9. Csendélet

Bőség

Bőség

A legjobb dolog az őszben.

Az ötlet jó, a helyszín is elfogadható. A világítós táborban Gábor ott volt, bár nem most volt ez a tábor, de érdemes végignézni a képeit, visszaemlékezni arra, hogy ott mit tanultunk: főfény, ellenfény, derítés, élfények, milyen világítási metódusok vannak. Gyönyörűek a főfények ezen az egész hóbelevancon, csak a derítés nem nagyon erős, ettől valahogy olyan féloldalasra sikeredett az egész, olyan, mintha amíg elkezdenénk beállítani ezt a csendéletet, még nem kapcsoljuk be a lámpákat. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, Gábor, hogy nem minden úgy jó, ahogy találjuk. Nyilvánvaló, hogy ezzel valamit molyoltál, mert ezt a három diót csak odatette valaki, az jó ötlet, hogy odakerültek, a többi tárgy elhelyezésével is viszonylag egyetértek, bár nekem az alma bal szélen nagyon kiszorult. Lehet, hogy oda inkább egy körtét tettem volna, mert a két körte egymás mellett kevésbé jó. Azt is tanultuk már, hogy mindig a világosabb foltok azok, amik közelebb vannak az emberhez, itt most az alma a legszélén nagyon kiabál, és magára húzza a szememet. Ha azt letakarod, akkor egy sokkal nyugalmasabb képet kapsz, nem biztos, hogy kell az az alma, lehet, hogy a szőlőt hagytam volna elfolyni még jobban. Néha a kevesebb több. Ha az őszt akarod idehozni, akkor azzal még el lehetett volna játszani, hogy az asztalt elkezded levéllel takarni, akkor kevésbé határozott az az árnyék, amit ez a tál idevetít nekünk, akkor lehet, hogy ez egy jobb helyzetet teremt, mert kevésbé lesz a konstrukció a fő irány a talapzat résznél. A háttérrel viszonylag egyetértek, bár ott is talán kicsit sok a fény. Nem tudom, hogy ott milyen ágak vagy növények vannak, talán érdemes lett volna a fény útjába még betenni valamilyen ágakat, és azzal azt a fényjátékot tovább játszani, ami a kép fölső részénél létrejön. A bal oldal a kritikusabb, ott nagyon kilyukad az egész, mert ott túl világos. Ha azt az egész bal oldalt, ha a kezeddel elkezded letakarni, sokkal jobban élni kezd az egész: az almák is és a háttér is. Az irány jó, megadom rá a három csillagot azzal, hogy tessék ezt ismételni, ne akarjuk mindig azzal megúszni, hogy földobtunk ide valamit, és utána megyünk tovább. (hegyi)
értékelés:

Bor és alma

Bor és alma

Az irány jó, azt most elárulom nektek, hogy én kaptam Istvántól egy színes verziót is, nem tudom, hogy most miért a fekete-fehéret kaptuk meg. Jó ez is, határozott, és jó az irány is, nekem tetszik az, ahogy a tárgyakkal dolgozik István, de lehetne a színekkel is játszani. Ettől még elfogadom ezt a megoldást is. Attól jó, hogy egy klasszikus festményi hatást kelt, persze ez a hatás pont az, ami a színesnél jobban előjön, ami itt most csak formában és nyomokban érzékelhető, ezzel a megvakulni készülő tükörrel, a karcosságával, a koszosságával archaizál, és ezt finoman teszi. Ez egy ízlésesen megoldott dolog. Az is jó, hogy az egésznek van egy színpadi jellege ezzel a lepedővel, azzal, hogy az alma nem látszik, csak itt előttünk, a két kép mégiscsak különbözik, elgondolkodtató, jó az irány. Amiért én most kettő csillagot adok, az pont az, hogy a színeket elhagytad, nekem az most erről elég erősen hiányzik. (hegyi)
értékelés:

Pillangóvirágok

Pillangóvirágok

Azért örülök ennek a képnek, mert végre István továbbmerészkedett, azt, amit az elmúlt hetek portréiban, megfigyeléseiben, önértékelésében és önmegmutatásában elért, azt most tudati szinten átalakítja a fejében, és utána, mint egy varázsló, beleteszi egy csendéletbe. Ez a kép körülbelül ugyanazt a gondosságot, irányt képvisel, mint amit képviseltek a legutóbbi portréi. Más világ, más virág, tehát mást igényel, és ezt nagyon jó, hogy nem ugyanabba a hangulatba próbáltad beletenni, mint amiben az önportréid vannak, ugyanakkor a megfigyelés, a könnyedség, az egésznek a lendülete és végiggondoltsága pont ugyanazzal az erővel benne van ebben a képben. Nagyon jók a tónusok, a színek, amiket megtaláltál, és kifejezetten örülök annak, hogy eljutottunk erre a végpontra ennél a képnél. Az a jó, hogy egy tükröződést használsz, és ez már többször szerepelt több ember képénél, ebben most az a zseniális, hogy a tükröződést eszközként használod, és nem végcélként. Ez a tükröződéses eszköz segít ahhoz, hogy olyan legyen az a tükörfelületre szórt virágszirom, mintha repülne, mintha kirobbant volna ebből a képből, mintha egy nagyon dinamikus mozgásnak a pillanatképe lenne. Ennek ezért van értelme, és tessék ezt még tovább boncolgatni, vinni magaddal, mert jó irány, és jó megfigyelés. Megvan a leckemegoldás, de ne jelentse ez azt, hogy megnyugszunk, és több csendéletet nem csinálunk, mert félünk tőle, és ez ki van pipálva. (hegyi)
értékelés:    

Tulipánok

Tulipánok

Olyan az egész, mintha egy mozgástanulmány lenne, és ettől válik izgalmassá, hogy gondolom, hogy Feri vásárolta ezeket a virágokat, és lefényképezte. Ha jól megnézzük, azért itt négy egymástól jól elkülöníthető virágról van szó, nem csak a színük, hanem a virágzatuk is más, de mégis olyan, mintha egy virágnak a feltámadásáról, az útrakeléséről szólna. Olyan, mintha ez egy mozgalmi megközelítés lenne, hogy „világ proletárjai egyesüljetek”, és akkor elindulnak. Erős nagyon a ritmus, ennek én örülök. Még azt is jó dolognak tartom, hogy ez a háttér kék. Ez a szín abszolút való ehhez, jól ritmizál ez is, kontrasztossá teszi a képet, és mégsem az az unalmas fekete. Ha ez fekete lenne, akkor nagyon steril lenne, akkor bevittük volna egy műterembe, világíthatjuk akárhogy, de ez egy ilyen helyzet, itt most kaptunk egy kéket. Nekem ez a természeteshez közelebb álló szín. Hogy miért csend, azt nem tudom megmondani, mert annyira semmi csend nincs benne, hogy ez a csendnek tökéletesen az ellentéte. Mozgalmas, robban, hallom, ahogy ezek a kis tulipán úttörők éneklik a maguk dalát, szóval nekem ez semennyire se csend. Feri, tegyük hozzá, hogy csendÉLET, és akkor már rendben van, átteszem abba a leckébe. Akkor megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Tulipánok

Tulipánok

A kép fekete-fehér filmre készült. Nem tudom, mit szokás ide írni. A fehér tulipánok fehér fal előtt álltak, de nem kaptak derítést a szoba felől. A fényt két ablak szolgáltatta hátulról oldalról.

Egy jó kompozíciót kaptunk Tímeától, aminek az az ereje, hogy ahogy a virág fejnek a formája különbözik a virág szirmától, ezt tónusban is sikerült különválasztani, magyarán nagyon szép az a az árnyalati terjedelem, amivel Tímea ezt az egészet két fő csoportra választotta: az egyik, a világosabb és a női formákra ritmizáló virágfejek, a másik a sötétebb, dárdaszerű, nyílhegyszerű levelek és a virág szárainak a formája. Ráadásul ezek a fejek olyanok, mintha balettáncosok lennének, szóval ez egy jó ritmus. Én egy kicsit talán a négyzetes felé vittem volna el, ha már közelítünk ehhez, mégpedig azért, mert amennyire könnyed a kép fölső rétegeinek az eloszlása, annyira feszes nekem a kép alsó része. Ha azt a nagyjából egy ujjnyi réteget megkapjuk, akkor lent is megjelenik az a fajta nagyvonalúság, ami a fönti részre jellemző. A három csillag abszolút megvan. Tímea, köszönöm, hogy egy ilyen könnyednek tűnő, de mégis átgondolt képpel jelentkezel. Azt azért tegyük hozzá, hogy ha megfigyeljük a tónusokat, még így monitoron keresztül is nagyon szép, sejtelmes, és nagyon anyagszerű az, ami a virágszirmokkal létrejön. (hegyi)
értékelés:    

Összetartás

Összetartás

Szép a felület, a fények és nagyon jó az az íves árnyék, ami áthúzódik ezen a fafelületen. Azt is jól látod, hogy ez az ív adja azt, amihez képest a dolgoknak meg kell történnie. Amin lehetne finomítani, hogy miképp jeleníted meg az almákat, mert most a fentebb lévőnél élesen kiugrik a szár, miközben a felület maga kiégett és ettől a térbelisége sem érvényesül. Hogy ami a kép bal oldalán van, az egy gesztenye, vagy mi, nem tudom, vele lehetne ezt a két másik tömeget ellenpontozni, ehhez kissé beljebb feljebb hoznám. Mindent egybevetve én mégis megadom a 3 csillagot, mert az irány fontos és az is érdekes, ahogy ezt megjeleníted, vagyis mindenképpen azt szeretném, ha dolgoznál még ezen, mert a felütés jó. (hegyi)
értékelés:

Olasz csendélet

Olasz csendélet

Sokat tipródtam, hogy csendélet, vagy enteriőr. De aztán, mivel kíntről fotóztam és a háttér megint külső, inkább exterőr lenne, bár a téma bent volt. Úgyhogy inkább csendéletnek csináltam meg.

Lehetne ez Gábor csendélet, ha a tipródásod eredményeképpen annak fotózod. Így most inkább enteriőrbe hajlik, annak viszont túl elrajzolt. Ezt nem a környezet, nem a szitu, és nem is a gép fogja eldönteni, meg nem is a nézőnek kell, hanem neked. Te vagy a főnök. Ha enteriőr, akkor több konkrétum kell. Ha csendélet, akkor viszont például a jobb oldali belógó fél leveleket nem komponáljuk bele, hanem valami belső kohézió által érzelmi hangulatba szervezzük a tárgyakat. Ez szinte meg is volna, ha a képkivágást konkretizáltad volna a keresődben. A hangulat jó, szóval érdemes lenne azt hiszem a csendélettel még molyolnod, ráadásul ez az a terület, amihez nem kell nagy apparátus, megoldható bármikor amikor ihletet kapsz. Jó lenne folytatni. (hegyi)
értékelés:

Fél alma

Fél alma

Ha a másik képhez mérem, ez már nem a csúcs. Ha önmagában veszem, akkor a kompozíció az, ami nem oké, a tér, amit használsz, hogy miért van ez betéve balra, nem tudom. De van másik kép, szóval az oké, legyünk elégedettek, ez meg tanulmánynak jó és fontos is. De inkább hatásvadász, mint koncentrált. (hegyi)

Titkos élet

Titkos élet

Nos, igazából ha kilépsz a fürdőszobádból, ha kilépsz a házadból, nem tudni mi történhet ott bent. Az elveszett kulcscsomók még beljebb vánszorognak a szekrény mögött, a pezsgőspohár készlet sznob partit csap, a fogkefék pedig... ha már egy pohárban laknak, khm...

János, a sztori jó, a kép viszont még zavaros. Jó a kiindulási alap. Fehér a fehérrel, kevés szín, egyszerű formák, és csak a fogkefe fejei a színesek igazából, ez hálás és érdekes irány lehet. Viszont ahogy találtad, az nem elég még. Rendezni kell. A csendélet szinte sose áll készen rendelkezésre, mindig igényel némi matatást. A polc jó, a pohár jó, a fogkefék jók. Az árnyékok se rosszak, bár a fényekkel lehetne még játszani. De ami zavaros, az a jobb oldal, amire kifut a kép, a csempe, meg valami fémes is van ott, szóval azzal kell valamit kezdeni. Nem kötelezően kell sterilizálni a képet, de így most az ott bizonytalan. Kérek ismétlést. (hegyi)

TÖK KÖRTÉVEL

TÖK KÖRTÉVEL

Budapest, 2011.12.01.

Meglepő, ahogy Sándor a világról gondolkodik, párhuzamos világokban él. Van egy, legkönnyebben matematikusnak nevezhető világa, a rációé, a geometriáé, a kiszámíthatóságé, a biztonságé. Van egy másik, ami a felfedezőé, az álmodóé, a keresőé, ahol minden lehet, ahol nincs szabály, ez a mesék világa. Van egy, ami a szakralitásé, a bölcsességé, a meditációé, ebben a világban lakik a humor, az irónia is. És minden képe ezekből áll össze, mintha ez a három vitázna, játszana, versenyezne, Sándor megelégedésére. Van egy pöttyös terítőm! Hallod? Van tányérom, körtém is! Gyere, játsszunk valamit! Oké, jövök, de látom, van neked tököd is, tökös vagy, hallod? Na, ti ketten szépen összeraktátok itt a matematikát, nem mondom, jó lett, vicces is, de én most ezt picit megbolondítom, elhúzogatom, torzítgatom, hogy igazán jó íze legyen a tökös körtének! És Sándor játszik, vidáman, vagy szomorkásan, de fáradhatatlanul. Na jó, a kép nem makulátlan, de ahogy látom, javítva lett a társak segítségével, úgyhogy Sándor, ez akkor is megvan, ha közben azt mondom, hogy picit sprőd még ez a csendélet, na de nem is ez a lényeg, ahogy egy baráti kvaterkázáshoz feltálalt ebédnél sem a tálalást fogom kritizálni. Tökéletes a szándék, jó a ritmus, megőrülünk a pöttyektől, ahogy kell. Várom a csendéletre a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:

Párban

Párban

Zoli, a fények kitűnőek, szépen lehet ebben a környezetben dolgozni, tehát ezt mindenképpen tartsd meg. A két kis edény nekem túl hangsúlyos, vagyis olyan helyzet kell, aminél a mintájukhoz találsz párhuzamot, mert így ha csak ők állnak, akkor a minta elviszi a figyelmet. Nem könnyű ezekkel a mintázatokkal lírázni, mert annyira kemények, kopognak, ráadásul elviszik a figyelmet egy nagyon konkrét népies irányba, amit vagy ellenpontozol, vagy aládolgozol. A másik kérdés, hogy mik ezek a magok, és hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez? Nem mondom, hogy sehogy, de most nem érezni, hogy mi akar ennek a jelentése lenni. És még egy kérdés, ez pedig az élességé. Tárgyfotónál inkább elképzelhető a szűk élességi határ, de egy csendéletnél ez zavaró lehet, dörzsölgeti a néző a szemét, hogy ő nem lát jól? Ez persze akkor igaz, ha az élességi sávon kívülre teszel olyan tárgyat, ami jelentéssel kéne hogy bírjon. Szóval a hangulat, a környezet jó, a fények jók, ebben az irányban kéne keresgélni és ismételni. (hegyi)

váza

váza

Egyszerű tárgyak, egyszerű elemek, szinte monokróm világból kerültek elő, és jó fényekkel, jó ritmussal rendezted képpé. Nem tudom, mi lehet a háttér, de a hatása így a képnek olyan, mint egy polaroid lemezé, kifejezetten tetszik ez a világ. Bara, ezt nagyon megfogtad, köszönöm. Ez, látod, ez Bara olyan, ami új, erős, határozott és abszolút jó terep, hajrá, jó lenne, ha ebben elmélyülnél! (hegyi)
értékelés:    

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Hát, erre nem tudom azt mondani, hogy így jó, itt most egy közepesen gyenge poénért megyünk, de ledobja magáról a fotó az ilyen ábrázolást, egész egyszerűen azért, mert esztétikailag nem megoldott ez. A cigaretta önmagában nem baj. A csikk se, az is fotózható. A lusta dohányos neveletlen szokása, hogy pohárba nyom csikket, ez az, ami nem működik. Étel közé nehezen elképzelhető, hogy betehető a csikk, még ha valami nagyon punk, nagyon durva közlést is szeretnénk, akkor se fog menni így, mert az ember ösztönszinten raktározott, kódolt szabályait és tilalmait kéne tudni átírni, ez nagyon ritkán sikerül. (hegyi)

Cím nélkül

Cím nélkül

Egy régebbi képem újragondolva.

Ezektől a fényjátékoktól ez a váza nekem olyan, mintha Öveges professzor műhelyében lennénk. Persze ez vicc, de van ebben valami ilyen 60-as, 70-es évek érzet. Egy nagyon izgalmas játékot indít el Feri, de annyit hozzátennék, hogy ha oldalról irányítottan ezekre a virágroncsokra erősebb fényt adtál volna, akár úgy, hogy hosszabb expozícióval egy nagyon koncentrált fényű lámpával megvilágítod, akkor talán még izgalmasabb lenne a dolog, hogy nem csak a fényhatáron belül látnánk a formákat, hanem azon kívül is. Maga az ötlet nagyon tetszik, végre valami olyat kezdesz el, Feri, amiben nem akarsz megfelelni, hanem a saját érzésedet, a saját gondolatodat hozod. Én ennek nagyon örülök. Ez három csillagos kép, és szeretném, ha ezzel a játékkal még foglalkoznál, látod, itt van egy olyan nyitott ajtó, ami abszolút neked való, szerintem ez izgalmas lehet. (hegyi)
értékelés: