Elemzés

Odaát 2
Az "Odaát" c. kép javítása

Itt egy javításról van szó, úgy érzem, hogy az előző megjegyzéseinkből építkezett és azt hiszem teljesítette azt a feladatot, ami felmerült a képpel kapcsolatban. Köszönjük. (szőke)
értékelés:

Vákum
Ha már minden leckém lenne, ezt talán köldöknek küldeném.

Többszörösen átgondolt és nagyon provokatív képet látunk, és azt kell mondjam, hogy nagyon bátor vállalkozás, és óriási előrelépés az októberi első leckéjéhez képest. Az egész emberi test van odaadva váltságdíjként az első leckében az arc ellenében, ez egy nagyon fontos dolog, feltételezem, hogy Dániel bízik bennünk, nem elsősorban Szőkében és Hegyiben, hanem a többiekben. Ez a tükör játék hozza Moholy-Nagy világát, de ott a konkrét és natúr is, a valós megjelenés, a fényképezőgép, nagyon jó a stílusok kezelése. Egon Schiele jut eszünkbe a test formáinak rajzolatából, három külön részből áll a kép, mégis ez a hármas jó ritmusban olvad egy képpé. Drukkolunk, hogy ezen a szinten jönnek az új leckék is. (szőke)
értékelés:

Egy verőfényes vasárnap kimentünk a természetbe mert már hiányzott a harapnivaló levegő. És csináltam egy közös fotót a barátaimmal! Ezt most egy kölcsönkért géppel tettem. (: A képen első ránézésre Emese látható. Balról jobbra: Csilla, Timi, Palcsi(madonna) és Én.

Sokszor sok helyen láttunk már ehhez hasonló játékokat, szeretjük a képet, de megjegyzendő, hogy itt a tükröződés a fontos, ami a nőn jelentkezik, de a nő, az állcsúcs is fontos, vagyis vagy tágabbra kéne venni a képet, hogy ez beleférjen, vagy egész radikálisan szűkre - de mivel a képnek a nő is fontos szereplője, így inkább a tágabb verzióra szavaznánk. (szőke)
értékelés:

Fellépés
Színház az egész világ...

Itt is igazából azt mondanám, hogy nem érdekel a hozzáfűzés, amit ír Nóra. Azzal, hogy ilyen közelségbe hozza ezt az igazán intim testrészt, amit olyan kevésszer láthatunk, szinte csak a privát életünkben a párkapcsolatainkban, és annyira leleplezőek tudnak lenni az intim helyzetekben ezek a testrészek, akkor azt mondom, hogy bárkinek is a talpa ez, ahogy elkapja a fotós ezt a lépést, ezt egy jó kompozíciónak tartom, szerethető munkának. Azért ha Nórával kávéznánk valahol, akkor megjegyezném, hogy igen, jó az irány, de menj még mélyebbre, még bentebb az álmodásban, vagy a belső keresésben, szimbolikákban. (szőke)
értékelés:

Barátok
"egy csók és más semmi" :)

Én igazából ehhez a képhez azért nem szólnék hozzá, mert nincs mit hozzászólni, én azt a képet nagyon szeretem és azt szeretem, azt a mácsaiferiséget, amiben Feri verhetetlen, ha visszagondoltok az elmúlt egy évből a korai szakaszban arra a kettős portréra, szóval hogy Feri itt van otthon, ebben a hrabali őrületben, a Sörgyári capricciot, de Csontváryt is idéző világban, ahol kérdéses hogy a jobb oldali meg bal oldal úr is hogy vannak a folyadékbevitellel, a szellemiséggel, de annyi szeretettel van ábrázolva ez a kép, miközben sejteni lehet a háttérből, hogy milyen szubkulturális közegben járunk. Ez előtt a kép előtt én csak fejet tudok hajtani és azt mondani, hogy három disznó. (szőke)
értékelés:

Zenék: Zuboly - Egymillió tépés Magyarországon; Lunatic Calm - Leave your far behind

A vágy kategóriájában örülünk, hogy egy hosszú filmetűdöt látunk, igazából a lírai vers kategóriájába sorolnánk, amit látunk. Amit fontosnak tartunk azon túl, hogy a filozófiája játékos és szépen illeszkedik, és maga a vers szépen van befejezve a férfi-női együvé tartozás nézetével, az az, hogy az alkotó olyan bátorsággal kezdi el használni az ő alkotóeszközét, amit úgy hívunk, hogy kamera, hogy mindenféle félelme, zavara a kamera, mint drága eszköz, mint szakrális tárggyal szemben, hogy ezzel hihetetlenül cinikus, mert ezt a tárgyat az alkotó hozza működésbe és az alkotó végzi. Sok öniróniát találunk a filmben, ami a külvilág megfigyeléseinek összességéből áll össze, és annak nem a büszkeségéből, hanem a szerénységéből építkezik. Egész pontosan fogalmazva: hogy ez a kamera kisautó tud lenni, kisegér vagy kis pocok tud lenni, megengedi nekünk, hogy a mágikus kamera szemén keresztül szuszogjunk, ugráljunk, visszaugorjunk, guruljunk, lássunk egy olyan perspekítvát, amit talán utoljára gyermekkorunkban, rosszalkodva, toporzékolva láthattunk, ettől megváltoztatva a teret és a mindennapokban megszokott helyzetet, hogy könyv és könyvespolc, óriási sugárutakká, sztrádákká és felhőkarcolókká, genovai házfalakká varázsolja ez az egyszerű kis játék. Ez két dolgot jelez. Elsősorban az alkotó bátorságát, másrészt az alkotó elmélyülését a játékban, és mivel ez nem egy gazdag, nagy stábbal készült filmet, hanem az igazi amatőr filmet mutatja, van olyan gazdag ennek a filmnek az összeállítása, mintha egy tíz fős animációs stábbal készülne. A bátorság mellett ez egy tényleg nehéz lecke, mert egy-egy ilyen film megvalósítása stábbal sok idő és munka. (szőke) értékelés:

Ilyen vagyok lehangolva, rosszkedvűen.

A kép egyértelműen teljesíti a második lecke feladatát, nagyon sok és beszédes üzenetet kapunk az alkotóról az önportréban és nagyon jól használ egy felületet a tükröződésre, ami gömbfelület és torzítja ezt az állapotot, ugyanazt a melankóliát, szomorúságot és bezárkózást erősíti, amit a kép szövege. Jók a tükröződő felületek rajta és jó, hogy az élesség a tükröződő felületen található meg. Teljesen lényegtelen, hogy a titokról fellebbentsük a fátylat, hogy ez a fekete luftballon, mert ez nem lényeges. Bátor dolog magunkat így kitenni és megmutatni, nagyon is fontos és emeli a színvonalat, meztelen, sebezhető és őszinte állapotot mutat. Megtisztelsz minket ezzel, köszönjük. (szőke)
értékelés:

Árnyjáték
"Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába"

Ez egy nagyon messzi asszociáció. Olyan, mint egy bonsai, vágysz a természetre, de abszurd, hogy egy kőfal előtt találod meg a vágyad tárgyát. Így ebben a formában megér három disznót, szép kompozíció, de kevésbé vágy, mintsem tájkép. Ha az a vágyad, hogy legyél beszorítva a házak közé mint ez a fa, az elég szomorú üzenet. Maradjunk abban, hogy ez szorgalmi és egy disznó, a vágy leckének neki kéne futni mégegyszer. (szőke)
értékelés:

Rendhagyó kokárda köldökként aposztrofálva.

Sok mindenre asszociálhatunk a képről, lufira, de óvszerre is, ha nagyon akarjuk kokárdára is a két masni miatt, de ezek az asszociációk mind-mind másfelé visznek minket, nem a lecke megoldása felé. Értjük a fájdalmat, értjük az áttételt, de ez nem a köldök megoldása. Képként érdekes, izgalmas, de minden, ami ehhez hozzá van téve, az már egy olyan asszociációs rend, aminek értelmezését nem szerencsés a nézőre hárítani. Lehet persze ilyen asszociációkban is létezni, de ez eltávolít a lecke megéléséhez. A tehetségetek egyértelmű, de megkerülitek a leckét. Ha letisztult formákkal dolgozna a kép, lehetne a köldök asszociációja is.
Talán meglepő lesz, amit mondunk. Minden leckénk portré, nem csak az első három. Az is rólunk mesél, ahogy egy csendéletet megélünk, az is, ha megmutatjuk, mit jelent nekünk a barátság, vagy a mozgás. A leckék megoldásaiban arra szeretnénk ha törekednétek, hogy a saját viszonyulásotokat éljétek meg, mutassátok meg a nézőnek. Ebből a képből ebben a szerkesztésben Nóráról nem tudunk meg sokat, nem látjuk, nem érezzük az ő viszonyát a köldökhöz, ahhoz, amit a köldök megszemélyesít, jelent, amihez a hívószavakat mondtuk. Ez a lufi forma is lehet ilyen megoldás akkor, ha a zavaró, nem erről mesélő jeleket rendbetesszük. Ez a kép nem a kokárdáról szól, és nem a köldökről, ebben a formában ez egy érzelmi, szexuális töltetű kép a fekete és vörös formák játékával. A képzőművészetben használt formai és színbeli megoldások ugyanúgy, ahogy a népzenében, vagy a versekben, határozott kijelentéseket tesznek abban az értelemben, hogy a színek és formák férfi vagy női princípiumokhoz köthetőek-e elsősorban. Ez a motívumrendszer tehát ebben az értelemben működik tökéletesen. Ezért két disznó, mert csak az üzenet irányát kell pontosítani. (szőke)
értékelés:

Animációs film az elmélkedésről, emlékezésről.

Nagyon örülök, hogy filmet küldött Gábor, látszik, hogy sokat dolgozott a filmmel. Három egységre bontanánk a filmet. Az első egység fraktálokkal generált képi impulzusokkal dolgozik zenére, a középső rész egy diaporáma anyag zenére vágva, egyértelműen követve a 70-es évek diaporáma műfaját, kimerevített képekkel emlékezünk a múltból, ennek a résznek van egyfajta melankóliája, romantikája, és a harmadik szakasz, ami igen rövid, az a lezárás, egy dunaparti tájképpel, ami elsötétedik. Arányaiban az első és második szegmens, ami erős figyelmet kap, a harmadik lezáró rész szinte csak egy tollvonás, nem kapja meg azt az erősséget, ami a film szempontjából fontos lenne. Így azt kell mondjam, a vége nincs kitalálva a filmnek, mintha az alkotó megijedt volna, hogy következtetéseket vonjon le összegzésként. Nyilván az alkotóhoz a második rész áll közelebb, hisz ott vannak konkrét élményanyagok megfogalmazva, egy női arc, ez a fontos üzenete az alkotónak, mégis azt kell mondjuk, hogy sűrítettebben jelen van az első szegmens. Ezáltal megint oda lyukadunk ki, hogy mennyire összeszedett az alkotás előtt magunkban az az üzenet, amit közölni akarunk, mert ez nagyon fontos, tehát hogy kvázi forgatókönyv megszülessen a forgatás előtt, így most egy filmen belül három filmet látunk. Várjuk a folytatást. (szőke) értékelés:

Összetört álom

Két képet kaptunk megoldásként, mind a két képet kérte az alkotó, hogy helyezzünk el az oldalon. Véleményünk szerint mind a két kép ugyanazzal a problémakörrel dolgozik, csak annyi történt, hogy az élesség állítása változott meg. Mind a két kép önmagában érdekes kísérlet a tükröződésekkel, de a két kép gyöngíti egymást. Elsősorban azért, mert a fotós gondolatvilágában a varázsló, aki maga a fotós, trükkjének eszközét buktatja le. A két kép egymással párhuzamba állítva elveszíti azt a varázst, ami önállóan értelmezve megjelenik és így egy technikai játékká válik csak az, amit látunk, miközben meggyőződésünk, hogy az alkotó ennél többet szeretett volna megmutatni. Ha tisztázottak a gondolataink, akkor ha képesek vagyunk magunkkal távolságtartóak lenni, ki tudjuk választani azt az egyet, ami jól megmutatja azt az üzenetet, ami belőlünk árad, tehát a kettőből egy többet ér, mint a kettő együtt. Mi a felső képet tartjuk erőteljesebb, izgalmasabb üzenetnek, dolgoztat, mint nézőt, tehát a felső kép kapja a három disznót. (szőke)
értékelés:

A Tó keresése
keresés... út... meleg... napfény... álom... s fáradt "talpacskák"...

Ez a lecke vetette fel azt a kérdést, ami okán elkészítettük a kiegészítő filmet. Ehhez annyi kiegészítést tennénk, hogy szeretjük ezt a képet, megkapod rá a szorgalmikra járó egy disznót, mert ez a kép nem a talpról szól, nem a talp lecke megoldása. Úgy tűnik, hogy talán a lecke megoldási folyamatban lehet valami félreértés. A feladott leckék lényege az, hogy azokat megoldjátok és nem az, hogy az archívumotokban keressetek valami olyan képet, ami talán teljesíti a feladatát, talán nem, valami átvitt módon talán értelmezhető leckeként, de legtöbbször csak nagy közelítéssel, elnagyolva. Előfordulhat, hogy valami lecke találkozik azzal a gondolatisággal, ami korábban már bennetek is megvolt, tehát nem eleve kizárt, hogy archívban levő munka megoldása legyen egy-egy feladatnak. Mi arra szeretnénk rávezetni benneteket, hogy éljétek meg ezeket a feladatokat, belső élményeiteket dolgozzátok fel, formáljátok képpé. A leckék leginkább erről szólnak, arról az útról, amit be kell járni ahhoz, hogy egy-egy alkotás megszülethessen. A tehetségetekkel könnyen találtok kibúvókat a leckék alól, de az Estiskola célja épp az együtt gondolkodás és együtt munkálkodás, ezért a konzerv megoldások még ha egyébként kitűnő képek is, legfeljebb szorgalmiként értelmezhetőek. Mi viszont arra szeretnénk titeket rávenni, hogy a szorgalmik helyett aktuális házi feladat megoldásokkal foglalkozzatok. (szőke)
értékelés:

Denevér
Kár, hogy nincs gyakrabban farsangi bál. :-)

Egy jó amatőr képet látunk, a hibaisták megnyalnák az ujjukat érte. Pontosítani kell, hogy mit értünk amatőr képen ebben az esetben. Van egy romantikus megközelítése az amatőr történetnek, amit a hibaisták oldalán igen jól nyomon lehet követni, a rontott kép, az emlékkép érzése, amikor régi családi fotóalbumokat lapozgatunk, visszaidézünk régmúlt időket, eseményeket, vagy akár mint egy időutazás, betekinthetünk régebbi korok divatjába, történelmébe. Ez a kép technikailag két okból kerül a családi kép kategóriájába, az egyik ok a vaku használata, ami éles fényével mint egy kartonból kivágott forma, körberajzolja az alakot, és egyben a szemből érkező fénnyel a plaszticitását is redukálja. A másik ok a helyszín, ami egy előszoba vagy egy hall lehet, ahol szabadidős denevérként mutatja az alkotó a kész jelmezt. De nekünk ebben az esetben nem ezekkel a szembeötlő formai hibákkal kell foglalkoznunk, hanem az alkotás örömével, a kreativitással és a jelmezzel, mint képi formával. Az öröm egyértelműen látszik a testtartáson, a kitárulkozáson, de mindez jelmezben történik, ami egyben meg is könnyíti ezt a megmutatkozást, hisz a jelmez épp arra szolgál, hogy eltakarjon, hogy átalakítson minket. A jelmez felszabadító, és ez a szabadság a repülésben, a feltartott kezekben és a pici villanásnyira látszódó szemekben is megmutatkozik. Egyszerre bátor és rejtőzködő ez a kép, bátor, mert meri vállalni a jelmez miatti iróniát, humort, de rejtőzködő is, mert takarásban marad a személyiség, mert átlényegülve más bőrébe bújva végülis nem önmagát, hanem a jelmez adta szerepet vállalja az alkotó. (szőke)
értékelés:

A gép nem pihen, az alkotó forog

Meg se merek szólalni. Nagyon jó a portré, három disznó. (szőke)
értékelés:

hibaista csendéletke

A cím egyrészt utal egy másik közösségre, ahol szívünket nagyon melengeti, hogy aktív szellemi munka folyik, nem is akármilyen, másrészt a csendélet kategóriájára érkezett egy házi feladat. Csak a rosszalkodás végett, a képet nagyon szeretem, de a kép valós csapásiránya nem a csendélet, hanem tükröződési rendszerek, a ritmizálódás, a sötét-világos mozaikszerű vibrálás, annak ellenére, hogy a kép szürkésfekete tónusban van tartva. Ha a házi feladat szempontjából nézem, a csendélet másodlagossá válik a történetben. Sejtem, látom az üveget, sejtem, látom ezeket a talán bögréket, a kockákat is, ennek ellenére pont azért mondom, hogy sejtem, látom, mert csak egy prekoncepció miatt lehet arra következtetni, hogy a csendélet speciális rekvizítumai ott szerepelhetnek a képen. Nem a képet önmagát akarom minősíteni, nagyon jó a kép, de azt a súlypontot nem sikerült megtalálnod, hogy képes vagy-e a csendéletről ugyanilyen mélységben és összetettségben beszélni. Még mindig keringesz a feladat körül, megkockáztatom, hogy nem véletlen az, hogy sokan trükköznek és nem akarják ezt a túl egyszerűnek tűnő feladatot megoldani és mindenki csavarni akar ötletekkel az egészen, mert nem mernek nekimenni annak, hogy tudok-e egy poharat, egy üveget, vagy evy virágcsokrot, fenyőtobozt, egy pipát lefényképezni, bele tudom-e ezen a konkrét rendszeren keresztül rakni mindazt a meseiséget, költőiséget, amit más képeken trükközve meg tudok jeleníteni. Tehát ez az önmagam kihívása is valahol, ezért két disznó, bár nagyon szeretjük ezt a képet, mert nem teljesen csendélet. (szőke)
értékelés: