Elemzés

Nekem ez nem tud több lenni egy emlékképnél és az, hogy ezt perspektíva játékba teszed, az nekem inkább tűnik fejben mateknak, mint valódi párhuzamnak, sok elem bontja meg ezt a rendet ahhoz, hogy működjön. (hegyi)

Itt is az utómunka az elsődleges bajom, van az egészen egy szürke fátyol, ami ha ez egy erősen őszi esős kép, még valamelyest érthető is, de az az igazság, hogy az őszi slpeen érzetet se jó ennyire szürkébe tolni, vagy ha igen, akkor is kell emelni a tónusokat. A másik az, hogy a tetejéből levágnám azt, ami már az ég és a világos rész, a sín felett simán mehet, koncentráltabb lesz a formavilág. (hegyi)
értékelés:

Házassági krízisben ha az ember nem tud aludni 4 napja, nyilván önportrét készít a látszótérre. 40 mm (full frame=80mm) F8.0 1/60 ISO250, állvány, Olympus EM-1 12-40 PRO

Dániel, üdv a Téren, végre eljutok a képedhez is - ez egy hatásos bemutatkozás, értem a célt, a titokzatosságot, és alapvetően jó irányban oldottad ezt meg. Két finomítandó dolog van. Az egyik a bal oldalon a haj, ami túl sok fényt kapott, vagy ebből kell visszavenni, vagy ehhez kell minden mást emelni. Ez utóbbi mellett szól az, hogy a szemek most túl sötétben maradnak, az arc közepe ettől mintha hátrébb lenne - ez amiatt érezhető egy, mert a világos részek mindig közelebbinek érződnek, mint a sötétek - hiába tudja az agy, hogy a fejnek mi a formája a valóságban, de ez ellen dolgozik a világítás. Hajrá, várom a folytatást, akár még önportré témában is. (hegyi)
értékelés:

Tanulság: mindig nézzétek meg, hogy mikor van pontosan golden hour, ne előtte 1 órával menjetek fotózni. Instagram értékrend, művészi értéke talán nincs is.

Első blikkre nekem a Csinibaba ugrik be, a hangulata hordoz valamit abból az időből, amit a film is bemutat, és bevallom, engem ez a golden hour dolog se mozgat igazán, szóval hogy pont akkor vagy előtte, szinte mindegy. Azt persze nem tudom, hogy mennyiben volt tudatos részedről ez a fajta időutazás, de mindez mellett vagy függetlenül ettől a karóra fém szíja az kilóg. Érdemes ezekre az apróságokra figyelni, ha a korábrázolás fontos, akkor azért, mert nem korhű, ha csak a szín és forma volt fontos, akkor meg azért, mert hideg, rideg, technikai hatású ügy. Ha nincs nyoma a karon annak, hogy a napozás miatt a szíj alatt a bőr világosabb, akkor simán a fotó erejéig le lehet vetetni. (hegyi)
értékelés:

Van itt két szorgalmi, amit nem is nagyon értek, miért ide küldesz, de tényleg, van csendélet lecke. Mindenféle őrületeket küldtök leckébe, aztán meg ami tényleg oda való, azt szorgalmiba. Na mindegy. Szóval van ez a két kép, együtt elemzem, mert összetartozó a helyzet. Ami bajos mindkettőben az az, hogy a vázában benne hagytad a vizet. Nem kell, nem szabad, mert elvisz, mert nem gusztusos, mert visszahoz a realitásba. És az is problémás mindkettőnél, hogy a növény nagyon képszélig megy, ez szorongató érzés, több tér kell valamivel. A másik hogy akkor most melyik illik ehhez igazán, a világos vagy a sötét háttér. A sötét az adja magát, rajzos, persze. Mivel kevés a képelem, csak a váza, a növény és az asztal, ezeknek rendben kell lennie. Az asztal tónusai és fényei szuperek, de esetleges, hogy hogyan és hol vágod. Pontosabban bal alul nem kéne az a fekete, szóval úgy kéne, hogy az asztal mint egy új horizont - ami akár dőlhet is, az nem baj - szerepeljen. A világos verziónál ugyanez a helyzet, csak a háttérrel. Ott az a kérdés, milyen hátteret tudsz találni hozzá. A világosból sötétbe átmenet jó gondolat, de még nem mondom, hogy 100% az, amit látok ebben. A lényeg, hogy dolgozz ezzel még, ne hagyd el. Amennyire lehet, érdemes ezeket a növényeket kiszárítani, már csak ezért se kell a víz, mert az rohaszt. Szorgalmira ugye nincs csillag, hát, ez van. (hegyi)

Nagyon érzed a tereket, és nagyon szeretem, hogy az arányhoz és a sztori miatt embereket is használsz, ettől válik az egész többé, mint sima építészet, vagy inkább úgy mondom, hogy ez az, ami a védjegyed lehet, használd bátran. Egy kis tónusproblémám azonban van, a bal oldali tömeg kíván kicsivel több figyelmet, hogy egyensúlyában a feketeségén nyitva ellenpontja legyen a másik oldalon az ülő figuráknak. Na, majd elmondod, hogy te hogy látod. (hegyi)
értékelés:

Na, látod, azt szeretem, amikor beindul az agyad és csinálsz valami olyat, ami egyrészt jellemző is a humorodra, másrészt lehet vele foglalkozni, nézegetni, keresni a hogyanját, és benne vagy, személyes, a tiéd. Ez egy szuper jó ötlet, tetszik. Az utómunkával van még mit kezdeni, és persze, a gép, amivel készíted is befolyásolja némileg az eredményt, de kit érdekel mindez, ha az alap ötlet kurva jó. Szóval hajrá. Egy verzió is jön tőlem, mire is gondolok az utómunkát illetően, csak a tónusokkal játszottam. (hegyi)
értékelés:

Nyilván itt a szenzáció a szemben a tükröződő fotós, ez emiatt inkább lenne önportré, mint házi kedvenc, főleg, mert a kép alapján ornitológus legyen a talpán, aki megmondja, milyen bogár is ez. Viszont van egy fontos dolog, amit nem szabad kifelejteni. Ha ennyire szuper közel megyünk, akkor ez igényel utómunkát. Csináltam egy hevenyészett verziót, hogy mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

Szép ez, persze, hálás téma, jók a színei is, szóval ezért sok lájk jár az instán, de engem az azért érdekelne, miért vágod ennyire szűkre? Mi az oka? Valami bizonytalanság a kompozícióval? Vagy ha ennyire körbevágjuk, akkor fontosabbnak hat? Elég egy pillangó a képre? Igen, ezek valid kérdések, ha ezek merülnek fel benned, de akkor a választ is tudod. Elég lehet egy pillangó is, ha van sztorija, viszont a körbevágással feltűzted egy lepkegyűjteménybe, ahol már a sztori lényegét veszti. (hegyi)
értékelés:

Nem akarok úgy tűnni, mint aki örökké elégedetlen és nem éri a küzdelmét a helyzetnek, magának akár a mezőgazdasági munkának, és annak, hogy közben még valakinek arra is marad elég ereje, hogy fotózzon, mert de, érzem. Viszont ha nem mondom el, hogy igazán a fenti képről hiányzik a melós rész, akár csak a gép kormánya, valami, amivel küzdesz, a lentinál meg baromira zavar az újbóli túlélesítés, amit pedig már többször megbeszéltünk, akkor meg az van, hogy az a dilemma, hogy ha nem mondom el, akkor minek vagyok itt. Szóval örömöt nem elrontani akarva kell mondjam, hogy Feri, a hibák, amiket ismételsz megvannak most is, és ezeken érdemes lenne gondolkodnod, miért fontos pl számodra az, hogy sharpent erissz rá, mikor tudod, hogy csak rontani lehet vele. Hát, ez van. (hegyi)
értékelés:

Este a Gellért hegyről lefelé, megláttam ezt a csigacsaládot. Sajnos a Panasonic G1 csak ennyire volt képes, vakut nem szerettem volna használni, mert úgy éreztem az túl sok lenne.

Vannak pillanatok, amiket az ember ott és akkor valamiért nagyon közel érez magához, érzi benne a fókuszáltságot és a pillanatot, aztán kicsivel később ki szokott derülni az igazság, hogy megáll-e a lábán a kép vagy sem. Én most innen ülve, mivel nem voltam ott, nem tudom, mi az, ami az impulzust adta neked, hogy ez inkább volt valami technikai kíváncsiság, mit tud a gép, vagy a momentumba feledkeztél bele, de nekem most valami hiányzik ahhoz, hogy ez a kép önállóan működjön. (hegyi)

Hmm, azt hiszem értem, miért csináltad, de fentről lehetne a nyitó készség tetejéig vágni, mert akkor koncentráltabban a formavilág érvényesülhetne, mintsem a valóság, jobban tudna működni azt hiszem. Az álló képekkel az van, hogy talán még jobban kijön, ha lötyög a kompozíció, mint fekvő képek esetén, vagy inkább úgy mondom, hogy fekvő képnél ezek a kérdések elsőre is egyértelműbbek, könnyebben látja meg az ember a hibát és korrigálja eleve, mint állónál. (hegyi)
értékelés:

Ez sokkal jobb, mint az eddigiek, meghitt és békés helyzet. A háttér függönye vagy mi, az ebből kihoz, egy új formát kapcsol be, és elvisz a figyelemből. A cicák olyanok, hogy fel lehet kelteni a figyelmüket a fényképezéssel, ha az ember nem hatánodik hirtelen mozdulatokkal vagy zajjal, akkor akár még érdeklődőek is lehetnek, szóval itt még az is lehet, hogy ha óvatosan fordulsz, ő követni fog a fejével és szemeivel, egészen addig, amíg már nincs a háttérben a zavar. A másik az utómunka, a sötétben lévő szem korrigálandó. (hegyi)
értékelés:

Azt nem biztos, hogy be tudom azonosítani, mi volt az uzsonna, de nem is biztos, hogy kell. Viszont hogy ez működjön, kell némi meló még. Ki kell nyitni a fóliát minden irányba, keresni helyet, ahová leteszed, ahol van fény és a fólia tükröződései is működnek és úgy megcsinálni, hogy semmi egyéb ne legyen, mint a kaja, a fólia meg maga a háttér. És az utómunka, elkerülhetetlen, nyersen ezek nem működnek eléggé, kell vele matatni még, tónus, fények, színek, szóval ahhoz, hogy egy kaja működjön, sok esetben a hihető határáig el kell vinni. (hegyi)
értékelés:

Jó a szitu, a környezet is működik, megvan a sztori - ami miatt mégis van némi zavarodottság, hogy a téma fókusza nem világos. Az is oké lenne, ha a gazdi úgymond mi lennénk, a nézők, tehát ha ott állnál, ahol a gazdi állt. Vagy, ha nem ezt akarod elérni, tehát ha a szociót akarod erősíteni és sztori kell, akkor viszont valamennyire a gazdinak is látszania kell. (hegyi)
értékelés: