is szeretnek belemászni így az arcba, szerintem ez egy cukorka a szemnek, de épp emiatt el is csapjuk vele a gyomrunk. Akkor kell, ha van kifejezett értelme, önmagában csak egy effekt marad. Fussunk ennek neki újra. (hegyi)

Üvegek

Szerintetek ez még fénykép, vagy inkább grafika?

Grrr, a függőleges, Tamáááás, plíííz. Na, szóval a kérdésre: lehetne fotó, igen, de nekem ez még nincs meg. Ez még csak egy teszt, ki kell találni ezt a színtorzítást, nem lehet egy az egyben rábízni egy szoftvertervezőre, hogy mi lesz a vége. Ugyanis ez más, mint amikor a lejárt filmmel játszik valaki, és bekapcsolja a véletlent, mint alkotótárs. Itt nincs véletlen. Nem tudom, mennyire vagyok érthető. Nem lehet imitálni a dolgot. Warhol nyomatai attól ütnek, hogy a kép maga is jó, ez itt is meglenne, és a képhez adekvát színeket keres, vagy komplementereket, és utána ezt elkezdi popularizálni az ismétlésekkel. Na jó, de az a lemez már lejárt, ahhoz túl erős volt, hogy imitálni lehessen vagy kelljen. Ha érdekel téged ez, márpedig régebben is volt ilyen kísérleted, akkor ki kell találni, hogy ezt hogyan hozod létre anélkül, hogy a PS effektre bíznád. (hegyi)

körte és reszelő

Lehetne ez csendélet, de az arányokkal baj van. Egyrészt a reszelőből több kell. Alul jócskán vágható, majdnem négyzetesig, tehát lenne hely a vasnak. Mert az kell ellenpontnak. Ami bajos még, hogy ott a körte szára. Na, az nem kéne. A körte lágy formái kellenek és a reszelő, semmi más. Kérek ismétlést. (hegyi)

Csendélet - I.

Kemény fényekkel dolgozol, ettől grafikaszerű lesz az eredmény. Ez jó tesz ennek a képnek, mert hordozza a tavaszból nyárba hajló időszakot. Annyi kritikám van csak, hogy ez nem álló formátumú kép kéne, hogy legyen, fekvőben több kompozíciós dinamika lehetne benne. (hegyi)
értékelés:

Uj

Látod, Balázs, itt vannak azok a dolgok, amit én, a pesti csávó, nem értek. Sem fényeiben, sem formáiban, sem témájában nem tudok azonosulni vele. De legalább lenne négyzetes. (hegyi)

Tulipánok

Az ötlet, a formák rendben vannak, ízléssel választottad a tulipánokhoz az edényt is, finom dolog a zöld és rózsaszín színpárhuzam. Ami nincs eldöntve, hogy azért ilyen kemény ez a kép, mert ellene akartál menni ennek a finomságnak, le akartad rombolni a kecsességet, - mert akkor még keményebbnek kellene lennie - vagy csak egyszerűen elrontottad a világítást azzal, hogy nem derítettél. És azért egy kis színkorrekció, fehéregyensúly állítás sem ártott volna. Ez így még nekem nyers. (hegyi)
értékelés:

Üvegek és rózsa 1

Egy több részből álló vázlatsorozat egy darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Az előző sorozatban ahol szerepeltek az üvegeid, összeállt, de itt most az italos üveg és a váza nem, még a rózsa se segít, három tárgy, ami nem állt össze kompozícióban és sztoriban sem bennem. Ez azért érdekes, mert önmagában mindegyik jó, de így, hogy konkretizál a rózsa, így most már a kérdés is felmerül, mi keresnivalója a váza mellett az üvegnek, netán abból ittak? (hegyi)

Váza és rózsa

Egy több részből álló vázlatsorozat egy darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Ez nekem így nem, élettelen, szürke, céltalan. Nem az a baj, hogy nincs a vázában a rózsád, lehet az kinn is, de akkor ezt erősítsd fel, mint érzet, kell adni hozzá, hogy sztori legyen, értelmezhető, miért, hogyan került oda. Sérülésmentesen nem megy. (hegyi)

Üveg és váza javítás

Ennek örülök, hogy kikerült a dugó, még mindig oda hátulra kellene kerülnie a vázának, volna még ezzel kicsit mit dolgozni, mert még mindig nagyon fekete az a váza, még mindig elvesztette a térbeliségét, de haladunk, ezt látom. (hegyi)

medvehagyma - szárzeller - vöröshagyma

Az Erik Satie lemez szinte tudatmódosító hatású szerintem. Ez a kép az első hallgatás közben készült. Kimegyek az iroda konyhájába és ez a látvány fogad. Nekem tökéletesen visszaadja ürességével és azzal a néhány finom tónuskülönbségű tárgyával a szórt fényben a zene tiszta fukarul mért és gondosan választott hangjait ami megszólal a zongorán. Felkerül a korong, leér a tű a barázdák közé és feldúsul az oxigén a levegőben. Minden igazibb. Komolyan.

Erik Satie-t említed, Erik Satie tényleg zseniális, az, hogy ez fogadott téged, a leiratból elfogadom, értem, oké, de ha Satie elég jó neked, hogy módosítson a tudatodon, akkor ahhoz is elég bátorságot kell adjon, hogy belenyúlj ebbe a dologba. Mindent közelebb kellett volna hozni. Tehát közelebb hozod a kis küblit, jobban látom a szál zellert. Közelebb hozod a nagy ibriket az arany szélével és kitakarítod belőle a koszt, és forgatsz azon a hagymán, akkor látom a hagymát. És közelebb azt a medvehagymát, hogy éljen és akkor ez működhet. Még több időt kell magadnak hagyni arra, hogy egy ilyen rácsodálkozás után használd az ösztöneidet, és kezdj el dolgozni úgy, hogy közben ne feledkezz meg arról, hogy vannak alapszabályok, például a koszokat kiszedjük, ez fontos lenne. (hegyi)