9. Csendélet

Gyertyatartó

Gyertyatartó

Az a helyzet, hogy itt van egy képrészlet, ami gondolom valamilyen eseményen készülhetett, talán egy esküvőn, talán ezáltal azt is érteni vélem, hogy mi az a toll, ami ebben a szürreálisan csúnya tolltartóba beleszuszakolódik, de valahogy az egész nekem fura. Mint tanulmány abszolút jónak tartom, a ritmusok jók, ha elvonatkoztatok attól, hogy miből áll össze a kép, akkor maga az, ahogy ez a hármas gyertyatartó viszonyul ehhez a tolltartóhoz az jó. Aztán ha elkezdem mégiscsak megfejteni, hogy mit látok, akkor azt mondom, hogy de hát ez a tolltartó csúnya. Akárhogy próbálom ezt érzelmesen közelíteni, de inkább nekem ez ilyen furcsa szocreál kép irányát hozná inkább. Ha ebből egy szociót próbálnék kihozni, akkor azt mondom, hogy oké, akkor sem kell ez a barnítás, az egyébként se kell, de akkor azt mondom, hogy keressük a giccset benne és azt a borzalmat, ami ezzel létrejön, meg a kis masnival a gyertyatartón. Ha nem volna elég habos, akkor próbáljuk még habosítani, de ez ilyen ÁPISZ megoldás. Nagyon érdekes, vidéki anyakönyvvezetőknél szoktak ilyenek lenni. Most nekem fura így, meg az is, hogy akkor miért csak egy gyertya ég. Lehet, hogy ennek a szertartás szempontjából van szerepe, de a kép szempontjából nincs. Ez most nekem csendéletképként nem áll össze, szoció lehetne, de akkor tessék bátornak lenni, és tessék ezt a szociografikus vonalat erősíteni. Szerintem ha határozott vagy, nem fognak megverni, ha átrendezed az anyakönyvvezető kulipintyóját a fotó erejéig. Bolondot kell tettetni és legfeljebb mosolyogni fognak. (hegyi)

orchidea

orchidea

Nem tudom, hogy üvegfelület lehet-e, ami ezt az elmosódást hozza, vagy valami tükröződés, vagy mi az oka, de jót tesz ennek a képnek, jó ez a ritmus. Egyetlen egy kérdés van bennem: mi az indoka annak, hogy a kép jobb oldalán ez a nagy fehér tömeg ott van? Először ezt nem is nagyon vettem a képhez hozzá, aztán láttam, hogy ez nem a mi oldalunknak a háttere, hanem a képhez tartozik, szóval, ha ezt letakarom, akkor abszolút működőképes és jó ritmus az, amit kapok. Ezt a vágást megtenném, és akkor kész lenne. Megvan a három csillag, csak tessék végiggondolni, hogy mi értelme van ennek a tömegnek itt, mit kellene annak ellensúlyoznia? Elviszi egy kicsit a figyelmet, a koncentrációt csökkenti. (hegyi)
értékelés:

Pasztell kávéház

Pasztell kávéház

Érdekes az, ahogy ezt az egészet ritmusban létrehoztad, mert nagyon finom az asztalterítő és a csésze ritmus, nagyon jól találtad meg azt, hogy erre a kis könyvre rátetted ezt, a virággal is létrehoztál egy párhuzamot, ez önmagában is nagyon finom. Az is izgalmas, hogy ez a szék, bár formailag szintén egy lágyabb forma, de a tónusrend miatt mégis egy határozottabb, férfiasabb ügy, és nagyon jó, ahogy ez a kettő összejön. Talán a kép aljából egy leheletnyit vágnék, mert ott nekem az kifut, de egyébként az ötlet és a ritmus jó. Meglepő, mert nem egy szokványos megközelítés, az biztos. Én ezért megadom rá a három csillagot. Azt fontos észrevennünk, hogy a környezetünkben vannak olyan helyzetek, amik kínálják magukat, de ezeket meg is kell tudni csinálni, és nem elég megtalálni ezeket, hanem meg kell találni a formát, a helyszínt, azt hogy hova tesszük a gépet, hogy odatesszük-e a kisvirágot, vagy sem, vagy hova tesszük ezt a csészét, úgyhogy ez egy izgalmas helyzet lett. (hegyi)
értékelés:    

próbálkozásom

próbálkozásom

Még mindig nem megy ez a lecke. De azért próbálkozom...

Dóra, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kis próbálkozás. Azért tetszik, mert finom, érződik benne a nőiség. Női, gömbölyű formák, miközben az egésznek van egy ilyen kicsit az elmúlásra hajazó érintettsége, de nagyon jó az irány, amit elkezdtél. A világításra érdemes odafigyelni: hasonlítsd össze a bal alsó sarkot a jobb alsó sarokkal, ezt az átlót nézd meg, hogy mekkora a tónuskülönbség. Ekkora tónuskülönbséget nem indokol maga a kompozíciód, ami egy centrális kompozíció, átlósan viszont ekkora világosságkülönbséget nem lehet jól tolerálni. A néződ nem fog tudni ezzel mit kezdeni. A bal alsó saroknál visszahoznék annyit a tónusban, mint amennyi a jobb alsó saroknál van, és a jobb felső saroknál pedig elmennék afelé, mint ami a bal felső saroknál van. Ha megnézed az ellenkező átlót, tehát a bal felső és jobb alsó sarok átlóját, az egy nyugalmasabb tónusrend, mint ami a másik irányból létrejött. Nagyon finom az a meglátás, amit létrehoztál ezzel a textillel, ez egy nagyon jól használható anyag. Ez a kosár ebből kivesz, látom, hogy ezt próbáltad csökkenteni. Az ívét meghagynám, érdekes az a fém pánt, az megmaradhat, de ezekből az ívekből az elején még takarnék. Ez egy kettő csillagos próbálkozás, ez egy nagyon jó dolog, én arra szeretnélek téged sarkallni, hogy folytasd, ne hagyd abba, játszunk még ezzel, nagyon szépek a textiljeid, szépen dolgozol velük. Egy lámpa nem lámpa, vagy derítéssel, vagy egy másik kislámpával lehet ellensúlyozni a fénynél. Most a fényhez közelebb eső része az almáidnak kilyukadtak, ezt célszerű elkerülni. Magyarán: minden tónus legyen meg, ne legyen olyan, hogy teljes feketébe bebuksz, és olyan se, ahol teljesen fehérbe kiég. De hát első próbálkozásnak ez gyönyörű, hajrá! (hegyi)
értékelés:

Kettő - Egy munka vége...

Kettő - Egy munka vége...

Ez már ötlet szintjén sokkal jobb, és örülök, hogy magad továbbléptél a világításban onnan, ahol az előző képnél tartottál. Így már sokkal izgalmasabbak a formák, kevésbé leltárszerű az egész. Így már nem zavar, hogy ez a szemüveg napszemüveg. A gyertya még mindig borzalmas, valami egyszerűbb mécsest keress, mert azzal ott valami gond van. Érdekes, hogy mik azok a bigyók, amik a pohárnál létrejönnek. Hogy az a laptopod, vagy mi tükröződik a pohárban, valami kék fény van ott, nem baj, hogy ez bejátszik, csak ez lebukik ott a pohárnál. Ha nem akarod ezt a lebukást, akkor takarni kell valamit a fény útjába. Szóval ez így érdekesebb, bár az almának még mindig nem nagyon látom a szerepét. Folytassuk ezt a munkát, oké? Erre a két képre összesen adok neked három csillagot bátorításképp, várom a csendéleteket. (hegyi)
értékelés:

Egy - Keresés, avagy múzsára várva

Egy - Keresés, avagy múzsára várva

Értem a felvetést, a múzsára várást, az ember várja az ihletet, valami létrejön, valami elindul a fejében, hogy mit szeretne megcsinálni, és aztán valahol a félúton ez megáll. Most ezen a képen egy kicsit ezt érzem. Van itt minden, a Jézuskától a géppuskáig, egy kicsit sok is ez. Van egy nagyon szép, barnás színű drapériánk, van egy régi könyvünk, amit lapozgatott a mester, megint itt van ez a napszemüveg, ami érdekes, vegyük úgy, hogy ez egy régi szemüveg, bár én ezt bakinak tartom, aztán van itt egy pohár bor, vannak almák. Mondjuk a bor és az alma együtt túl sok savat fog csinálni, nem nagyon ajánlom, a borhoz inkább a sajt illik, ha fogyasztunk valamit, és az almához is jó a sajt. Tehát ha már bor meg alma, akkor a sajtot rakjuk oda közé, és akkor az lehet egy lakoma, de így most nem nagyon értem, hogy mi akar lenni az almával. Formailag persze értem, de akkor most melyik utat választjuk? És még vannak könyvek, két másik könyv oda felállítva, és még van egy kis mécsesünk is, ráadásul ez nem akármilyen, hanem valamilyen karácsonyi mécses. Itt most egy másik hangulat is bejön, giccsesebb ez a mécsestartó, ez kivisz minket ebből a korból, amit a könyv akar mutatni, és aztán ott van egy asztalterítő rojt, vagy nem tudom mi ennek a pontos neve. Az az érdekes, hogy egyébként formailag, kompozícióban nagyjából a helyén vannak a dolgok, de tartalmilag nem. Ha könyv, akkor ahhoz elég lenne a bor, valami világító eszköz, gyertya. Bár, ha gyertya van, akkor ez a fénymennyiség, amit itt látunk olyan szinten sok, annyira túl van világítva, hogy ennek a negyede elég lenne, épp, hogy derengjen valami. Ennyire tárgyiasra ne világítsuk be. Ha ezt a vonalat veszem, akkor a könyv, a szemüveg (esetleg valami másikat keresni), ha esetleg átvilágítok rajta, akkor érdekes fényjátékot is hozhat, keresek valami gyertyát régebbi gyertyatartóval, és utána még ez a függönyrojt is jó, ez egy irány. A másik irány, hogy bor, alma, gyertya, drapéria, akkor nem kell a könyv meg a szemüveg, akkor még valamiket tennék oda, függően attól, hogy melankolikus akarok-e lenni, vagy életvidám. Nyilván nem olyan könnyű beszerezni valami elhullott, lelőtt vadat, de ezzel is lehet gondolkodni, vagy akár a piacon lehet szerezni csirkét tollastól. Szóval sok irány elindulhat, de nem kötelező csak ezekkel megoldani, amiket itt mondok, mindenesetre az biztos, hogy el kellene dönteni, hogy merre megyek. Én ezt most visszaadom ismétlésre, mert akár erre megyek, akár arra, a világítás túl sok, a döntés a te kezedben van, most a néződet a félútnál otthagytad. Igen, a tanulmány fontos, és nagyon örülök, hogy Győző elkezdett a Csendélet leckével foglalkozni. Hajrá, de akkor lássuk a medvét, folytassuk ezt a munkát, ne hagyjuk abba. Ismétlés. (hegyi)

Szalonnasütés előtt

Szalonnasütés előtt

Érdekes kérdés az, hogy mi lehet az indoka annak, hogy a Csendélet kategóriát próbáljuk feszegetni és tágítani a körét, hogy miért próbálunk olyan dolgokat is beletenni, ami nem biztos, hogy a csendéletbe való. Igaz, hogy nem is tárgyfotó, mondhatni illusztráció, vagy hangulatkép, de azért a csendélethez ez szerintem egy picit fura. Maga a kép, amit látunk technikailag egy nagyon jól megfogott helyzet, bár számomra az érdekes, hogy hogy lehet ilyen furcsa a mélységélességünk, hogy a deszkázat az éles, a pohár nem, aztán a balta nyelén van, ahol éles, van, ahol nem. Ettől ez nekem egy kicsit kusza, mintha az élesség, mint tényező, nem lenne értékén kezelve, miközben ennyire szűk kivágásnál az egyik fontos tényező lehet az, hogy akarok-e dolgozni az élességgel még pluszban, mint értelmezési sík, vagy pedig nem. Ami a képet illeti, a címmel együtt érthető a helyzet, hogy a gyorsító pálinka kis pohara, és a favágó eszköz ott van, bár szerintem annyira jellemző lehetett volna, ha már tárgyakat hozunk, hogy a nyársból vagy a szalonnából egy darab látszódjon, és akkor már nem kell magyarázni, hogy ez szalonnasütés előtt van. Összefoglalva: ez egy jó hangulatú kép, a ritmusok is jók, engem nem zavar az, hogy a baltából levágtunk, hogy a nyele a baltának jobban érdekel, mint a foka. Azért ez érdekes dolog, hogy a balta nyele mennyi mindenről mesél, legfőképpen a gazdájáról, hogy nem szakmája a favágás. Ezt én onnan tudom, hogy én is szétvertem a baltáimat, sajnos nem csak a magamét, hanem a barátaimét is, mert nem nagyon tudok jól célozni, és ettől sokszor a nyelével ütöm a fát, és nem a vassal. Ez nem baj, itt csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentése van ennek is. Az biztos, hogy ha valaki eleve kevéssé ura ezeknek a szerszámoknak, és még alkoholt is fogyaszt, az okozhat balesetet. Ez a humoros része ennek a dolognak, én azt gondolom egyébként, hogy ez a kép egy jó irányba mutat, nem tudom, hogy ez egy olyan helyen készült-e, ahova vissza tudsz menni, de én még betennék valami tárgyat, mert nekem ez most egy oda-vissza kommunikáció a pohár és a balta között, és én csökkenteném annak a felmerülő igényét a nézőben, hogy magyarázni kelljen. Lehet, hogy a szalonnát még valahogyan belekomponálnám, és valamennyi italt hagynék a pohárban, mert ahogy látom, ebből már kiittátok a piát. Tehát, ha lehet, akkor ismétlés, ha nem, akkor ez egy két csillagos kép, de jó lenne, ha tudnánk még vele játszani. (hegyi)
értékelés:

gyöngyvirág

gyöngyvirág

Első "műtermi"képem. A konyhaasztalt rendeztem be, a világítás a hátam mögül jött, a fürdőszoba ablakából. A háttér alapja az egyik fekete ruhám volt. Több próbálkozás után ez lett belőle. Valahogy nehéz nekem ez a csendélet feladat, nem érzem közel magamhoz.

Mariann, nem tudom miért írod azt, hogy te ettől félsz, nehéz, és nem érzed magadhoz közel - te, ennél közelebb már hova kellene érezni? Megoldottál egy feladatot. Csak így iderakni egy csendéletet úgy, hogy ahogy írod, sokat előtte ezzel nem foglalkoztál, én azt gondolom, hogy ez rendben van. A roncsolás is oké, amit itt látunk, a polaroid felvételeknek volt egy ilyen velejárója, de itt ez nagyon finoman jelentkezik és esztétikailag belefér, sőt, hozzáad az eredményhez. Szóval mindenképpen azt gondolom, hogy az ötlet jó, illik a váza is, talán egy leheletnyivel kevesebb fény a vázára elég lenne, de ez utómunkával megoldható. Most, ha megfigyeljük az arányokat, akkor a fénymennyiségben nagyon közel járunk ahhoz, ami a gyöngyvirágon lévő fénymennyiség, és ettől elviszi a figyelmünket a váza a háttérben lévő levelekről, holott azok fontosak. Én másfél-két fényértéknyit simán visszavennék a vázából, ez utómunkával is megoldható. Remélem, hogy Mariann időt szakít, és eljön az utómunka táborba. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy több csendéletet nem csinálsz, érezd csak magadhoz közel, mert megy ez neked, sőt! (hegyi)
értékelés:    

Esti nyugalom

Esti nyugalom

Ez egy nagyon jó ötlet, a kivitelezés adja a bizonytalanságát. Jó az arany a barna, a fények színe és az olló is, nem tudom, hogy ez egy párnahuzat vagy mi, de érdemes lett volna még picit forgatni, fejben és utána térben is, hogy ne legyen ott a cipzár, mert az elég illúzióromboló. Aztán a háttér... az nem baj, ha adunk hátteret, a kék-szürke irányvonal is jó gondolat, de most mivel oda is fénypászma kerül, keresem, mi gurulhatott oda? Talán egy gomb, vagy a gyűszű? Tehát a fény iránya kiemel, ezért most nem tudunk odafigyelni arra, ami a lényeg, mert szóródik a figyelem is. Szeretném felhívni a figyelmet az utómunka táborunkra, mert az ilyen fénytani helyzetek laborálással is igazíthatóak. (hegyi)
értékelés:

Pohárban

Pohárban

Azért jó ez a kép, mert gyönyörűen látni a két megközelítés közti különbséget, még akkor is, ha Ágnes ezt egybe akarta gyúrni valahogy. Az ugyanis primer geg, hogy mi van a valóságban és mi van a tükörben. De ha megfigyeljük, hogy a két kép (tudom, hogy nem kettő, de kezeljük kettőnek) miben különbözik, és ezek a különbségek milyen hatást váltanak ki, akkor ezt a tapasztalást már fel tudjuk a későbbiekben használni. Melyik mit mesél? A valóság romjai, a kopogós fények, a tárgyszerű formák, az állottvizes pohár, a lekonyuló nyomorult levél, a repedések a falon... vagy a másik, a háttér orientalista stílusú házával, a sötét de puhább tónusokkal, a valóságot jótékonyan sötétben hagyó fényekkel, szóval azt kell mondjam, hogy akaratlanul is sikerült Ágnesnek olyat kreálnia, ami tökéletes esztétikai illusztráció. Az más kérdés, hogy épp itt a kép baja is, hogy ez a dolog kevéssé tudatos döntés eredménye, mintsem talált helyzet, és emiatt az alkotó nem döntötte el, mi fontosabb neki, vagyis most a kép kettészakad. Azt kell mondjam, hogy ha mélyebbre megyek az elemzésben, ez egy ismerős alkotói helyzet is, amikor az ember a gyakorlás útjain egyszer csak mélyebbre evez, és eljut olyan terepre, ahol megérinti az a líra, ami még nem sajátja, de onnantól már jóllehet soha nem tud ugyanúgy konkretizálni, tematizálni és tartani magát a talált valóságokhoz, mert megízlelheti a valódi alkotás ízét, amikor a semmiből épít fel egy új világot. Én azt javallom Ágnesnek, hogy most ne tegyen semmit, hanem nézegesse ezt a képet, és vonja le maga a magának való tanulságát. (hegyi)

Lakat

Lakat

Lakat és kulcsok.

Jó ez a réz és borvörös egyben, finom párosítás. A koncepció is jó - a kulcsokkal nem vagyok így most kibékülve, sok az azonos elem ismétlése, a lukak, a félig látszó tollak, miközben a kulcsok azok, amik igazán szebbek a lakatnál, nem is jó szó, hogy szebbek, hanem ebben a formában inkább nevezhetőek mesterműveknek, a lakat egy sztenderd lakat a kulcsokhoz képest. Volna is hely úgymond kifejteni ezt a kérdést, hiszen a kép negyede most egy majdnem homogén flekk, amivel nem történik semmi, kiszorul a bal felső rész így a meséből. Tehát az élmény megvan, a dolog jól fényelt és jó szín elhelyezés, csak a kulcsok és az a sötét flekk nincs igazán megoldva. Lehet azt is, hogy ez 2 csillag, de kérek ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Találkozások

Találkozások

Jó ez a tükörlap, megbolondítja a teret, a fent és lent összekeveredik a néző fejében, keresi a támpontot, és mivel jó takarások vannak a képen, nem elsőre bukik le a tükröződéses játék. Két fontos meglátásom osztanám meg veled. Az egyik, hogy ezekhez a színekhez, amik a gyümölcsökön vannak, ez a fáradt kékes-zöldes-szürke ez elvesz az erőből, valami olyan színt kellene keresni, ha már színben gondolkodunk, amiben nincs ennyi szürke. A másik meglátás, hogy érdemes megfigyelni, milyen állapotúak a tárgyak, mert a kukacrágta levél nem esztétikus. (hegyi)
értékelés:

Mini-csendélet

Mini-csendélet

Érdekes tanulmány, érdemes lenne ezzel behatóbban foglalkoznod, mert jó érzékkel válogatod a tárgyakat, egy picivel több derítés kellene, de a világítása is jó. Szeretném a figyelmed felhívni Giuseppe Arcimboldo munkásságára. A fokhagyma túl magas a többihez képest, vagy több elemmel kell fokozni a méretet, hogy ne legyen ekkora az ugrás, vagy világítással helyrebillenteni az árnyékokat, én játszanék még ezzel, hogy milyen puzzle rakható ki a különféle fűszerekkel. Ha lehet, várnám a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Reggel

Csendélet próbafotó, csak úgy hirtelen ébredés után.

Zoli bátortalan volt, a szorgalmiba küldte ezt a képet, én emeltem be leckébe, mert azt gondolom, hogy nagyon jó irány a csendélethez. Egyrészt az árnyjáték mindig hálás téma, de itt ráadásul ennél több is van, mert a textilek színe, a nap fénye és a textil struktúrája is hozzá tud ehhez adni. Amin még lehet csiszolni, az a tere a képnek, hogy több levegőt engedj köré, hogy ne fulladjon be a kompozícióba az a finomság és melankólia, ami ebben benne lakik. (hegyi)
értékelés:

3 citrom

3 citrom

Az ötlet tetszik, és az a helyzet, hogy engem annyira az se zavar, hogy nem éppen rideg-hideg citromsárgákat látunk. Talán a hátsó citromot elforgattam volna úgy, hogy a jellegzetes csőrösebb vége legyen közelebb felénk, mert az most takarásban van. A világításon viszont annyit finomítanék, hogy a hátsó citrom csúcsfényeiben is megmaradjon a részlet - egyszerűen csökkenteni kell a fénymennyiséget, és akkor nem bukik át a felület. Szívesen megnéznék egy ismétlést, pontosítva a fényeket, mert a kép megérné, ugyanis hordozza azt az érzelmi személyességet, ami elengedhetetlen csendélet esetén. (hegyi)
értékelés: