Egész alakos önportré

Hajszárító előtt

Hajszárító előtt

Jó ez a geg és bizsergető az élmény mert, bár nem túl sokat repültem eddig, de minden egyes ilyen helyzetnél az volt a vágyam, hogy nekem oda kell menni ehhez a turbinához és nekem ezzel valami kapcsolatba kell kerülnöm, mert annyira vonzó objektum, és hát itt veled ez megtörtént. Ahogy látom egyébként ez valami kultikus tárgy lehet, mert ott a feneked melletti résznél elég rendesen ki van fényesedve az egész, tehát valószínűleg ide jó páran leülhettek már, de a geg jó és egy jó üzenetet kapunk. Megvan a három csillag, mint önvallomás és az élményt is érzem. Várom a folytatást, a többi képet. (hegyi)
értékelés:    

Kockadobás soha nem törli el a Véletlent

Egyelőre maradok Mallarmé-nél mint mankónál. Itt-ott apró eltéréseket akartam a képbe vinni a nyilvánvaló stílusjegyektől. Az egyensúlyt itt eléggé nehéznek bizonyult megtalálni, se túlzás ne legyen se észrevehetetlen. Hát szerintem ez az amit akartam, a kérdés csak az, hogy ezt rajtam kívül más is látja-e. Mellesleg önarckép is.

Itt a kommentároknál kifejeztem aggodalmamat akkor, amikor elmentünk nagyon a technikai értelmezés felé. Bevallom nektek férfiasan, engem ez technikailag nem nagyon érdekel, sőt egyáltalán nem érdekel technikailag ez a kép. Még akkor sem, ha ebben benne van mindenféle trüváj az első vakura villantástól kezdve, a gyorsuláson keresztül a gravitációs elméleten át Malarmé-ig. Nekem ebben nem ez az izgalmas és nagyon szeretném, ha ki tudnálak ebből benneteket rángatni. Nagyon érdekes egyébként, hogy Szilárd képe pont azokat húzta és hívta be a kommentárokhoz, azokat a szereplőket, akik hasonló cipőben járnak. Akik mindent matekkal próbálnak értelmezni. Felejtsük el a matekot! És nem azt mondom, hogy perpillanat, hanem úgy általánosságban! Nincsen szerepe a fotográfiában. Szerepe lehet, talán csak az alapok lefektetésénél, de még ott sem igazán. Akkor amikor valami árnyjátékot hozunk létre, amikor valamilyen konstruktivista megoldást keresünk, a kompozíció elhelyezésben, tömegelhelyezésben, akkor esetleg. Persze lehet ezt számítgatni is, lehet érzésre is menni, mind a két út érvényes, de ennyi. Nincs tovább! Ez a kép azért zseniális, mert Szilárd megtalált valamit megint. Valamit megint megfogott, ami egy megszemélyesítés, ami egy gesztus, ami egyrészt sokat mesél róla, de nem a matek által. Az öltöny által, a csípőre tett kéz által, ahogy beállt ehhez a függönyhöz, ahogy ezt az egészet, mint gesztust ide tette. Ráadásul mindez mellett jók a kockák és az, hogy ezeket a kockákat kiszórja a kezéből. Aztán persze ad egy csipetnyi fűszert ennek a technika. Én nem a technika ellen vagyok, csak azt tessék megérteni, hogy nem ez a fő irány, tehát ha ez a kép csak a technikáról szólna, nem lenne érdekes, említésre sem lenne méltó. A tekintet, a kicsit összeszorított száj olyan, mint a Márió és a Varázslóban létrejön egyfajta hipnotikus állapot. Ami a problémám a képpel az az, hogy a fej feletti résznél nagyvonalúak vagyunk a térrel (túl sok értelme nincs), miközben oldalirányban nagyon szűkre vettük ezt az egészet. Lehet, hogy ez abból adódik, hogy a környezet olyan, hogy ott már belelógott a fikusz vagy ott állt mellette a konyhaszekrény, ezt nem tudom, de érdemes lenne ezt az egészet egy kicsit tágabb megközelítésben is szemlélni. Ez az egyik. A másik. Földobok most egy labdát Szilárd, aztán ha van kedved lecsapod, ha nem, nem. Nagyon érdekes lenne ez a kép, vagy ebből a képből létre lehetne hozni egy képsort, és filozófiailag és pszichológiailag is érdekes lenne ezt a képsort úgy létrehozni, hogy ezzel a játékkal játszol. Akár ugyanígy kockával, akár hasonlóképpen dobálhatod fel és le, de lehet a kezedben aranyóra is lánccal, és itt most két irányt fogok elmondani. Az egyik irány, hogy végigcsinálni egy sorozatot úgy, hogy megkeresel számodra fontos személyiségeket, akiket megpróbálsz életre hívni (pl. Einstein, Newton, Galilei) és ezeket a figurákat úgy hozod elénk, hogy valamilyen manifesztummal hívod őket életre. Te vagy mindig a szereplő egy lornyonnal, vagy egy sétapálcával (Chaplin) vagy más eszközökkel megpróbálsz ezekbe belehelyezkedni érzelmileg. A másik irány, hogy marad a Szilárd Szilárd, de mégis elindít egy játékot azzal, hogy igen, beáll ebbe a pózba vagy hasonló pózokba: valamilyen manipulációt végez (kockadobás, sétapálca pörgetés, aranyóra, labda dobálás…) tehát valamilyen tevékenységet végez és megcsinálja így ezt, ahogy ezt itt most megcsinálta. Öltönyben, szmokingban (ha van), házikabátban, pizsamában, úszódresszben, tehát elkezdesz ebben a szerepkörben saját magaddal különböző személyiségrészeket létrehozni. Mindenféleképp azt szeretném elindítani, hogy lépésről lépésre kezdjünk el azzal dolgozni, hogy ebből a megközelítésből (ami egy technikai vagy filozófiai megközelítésnek a kibontása) szép lassan gyalogoljunk át az érzelmi megközelítések irányába. Nem tudom, hogy „…játszótársam mondd, akarsz-e lenni?” ebben, én partner vagyok ha gondolod. Kezdjünk el egy munkát esetleg. Ez abszolút 3 csillagos kép, de nem a technika miatt! Fordítsd meg a dolgokat, kezdj az érzelmeiddel, a formákkal, azzal, hogy a gesztusokat, a gondolatokat osztod meg képben, mert ha ez megy és stabil lesz, akkor az majd már behívja a szükséges technikát, azt már szinte magától meg fogod találni. (hegyi) értékelés:    

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 6 (ÖNARCKÉP ALBEROBELLOBAN)

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 6 (ÖNARCKÉP ALBEROBELLOBAN)

Alberobello, 2012.10.25.

Nagyon örülök ennek a képnek azért, mert van egy ritmus, amit Sándor fölvázol nekünk, amibe behív minket. Nagyon széles spektrumon kommunikált eddig az érzelmeivel, és most egy konkrét, tárgyias megközelítést kapunk, nagyon szép fényekkel, nagyon jó rajzos háttérrel, de nagyon konkrét, tárgyias önábrázolással. Nincs se Barbie baba, se lepel, se meghatározó olasz táj, hanem az egész valahol egy olyan üzenet, ami az alkotóról mesél, arról, hogy mintha egy színpadi produkció közben beleshetnénk a kulisszák mögé. Játszom én itt nektek, mutatom én itt nektek a magam érzelmi kötődését ehhez a helyhez, de azért elfáradtam egy kicsit, és nézzétek el nekem, de itt ülök most ebben a székben és ez vagyok én. Van ebben az egészben – azon kívül, hogy egy nyugalmas képet kapunk – némi feszültség, mert ha a perspektívát megfigyeljük, ahogy ez az egész ábrázolódik, vagy azt, ahogy ezek a vonalak tartanak valahová a háztetők felé, ez egy élére állított háromszög, ebben van feszültség. Tehát miközben egy nyugalmas képet kapunk, Sándor azért játszik velünk most is azzal, hogy egy nagyon a háttérben megbújó üzenetet is elindít. Megpihentem, de megyek azért tovább a magam útján, kell ez a kis pihenő, ez vagyok én, de hív engem ez az egész munka és megyek tovább. Nekem ez jött le ebből a képből, nem tudom, hogy mennyire elfogadható. Talán én itt az úttestnél valami kis játékot még várnék. Most annyira visszafogtuk magunkat, korrektek vagyunk, de valahol elveszítettem a fonalat. Talán a macska az, aki mint szereplő ezt az egész rendet felborítja. De azt gondolom, hogy ennek a szerepe most nekem kicsi. Lehet, hogy én szűkebbre vágnám az egészet, az égből is kevesebbet adnék, a háztetőnél már elvágnám a dolgot, az előtérből is kevesebbet adnék, akár a képnek a jobb oldalából is kevesebbet adnák, ott a házszám mögött már nem sokkal lehetne vágni - magyarán én feszesebbre hoznám, hogy még nagyobbat rúgjon rajtunk ez az egész. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Bohóc

Bohóc

Ez vagyok én. Az egyik.

Megvan az öniróniája a képnek, Nóra ebben nagyon erős. Nóra, én most azért mondjak valamit személyeset, nagyon szűk marokkal méred te itt nálunk a munkákat, ennél sokkal nagyobb aktivitásnak örülnék, mert volna értelme! A hétköznapokat oldjuk meg valahogy, tudom, mindenkinek sok a munkája, fáradt, és küzdeni kel az életben maradásért, de ehhez a küzdelemhez járul hozzá az, amit a hobbyidőnkből le tudunk csípni, és amit ezekkel a jelenlétekkel meg tudunk mutatni. Én arra szeretnélek téged biztatni, hogy legyen ez rendszeres, mert az, ami segít felépíteni egy munkafolyamatot. Ez a kép egy nagyon erős üzenet, de ott van némi problematikám, ami a valóságot behívja ebbe, méghozzá nem is a gömb madzagával, hanem a fenyőtüskével, én azt hagynám ki. A kis kanóc az nagyon jó, mert ez kell, ez a szocreál része, ettől válik profánná, ez nem árt, mert ez ad egy olyan fűszert az egésznek, hogy ezt a cukormázat leveszi róla, de a fenyőtüske az olyan objektum, amiből épp elég az, amit a háttérben látunk, itt a valóságrészben nem kellene. Két réteget látunk, van egy hátterünk, ami az érzelmi rész, a vörösek, aranyak és zöldek, és ez megadja a hangulatát ennek az ünnepi szituációnak, miközben van egy előterünk, amiben itt a valóság ezzel a gömbbel, és azért izgalmas ez az egész, mert az válik valósággá, ami a legszürreálisabb, ez az egész torzított világ. A torz világ lesz a valós. Nem tudom, hogy mennyire érthető ez az okfejtésem, de nekem ebben a képben ez az erős, hogy az egész kap egy furcsa gellert ettől. Nekem ez nagyon tetszik, jó az irány, a három csillag megvan, a leckemegoldással én még várok. Lehet, hogy nincs már meg a fa, de érdemes azon elgondolkodni, hogy mi az, amit beemelünk az előtérbe, mennyi zavart hagyunk ebben benne. Várom a munkáidat, Nóra, ne hanyagolj minket! (hegyi)
értékelés:

éjféli fürdőkád

éjféli fürdőkád

Egy megrendezett képet látunk, ami erős szociografikus üzenetet is hordoz. Az én fiatal koromban az ilyen hangulatok házibuli utáni helyzetekből voltak ismerősek, amikor egy-egy delikvens egy hosszabb vizit után úgymond ott marad a fürdőszobában és hajnalban találtunk rá egy alvási periódusban, a kádban. Aztán a közösség jó érzésétől függött, az, hogy kapott-e takarót vagy sem, de a hatás nagyjából ez volt. Igaz, hogy ott nagyobb rendetlenség volt, mint itt, de nyilván ez a mozgáskoordinációs problémáknak volt köszönhető. Nem tudok ettől az iránytól elvonatkoztatni, de nem feltétlenül ez a megoldása a képnek. Nagyon személyes a két kikandikáló láb, de miért másért aludna az ember a fürdőkádban, ha nem valami extrém szituáció okán. Talán a manifesztumokból, ezekből a szépítőszerekből kevesebb is elég lenne. Most nekem ezek nagyon körbeveszik ezt az egészet, talán kevesebbel erősebb hatást tudni kelteni. Bár egy csajos fürdőszobában sok minden kell, de akkor is, itt a formai játékok is kérdésesek. Tetszik, hogy enyhén skurcban van ábrázolva ez az egész, hogy ferdére van véve a beállítás. Tényleg olyan, mintha anya benézett volna a fürdőszobába, és konstatálta volna, hogy „Jézus Mária, a gyere itt alszik a kádban!” Jó az ötlet, tetszik a humora. (hegyi)
értékelés:    

Erdei "nimfa"

Erdei "nimfa"

Talán nem valami kreatív, de szerintem teljesen bemutatja azt ami én vagyok. Erdő, természet, fotózás:)

Örülök neki, hogy egy ilyen határozott képpel jelentkezel, tényleg olyan, mint egy erdei nimfa vagy akár fantasy filmeket is hozhatunk ide példának. Sok olyat tudok mondani, amit nem láttam, például nem láttam az Avatart. de valamiért van egy ilyen érzetem, hogy ebben van némi párhuzam, mint ahogy nem láttam a Gyűrűk urát sem, de efelé is el tudok menni, sőt, akár a Harry Potter felé is. Mindenesetre nagyon jó megoldás. Egyetlen egy dolog visz ki a hangulatból, a körömfestés. Az ott olyan mai csajszis, miközben a ruha ellentmond ennek. Nem vagyok divattervező, de ha van szavam, akkor én nem a ruháról mondanék le, hanem a körömfestésről. Jó ez a stílus, amit mutatsz, illik a hajhoz és a helyzethez is. Ahogy figyelem a szoknyának a hosszúságát, talán annyit hozzátennék, hogy lehet, hogy adtam volna még a szoknya aljából is, ez még talán hozzásegíthetne minket a teljes boldogsághoz, de el tudom így is fogadni. Nagyon tetszik a gesztus, van ebben nem csak egy csajszis vonal, mert az arcnál, a tekintetnél és a szájtartásnál van egy dac, egy ilyen tűzről pattant menyecske érzés is. Ez jó, kellenek ezek az energiák. Azt írtad, hogy nem valami kreatív. Szerinte ez nagyon rendben van. Nem kell mindig hatvanhárom csomót rákötni valamire, hogy jól működjön, ez így egyszerűen is működik. Úgyhogy köszönöm szépen. A körömlakkon el lehetne gondolkozni a későbbiekben, az ékszerek a kézen, a fém karperec megint csak a stílusból visz ki, lehet, hogy az a kis masni elég lett volna. Ezeken esetleg a jövőben lehet majd finomítani. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

tihanY vár rám

tihanY vár rám

Jó ez a kép, nagyon vidám, de megúszós kép, tehát szerintem még mindig nem barátkozott meg Camilla az első három leckével és annak a feladatával. Kicsit olyan, mint a hoztam is ajándékot meg nem is meséje. Ugyanakkor kedves és szerethető a kép, amikor madárijesztőt játszik a lány a mezőn. Enyém az egész világ, szaladgálok a réten. Van ebben egy filmes megközelítés is. Vitatkozni nem nagyon tudok vele, azt mondom, hogy meg van a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy egyre inkább azt mondom, hogy az első három leckével foglalkozzunk, most főleg a kettessel. (hegyi)
értékelés:    

Régiben új...

Régiben új...

A régi, lakatlan házban virágzik, újjászület az élet.

Mondhatni ez a hónap meglepetése, ajándéka, hogy újból képet kapunk tőled. Ráadásul az elmúlt időszak kimaradásait abszolút alátámasztja ez a kép. Egy új kis ember világra jötte nagyon sok feladattal, felelősséggel, idővel és nagyon sok energiával jár, és ez mind elvonhat attól a kreativitástól, amit itt elindítottál nálunk, úgyhogy respektálva van, hogy miért nem voltál eddig jelen, de nagyon remélem, hogy azóta ez a baba megszületett és beállt egy rend az életedben, és ezzel a renddel az önmagadra fordított időre is nagyobb hangsúlyt tudsz tenni. Ezt azért is tartom fontosnak, mert én azt gondolom, hogy abból lehet adni, amit mi magunk begyűjtünk, és ehhez a begyűjtéshez fontos, hogy az ember néha saját magával is foglalkozzon, szeresse saját magát, és ezt a szeretet a magára fordított időben is helyére tegye.
   A kép nagyon izgalmas. Azt nem tudom, hogy ezt a képet te készítetted-e, vagy valaki más készítette rólad, most maradjunk abban, hogy én ezt nem firtatom. Vegyük úgy, hogy ez egy bejelentkezés, és meg van a három csillag, mert a kép határozott és jó ritmusú. Nagyon jók az áttörések a lyukas tetőnél, nagyon sokat mesélnek arról a feladatról, amit úgy tűnik, hogy vállaltatok még a kisbaba mellett, mert ha jól értem, akkor egy ház felújításáról is szó van. Nagyon szépek ezek a rozsdaszínek és a köztük megbúvó élénk rózsaszínbe hajló árnyalatok. Az a jó ebben a képben, hogy van benne büszkeség, stabilitás, vállalás, szóval szerintem te jóban vagy önmagaddal, és én ezt nagyon fontos dolog, ezt én nagyon nagy üzenetnek tartom. Kedves Éva, kérlek, kezdjünk el újra dolgozni, vegyük fel azt a fonalat, amit néhány évvel ezelőtt letettünk. Legyél velünk! (hegyi)
értékelés:

old style

old style

Ezt a képet én fekete-fehérben szeretném. Több okból nem értek egyet a színezéssel, legfőképp azért, mert idegen, hideg és távolságtartó. Ez nem a szépia egyébként, ez egy zöldes szín, és pont attól a kék mennyiségtől, ami ehhez kellett, hogy elmozduljon a sárgából, hideg. A póz az fantasztikusan rendben van, nagyon izgalmas. De azt hiszem, hogy én ezt a képet vissza fogom adni ismétlésre. Ismételd meg azért, mert én azt hiszem, hogy magad megmutatásában az a líra, ami most itt létrejött, az még lehetne jobb. A színezésen kívül elmondom, hogy mi az, amit végiggondolkodnék. Az egyik az, hogy a lábfejed nagyon hiányzik, nagyon kár, hogy azt csonkoltad. Az, hogy a fejedből vágtál, az nem probléma, mert megvan a hajad, megvan az arc, megvannak a vállak, tehát azt ott el tudom fogadni. A lábakat én befejeztem volna, ugyanis gyönyörűek, ahogy kulcsolódnak a kezeid és lábaid is, és ezt a kulcsolódást nem lett volna szabad levágni. A cipő fantasztikus, nagyon tetszik. A pokróc... ha volna valami egyszínű lepedő, amire ráülj, az sokkal jobb lenne, mert a pokróc mintái zaklatottá teszik a képet, zaklatottabbá annál, ami most itt előnyös lenne. Én azt kérném, hogy ha lehet, akkor ezek figyelembevételével ismételd meg ezt a képet. Annak nagyon örülök, hogy a ruhából nem sokat látunk, mert nem viszi el a figyelmet. Talán ott a válladnál a vállpántot vagy hajjal takard ki, vagy félmeztelenül, mert akkor sem látszódna kis semmilyen intim részed, mert maga a tested takar. A lábaid takarnak, a karjaid takarnak, minden takar, és ez ebben a képben a fantasztikus, hogy a nőiességnek friss és manírtól mentes megjelenése, miközben ott van benne a magány és a fajdalom. Egészen üdítőleg hat ez az egész. Jó a világítás, és örülök neki, hogy a világítás ilyen kemény, mert nem kell ezt ellírázni. Amire még felhívnám a figyelmedet, az a szemüveg. Én tudom, hogy a szemüvegeseknek ez fontos, én is kezdek ebbe a csapatba tartozni, de a képnek ez nem biztos, hogy része. Szétvágja az arcodat. Úgyhogy a fotó erejéig azt érdemes levenni. Összefoglalva: ezt a képet érdemes lenne megismételni úgy, hogy rajta legyen a lábad, a háttér homogénebb legyen, a cipő kell, fontos, és vagy a hajaddal takard ki azt a fölsőt vagy a fénykép erejéig meg kéne talán ettől szabadulni, vagy beljebb húzni, a lényeg, hogy a kis mintázatos széle ne legyen ott. Ettől eltekintve az egyik legerősebb bemutatkozás, jó leckemegoldás és megvan a 3 csillag is, de kérném az ismétlést. Fontos lenne, hogy ezt most ne hagyd félbe. (hegyi)
értékelés:

Álmok

Álmok

Remélem
Hiányzom
Az álmaimnak
/Hartay Csaba/

Dóra, ez egy nagyon személyes üzenet és én nagyon örülök neki, hogy beengedsz a magad környezetébe és beengedsz a magad gondolatai, álmai, vágyai közé. És ezért már most az elején leszögezem, hogy megvan a 3 csillag. És megvan a leckemegoldás is. És én azt kérném, hogy ezt a képet próbáljuk meg megismételni. Mert nem nagyon értem, hogy miért van az, hogy háttal ülsz a fénynek. Ugyanis, ha megfigyeled, most a világosabb részek, amelyek hozzánk közelebb esőknek érződnek és ettől nagyobb hangsúlyt kapnak, és két ilyen világos rész van, a lepedő és az ágy, meg a sípcsontod, a lábaid. Ha nézed a monitort, ha letakarod a kezeddel a lábad és az az alatti részt, akkor egy nagyon finom önportét kapunk. De a kettő most elválik egymástól. Van egy tárgyias megközelítése a lábnak, az ágyon és ez is nagyon szép. Egy pici derítés még lehet, hogy nem ártott volna, de a lepedő is deríti a lábadat, tehát tulajdonképpen ez egy szép struktúra. És aztán itt elválik a kép ketté, és van a fölső része, ahol megkapjuk magát az önportrét, egy nagyon finom rezgésekkel dolgozó képet. Igen ám, de a kettőt jó lenne valahogy egy szintre hozni. Kettő eset lehetséges. Az egyik, hogy visszafogsz valamennyit abból a fényből, ami most az ágyra kerül. De ha onnan visszafogsz, akkor nincsen derítésünk. Mégis valamennyit vissza lehet ebből venni – takarással. Tehát a fény útjába teszel egy paravánt, vagy egy széket, vagy valamit fölrajzszögezel az ablakra, nem tudom, mert a helyszínt magát nem ismerem, mindenesetre megoldható, hogy oda kevesebb fény jusson. A másik megoldás és a másik irány, hogy meghagyod ezt a fénymennyiséget, és akár egy lámpával az arcodra egy kicsit világítasz, meg a mellkasra, tehát hogy visszaadsz abból a fényből, ami most az egyik oldalról viszonylag nagy mennyiségben bejön, hogy a másik oldalon nem az árnyékba ülj, mert bár álmokról beszélünk, de azt mondom, hogy ez csak egy része a közlésnek, a másik pedig az, hogy képileg ennek kiegyenlítettnek kell, hogy legyen. Nem lehetnek ekkora tónusugrások, pontosabban lehetnek, de akkor elviszed a fókuszt arról, hogy miről akarsz beszélni. Ez olyan, mint hogyha most az egész tested tulajdonképpen a lábadat szolgálná. És még egy dolog, hogy most az egyik kezedet elvesztettük. Átfoghatod vele a térdet, a bokád, beletúrhatsz vele a hajadba, ez már a te dolgot, de elkezdhetsz vele dolgozni. Tehát én azt mondom, hogy azt neked kell tudni, hogy neked mi a fontos: az önmegmutatás, vagy annak, amit itt a cím mond, az álmoknak a megmutatása. Ha az álmoknak, akkor kevesebb fénnyel lehetne dolgozni, akár hosszabb expozícióval, de akkor valamennyit az arcból érdemes lenne visszaadni. Ne hagyd ezt abba és én kérlek, hogy ezen az úton most menjünk tovább, ne tegyük félre, hanem ezzel dolgozzunk, jó? Tehát a 3 csillag és a leckemegoldás megvan azzal a felhívással, hogy kérlek, hogy ismételd ezt a leckét, ebben a beállításban. (hegyi)
értékelés:    

Tales from the hard side

Tales from the hard side

Biohazard: http://www.youtube.com/watch?v=njtASBVWla0

Remélem azért még maradhatok :-)

Ami a problémám ezzel a képpel, és ami miatt vissza fogom ezt adni ismétlésre, az az, hogy valami félelmetes módon nincs rendben tónusban a kép. Nem értem ezt a szürkét. Ha ez csak technikai probléma (bár nekem ez gyanús, hogy az eddigi képeidnél ilyet nem vettem észre), akkor ezt valahogy meg kellene oldd, ugyanis ettől nincsen tere. Létre kellene jönnie a különbségnek, a kapucnis pulóver meg az alatta lévő másik pulóver, meg a zsebre dugott kéz, meg a farmer között, ezek mind külön tónusok, ettől lesz majd tere az egésznek, ettől lesz teste a figurának. Most ez nem valósul meg. Értem én a vagányságot is ezzel a szemüveggel, tényleg van ebben valamilyen gengszteres megnyilatkozás, de azért mégis azt mondom, hogy lehet, hogy fontos lenne látnunk a tekintetedet, azzal a szemüveggel valamit kezdhetsz. Így szemüvegben, falhoz állva, zsebre dugott kézzel valamilyen megszemélyesítés, csak nem tudom, hogy ebből mi az, ami rólad szól, és mennyi az, ami a külvilág egyfajta zárása, vagy fityiszmutatás, lázadás. Nincs ezzel semmi baj akkor sem, ha a lázadó énünket akarjuk megmutatni, de technikában akkor is ezt rendezni kellene, mert jóllehet a háttér az, ami ellentmond annak, amit mutatni akartál. Azt kérem tőled, hogy ezt a leckét ismételd meg. Ne ezt a képet próbáld bindzsizni, hanem ismételd meg. (hegyi)

Őszidő

Őszidő

Zolikám, jó ez a gondolat, de még mindig olyan odatett állapotban vagy, mintha valaki odarakott volna téged ehhez a fához, csak nem tudom mi közöd van hozzá, miközben tudom, hogy ebben a világban élsz. De akkor hol van ennek az érzelmi megközelítése? Próbáljunk a matekból átkapcsolni az érzelmekre, mert ez most ismét matek. Szeretném látni azt, hogy neked érzelmeid vannak, mert tudom, hogy vannak, nem is kicsik, de ezeket az érzelmeket meg kell tudni merni mutatni, és meg kell tudni élni. Nem könyökölünk neki a fának, miért kell támasztani a fejed? Ugye nem vagy ennyire nagyon fáradt. Ez a műlazaság itt van, miközben vagány ez a bőrkabát és a kitűrt ing is, de most itt nem a vagányságról van szó, hanem arról, hogy van egy ember, akinek nagyon sokat jelent a természet. Akkor hajrá, hadd lássam azt, hogy belefúrod a fejed az avarba, vagy, hogy simogatod a fát. Valami biztos, hogy történik veled érzelmileg ebben a helyzetben, nem csak ennyi. Ha ezeket csak belül éled meg, akkor hol van a kép, akkor hogyan mutatod ezt meg? Ismétlés. (hegyi)

Trendi pozőr az irodámban

Trendi pozőr az irodámban

Dabóczi Blanka legutóbbi önportréja címét tovább görgetve.

Hát ez egy erős kép. Ez látod, konstrukcióban és mindenben ott van a szeren. Jó ez a gesztus, szóval a pozőr az egy jó kifejezés. Tehát amikor valaki, valamilyen cselekvést, valami kitalált cél elérése érdekében végez és nem a maga mélységében próbál megfejteni, miközben persze az egésznek megvan a maga önironikus humora is, azzal, hogy a kép maga meg egy erős és jó konstrukció. Egy dolgot gondoljunk végig, hogy biztos érdemes-e ezeket a fal ritmusokat, amik ezekkel a téglákkal létrejönnek, a jobb oldali oszlopon túl is újból indítani. Szépen keretezné ezt az egész képet a függőlegesünk, ami a képhatárhoz közel meghúzódik. Abban száz százalékosan biztos vagyok, hogy a jobb oldalinál az oszlopnak a szélén én meghoznám azt a döntést és ott vágnék, nem indítanám már újból ezt a téglafalat. Hogy a kép bal oldalán is igaz-e ez, abban nem vagyok biztos. Lehet, hogy ott mozdulhatunk, mert ott a virág tulajdonképpen szépen ritmizál, tehát ez szépen tovább folyatja magát és ezzel összeköti ezt a két felületet. De a jobb oldalon nem látom értelmét ennek az újból indításnak. Talán ennyi, amit hozzá tudok tenni. De a jó a gesztus és főleg ez az önironikus iránya, ez nagyon tetszik nekem. Ezért megvan a 3 csillag és megvan a leckemegoldás is. Jó helyeket találsz, ez az íróasztal, ez egészen őrületes. És ha jól látom, akkor a tetején valami fénycső armatúra van, vagy nem tudom mi akar az ott lenni, szóval tényleg egészen furcsa világ. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Killaloe

Killaloe

Mindent szeretek fotózni, kivéve magamat.:-) Elég nehéz magamat fotózni (10 másodperces késleltetéssel, több próbálkozással sikerült megoldanom, hogy a kép jó helyen legyen éles). Túl akartam lenni rajta ezért a 2. leckével egyszerre ezt is megcsináltam. A cím a város neve, ahol a kép készült. Egyébként is az 1. leckénél szerintem már megoldottam ezt a leckét is.:D

A címet nem értem, majd kérnék egy magyarázatot - a kép tulajdonképpen jó, megvan a három csillag, de erre is azt mondom, hogy ismétlést fogok kérni. Megint a tónusokkal van problémám, lehet, hogy be kellene kalibrálni a rendszert, hogy biztos azt lásd, ami megtörténik, mert most nekem olyan, mintha mind a két képnél túl sötétek lennének a tónusok. Ugyanis semmi részlet nem marad a ruhán. Nem biztos, hogy ez baj, viszont érzetre olyan hihetetlen ez a tónus, nem ilyen ez a valóságban. Nem látom az indokot, hogy miért tértünk el a valóságtól. Ami a képet illeti: ebből a képből úgy érzem, hogy zárkózott ember lehetsz, legalábbis ezt mutatod most, ráadásul van egy olyan érzésem is, mintha lenne egy pici bizalmatlanság is. Ez teljesen természetes, mert új közegbe kerültél, de mintha e közeggel szemben erősebb lenne most a bizalmatlanság, mint a nyitottság, remélem hogy ez a jövőben változni fog. Ehhez az kell, hogy te is aktivizáld magad, több komment, több jelenlét a többiekkel, nyugodtan lehet hozzászólni a képekhez, és több képet is várnék tőled. Kezdjünk el dolgozni, itt vagyok, várom a képeket, ennek kérnék egy ismétlését, legfőképp azért, mert ezt a személyiséget is ki kellene még egy kicsit bontani, másrészt rendbe kellene hozni még a tónusokat. A helyszín jó, a helyzet jó, jól megtaláltad ezt a park részletet, a fa is jó, klasszikus szobroknál szokott ilyen lenni, hogy valamit támasztanak, vagy valami támaszt ad, ennek a szoboröntési technikánál volt szerepe, de akár ettől kicsit távolodhatunk is. Keresztbe tett láb, elutasítás, zsebre tett kéz, de közben támaszkodom, eldugom a kezem, tehát nem jattolok, nem parolázok, ezek kijönnek ebből a képből. (hegyi)
értékelés:    

macsó fickó jelmez

macsó fickó jelmez

Akkor itt egy polo nelkuli ismetles. Amit most az egesz alakosba rakok.

Érdekes a kép, jobb és összefogottabb, mint amit előtte láttunk, de nem egy nyugalmas beállítás. A felhúzott térd is egy háromszög csúcsa, a párnákból is kialakulnak háromszög csúcsok, a könyökből is, az egész tüskés, elzárkózó. Hiába ez a póz, de ez az elzárkózás lesz az erősebb. Ez most nekem ellentmondás. Az előző képnél mondtam neked azt, hogy lehet egy ilyen macsós irányt is felvenni, de ha az nem a tiéd, ha az nem szimpatikus, akkor nem kell megcsinálni csak azért, mert Hegyi azt mondja, vagy pedig át kell lényegülni a szerephez. A cigaretta a 70-es évek macsója, Marlboro férfi, a cowboy kalappal. Van ebben valami, de akkor még hiányzik valami a manifesztumok közül, de hát nagyjából ennyi. A könyöknél a takaró elég csúnyán vág, egyébként a kép jó. Nem volna ezzel nagyobb baj, csak sok ebben nekem most a háromszög, az élek, ezek a feszültebb jelzések. Ettől még megvan a három csillag, de ne menjünk nagyon messzire, én még mindig várom azt, hogy ezzel dolgozz, legalább a második és harmadik leckével. (hegyi)
értékelés: