Elemzés

Nyáron, írás közben

Én kedvelem az életképeket, mert betekintést engednek, de főleg azokat kedvelem, ahol azért marad valami pici, óvatos távolságtartás is, valami intimitás, és itt most ezt a valódi távolság ábrázolása adja meg. Ami viszont elbillen, az a tömegelhelyezés. Valahogy beljebb kéne legyen a laptop, mert most annyira kiszorult így a szélre, amit nem tud teljesen egyensúlyozni a nagy tér balra. És ami még fura, az az, hogy hogy lehet az, hogy csak a terítő vakít, hogy minden máson van egy szürkés fátyol. Így most a terítő ezért külön hangsúlyt kap, ami nem tudom, mennyire volt szándék. (hegyi)
értékelés:

Újra itthon

Nagyon szeretem ezt a kepet. A bensoseges talan az a szo, amit keresek. Nehez szabadulni ettol a keptol, nem visz ra a lelek, hogy felkeljek az asztal mellol. Szivmelengeto az a mar-mar gyermeki vegre-erzes, amit latok a testtartasban (haromszogek!), a ragaszkodo keztartasban, ahogy soha tobbe nem engedik el a macskat, es persze a kimerulten is nyitott tekintetben, ami nekem mintha azt mondana, hogy "koszonom, de meg egyszer ugye nem kell". A bekes hangulat mellett jol latszik a finom jatekossag. A macska nem feltetenul maradektalanul boldog ott abban a pozban es megis alaveti magat a gazda akaratanak, eloterbe helyezi annak komforterzetet a sajatjaval szemben. A gazda pedig ugy nez, hogy ezer szo is keves hozza. Talan ettol is olyan emberi, hogy a nyilvanvalo mondando mellett ott van azokban a szemekben sok-sok aprosag, amiket inkabb csak erzekel az ember, de megfogalmazni nem tudja. Sok csillag. (bobak csaba)

Váratlan macska

Hat, nem vagyok egy nagy macskas. Meg jo, hogy Demeter tekintete megmenti a kepet. A korabbi korhazi folyosoi kepekhez hasonloan itt is akarva-akaratlanul parhuzamba allitom a ket kepet, hiszen lathatoan egy alkalommal keszult a ketto, sot, azt is merem mondani, hogy ez ugymond a mellektermeke a masiknak. Nem akarok sokat idozni itt, az egymasra rimelo szemek megerdemlik az emlitest, azon kivul azt hiszem ugy tudnam egymashoz hasonlitani a ket kepet, ahogy a ket lecke, a ket kategoria viszonyul egymashoz, a hazi kedvenc komolytalansaga a portre fejedelmisegehez. (bobak csaba)

A folyosó végén

Erdekes parja ez a masik korhazi varakozos kepnek, latszolag igencsak kulonbo a ketto szinekben, reszletekben, fokuszpontban, megis nagyon is hasonloak nekem. Hasonloak abban, ahogy mukodnek, hasonloak a kulso es belso vilag osszehasonlitasaban. Kint ismet valami rideg, idegen vilag all szemben a belso ter csodalatosan szinezett eletevel. Ha a jobb oldali noveny is kaphatott volna egy kis extra fenyt ebbol a naplementebol valami arany deritolappal, talan meg inkabb latszana ez a kettosseg, de ne legyek telhetetlen, nyilvan nem konnyu logisztikai feladvany fenyt talalni belulre mielott elmulik az a par (egy?) perc, amig ilyen feny erkezik kivulrol. Csak annyit szeretnek meg megjegyezni, hogy itt is, mint az emlitett masik folyosoi kepen, micsoda egyensulyban van a kompozicio. (bobak csaba)

Nagaszaki legyező

Szubjektiv leszek, egyreszt mert nyilvan nincs meg a tudasom es tapasztalatom, hogy objektiv elemzest irjak szemelyes velemeny helyett, masreszt mert szeretem a geometriat hasznalo kepeket. Az a csoda ott a kep also felenek kozepen, szamomra az csinalja meg ezt a kepet. Osszekoti a bal felso nyitott ablakot a jobb also sarokban felsejlo talan torolkozovel vagy furdokopennyel, ezzel egyutt elvalasztja a jobb felso sarokban megjeleno orjito forrosagot (ld. cim) a bal also sarok nyugalmaval. Mindekozben husit a formak jateka, a zuhano reluxa inkabb suhogo mint csorgo hangja, mintha ventillatort idezne mindketto, mintha ereznem a frissito szelet, ami megov a kulvilag tuzviharatol. Lehetne meg beszelni az ajto es a kulvilag kozotti folyosorol vagy a tukrozodesben lathato nezo-szereplorol, a lenyeg, hogy kellemes ez a kep, nyugodt hangulatu. (bobak csaba)

Maverick

Paraszt lévén az egyik határjárásom alkalmával akadtam ebbe a szép szálkás táblába. De az az egy kalász valahogy magasabbra, többre vágyott mint a tömeg körülötte. (Canon G7X mk2)

Most keményebb leszek, mert erre szívem szerint egy csillag se járna, és csak azért fog kapni egyet, mert az az egy kalász az jól mutat, szép a struktúra is körülötte a zöldekből. De drága Zoli, mi a fenéért nem egyenes a horizont? Semmi indoka nincs, hogy dőljön. (hegyi)
értékelés:

Erzsébet királyné emlékezete

A Zasszony Sisi mániás, így nekünk "természetes" volt, hogy az Achilleont korhű ruhában kellett megtekintenie. A kép Erzsébet királyné (állítólagos) kedvenc teraszán készült, talán pont abban a pozícióban, ahogy anno Sisi is nézte a tengert. (elcsípett kép, mert ha tudja hogy fotózom/fotózzák, akkor azonnal pózol. Az meg nem olyan művi...)

A végével kezdem. Az elcsípett pillanathoz sokkal több szerencse kell, hogy jó legyen, mintha instruálnád a modellt. Megkockáztatom, hogy 10000:1-hez az arány a sikerre. Az más kérdés, hogy a pózolás, ha nincs a fotós kontrollja alatt, magyarán ha a modell magától kezd el valamit csinálni, az zsákutca. Ugyanis a modell nem látja magát, csak képzel valamit, hogy milyen lehet. Ezért MINDIG a fotós feladata a kontroll és az instrukció. Itt most az a baj, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, csak a modell áll rossz helyen. Neki hátrébb kellett volna picit lépni, hogy takarja azt a kopasz falrészt, neked meg hozzá képest kellett volna elmozdulni jobbra annyit, hogy a test a tuják és egyebek kuszaságából szabadabb felület felé kerüljön. De értékelem, hogy Sisi-mánia van és hogy foglalkoztál azzal, hogy ebből kép legyen, a gesztus tőled mindenképp kedves. (hegyi)
értékelés:

Gongra várva

Az Achilleon (Korfu) kertjében egy lépcső tetején két birkózó készül egymásnak feszülni, több mint száz éve belemeredve a mozdulatba. Nincs benne semmi különös, csak tetszik ez a kép (Canon G7X - Mark II. eddig ezt nem mondtam :-)

Nos, az jó ötlet, hogy a kettőből egy lett, mert így átértelmezhető a mozdulatsor is. Azonban azt hiszem jobb lenne, ha lejjebbről készül a kép, mert több dinamika lenne akkor, ha a karok is a látóhatár fölé kerülnének. Fenn meg nyugodtan lehetne a képhatárig vinni a fejet kábé. Nem mondom, hogy könnyű dolog egy szobrot újraértelmezni, vagy új felfogásban ábrázolni. (hegyi)
értékelés:

Kényelmesen

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Örülök, hogy nyitsz, ez a kép már lazább valamivel. Azt hiszem, neked kifejezetten fontos lesz ez az első lecke dolog, hitem szerint sokat segíthet, hogy még jobban kitolva a komfortzónád határait, ennek eredményeképp az alaphang, az alap beállítódásod is lazulhasson. Jó ötlet ez a csomagtartós rész, de tudod mi lenne még lazább? HA a kamera kinn lenne valahol és látható lenne a hátsó ajtó kerete, nyílása, vagyis az, hogy te ott ülsz benn, még evidensebb lenne, még szürreálisabb, és talán humorosabb is, ami sose árt. (hegyi)
értékelés:

Figyelmesen

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Az önportré fontos feladat. Azért jó, mert vissza lehet térni hozzá, ahogy haladunk. Letetted a névjegyed ezzel, kicsit szigorú vagy önmagadhoz, hogy csak ennek a képnek az erejéig vagy általában, ezt nem tudom. A Canonod azt hiszem ennél tud nagyobb teret is befogni, még ha torzít is, lehet, hogy ha többet kapunk az autó belső teréből is, akkor kevésbé érzem azt, hogy te kényelmetlenül érzed magad. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Csak pontosan

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Kedves Zoli, köszöntünk a Téren, épp beleestél egy leckeátalakításba, így mivel összevonásra került az első három, nálad megtettem, hogy átsoroltam az újba őket. A kép szerint neked az idő a legfontosabb kérdés, vagy kihívás, ez fontos üzenet, örülök, hogy vállalod, én is bajban vagyok vele. Egy kicsit hiányolom a teret az óra mellől, így fura a vágás. (hegyi)
értékelés:

Konyha, asztal

A fiam előszedte a pentacon six-et. Belenézve a mattüveges keresőbe valahogy sokkal könnyebb komponálni. Nem tudom igazán tettenérni miért. Lehet, hogy a mattüveg kisebb mélység élessége, a képarány vagy valami más de kísérlet képpen elkezdtem keresni ugyanazokat a beállításokat digitálissal és hatványozottan nehezebb. Miért van ez? Neked van ötleted Zsolt, vagy bármelyikőtök?

István, ez egy igen jó kompozíció, amit találtál, és kedvelem is eléggé, van benne valami a klasszikus fotográfiából, de van egy bajom. Minden ferde. Valami, ami az asztalon van, az a reszelő, ha ahhoz lövöd a függőlegest, akkor van egy alapvonal, alaphang, amihez már a többi beáll. De így ez felborul. (hegyi)
értékelés:

kísérlet 1.

Tudom, hogy mindig el-eltűnök, és elnézést szeretnék ezért kérni,- bár lehet, hogy innen már senki se emlékszik rám, - de közben végig fotóztam, kiállításokat néztem meg, vagy éppen alázatból elő se vettem a gépet. Mostanában megint kattogtatok, és még a legelején, mikor ide kerültem, akkor tanultam meg, hogy ha jól akarunk fotózni, akkor először magunkat kell, és most eléggé beleestem, ha lehet mondani, egyfajta depressziós önutálatba, ami miatt képtelen vagyok írni (mostanában néhány versem megjelent, meg ezt is tanulom, szóval azért jó lenne, de ezt is olyan nyomásnak, ördögi körnek érzem), szóval emiatt úgy éreztem muszáj számot vetnem önmagammal, muszáj meg tudnom, hogy ki is vagyok valójában. Tehát ez egy kísérlet lesz tőlem, önmagam megtalálására, és remélem nem baj, ha itt megosztom, bizakodva, hogy elfogadjátok.

Kedves Rita, én örülök, ha küldesz munkát, remélem most nem tűnsz el. Előbb a leiratra reagálok. Olyan, hogy alázatból nem veszem elő a gépet, olyan nincs. Csináld. Ez a lényeg. A képről a legfontosabb, amit mondhatok, hogy valami éles pont vagy forma kell, amin a néződ megkapaszkodhat, ha figurális a kép, akkor főleg. Jó a tükörjáték, javaslom, folytasd! (hegyi)

Kettesben, de kivel?

Vannak kis pontatlanságok, amik egyesével nem jelentősek, de együtt zavaróak tudnak lenni. A galambok alatt kéne hely. A figurák beégtek, sötétek, de annyira nem, hogy sziluettesek legyenek. Az a palatetőszerű valami eléggé idegen, és el van tolva a tömegelhelyezés balra, de így jobb oldalon most lukas lett, kigyengült az egész. Talán máshonnan ez jobb lett volna. Az jó, hogy vannak figurák, de majd arra is kell koncentrálni, hogy azok mit csinálnak és hol. (hegyi)
értékelés:

Stílusok, ha keverednek

Jó ez a formajáték a gömb, a vízpermet és a háttér házai között. Ebben az esetben az is jó, hogy rövidet exponáltál és ettől megfagyott a víz úgymond. Amit nem értek, hogy kimozdítottad a gömböt középről jobbra, de a háttér ezt nem indokolja, sőt, ha már, akkor épp balra lett volna jobb, ha ez elmozdul. (hegyi)
értékelés: