Elemzés

Sziluett, vörös és fekete színekben

Feri, én ezt így nem értem. A lágyság miatt a forma kevéssé jön át, de ez nem lenne baj, ha a modelled látnám, nem csak a körvonalát, bal felső sarokban van valami eltérés, gondolom ez valami üveg, vagy golyó lehet, de így ebben a fényben ennyi világítással ez nem adja most át, amit mondani akarsz vele. Lehet ezt ismételni? (hegyi)

tényleg

Az érzések megvannak, de minden más pontosítandó lenne János, a vágás fura, a képszerkesztés is, most mint egy unicum reklám, fuldokolsz a vízben ettől, és talán érdemes lett volna vagy fejjel, vagy törzzsel felénk fordulni, tehát kimozgatni a dolgot valamennyire, mert így most nem egyértelmű azért, hogy ez az egész mit akar mesélni, és kinek. A személyességhez kéne még kontaktus a néződdel nekem. (hegyi)
értékelés:

Royal Mile, Edinburgh

Nagyon sok mindenbe nem tudok belekötni a kép kapcsán, megvan az életkép jellege, és az is jó, hogy lementél az ő szemvonalukra, de valahogy nekem azért nem igazán kiemelkedő a dolog, és ennek talán az lehet az oka, hogy annyira szűk a kép, hogy nem kapom meg azt az atmoszférát, ami őket körbevette, így nem tudok belehelyezkedni a szituációba, nem érzem, mi is volt, hol is volt, és így nincs viszonyításom. (hegyi)
értékelés:

száraz fa és moha

Ez egy igen szépen megoldott dolog, látod, itt amit a mozgással csinálsz, jól jön ki, szépek a tónusai is a víznek, a forma és a bemozdulás mértéke is tökéletes, úgyhogy ez három csillag. Úgy is, hogy nekem fenn kicsit kigyengül a dolog, mert a fák ott végig túl konkrétak maradtak, elviszik, megosztják a figyelmet. (hegyi)
értékelés:

hogyan

Amit az előző képhez írtam, valamelyest itt is igaz. Színpad, de nincs cselekvés, sem utalás rá, mi lehetett előtte, mi lehet utána, nem érzem, hogy a gesztusok valahonnan valahová tartanának. A tónus, a formák mind jók, tehát nem ezzel van problémám, hanem a kimondással. Ki kell mondani, mit akarok mutatni, hangosan magadnak. Ez segíthet. És egy ismétlés esetleg? (hegyi)

az egyik lemarad

Dénes, az a baj, hogy mindegyik mozgásos képeddel ugyanaz a problémám, és ennyi kép láttán már talán meg tudom fogalmazni, mi is a gond gyakorlatban. A mozgás olyan dolog, amit meg kell tervezni, ha fotóra akarjuk, hogy kerüljön. Ez azt jelenti, hogy elsőként kitaláljuk a helyszínt, a kompozíció alapjait, beállítjuk oda a kamerát, ahol jó helye van, és utána lemozogjuk azt, hogy minek is kéne történnie. Honnan indul, merre halad, hol ér véget. Ha ez nincs meg, akkor egy tömörülés lesz, egy foltfelhő, de nem lesz értelmezhető az irány. A másik, hogy amikor már ez is megvan, és fotóztunk pár fázis képet is, azaz megvannak a csúcspontok, akkor amikor a modell ott van épp, ahol szeretnénk, például rá lehet vakuzni, vagy valami megoldással több fénnyel úgymond ott rögzíteni egy fázist, de akár úgy is, hogy bizonyos helyeken megállítjuk a mozgást, hogy ott jobban "beégjen" a figura. Eadweard Muybridge munkásságát javaslom tanulmányozásra, ő volt, aki először igazolta azt fotóval, hogy a lónak vágtakor mind a négy lába a levegőben van. (hegyi)

Múzeum

Ez az augusztus 17-i kép 2:3-ban.

Nekem ez a kép fantasztikusan tetszik, illusztráció is lehetne valami sci-fi könyvhöz akár, van mit nézni rajta. (hegyi)

Portré

Akkor ezt most felraktam fekete-fehérben is. Tudom, a keze. :(

Igen, hát ha lenn több lenne, nem lenne vele hiba, mert van kisugárzása a modellednek. Én azt mondom, hogy amíg nem rögzül be a komponálás, addig jó, ha az ember kicsit túltervezi a képkivágást, azaz hagy minden irányban valamivel többet, hogy legyen mód vágással korrigálni. Ettől még két csillag megvan! (hegyi)
értékelés:

Függönynél

Ez egy finom és elgondolkodtató kép, nincs sok minden, amibe bele tudnék kötni, talán csak annyi, hogy a száj szélébe, és a szem fehérjébe kicsit bajos, hogy belelóg a függöny. De ez nem von le annak az erejéből, őszinteségéből ahogy a kamera elé állsz, és a magad szubjektív megjelenését általános érvényű üzenetté formálod. (hegyi)
értékelés:

érzem

Az a helyzet János, hogy ki kell gyere a színházból, a színpadiasságból. A meggylé, a teátrális szívhez kapás elgyengíti mindazt az üzenetet, ami esetlegesen az arcon megjelenik. Azon kell gondolkodj, hogy mindaz a fájdalom amit átélsz, mit mutat egy képen akkor, amikor az a pillanat, amit mutatsz, bele fagy egy expozícióba. Azt gondolom, hogy nem paralel, nem párhuzamos gesztusok fogják megoldani ezt a kérdést, magyarán ahogy káosszal nem ábrázoljuk a káoszt, úgy a veszteséget, fájdalmat sem meggylével fogod tudni megmutatni a világnak. És talán ebben az esetben, ennél a képnél kifejezetten jó, hogy ennyit késtem az elemzéssel, mert így most, ha azt mondom, kérek egy ismétlést, talán kellő távolságban vagy már az eseménytől, nem befolyásol olyan erősen annak primér volta. Tehát kérek egy ismétlést. (hegyi)

Gombák kaviccsal, mohával

Abban egészen biztos vagyok, hogy ott a helyszínen ez a kép, ez a helyzet teljesen mást mutatott, sokkal izgalmasabb lehetett rátalálni erre a növényre. Már amennyiben a gomba növény. De amit a kép most mutat, abban túl sok számomra a nem nagyon gusztusos elem, a koszosság, a formai rendezetlenség. A fotózáshoz nagyon sok türelem kell, hogy megtaláljuk azt az egyedit, ami esztétikus formában képes közvetíteni mindazt az érzést, ami aztán a nézőben lecsapódik. (hegyi)

Erdő

Ahhoz, hogy egy kép lekösse a nézőt, kevésbé sematikus megoldások kellenek. Nem mondom, szépek a leveleken a fények, de ez nem elég ahhoz, hogy megjegyezzem és elraktározzam a képet. Nem tudom pontosan megmondani, de valami személyesség hiányzik talán belőle. (hegyi)

Vetőmag

Nyilván annak, aki a földeken dolgozik, egyértelmű, hogy ezek a rózsaszín foltok, ezek lehetnek a vetőmagok. De nekem, pesti csávónak ez valami egészen másról szól. Talán az lenne a megoldás, hogy közelebb mennél. (hegyi)

Düh

János, most valami olyat mondok, amivel igazán szeretnék segíteni, de tudom, hogy kurva kemény lesz. Úgy nem fogom elhinni azt, amit mutatsz, ha tisztázatlan dolgok motoszkálnak a fejedben közben. Szabad-e ezt nekem? Látszani fog a fütyim? Jók a kezeim? Eléggé üvöltök vajon? Jó helyen állok? Tehát a totális önkontroll az ellene megy egy olyan gesztusnak, ami az önkontroll elvesztéséről szól(na). Egy valamit kell elfogadni. Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld, azaz amikor elkezdesz a lehetséges veszteségekkel foglalkozni képkészítés közben, akkor kamuvá válik a dolog akkor is, ha a kiindulás őszinte volt és igaz. Tehát nem azt kétlem, hogy átélted-e a fájdalmat valamikor, hanem az van, hogy mindaz miatt, amiket felsoroltam, ez a dolog erejét vesztette. Nem könnyű önaktot csinálni, főleg férfinak, mert az aktról sajnos csak a női test szokott az embereknek beugrani elsőre, másodikra, huszadikra is, aztán talán a képzettebbeknek Mapplethorpe mondjuk, de akkor is azt mondom, hogy ha ez a terület érdekel, akkor állj bele, csináld, de amikor kreálsz valamit, alkotsz, akkor minden gyeplőt, ami megköt, el kell engedj, nincs védőháló. Nem adok csillagot, mert szívem szerint megismételtetném, de ezt a döntést előbb neked kell meghozni, hogy megelégedsz-e valaminek az imitálásával és a csomagolásával, vagy nekiindulsz megkeresni az ösztöneid. (hegyi)

Mosoly

Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor még él a gesztus és a csúcspontján van, főleg, ha az ember saját magát fotózza. Tudom ezt. De most a szemed még mosolyog, de a szád már nem. Ez nem baj, sőt, erre az ellentétre rá is lehet dolgozni, erősíteni. Most ez még nem az. A másik ez a fád, barnított színtónus, ez nem előnyös, ki kéne gyere ebből, mert ellene dolgozik annak az üzenetnek, amit mutatni, mesélni akarsz. (hegyi)