Elemzés

néhai mosókonyha

Bajok vannak, és én igazán próbálom azt átnyomni, hogy olyan nincs, hogy valami úgy jó, ahogy találod. Alapnak jó kiindulás lehet, de kell vele molyolni, rendezni. Enélkül nincs kép. Itt egyrészt fenn sok a felesleg. Másrészt az ajtóról a papírt le kell tépni, az üres üdítős flakonokat kivenni, a vödröt is, vagyis minden mást, mint ami a fő téma, mert a környezet enélkül is hordozza majd azt, amit akarsz, de kevéssé izgága módon, és nem kezdem el vakarni a fejem, miért fontos a szemét fotózása, mert egyből lehet majd érteni. Igyekeztem valamit csinálni, persze ezt PS-ben meló kiszedegetni, nézd el, de talán érthető lesz. És igen, még egy, amit nem tudtam már megcsinálni, azt a mosógépet kicsit elforgatod a faltól felénk, és máris ő lenne a főszereplő. Szóval rendezz! (hegyi)
értékelés:

Eger, Dobótér

Nyilván az mindig kérdés, mire van az embernek lehetősége, mi a szett, ami rendelkezésre áll, ez meghatározza, hogy mit tud megoldani és mit nem. De az utómunka egy fontos mankó. Nem másra gondolok, mint arra, hogy igenis fontos lehetőség, hogy a tónusokat, árnyalatokat lehet korrigálni lokálisan. Ezt hívják az analóg laborban maszkolásnak, amikor bizonyos részekre ráerősítesz, mást meg visszaveszel. A másik a képarány. Könyörgöm. 3:2-vel dolgozzatok, ez az erőltetett széles vászon, ez film, nem fotó arány. Csináltam némi javítgatást, nehéz ellenpontozni a magas bal oldali flekk erejét, de azért lehet valamennyit javítani. És még egy lényeges. 10-20 perccel ha korábban fotózol, jobb lenne az eredmény. (hegyi)

Körtvélyesi kilátó

Olyan köd volt, hogy csak na.

Fényképezésnél mindig meg kell határozd magadnak azt, hogy mire megy ki a fuvar, mi az, ami abban az adott dologban téged érdekel, izgat. Ehhez minél Pontosabb megfigyelés és elemzés kell. Itt most például felmentél a kilátóba, lenéztél. Mit látsz? Foltokat. Nevezheted fáknak is, de ezek a képen elsősorban folthatásként jelennek meg, és csak utána konkretizálódik, mi is ez valójában. Ezért a foltok lesznek a fontosak. Most ami érdekes, az a kép alsó harmadában történik meg. Tehát fölé lőttél a lényegnek. Bejelöltem vörössel, ami jó és fontos, izgalmas, és kékkel, amit én mindenképp lehagynék, e kettőből az is kijön, merre kéne a gépet mozgatni, hogy az kerüljön középpontba, ami a legizgalmasabb részletekkel, foltokkal bír. Nyilván ehhez kell gyakorlás, nem kötelezően megy egyből felismerni, és az is persze lehet, hogy a helyszínen hideg van, sok a fény, nem jól látni. Szóval gyakorlás, ez a titok. (hegyi)
értékelés:

MelléktermékekMelléktermékek

Egy nem teljesen az elképzelésem szerint sikerült sorozatból kettő ff inverzben, mert van rajtuk olyan, aminek köze ahhoz, amit szerettem volna :) ha érthető...

Ahogy írtam, kéne erről majd egy tervezetten világosból induló kép, valami szerethetőbb, mert ez a növény épp ettől lehet érdekes. Erről a kettőről azt tudom mondani, hogy a második háttere jobb, az elsőnél meg a növény jobb. Ha ismételsz majd, törekedj arra, hogy legyenek kontúrok és vonalak, de ne legyen kopogós a fény. (hegyi)

Kicsi

Próbálkozás a sziluett képpel.

Jó próbálkozás ez, szépen megvan, ami kell, de ha egy picit a szemére valami fénnyel rájátszol, az a sziluettben is jó lehet, ha van macskaszemünk, ami villan. És még egy ötlet. Kéne valami doboz, vagy könyvek, akármi, amiből egy nem nagyon magas emelvény készül, kis jutalomfalattal odaédesgetni rá - türelemjáték -, hogy az ablak pereme ne jelenjen meg, csak a kinti világ. Megsúgom, még nekem se sikerült tökéletesen ez a játszma, de érdemes rá időt szentelni. Azzal is lehet még játszani, milyen póz az, ami a legjellegzetesebb, akár mozdulat, figyelem, akár csak hogy kevéssé gubbasztva üljön, hát, ez se könnyű, tudom. (hegyi)
értékelés:

Nagyvárosi árnyékok

December elején már kevés a fény és sok az árnyék.

Kicsikét haragszom erre, kicsikét csapkodnék a tenyerecskéidre, műanyag vonalzóval, hogy ha már fény és árnyék, bassza szellő a térkő kockái maradjanak meg, és a bicaj árnyékát is kapjam meg, mert oké, Moholy-Nagyot szeretjük, de ha nem kapkodsz, akkor kivárható olyan fényállapot, amikor nincs ekkora különbség a csúcsfény és az árnyék között. Persze lehet, hogy az eredetiben megvolt ez, csak az utómunka lett ennyire darabos, ezt te tudod, de így most ez nem tud bevonzani engem. Pedig tudna, nem kéne sok. (hegyi)

Üllői úti fák

A fények, formák, árnyékok szépek, vagyis jó helyzetet láttál meg. Úgy érzem, ehhez van érzéked, hogy megtaláld ezeket a dolgokat. Viszont a technikát kéne javítani. Az csak jegyzet, ha lekapjuk, hogy megmaradjon, de fontos lenne törődni azzal is, hogy például ne tekeredjen a perspektíva ennyire. Oké, nincs állvány, nincs mód a függőleges hanyatt dőlést korrigálni a géppel, de most ez valahogy minden irányban csavarodik. És egy kicsit ki vagyunk égve a csúcsfényekkel és a sötétek meg bebuknak. Nem tudom, ez mobillal készült-e, vagy géppel, de érdemes lenne majd molyolni a beállításokkal. (hegyi)

Megtépázva

Első RAW képnek ez igazán kiváló, azt meg, ahogy látom, megbeszéltétek, hogy sok a szűrő, főleg egyébként fenn, ott hagyni kéne kimenni az alap tónussal, de lenn is elég lenne ennek a fele erősségben. A helyszín adja magát, ha nem bonyolult oda visszamenned, érdemes lenne még dolgozni vele. Kicsit szűkek vagyunk fenn, meg hát akár kivinni madáreleséget, etetni, hátha odaszoknak a fához, vagy vinni modellt, egy esernyővel, sok mindenhez jó lehet ez a helyszín, kell hozzá találni valami sztorit, hogy ne csak egy színpad legyen, egy szép természeti kép, hanem kapjon valami egyedi gondolatot is tőled. Hogy mit, az rád van bízva. (hegyi)
értékelés:

Trónon

Canon a1 analóg géppel készült egy kirándulás során, egy szálloda halljában.

Szia Marci, üdv a Téren, várom a képeid, főleg az első leckére. Ezen jók a tónusok, és az is, hogy a szereplőt megfigyelve komponáltál, de fenn kevesebb is elég lenne, inkább kicsit közelebb menni a géppel, az agancsból nem kell mindennek beleférnie, mert az csak dísz, a főszereplő az ember. Én most csak a kész képből tudtam dolgozni, így csak a vágás és a tónusok maradtak nekem, de talán érteni így is, mire gondolok. (hegyi)

Kerítés mögött

A hiba megint ott van, hogy a géped síkja eltért a téma síkjától, perspektívában kell korrigálni, de ezt ott kéne, a helyszínen. Ne kapkodj. Türelem. Ha a gépeden nincs kereső, nehezebb lehet, de a hátlapon is meg lehet azért ezt látni. A másik a kontraszt az árnyékkal, persze jóllehet más helyet keresve nincs ilyesmi baj, fene tudja, te jártál ott, hogy mi a lehetőség. Csináltam egy verziót. Erre is azt mondom, ha lehet, menj oda újra és dolgozz ezzel még. (hegyi)

Kíváncsiság

Győr egy elhagyott területen készült. Már régóta kíváncsi voltam, hogy hogy néznek ki az épületek és milyen álapotban vannak belülről. A helyszínen kiderült, hogy a másik épületben hajléktalanok laknak. Nem volt bátorságom fotózni engedélyük nélkül. Egyedül voltam és senkinek nem is szóltam. Bevallom egy kis félelem volt bennem.

Péter, ilyenkor ha viszel nekik enni, inni, vagy pár pulóvert, takarót, szóval ha előbb adsz valamit nekik, aztán kérsz, akkor közelebb kerülhetsz a hajléktalanhoz is, nem kell félni tőlük, egyszerűen ők pont ugyanolyan emberek, mint akik a kávéházban ülnek vagy az utcán sétálnak, csak a történetük más, de emberi mivoltuk attól, hogy a sorsuk utcára vitte őket, nem más, vagy kevesebb. Ez egy jó hely lehet, ha fel akarod deríteni, keress kapcsolatot velük. Enélkül nem csak etikailag problémás, de sztori se lesz, hiszen ehhez ők is kellenek, még akkor is, ha akár egy szereplő sincs a képen, mert neked kell a melóhoz a nyugalom és szabadság. Az tetszik, hogy van egy kint és egy bent, mintha a kép falra lenne akasztva és nem egy ablakrésen látnánk be, persze ehhez meg kicsit oldalirányban jó lenne a graffitiből még kapni. Szóval bátorítalak, menj és fotózz. A lényeg, hogy emberi kapcsolat kell szülessen a képhez. Ja és kis technikai ügy: a gép síkja és a fal síkja ha nincs párhuzamban, akkor perspektivikus torzítások lesznek, úgymond elkezd a tér kifordulni, itt is van ilyen, ezt azzal segítheted magadnak, ha bekapcsolsz valami szerkesztő hálót a keresődben, ha lehet. (hegyi)
értékelés:

este

A mosogató körüli spontán rendezetlenség felett megül a csend.

Egyrészt leszedtem a szürke fátylat róla, mert ez a komorság nem szerethető, a tárgyak, a zsizsgése a képnek meg nem indokolja azt, hogy ennyire komor legyen a megoldás. De a nagyobbik kérdés az, hogy ha a leirat pontosan fogalmaz, márpedig úgy tűnik, konkrét érzés volt, amit meg akartál osztani, akkor miért nem az van a képen? Mit is írsz? A rendezetlenség fölött megül a csend. Szép. Akkor nem kell ennyi a fiókokból, a füles rész alul már bőven lehagyható, viszont akkor kéne fenn az a bizonyos csend. Tér. Az, hogy legyen valami mihez képest érzet. Az a virág, erika vagy hanga, vagy mi a neve, az jó lenne, ha még felette lenne tér, legalább annyi, mint amit lent levágunk. És még valami. A káoszt is kell rendezni. A flakonok nagyon nem illenek ebbe bele. Oda lehet tenni fejjel lefelé két tárnyért. A virágnak kell a hangsúly. Tudom, sokan hisznek a talált képben, és valóban, kiindulási alapnak jó lehet, de szinte soha nem úgy jó, ahogy azt a véletlen összehozta, kell hogy a fotós rendező is legyen. Enélkül esetlen, esetleges és zavaros lehet az eredmény. Kérnék egy ismétlést, ha lehet, rendezve ugyanezt az érzést. És a vízszintes, tudod. (hegyi)

Hű társ

Első fényképezőgépem.

Az a helyzet, hogy kevés volt a fény, a tárgyra még kellett volna adni, és azt is gondolom, hogy lenn több tér kéne. Jó ötlet ez a vörös fényjáték, ad neki egy ünnepi hatást, és nem sok kell, hogy a kép jó legyen, utómunkával is lehet valamennyit javítani rajta, csináltam is egy verziót belőle. Persze nyilván amit a valóságban lehet megoldani, azt jó ott megcsinálni és nem utómunkára bízni. Ha gondolod, mivel kedves tárgy neked, várnék egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

A 365-ös helyett

Lehetett volna szociofotó, ha. Ha éppen a szomszéd asszony mondjuk szemet szór nekik. De ezek a tyúkok nem is a szomszéd tyúkjai, hanem a szomszéd szomszédjáé. Mindegy, az idei első hó ilyen, a szomszédban is.

Az utómunka élesítés vagy inkább a clarity felhúzása már volt téma, csak jelzem, itt is problémás, a szöveg humoros akar lenni hozzá, mert hát a kép így nincs megoldva egészen, a képben sokkal enyhébb a humoros szál, ha van egyáltalán, viszont hogy éljen, ahhoz kéne még tér. (hegyi)

Hiányzol

Sziasztok! A képet az első lecke megoldása miatt készítettem, de közben szerettem volna hitelesen, valódi önmagamat és jelenlegi lelki állapotomat tükrözni a fotón. Úgy érzem sikerült bár a kivitelezés és a technikai dolgok nyilván messze nem tökéletesek. Kutyusom Brenda elvesztése nagyon mélyen érintett és nehezebb feldolgozni mint gondoltam. Egy igazi barát volt számomra vagy ahogy én becéztem a kislányom. Rengeteget tanultam tőle és minden vele töltött perc egy ajándék volt. Első képnek talán jó lesz és remélem ebben a leckében is sikerül majd jobb képet hoznom. A fotót egy Sony A6000-es vázzal és egy SEL50f18-as objektívvel a nappalinkban szemben velem az erkéllyel.. A fényképezőt pedig a telefonommal vezéreltem. Köszönöm, hogy itt lehetek!

Köszöntelek itt a Téren, én ezt egy igen jó első leckének, bejelentkezésnek tartom, és várom a folytatást, a képeid. Nyugalmas, merengő, érzelmes kép, de leginkább az tetszik, hogy kimozgattad a szokványos középpontból, és az, hogy elnézel a kamera mellett, nem csak szemmel, de a testeddel is kimozdulva, ez ad neki sztorit. Nyilván amit leírsz, az jórészt neked van meg, a kép kevesebben tud mondani, egyszerűen azért, mert az ember a formákat egyszerűsíti fejben és próbálja valami igazolható és megélt dologhoz kötni, és akinek nem volt kutyája vagy ilyen labda a kezében, annak ez akár egy mandarin is lehet, és azt inkább emeli a szájához az ember. Ennek ellenére mégsem idegen nekem ez a testtartás, de oda valami más tárgy kéne. Nem sokkal bonyolultabb, és most nem tudok javaslatot se tenni, még az is lehet, hogy csak egy picivel nagyobb labda kéne - oké, tudom, az nem az ő labdája lenne. De egy képnél ahhoz, hogy meséljen, néha kegyesen, de túl kell rajzolni valamit, akár csak annyit, hogy nagyobb, labdaszerűbb labdát hozunk. (hegyi)
értékelés: