Elemzés

Székbezárva

Jobb lett a kép, de a harmadik oszlop elfogyott, ez zavaró. Van egy problémánk azonban, amiről eddig nem sokat beszéltünk, és ez a világítás. A vaku a maga erős direkt fényével laposra, keményre fotóz mindent és durva árnyékokat ad, a közeli felületek kiégnek. Ezért ha tehetnénk azt mondanánk, hogy ha a vaku nem dönthető, inkább ne használjatok vakut, vagy nagyobb fényt kell keresni, vagy lámpákkal megoldani a világítást, de ez nagyon durva eredményt ad ez a vaku. De egy disznó azért mindenképpen jár, mert az alkotó elkezdett dolgozni a képpel, értelmezte az értékelésünket és foglalkozik vele, kommunikál a kép megvalósításának módosításával, próbáival. Ez a tanulás lényege, hogy ismétlünk, amíg nem lesz kész a kép és nem hagyunk félben dolgokat. (szőke)
értékelés:

Saját magam
A második lecke az nagyon fel volt adva, ugyanis elromlott a fényképezőgépem és mindenféleképpen szeretem volna anyagot küldeni ezért a „Ha nincs ló, jó a szamár is” elv alapján a telefonommal készítettem a képet. Nem tetszett, mert nem volt előnyös a kép, de hát ilyen fejről nehéz is. A legnagyobb bajom az volt vele hogy az előző nap folyamán a kollégám, aki szintén váltókezelő, hozott kóstolót az úgynevezett „vazsvári vörös”-ből amiből azután, egy erdélyi barátom szavaival élve megittunk egy „vederrel”. Ami aztán az orromon és a járomcsontot takaró bőrfelületen csapódott ki. Ezért aztán egy kicsit meg kellett dolgozni a képet, hogy ezt az apró testi hibát eltüntessem.

Itt úgy látszik, hogy Domján Péter elindított egy olyan retro hangulatot, amelyben a szárnyas fejvadászo, a vesztern kalap és a máv, mintegy karcos filmen, ahol a kerítés is a MÁV vasútállomást idézi, és hozza a romantikát, annak ellenére, hogy az optika becsillog, igazi cseh hangulata van ennek a munkának. Egy disznót elveszünk. Azért, mert bízz annyira magadban, hogy nem teszel rá mű csillogásokat, a fülhöz és egyéb helyre, megáll ez anélkül is, működik. (szőke)
értékelés:

Piramisok árnyékában

Hogy a piramis hol van, azt nem tudjuk, de ez egy jó absztrakt kép, finomak a színek és árnyékok, a szorgalmira jár az egy disznó, az épületfotós lecke meg ha lesz, jöhet majd több is. (szőke)
értékelés:

Mozgás

Nagyon szeretjük a képet, a ferde árnyékok amik balról jobbra haladnak, nagyon jó, hogy nem a kép aljára vagy egy nyugodtabb kompozícióba kerültek, az is tetszik, hogy belevág a forgóajtóba, így az előtér márvány formái is látszanak. Mivel ez az árnyék balról jön a fény miatt, nagyon izgalmas, hogy az emberi alak már kilép a képből, tehát egy olyan mozgással halad, hogy ugyanennek az árnyékoknak a folytatásaként már csak egy pillanatra van a képben, miközben álló képet látunk, ez a furcsa dekomponált mozgás utolsó pillanatának elcsípése hoz létre az álló kép ellenére egy jó mozgás stúdiumot. (szőke)
értékelés:

Összetartozás
A fotózás nehéz, de modellnek lenni se könnyű.

De minek kellett belerajzolni? A kép enélkül szép és értelmezhető lenne, megvolna a drámaisága, és bíznod kellene magadban, hogy ez a grafikai játék miatt is meglenne és három disznós lehetne, de így ez kettő, mert elviccelsz valamit, ami mindeközben nem vicc kategória és ettől komolytalan és súlytalan lesz a kép. (szőke)
értékelés:

Pihenő
Kimentem a rétre talpleckét fényképezni, de ez a kép inkább tavaszra sikeredett.

Mácsai Feri megszokott, de mivel a lelke is egyre jobban nyílik, színes felhőit láthatjuk, tehát a Mácsai oeuvre erősödik, és ennek a képnek a főhőse maga a láb, Feri lába, az elmúlt időszakok történelmét hordozza ez a láb, ami nagy őszinteséggel tárul elénk és a barokk felhők mellett megjelenik egy új szereplő ebben az akciófilm sorozatban, és ez Feri lába, és ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, egy nagyon őszinte képnek és jó, hogy a Feriben lévő pantomimes mozgásszínész megjelenik és a lábtánc egy kompozícióját láthatjuk. Bár az aláírás tavaszról szól, és ez nagyon jelentőségteljesen ott is van, de ezt mi átminősítjük talp leckére és így három disznó. (szőke)
   A Hegyi is beleszól, mégpedig azért, mert odáig rendben van, hogy a photoshopot vagy más módosító szoftvert használtok labor helyett, de két eset lehetséges. Vagy úgy használjátok, ahogy a laborban tennétek és akkor nem csináltok vele olyat, ami a laborban klivitelezhetetlen (lásd: maszkolás, amikor egyes területeket, képrészeket erősíteni vagy gyengíteni akarunk, ezért a kép és a papír közé tesszük a kezünket és azzal árnyékolva több-kevesebb fényt engedünk rá), vagy azt mondjátok, hogy nincs ilyen határ, és mindent lehet, de akkor pedig elvárom, hogy ne bukjon le a képmanipulálás, ha egyébként a kép témája nem teszi indokoltá ezt a lebuktatást. Itt a felhők sötétítése érthető, de az ujjak körüli udvar jelzi, hogy nem tökéletes ez a megoldás még. Ezért most nem vonunk le disznót, de most szólunk, nem csak Ferinek, hogy akármilyen tökéletes ötlet vagy kép érkezik, ha a képmódosítás rossz, pontatlan vagy nem adekvát, akkor az disznóba fog kerülni. (Hegyi)
értékelés:

Ahogy a maci látta
Az itt (http://szakkor.estiskola.hu/2008/03/18/az-agyunk/) látható sarokból az egyik maci csinálta a képet, míg én aludtam. Én csak annyit tettem vele, hogy a függőlegest függőlegesbe hoztam, mert kicsit ferdén tartotta a gépet.

Abban az esetben értelmezhető a kép, ha valaki mint egy történetvezetést, tudja az előzményeket, de ha ehhez nem tud hozzáférni és csak ez a kép marad meg nekünk, akkor izgalmas az a felvetés, amit a cím próbál közölni és erősíteni, hogy egyfajta szubjektív képet látunk, de ez a beállítás, amennyiben a jobb alsó sarokban látható szőrös kis szerkezetet nevezzük macinak, akkor ez nem a maci szubjektívje, hanem egy ansnitt kategóriában látjuk ezt, főleg a veszternfilmeknek volt ez sajátja, amikor az utolsó jelenetben lőnek egymásra a hősök, akkor látunk ebből példát, főleg az amerikai verzióban, ahol a pisztolynak is látszania kell, ez a nagyon híres példa, de ez itt a címmel nem adekvát választás, hisz a fotós valami olyat nézhet, amit a maci is lát, tehát a maci is a képen van. Nagyon jó az irány és az ötlet, de kompozícióban kellene még foglalkozni ezzel, hiszen egy gegről van szó, ahogy a maci látta, és a geg, vagy a humor mindig akkor működik a cirkuszban is, ha a bohóc el tudja dobni a tortát és eltalálja a másik bohócot, és a néző látja ezt és érzékeli, tehát a nézőt segíteni kell ebben, ezért ezt ismétlésre visszaadnánk. (szőke)
értékelés:

Csendélet I

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:

Múzeumi térjáték 2
MoMa

Az a kérdés, hogy az épületfotók csendéletek-e, egyébként önmagában egy nagyon jó és szép ritmikai képet látunk, bennünk az is felvetődik, hogy legyen egy új lecke, az épületekről, épített környezetről, mert látszik, hogy ez a kérdés izgat benneteket. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy ebben a négyzet alakú képben a fölső vízszintes felületnél nagyon jók a ritmusok és ez a ferde fal, ami kifut a keretből, de határmezsgyén van, hogy az ék végét meg kellett volna-e hagyni, vagy még jobban belevágni. Az nagyon jó, hogy ez a zöldes színű háromszög ad egy furcsa formát, és ez önmagában középen ott van, nagyon jól oszt, hunyorított szemmel akár egy egyes számot is láthatunk, az irány tehát nagyon jó, de picit még sűrítenénk, hogy van informatív elem is, de a fények folthatásai, ritmusok és tónusok adnak egy másfajta képletet is, és ha ez a cél, akkor ezzel a ritmussal még jobban kell játszani. Arról pedig kezdjünk egy beszélgetést, hogy akartok-e ilyen leckét, hogy épített környezet. Tehát ez a lecke nem mint csendélet kapja a disznajait. (szőke)
értékelés:


A kép nem most készült, de a feltételeknek véleményem szerint megfelel. A köldökömet ábrázolja egy nyaralás alkalmával. A képet már felhasználtam a haverok szórakoztatására készült "klip"-ben amely teljes terjedelmében megtekinthető a youtube-on.

Köszöntünk az Estiskolán, egy igazi, konzekvens képet látunk, amelynél természetesen megvan az önirónia, hisz egy hasközelit küldött el az alkotó, amelyben azon túl, hogy egy geg jelenik meg, valakiről személyesen is kapunk egy képet, hogy mint vasutas így néz ki, elsőre két disznó, mert a dátumozót tessék kikapcsolni. (szőke)
értékelés:

Tavasz I

Nagyon szép kép és az is az erénye ennek a képnek, hogy amíg sok alkotásnál látjuk azt, hogy minden ellen lázadunk, itt annak ellenére a kép nem kevesebbet és nem többet, hanem annyit szeretne vállalni, hogy a növényi formák és az azokon meglévő fények, az ívek létrehozzanak egy ritmusjátékot, és érzékelni lehessen a valódi növények jelenlétét, egy konzekvens virágportrét látunk, jól a ritmusai. Azért fogadjuk el tavasz leckének - ami nem jelenti, hogy bezárt és nem kell vele még foglalkozni - mert bár azt mondtuk, hogy a tavaszt nem a virággal kérjük ábrázolni, de itt van egy olyan transzpozíció a feketékkel és a formákkal, ami miatt a virág több, mint virág, szimbólummá lesz. (a fekete keretet soknak értékeljük, de elfogadjuk, hogy a szerzőnek így tetszik.) Talán, ha kötözködhetünk annyit, hogy a virágszirom és a szár, levél közti tónuskülönbség picit sok, a szirom ki is ég, nem biztos, hogy ez szükséges. (szőke)
értékelés:

a fák is feltámadnak ugye
Helyzet: Máriabesnyő, naplemente, tavasz. Egy rácsminta ami lezár és egy ami kinyit és az igazi látók (fák) hátul akik testéből a kereszt készült szóval a fák és Jézus együttes golgotája és mindez elzárva vagymi és megpróbálom életre kelteni kiszabadítani... hát ölég kusza de most nem vagyok formába hogy egy rendes paradoxont fogjak.

A kép már az előbb említett sorozatba tartozik, az előtérben egy vas rácsszerkezet, egy sík megközelítését jelenti, majd mögötte egy üveglap zárja a következő síkot, amin tükröződésként jelentkeznek a fák, és az üveg mögött valami dombormű, talán Krisztus, amint a keresztet viszi, és ennek a hármas egysége jól ritmizál, jó a párhuzam a fa és a fém kereszt között, külön erénye a képnek ez, és a szín harmóniája az okkeres barnákkal. (szőke)
értékelés:

Masnyi
talpmatrjoska

Maga ez az orosz festett kis figura, a hét törpe orosz változata, ahogy egymásba épülnek ezek a festett, faragott kis figurák, erre utal a leírás. Nagyon szimpatikus a kép és nagyon jó, ahogy a lábak egymásba illeszkednek, picit lenne jó, ha a középtónusok erőteljesebbek lennének, de ettől függetlenül a 3 disznó megvan és elsősorban azért, mert olyan szinten gondolkodik a talp leckéről, ami már nagyon jó irány, ha jól látom, egy pici kisgyerek láb van, egy férfi, édesapa láb és az anya lába, tehát nagyon jópofa kép. (szőke)
értékelés:

Fűben, virágok közt
Tavasz az, amikor - szimbólumoktól mentesen - az ember a langyos napsütésben leheveredik a fűbe, és lustán bámulja az orra előtt a fűszálakat. Tudom, verbálfotó. Meg azt is tudom, hogy én se vagyok egy üde, tavaszi jelenség. Akkor is. :-)

A kép irányelveiben letisztázott, a kompozícióban a pici kis virágok mellett a szemeknek van nagyon fontos szerepe, ami beletekint az optikába és ezen keresztül belénk néz, és ettől, hogy egy ilyen fűben hasaló, a kamerát is a fűszálak között tartó, fekvő, közeli, intim helyzet, amit látunk, az arc formái, ritmusai is megváltoznak. Emberivé, esendővé, de valahogy a szemek mégiscsak egy kis játékosságot és reményt, kérdést tartalmaznak. Az alkotó egészen biztosan megnézte ezt a képet, mielőtt elküldte nekünk, és attól a puritán, nagyon egyszerű, nagyon esendő ábrázolástól erőteljes a kép. Érdekes, hogy ha már formákat is nézünk, akkor picit talán a széltől kócos hajszálak, ahogyan rendezetlenül az arc formájába belelógnak, hasonlatosak lesznek a fűszálakhoz, és ebből láthatjuk, amint felénk tekint a szem. Ha nem lennének az arc előtt ezek a hol éles, hol életlen vonalak, virágok, akkor álló, statikus képet látnánk, de ettől mivel a kép hatására mi, nézők is befeküdtünk a fűbe, közelebb és közelebb akarunk kúszni Nórához, hogy átlépjünk, átjussunk ezeken a füveken, és a szemébe nézhessünk, azokba a szemekbe, amik egyszerre kíváncsiak, de bennük van a kérdés is, amik egyszerre nyitnak felénk és teszik fel a kérdést, hogy ugye nincs semmi baj, ugye vigyázol rám? Nagyon jó, hogy ezek a jegyek, tehát a gondolati és a formai jegyek ebben a környezetben az ember és a növényzet azonosulását is mutatják. Talán, ha a szerző szöveges üzenetét is olvassuk, akkor a kép megfejtése az "akkor is". (szőke)
értékelés:

Huncutság

A kérdés, hogy miért játssza egy döntött kameránál az alkotó, hogy gyerekes, de közben tanárnős is, és közben most egy ilyen játékkal és a döntéssel most meg vagyunk fogva. Főleg most a kereskedelmi tévéknél lehet látni, meg a fiatal filmeseknél, és ezt szoktam mondani, hogy attól még valami nem lesz érdekes, mert döntöm a kamerát, mert csálé a kép, attól még nem lesz történése a dolognak. Nem azért kell dekomponált képet alkotni, hogy majd attól kapjak egy ritmust, mert most a jobb oldali kéznek a karperecsora ugyanúgy vágott, nem biztos, hogy attól kerül helyre egy kompozíciós rend, mert elkezdem a kamerát tekergetni. És a gesztusrendszert se értem, mert egy ilyen kvázi kisgyermeki, kvázi csábító, de közben pedagógus szemüveggel, szóval nem értem az üzenetet, hogy most ez egy buja képeslap, vagy mi? Ha elkezdjük lehántani róla a rétegeket, akkor azt mondom, hogy a keze rossz, leengedjük, mert takar, elviszi a figyelmet, oké, visszadugom a nyelvét a szájába, oké leveszem a szemüveget, kiveszem a mű fröcskölést a képből, szóval a túlzásokat kitakarítom, akkor érdekes módon ugyanezzel a fejtartással, ugyanezzel a kameraállással és döntéssel máris egy elfogadható kép lenne, mert egyébként az ajtó két vonala pont jó helyen vannak és ott jó helyen van a feje, szóval jó lenne ez, de ez a maszk, ezek a maszkok azok, ami miatt nehéz odaállni az emberek elé, mert idétlenkedünk zavarunkban, holott épp mivel egymás között vagyunk és már sok mindenki volt zavarban, lehet akár nyitni is és ezeket a zavarból származó mű gesztusokat levetkőzni. Az alapért, ameddig sikerült a pedellussal ketten lehántanunk, kap egy disznót. De könyörgünk Barának, picit vegyen komolyan minket. (szőke)
értékelés: