Elemzés

sétány magány

50mm-n készült kép, különösebb utómunka nem történt csak vágás. A pad elhelyezését illetően vagyok bizonytalan, és erre szokta Zsolt mondani, hogy nem véletlen :D ..

Nem voltam ott, így csak találgatni tudok. Az biztosnak látszik, hogy valami nem kerek. Mintha egy fél képet látnék, balról rendben, jobbról kifut minden, nincs befejezve, határolva. A tónusaid kiválóak, nekem kicsit kevesebb élesítés is megtenné, viszont ahogy látom, a pad mögött is voltak fák és a fák között valamennyi hely, útnak is lehet nézni. Azaz mi lett volna, ha a padot nem szokványosan használod képelemként, azaz előtte hely, hogy le lehessen ülni, hiszen senki se ül rá, üres, hanem kiteszed a jobb szélhez, az a képhatár kábé, és mögötte vagyunk, tehát így egyfajta dekomponálásban lenne a pad, csak a másik irányba, több feszültség lenne benne, és talán kevésbé lenne gyenge a kép jobb oldala így. De ez csak spekulálás, mert fene se tudja innen, a szobából megmondani, mi lehetett volna akkor a kép közepe, bal széle. Van ám olyan is, hogy egyszerűen valami úgy, ahogy van, úgy nem adja magát és nem lesz belőle kép. (hegyi)
értékelés:

Ködbevezet

Kíváncsian várom Viki megoldását, ő hogy finisselte volna ezt a képet, én is megcsináltam a magam verzióját róla. Az biztos, hogy ferde, de emellett a ferdeségét az is adja, hogy nem álltál pont középen és a kamera sem volt síkjában azonos a kép síkjával, vagyis perspektivikusan is van benne korrigálnivaló. Az alap tehát jó, de kell, hogy egyrészt ott a helyszínen is adj időt magadnak, hogy lenyugodj és úgy készüljön a kép, kontroll alatt, másrészt otthon, a laborban úgymond szintén kapja meg azt, amit érdemel. (hegyi)
értékelés:

Vizualizáció

Feri, leszögezem, a kép alapja, maga a profilod jó lenne. A sakk engem kurvára nem érdekel ebben a mache rámásolt értelemben, ha már számba akarsz rágni, akkor vegyél egy vetítőt és vetítsd a fejedre, vagy legyél annyira ügyes az utómunkával, hogy csapj be vele, de ez így ront az alap képen. Viszont ide, ehhez a képhez fogom leírni az általános gondolataim is arról, amit tapasztalok nálad.

Előtte kis sztori. Demeter lánya, Juli tanult fotózni, elleste az apjától, hogy hogyan csendéletezik és elkezdett azzal bíbelődni ő is. Órákon át basztatta a beállítást. Demeter meglátta, odament, szétverte az egészet a picsába és mondta, hogy ezt azonnal hagyja abba. A lány sértődötten felment a barátnőjével a hegyre, vitte a gépet, pár ruhát, és mire lejött, csinált egy képet, ami a sajátja volt, nem az apja, és a rossz útválasztásnak vége lett. Most én is szeretném összetörni azt a bindzsit és azt a világot, amit építgetsz, hogy utána a romokat félresöpörve nekifogj a saját utadnak. Ennek értelmében írom az alábbiakat.

Feri, kapod az elemzéseket, meg beszéltünk is, meg a zártosztályra is mondtam, mit csinálj, szóval igyekszem körülírni, mi lenne a feladat. De te nem azt csinálod. Én most azt kérem tőled, hogy tedd meg nekem, hogy ezt a képet ismételd meg a sakkos machinálás nélkül. Nem azt kérem, hogy töltsd fel az eredetit, a másolás nélkül, hanem hogy csinálj új képet. Kérlek, ezt csináld, és ne mást. És ez alapvetően is igaz, hogy próbáld meg azt, hogy ha valami irányba segítenélek, akkor ne találj ki hozzá még valamit, hanem lehetőleg maradjunk abban, amit kérek. Ez a vonalkódos dologra is igaz, kértem valamit, de nem azt csinálod. Dől, meg ff, meg a fene tudja mi jöhet még. Az van ugyanis Feri, hogy ha valamerre el akarunk mozdulni közösen, ez olyan, mint egy tánc, vezetlek, de te meg hagyd, hogy vezesselek. Ha mondjuk a keringő helyett elkezdesz diszkótáncolni, akkor én állok ott majd, mint fasz a lakodalomban, oszt csókolom, várom, míg esetleg lenyugszol és megcsinálod azt is, amit kérek. Ne vedd ezt baszogatásnak, mert jó szándék vezérel, hogy kimozdulj a gödörből, ahová belekormányoztad magad, azzal is, hogy túlzásba viszed a képi humorizálást, azzal is, hogy azokat a lépéseket, amin haladhatnánk, nem tartod fontosnak. Önportré. Ez a feladatod. Önkép. Itt is, de főleg a zártosztályon, oda kérek az ünnepek alatt önképeket, ahogy megbeszéltük anno pár hónappal ezelőtt. Ne mást, ne akarj bele csavarokat tenni, mondanivalót, öreg istent, jézuskát és géppuskát. És kösz a megértést. (hegyi)

Bukmékerek

Izgalmas lenne, meg örülök is, hogy végre képet küldesz, de Gáborom, kevesebb buki, közelebb menni, és akkor értem is. És hát ja, a középtónusok is be vannak buk(iz)va. Nekem meg egy tasli a szóviccért. Ha jársz még arra, esetleg egy képriport? (hegyi)
értékelés:

A régi temető Decsen

Annyira szép lenne ez fekete-fehérben, miért színesben van? Így most a tárgyszerűsége erősebb, és ettől hiányérzetem lesz, ha FF lenne, mindez nem lenne ennyire jelen, mert líraibb lehetne. Nagyon érdekes, hogy ugyanaz a kép színesben üres, FF-ben meg rendben van. A képzeletbeli FF verzió kapja a 3-at. (hegyi)
értékelés:

Köd

Nos, ennek már inkább van története, érzékelhető a köd is, a távolság is - én még lejjebb mennék a kamerával - valami megmagyarázhatatlan okból nekem a hatvanas évek hangulata jön vele, szóval minél tovább nézem, annál erősebb a meggyőződésem, hogy lentebbről lenne jó, és én, vess a mókusok elé, de annyit torzítanék a perspektíván, hogy az oszlopok ne boruljanak össze, főleg ha lejjebb megyek. Vagy, ha igen, akkor jobban. Egészen Tarr Bélai lehetne, ha egy fokkal az alja a tónusnak sötétebb. És olvastam Mészi írását, igen, van benne valami elkeféltség-érzet. Olyan magyarosan. (hegyi)
értékelés:

November

Tamás, nekem ez most nincs egyensúlyban. Forma és tömeg tekintetében sem, de hogy is mondjam, történetében sem. Pontosabban valami hiányzik. Balról. Hogy ez egy kerékpáros, aki kikerekezik a képből már, vagy mifene, nem tudom, de így ez most nekem kevés. Hangulat van, vagy utal ráa kép, hogy lehetne, de történet nincs. (hegyi)

Vásár

Vörösmarty tér, állvány, fuji X-T20, ki akartam próbálni milyen B-vel fotózni.

Nem tudok sokat mondani, csak ismételni magam. A szelektív színezés csak arra jó, hogy a magad bizonytalanságát, hogy elég érdekes-e a téma, elfedd. Nem, nem elég érdekes, zavaros, és ezen nem segít, hogy a kis égők vagy micsodák színesek lettek. Ha ezzel azt akarod nekem mondani, hogy a nagy sötét masszából már csak a kis lámpácskák maradtak, az egész vásár idegen, és a léleknek nem marad kapaszkodó, vagy valami hasonló Oravecz-Coelho, akkor sírva fakadok. Távol vagy a történéstől, ezért nem történik semmi. Van egy feleslegesen nagy előtér, valami háttal történik nekünk, de ez így, ebben a sötétben értelmezhetetlen. Ha B-vel akarsz fotózni, kell fény attól még, demerung, sötétedés előtti időszak, vagy akár ebben a taknyos időben még korábban is, lerekeszeled és hadd szóljon. Ha nagyon sok a fény így is, kell venni szűrőt, hogy csökkentsd. De mindenek előtt meg kell figyelni, mi történik, ha elég érdekes, akkor kitalálni, hogy azt honnan lehet meglőni és úgy nekifogni. (hegyi)

Hollókő

Ez a mozis nézet ez nagyon idegen, ráadásul kurva nehéz ám ezt jól komponálni, hogy értelme is legyen, hogy miért nem a hagyományos 3:2-es képarányt használod. Csináltam egy verziót. Egyrészt balra azt a házat le lehet hagyni, mert csak a távolságot növeli a témától. Másrészt utómunkában javítani kell a jobb szélén levő részt, ott azt az utcát is érdekessé, hívogatóvá kell tenni, ehhez meg az kell, hogy ne legyen bebukva ennyire. És a templom színhőmérsékletét is közelebb érdemes hozni a kép egészéhez. Hát, valahogy így. Jó az alap, de kérlek, ezt a nagyon szélesvásznú képarányt egyelőre hanyagoljuk, mert csak nehezíted vele a dolgod. (hegyi)
értékelés:

esős nap

Az van, hogy nem szerethetőek a tónusok. Ez elsőre hülyén hangzik, tudom. Azt értem ez alatt, hogy van egy falatnyi csúcsfény, ami éget, a többi meg be van bukva. A tónusgörbével kéne játszani, hogy meglegyen, mi ez. Mert így most találgathatok, de az ember meg olyan, hogy ami rejtvényként kerül elé, ahhoz nincs mindig kedve, hogy kitalálja, mi is az valójában. Ahhoz meg, hogy absztrakt legyen, túl konkrétak a részletei, és lásd mint fent, koszos hatású az egész. (hegyi)

Győznünk kell!

Ellentétben a nálam "megszokottal", most a kép látványa/hangulata gyengébb, de legalább van történet benne (vagy csak én látom bele). Meg így legalább van honnan elindulni a fejlődéshez.

Erénye a képnek, hogy lementél a gyerek szintjére és ott dolgoztál. Fentről ez nem lenne jó. A tornatanár azokkal a függőleges oszlopokkal vagy mikkel elég lenne, ott a széle a képnek. No meg hát van az a helyzet, amikor akármennyire jót akarunk, de maga a helyszín, az elrendezése nem dolgozik a kezünkre. Szóval ha még lejjebb jössz és amennyire lehet, még hátrébb, jobban lehetne érzékelni, mi is a cél, ahová be kell fusson a gyerek. Szóval most ennyit tudok mondani, nem voltam ott, ezért a helyet nem ismerve, nehéz javasolni. (hegyi)
értékelés:

Messze a part

Ez valami nagyon régi, majd' 15 éves kép - az első digitális gépemmel készült - a(z akkor még nem) feleségemről. A régi képeket nézegetve akadt a kezembe, és rögtön rátok gondoltam :-) akkoriban még nem okozott olyan gondot az instruálás, mint most. De tanulni is jobb később, mint soha.

Jó alapanyag ez a kép, értem, miért akadt a kezedbe. Alig valamit változtatnék. Alul a deszka aljánál vágnék, az oldala már nem kell, úgy jobb lenne a lezárás. És ugyanott, a deszka világos részét visszább hoznám, a sötétet meg előrébb, azaz a kettőt harmonizálnám. És azon is érdemes lehet elgondolkodni, vajon milyen lenne ez 180 fokkal elforgatva. (hegyi)
értékelés:

Színes egyéniség

Előre elnézést kérek, de arra szövetkezünk itt a Látszótéren, hogy a nyalomahangod helyett igyekszem elmondani azt, amit látok, és amit a látottak kiváltanak belőlem. Ez a színezés zsákutca. Ilyet akkor használ valaki, ha nem biztos abban, hogy a kép képes arra, hogy elmondja, amit szeretett volna, és ezért ezzel a durva eszközzel erősít rá az úgynevezett mondanivalóra. Itt ehhez még kapunk egy elég gyenge verbál poént is. Színes egyéniség, mert ő az egyetlen színes folt a képen? Ott lehet ezt a dolgot megfogni szerintem, hogy az ember a saját indokait számba veszi. Miért érdekes egy láthatóságiba öltözött melós? Egyedül van, megy a hídon? Kilóg az átlagból? Oké, elfogadom, lehet, hogy ezért. Akkor sokkal korábban kell exponálni, amikor még közelebb van. Őt kell helyzetbe hozni. Lehetne ő egy óriás is, ha előbb fotózod, nem is ártott volna, mert maga a helyszín önmagában nem nagyon érdekes, de ha felénk tornyosul a fickó, az már más. Szóval itt is, meg az előző képednél is ezt a színezést én azt javaslom, hagyd el, mert ez rosszabb, mint a barnítás, vagy FF vagy színes, ezt el kell előre dönteni és ahhoz képest dolgozni a továbbiakban. (hegyi)

Szédülés

A helyzet az, hogy az ötlet jó, de nagyon szűkre vágtad az egészet, így a formákba is belevágva nekem ez kevés. Pedig ebből lehetne kihozni valami thriller-horror dolgot is, de ha nincs meg a környezet, akkor a történet sem indul be. A szelektív színezésről majd a másik képednél szólok. (hegyi)

Örök szerelem

Adtál egy címet, de a kép nem mutat ebből semmit. Ez a két ember így, hátulról alapvetően nem mond sokat, amin ha lenne valami gesztus köztük, még lehetne segíteni, de így ez csak bemondásra az örök szerelem, mert lehet, hogy csak a nyugdíjas klub kirándult. És a lány, ő ki? Ő miért van ott? (hegyi)