Elemzés

Bringám a lépcsőházban

Ma voltam virágot locsolni a nagynénémnél a Bartók Béla úton és a lépcsőházban letámasztottam a bringám amíg a zárakat nyitottam.

Üdv a Látszótéren! Jó ez a színpárosítás, a vörös és a kék elég dinamikus páros, erőt ad a képnek. Amire érdemes figyelni, az az, hogy legyen valami vízszintes vagy függőleges, mert most a billenésnek nincs indoka. El lehet forgatni egy képet akármennyivel, de akkor abban az új rendszerben, ami kialakul, abban kell legyen valami új koordinátarendszer, enélkül esetleges lesz az eredmény. (hegyi)

Hajnali ebéd

Hajnalban jártam a várost és ez a látvány fogadott. Azt éreztem ,hogy le kell fotózzam !

Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:

Önárnykep napfogyatkozáskor

A háttér tekintetében ez a kép még felhőszerűbb, még légiesebb, akár a második világháborús filmhíradók is eszünkbe juthatnak róla. Viszont a figura szempontjából túl sematikus lett, az árnyék körvonalai nem adnak ki nagyon egyedi formát. Érdmes lenne ezzel még dolgoznod úgy, hogy megtartod ezt a hátteret, de azt még teszteled, hogy lehetne jelentése annak is, amit a test, a fej mutat. Az előző ebben az értelemben valamiért jobb. (hegyi)
értékelés:

Szelfi napfogyatkozáskor

Nem szelfi, ha megnézed a HetiHegyi adását, a szelfi lényege a pozőrség, a magamutogatás, a helyszín. De ez nem baj. A kép tetszik. Nagyon izgalmasak az árnyékokkal létrejövő formák. Olyan, mintha egy testesebb angyal várna, gondolkodna valami hegy tetején, hogy most akkor repüljön vagy se, és ha igen, merre. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

szabadság

Az első képem

Üdvözlünk a Látszótéren. Örülök az első képednek, hogy önportréval kezdtél. Sok minden üzenet van ezen a képen, és most én a képnyelv szerint mondom el, mit látok a cím függvényében. Szabadság. A kinti helyszín ezt erősíti, az is jó, hogy a háttérben fák, bokrok vannak. Ahhoz, hogy a szemeket is lássuk, túl korán van, magasan jár a nap, kora reggel vagy naplemente felé haladva több fény jutna az arc mélyebben fekvő részeire. A cím mellett a póló az, ami szöveges üzenetet hordoz. A szöveg mindig erősebb üzenet, elsődleges lesz, akár akarjuk, akár nem. Utána kellett néznem, mi ez a Harcos dolog, amit olvasok, ahogy látom, ez valami fajta összetartozást jelző vagy imitáló jel, szignó, van benne agresszió is, vagy nevezzük határozottságnak. Ami viszont ellentmond mindennek az üzenethalmaznak, az a két kar levágása. Ez a csonkolás a szabadságot is megvágja, levágja, beleütközünk a képhatárba. Szóval összefoglalva a helyszín jó, az üzenet egy része oké, de a gesztus ellene dolgozik a képnek. (hegyi)
értékelés:

Otthon

Köszöntünk a Látszótéren, örülök, hogy az önportréval kezdted, fontos dolog a bemutatkozás, magunk megmutatása. A kép őszintesége egyértelműen megvan, nem valami kitekert szelfi, pózolás, hanem valóban magad keresed a portré által, és ez jó, fontos. Ha négyzetesre vágod a képet, akkor nem lóg be a fotel, vagy mi, ott bal alul, meg jobbra az a falnál lévő pakk is lemaradhatna. Folytasd kérlek, keresd magad tovább, jó az irány. (hegyi)
értékelés:

Husky a tónál

A kép egy egri kirándulás során készült. Ugyan nem az én kedvencemről van szó de a Husky a kedvenc kutyafajtám. A kép egy Olympus DSLR fényképezőgéppel készült.

Nem könnyű állatot fotózni. Legalábbis nehezebb, mint azt az első pillanatban az ember gondolja. Figyelni kell, mi lóg be, hova, mit vág el, takar ki, és még az élesség, a kompozíció és a gesztus is, szóval van vele meló, és egy állatnak nem mondhatod, hogy picit fordulj balra, vagy jobbra. Ezért egy megoldás van, türelem, és a fotósnak kell mozdulnia. Itt most a fű az, ami zavart kelt, ahogy az arcba belevág. És hát jó lenne pici élesség valahol, a pofaszőröknél bukik le, hogy bemozgathattad a gépet. Én ezt visszaadnám ismétlésre, mert érdemes foglalatoskodni a kisállatok fotózásával, sok rutin szerezhető általa. (hegyi)

Fagyos köd

Ez a kép Gödön készült az újév másnapján , ez az első képem 2017-ben.Telefonnal készült sajnos és amiért ez létre jött egyszerűen nagyon tetszett ez a látvány ,és meg akartam örökíteni a pillanatot. A kép sajnos nem tökéletes ugyanis nem szimmetrikus, de nem sokat veszített ezzel az értékéből.

Üdvözlünk a Látszótéren, erős kezdés ez a kép. A telefonnal sajnos nehezebb fényképezni, egyenesen, mint egy keresővel rendelkező fotómasinával, ennek több oka van, a hátlapi fotózás a régi fakamerákon működött, de ott állvány volt és precíz skálázás a mattüvegen. De utólag lehet korrigálni. Most picit el vagyunk fordulva az óramutató járásával megegyezően és ettől a talán fél foktól a nyugalma lesz bizonytalan a kompozíciónak. A másik a tömegelhelyezés. A sötét és világos foltok egymáshoz viszonyított aránya. Ehhez most mintha sok lenne a jobboldali rész. De összességében van hangulata. Várom a folytatást, főleg az első leckével. (hegyi)
értékelés:

Zenit-e

Kétségtelen, hogy van hangulata a régi filmes gépeknek, még egy Zenitnek is, viszont ahhoz, hogy ez a konkrét tárgy bemutatásán túl is megérintsen egy akár a fotózással nem foglalkozó embert is, az is kéne, hogy valami sztori legyen. Oké, adott a helyszín, a fű, a kinti tér, de így, ennyire szűken a dolog nem tud továbblépni. Egy kalap, egy kistáska, vagy akármi, ami még kiegészíthet, az segíthet a nézőnek is, szerethetővé, átélhetővé teheti a dolgot. (hegyi)
értékelés:

kétely

A kamerám objektívére egy alufóliát applikáltam, és középen néhány helyen kilyukasztottam egy fogpiszkálóval.

Van ebben valami filmes érzet, megközelítés a hetvenes évek újhullámos filmjeiből. Kukucskálás, a bűntett megfigyelése, egy még nem jelentős, de később fontos részlet megmutatása, egy villanás. Ez jutott elsőre eszembe, meg az, hogy talán picit szűk az, ami mint objektum belefér a körbe. Hangulata van, a kérdés csak az, hogy vajon a te közlésed és a néző dekódolása mennyiben tud találkozni. Egyedi képként kevésbé, egy sorozat részeként inkább el tudnám képzelni. (hegyi)
értékelés:

Tűzijáték

Az ötlet és a kivitelezés is jó megoldás az absztrakt struktúrákra. Arra viszont fel kell hívjam a figyelmet, hogy ami egy figurális képnél még belefér, mint kompozíciós lötyögés, vagy tömegelhelyezési probléma, az az absztraktnál sokkal erősebben jelentkezik. Itt most pl. fenn és balra, de főleg fenn van túl sok tér hagyva a többihez képest és így olyan, mintha nyomtatásnál lecsúszott volna a nyomat. (hegyi)
értékelés:

Pihenő

Nos, mint önkép, ezt a fotód is kedvelem, van hangulata és erős üzenetet ad, jó a közvetlensége is, hogy így bevonsz minket a pihenőidődbe. Azonban ha zsánerként nézem, akkor szűk a tér. Ahhoz, hogy jobban értelmezhető legyen a történet, hiszen a zsánerhez az is kell, a jellegzetességeknek evidenseknek kell lennie, azaz ha ennyire szűkek vagyunk, akkor csak részek, töredékek maradnak. Nem azt mondom, hogy leltárt kell készíteni, nem az iskolás módon hiányolom, hanem azt a teret, ami a gesztusokhoz kell, a sztorihoz, hogy én is ott üljek veled, és ne csak a fejtetőd szemléljem. De az előző képpel együtt ezek erős dolgok, szóval abszolút ez az az irány, amit majd fényképezőgéppel is meg kellene csinálj. Még van jó idő talán, szóval most kéne rákapcsolni a külsős képekre. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé

Örülök, hogy megkaptad a Hónap képe címet ezzel a képpel, és remélem, hogy ez abban is segít neked majd, hogy nyiss, hogy felpörgesd a munkát, hogy beleállj az önábrázolásba. Jövő héten nyílik a Zártosztály - micsoda képzavar - ott is várunk. A kép tetszik, mert határozott, szabad és mentes a kimódoltságtól, még akkor is, ha lehet, hogy amúgy, ha nem készül kép, nem épp ez a sapka van rajtad. Persze lehet mondani, hogy a mobiltelefon adta technika hiányosságai szembeötlőek, de talán még jót is tesz a képnek, hogy ilyen szoborszerű lesz a részletek elvesztése okán. Ha bele akarok mindenáron kötni valamibe, akkor az a lábadnál lévő kóró, azaz ha egy lépéssel előrébb állsz, persze a kamerát is előrébb mozgatva, akkor kikerülhetted volna, hogy formailag ott gubanc legyen, de ez tényleg olyan kérdés, ami bár javítható, de nem sokat von el a figyelemből. Szóval hajrá, itt az ősz, kapcsolj rá. (hegyi)
értékelés:

Szitakötő

Épp tegnap mondtam, hogy a kedvenc ilyen kis rovarom, vagy bogaram (sose tudtam, melyik melyik) a szitakötő. Lehet, hogy emiatt is mondom, hogy a kamerával kellett volna annyit mozdulnod oldalra, hogy a fényesebb részbe essen minden alkatrésze, ne kebelezze be a háttér életlen sziluettje a fő témát, még jót is tett volna a tömegelhelyezésnek az, ha elmozdulunk az egésszel, és bal felé tolódik a súlypont, mert a jobbra található sötétebb részek ezt ki tudták volna egyensúlyozni jól. (hegyi)
értékelés:

Galériában

Szorgalmi, így igyekszem rövidebb lenni. Tetszik a nézőpont, jók a formák, csak te beleveszel a tetőszerkezetbe. De kedvelem a hangulatát. (hegyi)