Elemzés

Munka
Ezt csinálom, amikor a dolgozóba vagyok! Ezt a képet is telefonnal készítettem. Az exponálást 10mp-re állítottam és bekaptam a telefont a számba és egy picit megemeltem a fejem. A koncentrálástól egy picit kinyomtam a hasam.

Tetszik az ötlet, de kompozícióban szétzilált az egész. Nagyon jó a leírás, Pedro Almodovar Kika című filmje jut eszünkbe, ahol Andrea, a riporternő a fejére szerelt kamerával örökít meg helyzeteket, ettől, hogy egy jó technikai geget használsz, ha ez mégis kevés ahhoz, hogy a kép, mint egységes sűrítmény kompozíciójában működjön, akkor teljesen mindegy, hogy csináltuk, kézenállva vagy máshogy, ha nem 100%-osan erős a kép, akkor nem tudok ezzel mit csinálni. Máshonnan megközelítve: jó az ötlet, jó, hogy a fejem tetején a kamera, de kompozícióban rendezzem már meg ezt a káoszt. A káosz képzőművészeti szempontból nem a káoszt fogja tükrözni, hanem az eredménytelenséget, tehát picit az asztalt be lehetett volna rendezni, manipulálni, hogy a munkára, a privát térre még jobban tudjak sűríteni. Attól félek, hogy maga a technikai trükk, hogy a számba vettem a telefont, ez túlságosan lefoglalt ahhoz képest, hogy elfelejtsd, hogy mire megy ki a fuvar, mert azt a nézőnek meg kell értenie. (szőke)
értékelés:

Fordulat II
A "Fordulat" c. kép folytatása

Volt egy erős képed, örülünk, hogy foglalkozol ezzel, de amikor megoldunk valamit, akkor az készen van, az előző képed már megoldás. (szőke)
értékelés:

Látlak!
Szeretném végre beadni a második leckémet és ha bárki is bírálná a képeimet, tudja, hogy én telefonnal fotózom! (Nokia6680)

Szeretjük! Sejthetően mivel a portré kategóriában küldte be Ervin a képet, aki a Tilos chat oldalról is ismert, minden tiszteletem a tiéd. Én is küzdök ezzel a reggeli felkeléssel, mert az apámnak is van egy ilyen konkáv tükre és hát reggel belenézni a tükörbe úgy, hogy az orrom érinti a felületet és látom az elmúlt pár évet, nagyon kemény. Minden tiszteletem az üzeneted, bátorságod kapcsán. Most a többieken a sor, hogy ők is megmutassák ezt az oldalukat is. (szőke)
értékelés:

Istu a barátom
2006-os év decemberét jegyeztük... a kedvenc klubomban a Clubgrabowskyban divatbemutatóval egybekötött drum'n'bass mulatság volt, egy másik barátom a klub tulajának kérésére fotomasinámmal levonszoltam magam a klubba, ahol már mulatáson kaptam rajta egyik legjobb barátomat, Istut. Sör, sör, divatbemutató, fotózás, sör, majd egy fogadás... "látod azt a kislányt? a nőiesség megtestesítője" hangzott el számból kisé pityókásan, miközben gépem kijelzőjét Istu arcába tolom... Istu így szól: "mid van rá, hogy buli végére az enyém lesz?" "Bármim" közöltem, felmérve a helyzetet, Istu állapotát, és a lány emelkedett flegmaságát. Vajon ki nyert? A képem elárulja :)

Egy hosszú leirat, gyakorlatilag egy teljes játékfilmnek a leírását olvashatjuk, ami kapcsolódni szeretne a képekhez. De mivel mi ebben a rovatban elsősorban fotóval vagy filmekkel foglalkozó oldal vagyunk, úgy érzem, hogy a történet, ami nagyon izgalmas, nem adekvát a két képhez, nem tudja megerősíteni, összefűzni őket. Nem véletlen mondom a két képet, mert az agyammal megpróbálom kikövetkeztetni, hogy a bal oldali divatfotó, aminek a kompozíciójába most nem mennék bele, és a jobb oldali privát családi album kép, ami attól, hogy most készült és fiatalokat látunk, húsz év múlva ugyanolyan családi kép lesz, mint ahogy 1963-ban az üdülésnél a kávéház mellett Szabó Lajos belenézett a gépbe, szóval a két képet, a privát történetet és a divatfotót nem érzem összefűzöttnek. Máshogy megközelítve vagy hiányzik ebből a sorozatból még láncszem, vagy túl messze van a két kép egymástól, és bár a szövegleírás szándékozik ezeket összekapcsolni, megemelni, úgy érzem, hogy a két kép stílusjegyei miatt nem tudja arra a szintre emelni, amit ez a szövegleírás tud. Nagyon izgalmas a történet, de az irodalmi rovatunk az olvasókörben működik. Örülök a képeknek, de így nem áll össze a dolog. Ettől függetlenül az út, az irány, amit elkezdett, nagyon érdekes, foglalkozzon ezzel, jók az ötletek, de nincs végigvezetve, hogy hova megy ki a fuvar, ezért kevés a képek kapcsolata. Folytatni, ismételni! (szőke)
értékelés:

Reggeli ébredés
A minap leugrottam Szegedre barátnőmhöz és ott készült kora reggel ez a kép, kicsit "másnaposan", s fáradtan:)

Örülök, hogy színes kompozícióként érkezett a kép, ha ez fekete-fehér lenne, akkor akár Pécsi József is eszünkbe juthatna. Jó az aszimmetrikus építkezése a képnek, enyhén szólva üt ez a neonzöld óra, elég extrém módon vibrálja, mozgatja meg a kép finom csengéseit, bambusznád függyöny csíkrendszere ad. Érdekes, hogy ez a zöldes harang kalappal ellátott óra játékosságot, gyermeki mozgást, szinte szürrealizmust is hoz a képbe, valahogy az óra formája ebből a gépállásból akár még egy zöld békára is emlékeztetheti az embert, mindenképp van egy vidám hangulata ennek a vibrációnak. (szőke)
értékelés:

Ágy
...avagy a lecke, ami kifogott rajtam.

Ne görcsöjjé, nem fogott ki rajtad semmi. Isteni! Oda tetted, amit oda kell, Gabi ez te vagy, ez kell nekünk, nagyon jön át a képen keresztül minden, az adidasz mackó, minde ott van, Gabi veled vagyunk, hiszünk benned, három disznyó. (szőke)
értékelés:

Mezitlab

Mozgásetűd kenyérpirítóra.

Nagyon jó ritmusokban van megvágva, ahogy pirítjuk a kenyeret, de középre kerül a vége a filmnek. Hogy ennek mi a dramaturgiai szerepe, azt nem tudhatjuk, most egy felborult sorrendet érzékelünk. (szőke) értékelés:

Lefényképeztem Barát

Egy dolog zavar be, a boltíves felület feketéje utáni rész. Ha azt kitakarjuk, helyrebillennek a súlyok. Nagyon érdekes az arc, a fények, a formák, de a jobb oldalon szigorúbbnak kell lenni. (szőke)
értékelés:

Oldás, és kötés

Szeretjük ezt a képet, mert olyan feris. Olyan jó, hogy a Feri meri vállalni ezt. Féner Tamásról kell beszéljünk, aki szintén használja ezt a döntött horizontot, és annyit kell itt ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Féner rafinált, mert bár a nézőt megzavarja a döntéssel, de ezáltal létrehoz egy új értelmezést, a tér új látásmódját, egy új kompozíciót, amiben a kép valódi elemei új értelmezést kapnak és formai jegyeik alapján határozza meg, mit merre és meddig dönt a képen. Ez azt jelenti, hogy a döntés határait a kép belső újrafogalmazása határozza meg, tehát nem önkényes és esetleges. Itt most maga a horizont döntés egy választás, de nem vagyunk benne biztosak, hogy mivé akart formálódni az új képrend. Ez a megoldás akkor működik, ha miután elvetettük a horizontot, mint irányt, magunkban eldöntjük azt is, hogy mit emelünk a heyébe viszonyítási alapként. (szőke)
értékelés:

Overground
Bara Undergroundjáról jutott eszembe.

Nagyon jók ezek a fényjátékok, jó a meglátás, de attól őrülünk meg, hogy nincs benne ember. Tehát csak egy picit, ha lenne, mondjuk valaki besétál a képbe, mert ahogy a lépcsős leckénél is, a ritmikája miatt hiányzik az ember, mint forma. Akár az alap perspektíva játékra is utalhatunk, ahol a térben előrébb és hátrébb megjelenő ember utal a térre - érdekes ötlet lehet mondjuk egy nagyon alacsony és egy nagyon magas ember megjelenése fordított arányban ebben a térben. (szőke)
értékelés:

Megvan!
Nem tudom, mit talált. Szerintem ő sem. De nagyon ráugrott. :-)

Mintha egy korai Pifou képregényt látnánk, zvoooom, hardzs, boinggg, úgy mozogja be a teret a kutyus. Kicsit a háttér megválasztásával vagyok bizonytalan és ezzel a furcsa, elidegenítő kékes beütéssel. (hegyi)
értékelés:

Kezek

Itt ennél a képnél elfogadjuk a photoshop beavatkozást, bár látszik, és azért, mert a háttérben lévő felhős rész és a közelben lévő szobor és a rajta lévő sérülések jó kontrasztban vannak. A háttér szobatapéta és az előtér szobra jó kollázst, jó formai játékot ad. (szőke)
értékelés:

Duzzogás

Nagyon szeretjük ezt a képet, de mivel a Pedellus is belenyúlt, így nem tudom elemezni, legközelebb a kezére csapok, ha értékelés előtt ollót ragad. Értettem, mondja a Pedellus... (szőke)
értékelés:

Miért önportré? Igaz, hogy egy fizikai testrészem sem szerepel a filmben, de beleadtam szívem-lelkem. Ez vagyok én. Aki ezt a filmet megnézi, az a lelkembe lát.

Ez gyakorlatilag egy pamflet és egy utalás a Volt egyszer egy vadnyugat filmre, a korabeli akciófilmek eszközével dolgozik az alkotó, megmondom őszintén, hogy nem érzem erősnek a végét. Nagyon jól indul a film, nagyon jó az átfordítás a biciklire, de a végén elveszik ennek a varázsa, lebegése, komikuma, túl egyszerűen ájul el a bicajos a hegyoldalban, valami hiányzik a végéről. Nagyon jó a vágás, de a színészi munkára is figyelni kell, hogy például a végén a mosoly hiteles legyen. (szőke) értékelés: