9. Csendélet

Kanalas adag

Kanalas adag

Csaba, légy szíves nézz utána annak, hogy a csendéletnek mik a kritériumai, mert ennek köze nincs a csendélethez, ez, ha akarom, egy tárgyfotó, vagy reklám, vagy illusztráció, de csendéletnek semmiképpen nem nevezném, mert itt semmi nem viszonyul semmihez. Nem jön létre semmilyen mese, vagy valamilyen tárgyi, formai ritmus abban az értelemben, ami a csendéletnél alap elvárás. Ugyanakkor a kép fontos és jó. Azért fontos, mert elkezdtél valamit, és a tónus, a világítás megtanulásában ez egy fontos iskola. Adok most erre 3 csillagot azért, mert egyébként a képet nem nézegetném túl sokáig, meg az sem nagyon érdekel, hogy hova sorolod, viszont az egy fontos dolog, hogy az ember találjon ki magának feladatokat, és azokat próbálja megoldani. Ezt én mindenféleképpen követendőnek tartom a többiek szempontjából is, tehát, ha mondhatok ilyet, akkor tessék menni Csaba után, és ezt megcsinálni, jó? Utána beszélhetünk arról, hogy milyen történet jön ki, meg hogy egyáltalán ezek alkalmasak-e arra, hogy történetet meséljenek, vagy túl szépek, vagy túl csináltak, mert ez mind érvényes és jogos kérdés lehet, de egyelőre én értékelem azt, hogy Csaba ezeket a feladatokat végzi magának, mert látszik az, hogy el akar jutni valahonnan valahová. És ez másképpen nem megy, úgyhogy Csaba, vedd úgy, hogy most nagyon meg vagy dicsérve, és utána tessék jó képeket csinálni, hajrá! (hegyi)
értékelés:

Ceruzák

Ceruzák

Csaba, én azt mondom most neked, hogy értem, ez egy jó gyakorlat arra, hogy hogyan fotózzunk le valamit, amit nem nagyon jól oldottál meg abban az értelemben, hogy azért itt vannak tónusok, amik eléggé furán jönnek ki, és itt főképp a világosabb részre gondolok. Ugyanakkor, mint tömegelhelyezés, én nem tudok ezzel mire menni. Itt vannak ilyen félig megfaragott, vagy hát, használatban lévő ceruzák, amit értek, de nem érzem azt, amit éreznem kellene ahhoz, hogy hozzá akarjak nyúlni ezekhez, és akarjak velük rajzolni. Fuldokolnak ők egy kicsit a képhatár miatt. Nem tudom, nekem azért most ahhoz kevés, hogy csendéletnek nevezzem, és ahhoz is kevés, hogy értelmezzem. Tanulmánynak jó, tehát, hogy hogyan lehet egy anyagszerűséget ábrázolni, de maradjunk abban, hogy ez egyelőre még megmaradt a tanulmány szintjén, túl is van egy kicsit világítva, és az egész túl steril. Légy szíves, kerülj ehhez közelebb. (hegyi)

Rend

Rend

"Ti mind egyéniségek vagytok!"

Az a helyzet, hogy Gábor humorosan fogta fel ezt az egészet, ugyanakkor egészen jó megoldásokat is adott. Azt nem mondom, hogy minden tökéletesen bele van ide pászítva, de nyilvánvaló, hogy hozott anyagból dolgozik, tehát, adva van ez a szekrény, és akkor ebbe kellett ezeket a tárgyakat valahogy belerakni, de az iránnyal tökéletesen egyetértek. Inkább azt próbálnám megfogni, hogy mi az, amivel nem értek egyet. Ezekkel a terekkel kellene játszani, hasonlóképpen, mint ahogy a szőlőnél megtörténik. A szőlő nagyon zseniális. Nem azt mondom, hogy minddel didaktikusan végig kell ezt csinálni, hogy kilógjon, belógjon, nem tudom, de azért néhol rá kéne erősíteni erre a játékra. Nyilvánvaló, hogy a méret is egy kérdés, tehát, ha minden ilyen nagyon szabályosan befér, akkor a rend, az nekem egy kérdés, hogy a túl nagy rend, az már gyengít. Valahol kell rendetlenkedni, a szőlő erre jó példa. Egyszerűbben fogalmazok, hogy mindenki értse, én azt gondolom, hogy ide befért volna egy ennél nagyobb körte, el kell menni venni egyet, és azt valahogy úgy beszorítani, hogy akarja szétfeszíteni ezt az egész teret. Befért volna akár egy grapefruit, vagy akár egy nagyobb gyümölcs, amit be lehet ide szorítani, tehát nem kötelezően kell meghagyni ennek a terét, mert pontosan ez a lényege a szőlős játéknak. Még egy dolog, hogy amikor ennyire evidens dolgokat hozunk, akkor nem árt, ha felismerhetőek a tárgyak. Az a tök az alján több embernek problémát okozott, és érdemes erre odafigyelni abban a tekintetben, hogy valószínű, hogy nekik van igazuk abban, hogy ha nem tudok vele mit kezdeni, akkor félreugrok onnan, mert nem akarom nézegetni. Lehet, hogy érdemes lenne ezt majd valahogy máshogy is megcsinálni. Annál is inkább, mert ez megint egy olyan ajtó, amit Gábor kinyitott, és én azt gondolom, hogy ebbe a hatosba, ebbe a kaniszterbe bele lehetne tenni még dolgokat. Ez egy óriási játék terep, és ha ezt így meglátta Gábor, és ezzel el tudott kezdeni dolgozni, akkor én azt gondolom, hogy hajrá tovább, gondoljuk még tovább ezt a teret. Miközben ez egy 3 csillagos leckemegoldás, az a javaslatom, hogy tessék ezekkel a kis lakásokkal úgy gondolkozni, hogy ez mind egy-egy sztori, jó? És ott lakik a szőlőné, ott lakik az alma bácsi, tehát, hogy ezek lehetnek mind-mind egy külön kis világ. Gábor, gondold ezt végig, kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. (hegyi)
értékelés:    

Kaktusz és cigaretta

Kaktusz és cigaretta

tüskék nőnek a tüdőben.

Értem én a provokációt, nincs azzal baj, ha annak van esztétikai megjelenése. Gyönyörű lenne a kaktusz ezzel a vízköves tányérkával, de ez a hamutartó nem ellenpontja ennek az egésznek, nem visz tovább, és nem érzem azt, hogy esztétikailag bármit megoldana. Az egy másik kérdés, hogy ha ez a hamutartó csurig van, úgy, hogy kis tüskeszerűen már szinte ki tudnak folyni a csikkek, akkor azzal lehetne valamilyen párhuzamot hozni a formában. De itt nincsen formai párhuzam. Márpedig engem ne akarj meggyőzni arról, hogy a rák majd a tüdőmben tüskét növeszt. Szeretem az ilyen metaforikus elgondolásokat, de akkor ezt tessék megvalósítani képben. Egyelőre ez csak duma. Két eset lehetséges: Az egyik az, hogy csinálsz erről a kaktuszról egy szép csendéletet ezzel a vízköves tányérral, és hagyod a francba azt a hamutartót. A másik az, hogy kimész a buszmegállóba csikkeket gyűjteni - ne nagyon elázottakat gyűjts most itt az esőben -, és megcsinálod ezt az egészet, és berendezed rendesen. Mindenféleképpen kérek ismétlést, vagy így, vagy úgy. (hegyi)

ősz

ősz

Az van, hogy a Gábor beküldte ezt a sajtos képet, és attól én nem tudok szabadulni. Itt most ez egy ilyen úrfelmutatásként a leckefelmondás, tehát a Zsolt elmondta, hogy minek kell lennie a csendéleten, és akkor ezt most összeszedtük. Ez még nekem nem állt képpé össze. Valahol a két kép között van világításban az a dolog, ami szerencsés és megoldás. Valószínű, hogy ez így kint, ebben a fényben nem megoldható. Szépen rajzol a fény, meg nagyon szépek ezek az áttűnések, csak valahogy ellene dolgozik a tárgyaknak. Egy ilyen kis szemű gyümölcsnél, mint a szőlő, az ennyire zaklatott háttér az egészet valahogy szétveri. Ezt tudom mondani, miközben maga az, hogy miket raktál, szedtél itt össze, azokkal nincsen baj, ez rendben lenne a levéllel együtt, meg ez az asztal is marha jó, csak megint a fények, a megvilágítás az, ami nem szerencsés. Mindezzel együtt én 1 csillagot adok arra ösztökélve téged, hogy most az elkövetkező talán egy-két hétben még elég jó idő van ahhoz, hogy ezzel elkezdjünk dolgozni. Szeretnélek arra ösztönözni, hogy próbáljunk meg valamit ezzel kezdeni. Egyébként lehet, hogy elég lenne a szőlő, tehát most már nem kell ennyi mindennek lennie, hogy alma, meg barack, meg nem tudom, próbáld meg szőlővel, meg dióval, vagy csak szőlővel, tányérral, levéllel. Próbálj meg ezzel valahogy játszani, de még egyszer mondom, a megvilágításra tessék odafigyelni. Azért nézd meg a kép jobb felső sarkát, hogy mi történik ott, hogy az a háromszög ott mit csinál? Az olyan, mintha rosszul lenne bekeretezve. Ezekre azért figyeljünk oda! (hegyi)
értékelés:

Sajt

Sajt

meg paradicsom is.

Erről a képről valamiért németalföldi festők jutnak eszembe, mindazzal együtt, hogy pontatlan a megvilágítás. Most arra tudnék itt utalni Gábor, hogy ha a megfigyelésed ennyire pontos, hogy azt a nagydarab trappistát, vagy edámit nagyon szép surlófényben ábrázolod, és nagyon kívánatos, és gusztusos, akkor tessék megnézni, hogy miért hagyjuk, hogy az árnyékok ennyire szétkaszabolják utána ezeket a camambert, meg kecskesajt darabokat. Ha az egyik dologgal gondosak vagyunk, akkor a többire is pont ugyanennyire kell odafigyelni. Tehát, itt az elrendezésnél van némi problémám, és ez itt tényleg, szinte csak a megvilágításról szól. Gondolom, hogy valami kora délelőtti, vagy késő délutáni fény az, ami téged rabul ejtett, és ez nagyon jó, és nagyon fontos a megfigyelés, de az expozíciót valahova oda kellene állítani, hogy ne legyenek ennyire kiégett részek. És itt most szeretném felhívni a figyelmet a kép bal oldalánál alul helyezkedő sajtfelületekre, ahol már a fehér annyira vakít, hogy ez a sárga sajt is átmegy fehérbe, az ott javításra szorulna, miközben az ellenoldal nincs visszahozva. Derítésnek hívják ezt, hogy az ember valamilyen fényvisszaverő felületről a fő fénynek ellenoldaláról megpróbál visszalőni, és ezzel térbe helyezi ezt az egészet. Ez a térbe helyezés itt most nem történik meg. Mindezzel együtt nagyon jónak tartom ezt a felrajzolást, szóval, én most azt mondom neked Gábor, hogy megelőlegezek neked én itt 3 csillagot, de ne elégedj meg azzal, amit a szemeddel, látsz, mert a kamera másképp lát, mint az emberi szem. Lényegesen szűkebb tónusterjedelemben dolgozik a kamera, ezért tudnak ennyire bebukni ezek a fények, ezért ennyire kopogós az egész az árnyékokkal. Az emberi szem lényegesen több részletet lát meg az árnyékban, mint amit te most ábrázolni tudsz ezzel a fényképezőgéppel, és erre találták ki a derítést, úgyhogy fontos lenne, hogy ezt használd. Nem tudom megmondani, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy a türelemmel van itt probléma, tehát, hogy hamarabb fejezel be egy fotós munkát, mint ahogy az valóban véget érne. Valameddig eljutsz, ami már egészen tetszetős, és akkor azt mondod, hogy na jó, akkor most exponáljunk. Mivel tudom, hogy egy kutató alkat vagy, ezért arra próbálnálak ösztökélni, hogy nézz utána a németalföldi festőknek, hogy ők hogyan bántak a fénnyel, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. Akár úgy is, hogy az ott lévő dolgokat megpróbálja az ember fotóra vinni, én ezt egy nagyon jó iránynak tartanám. Úgyhogy megvan a 3 csillag, de várnám Gábor a folytatásokat. Rakjál fel valamit az asztalra, és kezdj el vele dolgozni, és utána beszéljünk róla, hogy hogyan tovább. Saját kancsós képed hozom példának a világításra Gábor. (hegyi)
értékelés:

Gyümölcs

Gyümölcs

Javítás tavalyról.

Mindennel egyetértek, az összes tárggyal, és ezeknek a megfogalmazásával is. Kicsit szűk a dolog, az árnyékokba kár, hogy belevágtunk. Meg fogsz lepődni Gábor, de amivel problémám van, az a lötty, ami benne van a kancsóban. Ez micsoda? Mert, ha megfigyeled, ez az opálos szürke izé sok minden lehet, de nem nagyon gusztusos. Lehet, hogy a valóságban ez az volt, és értelmezhető is, de itt, ahogy áttetszik rajta a fény, ami egyébként jót tenne neki, ha ez nem egy ilyen opálos ügy lenne, hanem egy tiszta folyadék, de hát, itt nem erről van szó. Reményeim szerint ez forralt bor lehet, vagy valamilyen kompót, viszont azt az érzést sugallja, hogy ez nem emberi fogyasztásra szánt dolog, vagy esetleg megromlott, megerjedt, szóval ilyesmik jutnak róla az eszembe, és ez nem annyira pozitív. Mindemellett gyönyörű a fény a kancsó fülén, gyönyörű az az anyagszerűség, és ennek én nagyon örülök. Szépen van az egész megfogva, nem lenne ezzel problémám. Értem a szándékot, és azzal egyetértek, de a kivitelezéssel nem. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, jelen pillanatban azt mondom, hogy a leckemegoldás is, mert a Gábor és a csendélet párharcában most a Gábor győzött, sőt, azt mondom, hogy nagyon nagy előrelépés van a csendélet iparágában, és szeretném, ha ezt a Gábor tovább űzni, úgyhogy ez egy kicsit, ilyen biztatás féle megadott 3 csillagos leckemegoldás is a részemről. Tessék ezzel még foglalkozni! (hegyi)
értékelés:    

Őszi tál

Őszi tál

Nagyon örülök annak, hogy Feri beküldte ezt a képet. Nem azért, mert ez egy tökéletes csendélet lenne, de talán most már Feri is megérti, hogy nem a tökéleteset keressük, hanem utakat keresünk, lehetőségeket, megszólalásokat, és pillanatokat. Azért örülök, mert érzem azt, hogy Feri szeretne valamiről beszélni, érzem azt, hogy ez a valami tulajdonképpen megfogalmazódott a fejében, és érzem azt is, hogy van ebben egyfajta tiszteletadás is Demeternek, bár ez a kép most nem abba a leckébe készült, és mindazzal együtt, hogy van mit pontosítani az ügyön, de a fő csapásvonal rendben van. Mondom azt, hogy mi az, amivel probléma van: Azt gondolom, hogy ez az egész megoldható lett volna olyan pirosakkal is, amik nagyjából egy fajtába tartoznak, tehát beszéltünk már erről, vagy ha nem, akkor a csendélet leiratában ez valószínűleg szerepelt, hogy nem keverjük össze a zöldséget, meg a gyümölcsöt. Pontosabban nagy indokának kell lennie, hogy az megálljon a lábán, vagy nagyon kell úgymond csonkolni tudni a formákat ahhoz, hogy az ember ne a felismerhető étel alapanyagokkal kezdjen el foglalkozni, hogy ez pritamin paprika, az paradicsom, az retek, és akkor nem sorolom fel a teljes étlapot. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért keverjük ezeket. Értem én, hogy mind piros, de még egyszer mondom, ha a gránátalmát, a szőlőt, a piros almát, meg esetleg ha találunk málnát, epret, és a fene tudja még miket összerakunk, akkor azt mondom, hogy ezek mind pirosak, és ezek működhetnek. Menjünk tovább, mert ezt nem kötelezően fogod elfogadni, ezt érzem én, de azzal mindenféleképpen kellene kezdeni valamit ugye, hogy van egy nagy tömegünk a képen, ami egy ilyen kékes-lilás színben van. Ezt más néven úgy is mondhatjuk, hogy szőlő, és ha a szőlőnek a színvilágát vesszük alapul, ami gyönyörűen ábrázolódik egyébként a képen, akkor hol van ennek az ellenpontja, kérdezem én. Miért nincs ezen szilva? Pár szem hamvas szilvával nagyon jól lehetett volna ellensúlyozni, azokat a vacak retkeket kihagyni, és a helyükre szilvát tenni, és máris kész, és működik. Ez most egy kérdés a számomra. Mert a retek így csak egy töppedt csimbók. És akkor mondom tovább: A csuma, ezek a levágott darabkák a holmiról. Vagy frissen tegyük oda ezeket a növényeket, és akkor még a csumája is él, vagy pedig arra ügyeljünk, hogy ezeket minél kevésbé ábrázoljuk. De az ilyen leszáradt retek levél, vagy szár maradványok nem igazán esztétikusak. Ezek azok, amiket el tudok mondani az egészről, mindazzal együtt, hogy a kép egyébként egy tökéletesen jól kézben tartott ügy, csak kellene foglalkozni a tömegelhelyezéssel. Javaslom Ferinek, hogy vegyen vízfestéket, meg egy papírlapot, és a vízfestékkel kezdjen foltokat felfesteni, nem kell annak korrektnek lennie, tehát, nem az a kérdés, hogy tudsz e nekem szőlőt festeni, hanem az, hogy próbáld meg ezt a képet lefesteni úgy, hogy csak foltokat festesz. Fess egy pacsmagot, ami lila, egy másikat, ami rózsaszín, egyet, ami piros, meg bordó, és vonatkoztassunk el attól, hogy ezek milyen tárgyak, egyszerűen csak a formákat, és a tömeget nézzük. Egyszerűbben is lehet, ha lusták vagyunk elmenni a boltba festékért, akkor hunyoríts, és nézd meg azt, hogy milyen foltok jönnek neked ki. Érdemes lenne ezt az egyensúlyt megalkotni. A másik kérdés az, hogy tudom, hogy írtad, hogy kicsi az asztal, de az előtér nekem valahogy elég szűk lett. Érdemes lenne nem ennyire körberajzolni ezt a sztorit. Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy a saját tempódban, a saját utadon ez a kép egy elég fontos mérföldkő, úgyhogy megelőlegezem a 3 csillagot akkor, ha elkezdesz ezekre a dolgokra valamilyen módon reagálni. Verbálisan is, és képileg is. (hegyi)
értékelés:

Almák, körték

Almák, körték

Aki nyomon követi az estiskola-látszótér világában a Mácsai jelenséget, az tudja, hogy sok vitánk volt már a csendélet témakörében Ferivel. Tulajdonképpen évek óta vitatkozunk, sőt azt gondolom, hogy ez a vita most sem ér véget, mindazzal együtt, hogy ez egy egészen jó megoldás, sőt, azt is mondhatom, hogy szinte hibátlan csendélet fotót kaptunk. Végre eljutottunk odáig, hogy Feri nem akar mindent minden áron megmutatni, hogy kezd megbízni a nézőjében, kezd megbízni abban, hogy a nézőjének van elég esze, fantáziája és lelke ahhoz, hogy ezt az egészet ő maga akarja fejben befejezni, nem akar a Feri minden megcsinálni helyette. És ez egy nagyon helyes és jó döntés. Aztán arról is szeretnék mesélni, hogy nagyon jó a gyümölcsök megválasztása. Ami számomra kérdés, az a tányér. Mintha egy kicsit szűk lenne ez a tányér most, talán egy kicsit nagyobb tányérral ez az egész tömegben jobban működne, mert ha már fehér a tányér, akkor ne tagadjuk ezt le, ezt akkor vegyük úgy, hogy egy erény, és kezdjünk el még rádolgozni erre. És még egy kérdés: Vajon mit kezdünk ezzel a levéllel, ami ezzel a letört ágacskával itt jelen van. Talán annyi meglátásom van, ami esetleg még javításra szorulhatna, hogy ha a levelet értelmezni akarom, akkor ahhoz a háttérben megbújó alma forma kellene még, ebből az alma formából már alig kapunk valamennyit, talán ott egy-két fényértékkel több világosság kellene, és akkor értelmes lenne a levél. Így most az nekem ott lóg a levegőben, és kifelé mutat ebből az egészből. De a ritmus alapvetően jó. Én simán lehagynám a levelet, ha ezt én csinálom, akkor ott nincs levél, akkor elég az almák, körték tömegjátéka, de el tudom fogadni levéllel is, úgyhogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, és nem sokszor mondtam ilyet a Feri csendéleteire, hogy ez egy jó képi ritmus. Nyilvánvaló, hogy lehetne még azon szőrözni, hogy itt most ez az egész tömeg miért van ilyen centrálisan elhelyezve, talán, ha lent ennyire nagyvonalúak vagyunk a képkivágásnál, akkor fent még egy ujjnyi esetleg hozzácsapható lenne, de ezek szerintem nem központi kérdések most. Én abban látom a lényeget, hogy egy jó tónusban, jó ritmusban tartott témaválasztást kaptunk. (hegyi)
értékelés:    

Rózsa

Rózsa

Mindazzal együtt, hogy egy picit szűkek vagyunk az alsó régióban, mert én ott hiányolok körülbelül egy ujjnyit, ahol belevágtunk abba a kis levélbe, meg ennek a kifutó ágacskának a csatlakozása a növény szárához sem történik meg, és a rózsa szárából is lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit többet adni, ezzel együtt ez egy nagyon érdekes megközelítés, és esztétikailag is egy jó minőség. Tömegelhelyezésben lehetne pontosítani, de ezek nem megoldhatatlan problémák. Talán a jobb oldalból egy ujjnyit még vághatunk, és akkor értelmezhetőbbé válik ez a mostani döntés a képhatárokkal, kicsit kihozzuk ez által a képet ebből a centralitásból, és azt gondolom, hogy ez jót tenne neki. De ha ennyire odafigyeltünk a bal oldalnál arra a kis levélkére, hogy azt ne sértsük meg, akkor az alsó régióban is jó lett volna erre figyelni. Ettől függetlenül a 3 csillag megvan a képre. Az utómunkával majd vigyázz, ezek a tónusmódosítások nagyon ragadósak, aztán rajtad maradnak, modorossá tehetnek. (hegyi)
értékelés:

Kígyóbőr

Kígyóbőr

Korfun találtuk Timivel. Egy nálam levő boxgép filmkamrájában csempésztem haza. Most került sor rá és kezdem halványan megérteni, mi hajthatja Joel Witkint meg H.R. Gigert. Két üveglap közé préseltem be a nekem tetsző darabjait, majd fekete háttér előtt surlófénnyel átvilágítottam.

Nagyon érdekes ez az egész attól, hogy olyan perspektívajátékot kapunk, ami a kígyóbőr sejtjeinek ritmusával, ezekkel a pikkelyszerű dolgokkal, már eleve megbolondítja a teret, a világítás még belevisz ebbe valamit, és az egész egy hullámzó, pulzáló ritmussá áll össze. És ez a nagy erénye is ennek, hogy miközben egy teljesen halott ügyet fotózunk, egy levedlett kígyóbőrt, mégiscsak megtelik élettel. És ez ennek köszönhető, a világításnak, annak, hogy hogyan választotta meg a perspektívát Endre, és annak, hogy mindezt utána hogyan komponálta képpé. Azt gondolom, hogy miközben nem a szokásos csendéletet kapjuk, mégis beleillik ebbe a témakörbe, merthogy gondolkodásra késztet, mindenféleképpen kivált valamilyen viszonyrendszert az emberből, és esztétikai értelemben is abszolút helyénvaló a dolog, úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is. Endre, légy szíves nagyobb tempóra kapcsolni, szükségünk van rád, ne csak csöpögtesd ide nekem a képeket, hanem tessék nagyobb tempóban küldeni a leckéket! (hegyi)
értékelés:    

Ha nem lettél volna...

Ha nem lettél volna...

"Ha Te nem lennél nekem, ez a két vers sem."

ebből az egyik:

duruzsol

a dal a szívemben négy-
negyedes előjegyzés
kettős keresztünk noha
falsul játszottam mégis
kottáztad bűneimnek
feloldójelét hiszen
az elején érezted
volt a kulcsa kezünknek
közelében azt mondtad
basszus én meg hogy menni
fog lassan de biztosan
mind helyükre kerültek
a hangok egy szólamban
fújjuk látod eleget
gyakoroltuk a te meg
ént hogy mi legyen az a
ré mesélni se lehet
szebbet lefekvés előtt
számolsz egy két háromra
alszol el mellettem hogy
metronóm-szuszogásod
adja meg álmaimhoz
a békesség ütemét

/Új Krisztina/

Az ötlet, ami a tárgyak elhelyezését illeti jó, és az én megítélésem szerint a hangulat is érzékelhető és átélhető a néző számára. Valószínű, hogy személyes kötődés mutatkozik a könyvvel kapcsolatban a szerző szempontjából, erre utal a könyv dedikációja, vagy ajánlása. És valószínű, hogy ez indokolja azt is, hogy ez az oldal került bemutatásra, és nem valami belső oldal. Amit azért tartok átgondolásra érdemesnek a jövőt illetően, mert a könyvészeti szempontok szerint a könyvek első borító oldala általában üres, és itt is egy nagy homogén felületet ad ez a rész. Aztán a belső szennycím oldalnak hívott oldal is viszonylag minimális információt tartalmaz, és utána jönnek majd a tartalmi részek. Ha egy könyvet akarok megmutatni, akkor lehet, hogy egy olyan oldalt keresek, ami jobban kitölti ezt a teret. A másik meglátásom az, hogy nagyon nagy a fényérték különbség az ún. csúcsfény és az árnyékban hagyott tárgyak között. Ez a mécses ott, abban a hangulatban teljesen jól kontrolálható fénymennyiséget adhatott, itt mégis inkább kiégettnek látszik, egy nagy-nagy világos folt, és mindehhez képest a kávés-, vagy teáscsésze már nem tud abban a dinamikában mozogni, mint ami esetleg szükséges lenne ahhoz, hogy értékelhető formai tömeget képezzen. Erre vannak trükkök: ha valamennyi fénymennyiséget meghagysz a szobában, és ahhoz képest állítod be az expozíciót, akkor kisebb dinamikai ugrások lesznek majd a képen, ezáltal elérhetővé válik az, hogy ne legyenek kiégett részek a képen, és egy kis spot fénnyel, vagy derítéssel a most sötétben hagyott részeket is élettel lehetne megtölteni. Ettől még megmaradna a hangulata annak, hogy én egy kis mécsesnél emlékezem és olvasom ezt a könyvet. Még egy dolog: ez az egész nekem valamiért lecsúszott a képkeretben. A kép felső részében nagyvonalúan bánsz a térrel, de ugyanez nincs meg a kép alsó részénél. Értelmezési problémám van annak tekintetében, hogy ha a kép alja ennyire szűkre van véve, akkor a felső rész miért kapott ilyen nagy mennyiséget? Számomra a feszítettebb dinamikájú elhelyezés lehet, hogy annyiban jobb lenne, hogy ellenpontja tudna lenni annak a lírának, amit a kép maga képvisel, vagy amiről mesélni akar. Tehát a teáscsészét jobban a szélre tolva, a könyvet talán még egy kicsit ferdébbre véve ez a dolog lehet, hogy pontosabb lenne. Ettől függetlenül az irányt jónak tartom. Úgyhogy azt mondom, hogy 2 csillag, legfőképpen nem a kompozíciós, hanem a fénytani problémák miatt. (hegyi)
értékelés:

Tiszteletem Balla Demeternek

Eredetileg Demeter születésnapjára akartam ezt a képet feltölteni, de sajnos kicsúsztam egyéb okok miatt. Lényeg az, hogy mi akik szeretünk fotózni, Demeter születésnapjára (május 4) elkészítenénk valamelyik csendéletét, tetszőlegesen kiválasztva. Szerintem nem kellene pontosan ugyanolyannak lennie, nem is arról van szó, hogy lemásoljunk egy egy Demeter képet, A lényeg a kompozíció, az arányok megtalálása, a színek harmóniájának megtalálása, azoknak a "fotós trükköknek" a felismerése amikkel Demeter dolgozott. Szóval, ha valakit tényleg érdekel a fotográfia, az játsszon velem, ismételjük meg Demeter képeit a tanulás kedvéért.

Hálátlan feladatot kaptam, mert most nagyon sok minden van egyszerre jelen ebben a munkában. Egyrészt van egy tiszteletadás, ami abszolút érthető és tökéletesen rendben van, másrészt van egy figyelem felkeltés, és egy labdadobás a Feri részéről a többieknek, hogy mit kezdenek ezzel az egésszel, hogyan értelmezik, és beszállnak-e egy játékba. Harmadrészt van maga a konkrét kép, mindezektől elvonatkoztatva. A konkrét képpel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy két problémám van. Egyrészt az előtere nagyon szűk, másrészt ez a váza elviszi a figyelmemet a többiről, nagyon erős, nagyon konkrét az a barna rajta. Nyilvánvaló, hogy az ember azzal dolgozik, amit a környezetében megtalál, tehát, hogyha ilyen barnát találtam, akkor ez van, de azért azt hadd tegyem hozzá azt, amit már többször ajánlottam, hogy akár egy selyempapírral, akár egy krepp papírral ezeket a tárgyakat ideiglenesen meg lehet bolondítani, és akkor lehet, hogy jobban használhatóvá válnak. Érdemes lenne ezzel egy kísérletet tenned. Ami a kép többi részét illeti, egyetértek, nincsen vele bajom, kicsit szűk az alja, és ez a váza. Ami miatt viszont nagyon fontosnak tartom ezt az egészet, az maga a gondolatisága, hogy mi van akkor, ha valakinek a munkáját megfigyelem, és annak a hatására, akár még ha megtanulom teljesen lemásolni, akkor is létrehozok-e valamit, vagy pedig a másolás önmagában egy elítélendő dolog. Én azt gondolom, hogy ha ez tudatos, és azért csinálom, hogy megismerjek általa valakit, vagy valamit, akkor ez oktatási szempontból a legfontosabb gesztusok közé tartozik. Sok-sok olyan helyzetet tapasztaltam már, hogy valaki elkezd a fényképezéssel, vagy akár más önkifejezési formával foglalkozni, és egyből 10-est akar dobni, és egyből egyéniséget keres magában, a kifejezésében, a megszólalásában. Azt gondolom, hogy nagyon ritka, és nagyon keveseknek adatik meg, hogy már az első szárnypróbálgatások is annyira egyediek, és annyira beazonosíthatóan személyhez köthetőek legyenek, hogy ez esetleg felülírja a tapasztalatot és a szakmai ismeretek hiányát. A másik dolog, amit fontosnak tartok, az az, hogy ez az egész arra jó, hogy mielőtt az ember elkezdi saját magát kitalálni, begyakorolhasson, elsajátíthasson rutinokat, és itt megint azt mondom, hogy nincs azzal probléma, hogy ha az ember tudatosan másol. A másolással egyetlen helyzetben van gond, amikor azt eredetinek próbálja eladni. Itt erről nincsen szó. Azt gondolom, hogy semmi szégyellnivaló nincs azon, hogy valaki elkezdi ezt az egészet ebben a tekintetben komolyan venni. Sőt, még egy dolgot hadd tegyek hozzá: van egy Balla Demeterünk a körünkben, aki a három Kossuth-díjas fotográfusból az egyik, és nem minden fotósuli mondhatja el magáról, hogy a körében egy ilyen személyiség van. Márpedig, ha van, akkor már tényleg kézenfekvő dolog, hogy kezdjünk el foglalkozni azzal is, hogy ő mit csinál. Úgyhogy megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is, sőt, vegyük úgy, hogy a Feri kezdeményezésének van egy Látszóteres bázisa is, és én ezt tökéletesen elfogadhatónak, és üdvözítőnek tartom. Szóval, ez egy felhívás keringőre, és én teljes mellszélességgel a Feri mögé állok ebben a projektben. (hegyi) értékelés:    

Egyszerűen

Egyszerűen

Kedves Gábor, ezt a képet én áttenném a csendéletbe. Tudom, hogy merész dolog, mert nehezen fogom tudni megideologizálni, hogy mitől működik ez, mint csendélet, hiszen, hát valami kis füveket látunk, és nem többet. Én meg azt gondolom, hogy nagyszerű jellemzése az egyszerűsítésnek ez a kép. Jó példa! Jó példa arra, amit egyébként a japánok nagyon-nagyon éreznek, amikor akár a kalligráfiával, vagy a tusrajzzal dolgoznak, hogy hogyan kell egy teret megtölteni. Azért azt hozzáteszem, hogy némi pontosítás nem árt, ha már ebbe az irányba mozdulunk el, és én azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmozdulni, tehát jó lenne, ha ez az egész tömegében egy kicsit feljebb csúszna. Most a kép felső határánál kimarad egy rész, ott az úgy nagyon lazán van kezelve. Egy ujjnyi levegőt hagytál, miközben ez az ujjnyi inkább alulra kellene, hogy a szárból egy kicsit többet kapjunk. Ha ezt el tudod fogadni, és a képkocka megvan még, és van benne anyag, akkor érdemes lenne ennyi módosítást megtenni, hogy a kép alsó régiójából adni még egy nagyon keveset a felső rész rovására. De függetlenül attól, hogy ez sikerül-e, megelőlegezem a 3 csillagot a csendélet leckében. A leckemegoldással azért várnék még, mert szeretném látni azt, hogy hogyan működsz te a csendélet témakörében, ugyanakkor, ha ezt a minőséget tudod hozni, akkor azt hiszem, hogy nem lesz ezzel probléma. Köszönöm! (hegyi)
értékelés: