Elemzés

kétely

A kamerám objektívére egy alufóliát applikáltam, és középen néhány helyen kilyukasztottam egy fogpiszkálóval.

Van ebben valami filmes érzet, megközelítés a hetvenes évek újhullámos filmjeiből. Kukucskálás, a bűntett megfigyelése, egy még nem jelentős, de később fontos részlet megmutatása, egy villanás. Ez jutott elsőre eszembe, meg az, hogy talán picit szűk az, ami mint objektum belefér a körbe. Hangulata van, a kérdés csak az, hogy vajon a te közlésed és a néző dekódolása mennyiben tud találkozni. Egyedi képként kevésbé, egy sorozat részeként inkább el tudnám képzelni. (hegyi)
értékelés:

Tűzijáték

Az ötlet és a kivitelezés is jó megoldás az absztrakt struktúrákra. Arra viszont fel kell hívjam a figyelmet, hogy ami egy figurális képnél még belefér, mint kompozíciós lötyögés, vagy tömegelhelyezési probléma, az az absztraktnál sokkal erősebben jelentkezik. Itt most pl. fenn és balra, de főleg fenn van túl sok tér hagyva a többihez képest és így olyan, mintha nyomtatásnál lecsúszott volna a nyomat. (hegyi)
értékelés:

Pihenő

Nos, mint önkép, ezt a fotód is kedvelem, van hangulata és erős üzenetet ad, jó a közvetlensége is, hogy így bevonsz minket a pihenőidődbe. Azonban ha zsánerként nézem, akkor szűk a tér. Ahhoz, hogy jobban értelmezhető legyen a történet, hiszen a zsánerhez az is kell, a jellegzetességeknek evidenseknek kell lennie, azaz ha ennyire szűkek vagyunk, akkor csak részek, töredékek maradnak. Nem azt mondom, hogy leltárt kell készíteni, nem az iskolás módon hiányolom, hanem azt a teret, ami a gesztusokhoz kell, a sztorihoz, hogy én is ott üljek veled, és ne csak a fejtetőd szemléljem. De az előző képpel együtt ezek erős dolgok, szóval abszolút ez az az irány, amit majd fényképezőgéppel is meg kellene csinálj. Még van jó idő talán, szóval most kéne rákapcsolni a külsős képekre. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé

Örülök, hogy megkaptad a Hónap képe címet ezzel a képpel, és remélem, hogy ez abban is segít neked majd, hogy nyiss, hogy felpörgesd a munkát, hogy beleállj az önábrázolásba. Jövő héten nyílik a Zártosztály - micsoda képzavar - ott is várunk. A kép tetszik, mert határozott, szabad és mentes a kimódoltságtól, még akkor is, ha lehet, hogy amúgy, ha nem készül kép, nem épp ez a sapka van rajtad. Persze lehet mondani, hogy a mobiltelefon adta technika hiányosságai szembeötlőek, de talán még jót is tesz a képnek, hogy ilyen szoborszerű lesz a részletek elvesztése okán. Ha bele akarok mindenáron kötni valamibe, akkor az a lábadnál lévő kóró, azaz ha egy lépéssel előrébb állsz, persze a kamerát is előrébb mozgatva, akkor kikerülhetted volna, hogy formailag ott gubanc legyen, de ez tényleg olyan kérdés, ami bár javítható, de nem sokat von el a figyelemből. Szóval hajrá, itt az ősz, kapcsolj rá. (hegyi)
értékelés:

Szitakötő

Épp tegnap mondtam, hogy a kedvenc ilyen kis rovarom, vagy bogaram (sose tudtam, melyik melyik) a szitakötő. Lehet, hogy emiatt is mondom, hogy a kamerával kellett volna annyit mozdulnod oldalra, hogy a fényesebb részbe essen minden alkatrésze, ne kebelezze be a háttér életlen sziluettje a fő témát, még jót is tett volna a tömegelhelyezésnek az, ha elmozdulunk az egésszel, és bal felé tolódik a súlypont, mert a jobbra található sötétebb részek ezt ki tudták volna egyensúlyozni jól. (hegyi)
értékelés:

Galériában

Szorgalmi, így igyekszem rövidebb lenni. Tetszik a nézőpont, jók a formák, csak te beleveszel a tetőszerkezetbe. De kedvelem a hangulatát. (hegyi)

Nyáron, írás közben

Én kedvelem az életképeket, mert betekintést engednek, de főleg azokat kedvelem, ahol azért marad valami pici, óvatos távolságtartás is, valami intimitás, és itt most ezt a valódi távolság ábrázolása adja meg. Ami viszont elbillen, az a tömegelhelyezés. Valahogy beljebb kéne legyen a laptop, mert most annyira kiszorult így a szélre, amit nem tud teljesen egyensúlyozni a nagy tér balra. És ami még fura, az az, hogy hogy lehet az, hogy csak a terítő vakít, hogy minden máson van egy szürkés fátyol. Így most a terítő ezért külön hangsúlyt kap, ami nem tudom, mennyire volt szándék. (hegyi)
értékelés:

Újra itthon

Nagyon szeretem ezt a kepet. A bensoseges talan az a szo, amit keresek. Nehez szabadulni ettol a keptol, nem visz ra a lelek, hogy felkeljek az asztal mellol. Szivmelengeto az a mar-mar gyermeki vegre-erzes, amit latok a testtartasban (haromszogek!), a ragaszkodo keztartasban, ahogy soha tobbe nem engedik el a macskat, es persze a kimerulten is nyitott tekintetben, ami nekem mintha azt mondana, hogy "koszonom, de meg egyszer ugye nem kell". A bekes hangulat mellett jol latszik a finom jatekossag. A macska nem feltetenul maradektalanul boldog ott abban a pozban es megis alaveti magat a gazda akaratanak, eloterbe helyezi annak komforterzetet a sajatjaval szemben. A gazda pedig ugy nez, hogy ezer szo is keves hozza. Talan ettol is olyan emberi, hogy a nyilvanvalo mondando mellett ott van azokban a szemekben sok-sok aprosag, amiket inkabb csak erzekel az ember, de megfogalmazni nem tudja. Sok csillag. (bobak csaba)

Váratlan macska

Hat, nem vagyok egy nagy macskas. Meg jo, hogy Demeter tekintete megmenti a kepet. A korabbi korhazi folyosoi kepekhez hasonloan itt is akarva-akaratlanul parhuzamba allitom a ket kepet, hiszen lathatoan egy alkalommal keszult a ketto, sot, azt is merem mondani, hogy ez ugymond a mellektermeke a masiknak. Nem akarok sokat idozni itt, az egymasra rimelo szemek megerdemlik az emlitest, azon kivul azt hiszem ugy tudnam egymashoz hasonlitani a ket kepet, ahogy a ket lecke, a ket kategoria viszonyul egymashoz, a hazi kedvenc komolytalansaga a portre fejedelmisegehez. (bobak csaba)

A folyosó végén

Erdekes parja ez a masik korhazi varakozos kepnek, latszolag igencsak kulonbo a ketto szinekben, reszletekben, fokuszpontban, megis nagyon is hasonloak nekem. Hasonloak abban, ahogy mukodnek, hasonloak a kulso es belso vilag osszehasonlitasaban. Kint ismet valami rideg, idegen vilag all szemben a belso ter csodalatosan szinezett eletevel. Ha a jobb oldali noveny is kaphatott volna egy kis extra fenyt ebbol a naplementebol valami arany deritolappal, talan meg inkabb latszana ez a kettosseg, de ne legyek telhetetlen, nyilvan nem konnyu logisztikai feladvany fenyt talalni belulre mielott elmulik az a par (egy?) perc, amig ilyen feny erkezik kivulrol. Csak annyit szeretnek meg megjegyezni, hogy itt is, mint az emlitett masik folyosoi kepen, micsoda egyensulyban van a kompozicio. (bobak csaba)

Nagaszaki legyező

Szubjektiv leszek, egyreszt mert nyilvan nincs meg a tudasom es tapasztalatom, hogy objektiv elemzest irjak szemelyes velemeny helyett, masreszt mert szeretem a geometriat hasznalo kepeket. Az a csoda ott a kep also felenek kozepen, szamomra az csinalja meg ezt a kepet. Osszekoti a bal felso nyitott ablakot a jobb also sarokban felsejlo talan torolkozovel vagy furdokopennyel, ezzel egyutt elvalasztja a jobb felso sarokban megjeleno orjito forrosagot (ld. cim) a bal also sarok nyugalmaval. Mindekozben husit a formak jateka, a zuhano reluxa inkabb suhogo mint csorgo hangja, mintha ventillatort idezne mindketto, mintha ereznem a frissito szelet, ami megov a kulvilag tuzviharatol. Lehetne meg beszelni az ajto es a kulvilag kozotti folyosorol vagy a tukrozodesben lathato nezo-szereplorol, a lenyeg, hogy kellemes ez a kep, nyugodt hangulatu. (bobak csaba)

Maverick

Paraszt lévén az egyik határjárásom alkalmával akadtam ebbe a szép szálkás táblába. De az az egy kalász valahogy magasabbra, többre vágyott mint a tömeg körülötte. (Canon G7X mk2)

Most keményebb leszek, mert erre szívem szerint egy csillag se járna, és csak azért fog kapni egyet, mert az az egy kalász az jól mutat, szép a struktúra is körülötte a zöldekből. De drága Zoli, mi a fenéért nem egyenes a horizont? Semmi indoka nincs, hogy dőljön. (hegyi)
értékelés:

Erzsébet királyné emlékezete

A Zasszony Sisi mániás, így nekünk "természetes" volt, hogy az Achilleont korhű ruhában kellett megtekintenie. A kép Erzsébet királyné (állítólagos) kedvenc teraszán készült, talán pont abban a pozícióban, ahogy anno Sisi is nézte a tengert. (elcsípett kép, mert ha tudja hogy fotózom/fotózzák, akkor azonnal pózol. Az meg nem olyan művi...)

A végével kezdem. Az elcsípett pillanathoz sokkal több szerencse kell, hogy jó legyen, mintha instruálnád a modellt. Megkockáztatom, hogy 10000:1-hez az arány a sikerre. Az más kérdés, hogy a pózolás, ha nincs a fotós kontrollja alatt, magyarán ha a modell magától kezd el valamit csinálni, az zsákutca. Ugyanis a modell nem látja magát, csak képzel valamit, hogy milyen lehet. Ezért MINDIG a fotós feladata a kontroll és az instrukció. Itt most az a baj, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, csak a modell áll rossz helyen. Neki hátrébb kellett volna picit lépni, hogy takarja azt a kopasz falrészt, neked meg hozzá képest kellett volna elmozdulni jobbra annyit, hogy a test a tuják és egyebek kuszaságából szabadabb felület felé kerüljön. De értékelem, hogy Sisi-mánia van és hogy foglalkoztál azzal, hogy ebből kép legyen, a gesztus tőled mindenképp kedves. (hegyi)
értékelés:

Gongra várva

Az Achilleon (Korfu) kertjében egy lépcső tetején két birkózó készül egymásnak feszülni, több mint száz éve belemeredve a mozdulatba. Nincs benne semmi különös, csak tetszik ez a kép (Canon G7X - Mark II. eddig ezt nem mondtam :-)

Nos, az jó ötlet, hogy a kettőből egy lett, mert így átértelmezhető a mozdulatsor is. Azonban azt hiszem jobb lenne, ha lejjebbről készül a kép, mert több dinamika lenne akkor, ha a karok is a látóhatár fölé kerülnének. Fenn meg nyugodtan lehetne a képhatárig vinni a fejet kábé. Nem mondom, hogy könnyű dolog egy szobrot újraértelmezni, vagy új felfogásban ábrázolni. (hegyi)
értékelés:

Kényelmesen

"Rejtőzködő életmódot" folytató amatőrként egy kompakttal rögtön sajátmagam fotózásával kezdjek?! Ennél nincs nehezebb feladat... Vacakok is lettek. Így megpróbáltam ott elkészíteni a képeket, ahol a legjobban érzem magam, és ez az autóm. Ezek lettek a legkevésbé rosszak, de jó azért nem ilyen. De majd lesz jobb is. Remélem :-)

Ps.: állványom sincs, így arra tettem a gépet (Canon G7X) ami épp a kezem ügyében volt - CD tartó, faforgyácsos zsák -, és telefonról vezéreltem. Azért fogdosom.

Örülök, hogy nyitsz, ez a kép már lazább valamivel. Azt hiszem, neked kifejezetten fontos lesz ez az első lecke dolog, hitem szerint sokat segíthet, hogy még jobban kitolva a komfortzónád határait, ennek eredményeképp az alaphang, az alap beállítódásod is lazulhasson. Jó ötlet ez a csomagtartós rész, de tudod mi lenne még lazább? HA a kamera kinn lenne valahol és látható lenne a hátsó ajtó kerete, nyílása, vagyis az, hogy te ott ülsz benn, még evidensebb lenne, még szürreálisabb, és talán humorosabb is, ami sose árt. (hegyi)
értékelés: