Elemzés

Hamutartó, ceruza, hegyező

Nekem ez nagyon szimpatikus, bejön a hatvanas évek, végre valaki megérzi a csendélet izgalmát, a valós felületek, árnyékritmusok képi lényegét, nagyon boldog vagyok, hogy valaki elkezdi élvezni a csendéletet és nem lekamuzza. Azért kettő disznó, mert kompozícióban van mit dolgozni rajta. A faragó és a tál nagyon külön van, a jobb oldalon maradt érték nélküli rész, tehát hajrá, tovább! Azért vagyok boldog, mert végre látom, hogy valaki elkezdi élvezni ezt a leckét. (szőke)
értékelés:

Noh
Ez az előző csendélet (Füstölő) javítása-továbbgondolása.

Nem tudom, mit jelent a noh. Lehet, hogy erre a maszkra valami jelzés, de nem akarjuk kitalálni, de ettől függetlenül szimpatikus ez a kép, egy nagyon furcsa és drámai kép, mintha egy képzőművészeti katalógusból, mondjuk Schaár Erzsébet világát bemutató képet látnék, de szeretjük, jó. (szőke)
értékelés:

Összekötve
Én vágtam el a köldökzsinórt, de nem tudom sikerült-e.

Nagyon jónak érzem azt, hogy az alkotó modellválasztásai jól működnek, hisz egy olyan különleges kapcsolódást és pozíciót lehet itt látni, amihez nagyon nehéz lenne instruálni, tehát ha itt nem lenne ilyen ősbizalom a szereplők között, akkor bármit tehetne az alkotó, hogy a kislány a lábát tegye a csípőhöz vagy ne, vagy működne, vagy nem. Ennek nagyon örülök, hogy egy ilyen szép mozgás látható itt. De ha már időt szánok erre és ilyen csodálatosan meg tudom mutatni az emberi történetek kapcsolódását és a háttér is aránylag jó, mégis érdemes lett volna a testekkel játszani, fátyollal, valami lepedővel, érdemes lenne megismételni magát a játékot, úgy gondolom, hogy ez a helyzet a belső történetükben reprodukálható, megszokott helyzet, és azt mondom, hogy az óvó női test formáival még játszanék, az anyai hát ívével, és ott a deréknál a ruha ezt megszakítja, tehát jó volna még variációkat kipróbálni, a testet még jobban használni. Megvan a 3 disznó, de érdemes lenne ebben az irányban mozogni. Igen óvatosan kérdezem, félénken, hogy persze ez mind a hármótok döntése, de ez a kép igazából aktban lenne fontos. Pontosan azért, mert a textilekkel ez most picit mellébeszél. Nagy hagyománya és kultúrája van ennek, és amint meglátod magad előtt ezt a két gyönyörű testet, látni fogod, hogy szinte kiált az aktért. (szőke)
értékelés:

Kimozdulunk
A virágoknál és a szerelemnél is sokkal jellemzőbb a tavaszra az, hogy ilyenkor mintha mindenki testületileg kivonulna a természetbe. Legalábbis az első néhány szép tavaszi hétvégén. :-)

Mivel már sokszor elmondtam, hogy szeretném, ha eljutnánk egy olyan mélységre, hogy nem a Képes Újság válogatás rovatából látunk ízelítőket, szóval mélyebb szintre kellene eveznünk, legfőképp azért, mert tudom, látom, hiszem, hogy bennetek van az a mélység is. Senkinek se bántásból írjuk, amit írunk, még akkor sem, ha pillanatnyilag utáltok is érte, de el kell kezdeni a belső impulzusokkal is dolgozni, minden lecke egy-egy ilyen belső útnak is felfogható, ha nem mondjuk meg, hogy ez nem az, ez sem az, akkor becsapnánk benneteket. A szöveg leírás fontos dolog lehet segítségképpen, egy hangulat felelevenítésére, de nem arra való, hogy az mondja el a történetet a kép helyett. (szőke)

por tré

Első lecke, arc nélkül.

Üdv az Estiskolán Jóska, ez egy erős első lecke. Nagyon fontos, hogy nem vágtad szűkre a képet, jól ritmizál a haj, a szürke háttér, ami kiemeli a szemet, amivel kapcsolatban talán annyit, hogy a csalás azon bukik le, hogy ebben a tartásban nem lehet az alkotó szeme, de ez mellékes is, hisz szürrealizmusában Magritte képei ide nagyon passzolnak, szóval örülünk és három malac. (szőke)
értékelés:

Bogas
Életben az erős, gyomorban a gyenge.

Olyan, mintha ez egy kitömött állat lenne, ez legalább már nem kutya és macska. :) Végre valaki másfelé is elindul. Ez a része jó, a kivágással bajok vannak, mert szélről túl sok az információ nélküli fekete. (szőke)
értékelés:

Pihenő
Csak automatikus szintkiegyenlítést csináltam a fotószerkesztővel.

Van egy alapunk, ami nem rossz, hogy egy víz tükröződésben mutatja az embert és a fákat. De ez akkor lenne izgalmas, ha azon a vízfelületen történne is valami, mert így ugyan eltorzítja a teret, de a valós térélményt nem kapjuk meg. Kacsa, kis papírhajó, virágszirmok a cseresznyefáról, mert ettől, hogy egy pocsolyát látunk, még nincs tavasz. Ismétlés. (szőke)

Iszkiri

Incifinci a kis tacskó nagyon fürge és szeleburdi... én meg bizonytalan, hogy valyon megfelel-e ez mozgás leckéhez.

Annyira ződ ez a kép és annyira barna ez a kutya, hogy miközben ilyen bemozgós képet már sokat láttunk, nagyon szeretem ezt a szörnyű ződet és ezt az erőszakos barnát, szóval el kell fogadni. De jó lenne, ha ezeket a feladatokat elkezdenénk mélyebb aspektusokkal vizsgálni, és ha megnézzük, azért ezeken az ujjgyakorlatokon idővel az alkotók jószerivel átlépnek, hogy a mozgás ábrázolása az bemozdult lehet csak. Szóval hármat nem adunk érte. Jó lenne, ha akár ismétlésekkel is nekiállnátok ezeknek figyelembevételével a leckéknek, hisz ugye nem arról szól a mese, hogy gyorsan túllegyünk a feladatok megoldásán, hisz nincs határidőnk és nincs szavatossági időnk se. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, el kell indulni egy irányba. (szőke)
értékelés:

Félúton
Tavasz Dalmáciában:)

Tulajdonképpen szeretem ezt a képet, mert 1973 április másodika délután 13 órakor készült képet látjuk, majdhogynem azt mondhatnánk erre a teljesen a hetvenes éveket idéző képre, hogy akár az Új Tükör egyik képriportja is lehetne, már ha mond ez még valakinek valamit. Érdekes, és ezt talán mondtam is a Pedellusnak, hogy vajon miért van az - nem baj ez - hogy sokszor idéztek 10-20-30 évvel ezelőtti időt megidéző képet, és érdekes, hogy ezeket a retro érzeteket főképp fiatalok küldik be, de mégegyszer mondom, ez nem baj.
A képről annyit, hogy nagyon szeretem rajta az emberi párost, akik a napközi után a fiú még a német nyelvleckét elolvassa, a kislány pedig egy mikroszkopikus felvételt vizsgál a nadrágszáron, szóval nagyon szép az egész és egységes az emberi pár együttléte. Ami picit zavaró, az a bal oldali lépcsőformák arányítása ehhez az emberpárhoz. Persze ezekben a szituációkban ha a fotós beleszól, hogy ugyan, üljetek már picit odébb, nem biztos, hogy nem töri meg a varázst. Mindemellett ezt figyelembe véve kapja meg a 3 disznót, mert emiatt a kompozíciós bizonytalanság miatt ebben az esetben nem vonhatunk le malacot. (szőke)
értékelés:

Tufi a nagyvilági kandÚr
Ő itt Tufi cica az én állatom... :) vagy barátom?

Egy cicát lehet látni, és ennek a cicának elég határozottak a nézései, külön öröm, hogy nem vakuzta az állatot, kicsit szűk a kompozíció. (szőke)
értékelés:

Támadásban

A képről csak annyit kell tudni, hogy nem digitális géppel készült, hanem analóg fotógéppel. A kép egy borús szombati napon készült.

Úgy gondolom, látom a rigót, értem, hogy analóg, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez képpé álljon össze, több kell. Rengeteg ritmika és folthatás van a képen, ami nem áll össze egy üzenetté, nem tudom, hogy ez a madár, ahogy támad, összeáll-e képpé. A fotósnak meg kell győznie a nézőt arról, hogy amit lát, az adott helyzetből az a legjobb kép, ami elkészülhetett, nincs más döntés. Ezt bárhol lehetett volna lefotózni, ez a megismételhetetlenség, vagy örök érvényűség nincs a képen. (szőke)

Felső világ bodja
IC, utazás, unatkozás, játcás

No most nem tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy bodja, nem tudok a címmel mit kezdeni, elfogadom, hogy az én hiányosságom ez. Nyilván ez egy InterCity, de attól, hogy egy nagylátó optikával lefényképezek pár csíkos lemezt, még nem hoztam létre képet. Picit többet kéne magunkból megnyitni. (szőke)

Szinpadi vágyódás
Zalaegerszeg. Hevesi Sándor Színház. Galócza. A darab a bérgyilkos maffiózóról. Egyike azon színházaknak és daraboknak, amiket végig fotóztam. Jöttem haza felé a vonaton és unalmamban lepucoltam az összes létező memóriakártyám... kidolgozatlan képek százaira bukkantam többek közt erre... ez megteccett. Gondoltam hátha nemcsak nekem, hanem Szőke Kapitánynak is... bár montamár sokszor sokmindenkinek h irgumburgum ne a polcrol vegyükle készképeinket hogy majdjolesz ideis, de gondoltam ez mégiscsak féligmeddigujkép, hiszen mostaláltam, most dolgoztam ki...

Olyan, mintha egy mozgófilm vagy egy rosszul exponáló fotókamera, ami rosszul továbbítja a filmet, és kapnánk egy kettős képet. Több mindenről kell ennek a képnek kapcsán beszélnünk, már csak az Estiskola feladatai miatt is. Mi azt gondoltuk, hogy valaki elérkezik ide hozzánk, mert nálunk szeretne képekről beszélgetni, akkor ezt azért tettük, mert arra gondoltunk, hogy a különböző házi feladatoknak a szerepe és jelentősége az, hogy a többiek számára is megmutassunk magunkból valamit. A leckék rólunk szólnak, bennünket, a mi világképünket mutatják meg a többieknek a munkáinkon keresztül. Ennél a képnél csak úgy tudom értelmezni, hogy azt mutatja, hogy Edvin elsődleges lénye, hogy Edvin nincs, csak valami színpadi jelenségen keresztül tudja kifejezni magát. Tehát az elsődleges problémám, hogy Edvin valószínű nem a kalapos nő, vagy a ragasztott bajszos operettszínész. Ilyesformán még egyet tudok elképzelni, hogy ő a nézőközönség tagja, aki a bérletes előadások látogatója. Ha ez történik, akkor megint csak nehezen tudom a kódokból megközelíteni az alkotót, mert egy képeslapot látok itt, a színház előadásából és nem tudom, hogy ezen keresztül hogyan tudok közel kerülni Edvinhez. És akkor itt felvetődik egy másik fajta megközelítés, merthogy hasonló munkákat láttunk már itt az Estiskolán, hogy akkor mi ez a kép? Mivel színházzal kapcsolatos, akkor ez színházi fotó? Vagy fotók, hisz két részre van szabdalva az üzenet. Az alsó részen egy nejlon harisnya által takart női kéz és egy gyűrött zakóból kinyúló másik kéz torzója látható és nem értem a két kép összekapcsolását sem, kellene értenem, de nem akarom érteni, mert nem akarom érteni az arányítását sem, ha az alsó képet nem nézem, akkor is azt mondom, hogy a fölső kép kompozíciós rendje is zavaros, miért vannak így vágva a szereplők. Ha színházi fotót látunk, mit kellene feltételeznünk, hogy ezek úgynevezett színházi belső fotók-e valami szakmai célzattal, nem tudom azt mondani, hogy standfotók, mert azok főképp a filmforgatások körüli fontos dokumentatív forma, ahol a fotósnak egy olyan meglepő feladatkörének is kell lenni, vagy egy olyan aktivitásának, ami eredményezhet olyan képeket, mint B. Müller Magda Szindbád-képei, és ez egy speciális műfaj, feladat, mert ő az az ember, aki olyan kialakulásokban lehet jelen, amit a nagyközönség soha nem láthat, például amikor Huszárik Zoltán előinstruálja a színészt a Csontváry című film forgatásánál, és ezzel a fotós egy önálló alkotást hoz létre, egyszerűbben fogalmazva a standfotós olyan intim helyzetekben van, aminél egész különleges helyzeteket figyelhet meg és olyan szenzitivitással kell rendelkeznie, hogy ezeket észre is vegye. Értendő ez akár színházra is, amikor Kiss Manyi szerepeire például már csak ezeken a színházi fotókon keresztül tudunk visszaemlékezni. De ehhez az kell, hogy legyen az alkotónak egy olyan plusz affinitása, amitől ezek a fotók valójában különlegessé válnak, ellenben az fog történni, hogy mert ott van, mert megvette a jegyet, kattinthatott egyet a géppel. A színház és a film is egy világított, előkészített térben, jelmezben, színészben adja magát, hogy úgymond az ember folyamatosan fejben fotózzon, hisz ezért megyünk el, hogy a történetet rögzítsük és eleve így képek egymásutánját vetítik, mutatják nekünk. Magyarul az nem egy nagy truváj, hogy egy fényképre előkészített előadásból egy fényképet készítünk, mert abból majdcsak becsusszan valami. Ezért én úgy gondolom, hogy érdemes lenne erről akár egy fórum témát nyitni, hogy mi az, hogy standfotó, és erről beszélgetnétek, de ez a lecke a vágy feladatkörében nem működik, mert nem jutok közelebb az alkotóhoz, csak azt látom, hogy színházba jár és fotózza a színészeket. Kezdjünk el erről beszélgetni, hogy tisztázódjon ennek a feladatköre, ami nem azt jelenti, hogy nem szabad ide ilyet beküldeni, de az értékére és a helyére kell ennek is kerülnie. (szőke)

Virágnézet

Tételezzük fel, mivel mi amatőrök vagyunk, nem ebből élünk, szabadidőben formázzuk az alkotásainkat, ezért azt kell sejtenünk, hogy a Ferinek is olyan lehetőségekből kell dolgoznia, hogy nyilván valaki, ismerős, barát, megtisztelte azzal, hogy adta az arcát, hogy elkészítse az ötletét, a játékát ezzel a száraz virággal, és ez nagy dolog, hogy valaki modellt áll. És itt egy sorozatból látunk képet, egy következő állomást, Ferinek vannak ilyen vakus kollázs képei már. A probléma abból adódik, hogy a modell nem biztos, hogy alkalmas ehhez a képhez, de ez nem a modell hibája, hanem arról van szó, hogy nem lehet mindenre egy technikai ötletet ráhúzni. Még egyszerűbben fogalmazva, ha nincs történetem, ha nincs üzenetem, nekem, mint alkotónak, akkor használhatok akármi technikát, ujjgyakorlat marad, nem fog működni az üzenet, mert nincs mögötte alkotói elhatározás. Tehát vagy az a fontos számunkra, aki a modellünk, és akkor őt akarjuk bemutatni, mondjuk egy spanyolos hangulatban, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mit jelentenek ezek a kódok, hogy halott virág a szájban, mosolygó arc, furcsa fényekkel, panoptikumszerűen, de alapvetően az a kérdés most, hogy mi az üzenet, miért csinálta ezt Feri. Amikor a filmes táborban a két lány átadta magát neki és készítették a képeket, akkor nagyon erős élmény hatására egy kötődés, a nők varázslata és Feri belső élménye létrehozott egy alkotást, de itt ez kettősségként külön marad, és nem értjük, miért használta épp ezt a technikát. Az alapvető probléma abból származik, hogy van egy jópofa geg, amit most a Feri használ, és ez nem baj, lehet kísérletezgetni, de ettől még nem lesz üzenet. Ezt nem csak Feri követi el, tehát jó lenne, ha a többiek is figyelnének, hisz a probléma, amit érzek nagyon hasonló sok esetben, hogy össze-vissza lődözünk a fényképezőgéppel, mert hogy könyökből jól tudunk lesifotókat csinálni és persze, hogy becsúszik húszból egy, ami jó. És nem lepődnék meg, ha haragudnának az előző modelljei, nem tudom, ők mit szóltak, mert most akkor ugyanabból csinálunk 23 variációt? A másik képekben érződik a szerelem, de akkor most a Feri az olyan, mint egy kis dongómotoros kisrepülőgép, ami rászáll minden virágra, és cseppent mindenhonnan egy kis mézet, Don Juan 8? A továbblépés útja, hogy legyen bátor a Feri és például egy meztelen nőt fényképezzen ezzel a technikával virággal, és a kép, ne olyan legyen, mint a másik előző.
   Fontosnak tartjuk elmondani nektek, és hangsúlyozzuk, hogy ez nem csak Ferinek szól, hogy persze a modell eszköze is a megvalósításnak, de az alkotás ennél többről kell, hogy szóljon, hogy használjuk a modelleket. A képhez a modellek a saját érzelmeiket és a saját nyíltságukat is hozzá adják és ez bizalom, és akkor ha ez sikeres egyszer, egy modellel, akkor ezt ismételni nem szabad, csak akkor lehet használni ugyanazt a technikát, beállítást, ha az előzményhez képest egy más utat, más közlést tud az alkotó elmesélni általa. Modellel dolgozni felelősség is egyben, nem csak lehetőség. (szőke)

Tüzes köldök
Elszabadulva a langymeleg központi fűtéstől, az ember megtanulja, mennyire központtá tud válni a tűz helye.

Minden tárgy kell, ami a képen van, de minden tárgy túl távol van egymástól. Ha közelebb húzza a lábosokat egymáshoz és a tűzhöz, akkor egy szűkebb és feszesebb kompozíció jön létre, a tűzfogó lap nem fontos. És a párhuzamosokkal is esetlegesség van. A disznók mellett ismétlés! (szőke)
értékelés: