Elemzés

Álom a múzeumban

Az, hogy ez múzeum, az nem annyira nagyon van meg, de az biztos, hogy a megfigyelés jó. Három réteget kapunk, az első réteg maga a valós helyzet ezzel a két figurával, az egyik valamit néz, a másik áthalad a képen, bemozdulva van jelen, de érzékelhető, hogy az is egy személy, aztán van egy második réteg a hirdetőoszloppal és aztán van egy harmadik réteg ezzel a vetített képpel. Mind a három jól értelmezhető és még el is válik egymástól, egyetlenegy problémám van, hogy nincs a képen egy biztos pont, mert beráztad a kamerát. Tudom, egy épületbelsőben, főleg, ha az egy múzeum, viszonylag kevés a fény, ennek technikai okai vannak, nem akarják, hogy a nap károsítsa, hogy kiszívják az UV sugarak, ezért árnyékolnak, de mégiscsak azt gondolom, hogy jó lett volna, ha a rossz fényviszonyokhoz képest is valamin megtámasztod a kezedet. Ez a bemozdulás ezt a három réteget így kevésbé teszi anyagszerűvé, de amit láttál és maga a megfigyelés az egy fontos dolog és annak nagyon örülök. (hegyi)

Ismétlődő álom

A 365-be bekerült egy álom, én ott arról mondtam valamit, egészen konkrétan emlékszem, hogy a nadrágról beszéltem, hogy ha már álom, akkor az a fajta konkrétság, ami a nadrágban jelenik meg, az elvisz engem az álomból, mint élményből. Tehát az álomszerűséget jobban tudja sugallni az, ha nincsenek konkrét ruhadarabok, és erre küldte Feri ezt a képet javításként. Most túl távol kerültünk ettől az egésztől, mintha azon az előző képen lett volna egy kicsit a pocakból és a felsőtestből, most ebből a képből ezt hiányolom, két kis cingár lábika nagyon külön áll a szék karfájától. Ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt az, hogy kitántorgok és megkapaszkodom a székben, de most pont ez a kapaszkodás élmény, az összetartozás ezzel a formával nincs meg, ráadásul tegyük hozzá azt, hogy a felső íves formához még passzolna is a pocak, tehát nem mondanék le a lábakról, egy pocak önmagában lehet, hogy kevés, nem tudom, érdemes lehet kipróbálni, de valamit még adnék a testből és nem azért mondom, hogy ezzel téged belekényszerítselek egy feladat újbóli és újbóli és újbóli megismétlésébe, de azért ha neked is belefér, akkor örömmel veszem, ha még ezzel dolgozol. (hegyi)

Európa legjobb múzeuma 2016-ban

Nagyon kedvelem ezt a képet, olyan, mintha valami repülő tárgy lenne, annak valami részlete, barlangszerű élmény, építészetileg ez egy fantasztikus megoldás, finoman van ábrázolva, érzékeltetve. De ebből a nagyon szélesvásznú, a 16:9-esnél is szélesebb formátumból mozgatnám ki, vagy változtatnék ezen, a 3:2-es arányhoz ragaszkodnék. Ezek a szélesre vágott képek idegenül hatnak, szinte lehetetlen erre jól komponálni. Az ívek talán még szebben futnának ki, még dinamikusabbak, még robbanásszerűbbek, még organikusabbak tudnának maradni - és abban látom most ennek az akadályát, hogy nagyon vékonyra lett ez vágva. (hegyi)

Falunap - Főzőverseny

A főzőverseny rész nekem ebből a képből nem jön ki, mert amit itt most látunk, az nekem inkább egy Matula bácsis hangulat, kicsaptuk a gyereket vidékre nyaralni és a nagyapa majd megtanítja őt gulyáslevest főzni, és a srácon meg látszik, hogy minden mással foglalkozna, elmenne inkább biciklizni. Érdekesen áll hozzá ehhez a helyzethez azzal, hogy zsebre van dugva a keze, kicsit ki is fordul a nagyapa világából. Szóval az most mindegy, hogy ez főzőverseny vagy sem, az üzenete nagyon erős arról, hogy ennek a két embernek milyen is a viszonya, a kommunikációjuk milyen irányban folyik. Ettől még lehet, hogy a következő pillanatban ez a fiatalember ránézett erre a bácsira, de most még úgy tűnik nekem, hogy van egy ember, aki adja az információt, és van egy másik, aki kevésbé akarja azt befogadni. Szóval jó ez a ritmus, ezzel abszolút egyet tudok érteni, ami egy kicsit furcsa és kilóg, lehet, hogy az utómunka miatt van így, nem tudom, az maga a kályhacső, ott fent a fánál teljesen furcsán jön ki, mintha rávakuztál volna, az egész olyan érdekesen dudorodik ki a képből, van egy 3D-s élmény. Ezt nem azért mondom, mert baj lenne, de én azért egy picit sötétebbre vettem volna, hanem csak a furcsasága az, amit megjegyzek, nem egy szokványos dolog. A másik kérdés az és nem tudom másképpen mondani, de azért is vagyunk itt a Látszótéren, hogy ilyenekről is beszéljünk, mert célszerű a dolgokat tisztába tenni exponáláskor, hogy ne legyenek kétséges helyzetek, ne maradjanak kétséges helyzetek, hogy mit csinál a bácsi a zsebében. Valószínű, hogy az egy kötényke akar lenni, de félreértésre ad okot, hogy vakaródzik vagy mit csinál, lehet, hogy érdemes lett volna várni, amíg ez tisztázódik. Nagyon fontos a fotográfiában, hogy milyen pillanatot merevítünk ki. Nem konkrétan ide tartozik, de jelentéssel bír és gyakorta találkozhattok vele a valóságban, a sajtófotóban szokták ezt használni két területen, az egyik a sportfotó, amikor valami idétlen pózban ott van a labda a játékos orra hegyén, vagy éppen bebandzsít a szerváláskor a pingpongozó, vagy az úszó torz fejet vág, minden pillanatból ki lehet metszeni egy ilyet, a sportfotósok előszeretettel csinálják ezt. Ide lehet tenni a természetfotósokat is, amikor úgymond humanoid érzelmekkel próbálnak felruházni állatokat és jaj de néz a mókus. A másik terep a politikáé, amikor úgy csinálunk az ellenfélből hülyét, hogy egy beszédszituációból pont olyan részt választunk, amikor el van ferdülve a szája vagy ki van nyitva túlságosan a szeme, vagy be van csukva, és ezt szövegkörnyezetbe elhelyezve direkt félremagyarázzuk, hogy a néző is röhögjön, jobb esetben vagy rosszabb esetben orientáljuk, hogy mit gondoljon az adott közszereplőről. Úgyhogy erre érdemes odafigyelni. Következő veszélyes terület az evés, amivel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy evés közben én nem szeretek embert fotózni és másnak sem ajánlom, mert igenis félreérthető lesz, ritka az a pillanat, amikor evés közben az ember nem grimaszolna furcsán. Szóval ott a bácsinak a kezével van valami baj, nem teljesen tisztázott ez a szituáció. (hegyi)

52/06 - álom

Annyit tudnék hozzátenni, hogy én nem szoktam álmodni. Soha.

Gábor, a heti egy az abban a tekintetben nehezebb, hogy a többieknek ott van lehetőségként az, hogy ezt a dolgot újragondolják, ismételjék, javítsák, míg ezzel szemben tőled egy képet kapunk. Ha az az egy kép telitalálat, akkor rendben van. Itt most maga a leirat talán magyaráz valamennyit, mert Gábor azt állítja, hogy ő nem szokott soha álmodni, ami így ebben a formában nem igaz, mert minden ember álmodik, csak vagy abban a periódusban ébred, hogy visszaemlékszik rá, vagy nem. Baj is lenne, ha nem álmodnál, mert abba szép lassan bele is lehet ám őrülni. De talán ebből is adódik a racionalitáshoz való ragaszkodás is, hogy mintha az álommal kapcsolatban nem lennének vizuális gondolataid. És most készült valami, aminek érdekesen visszhangzik a formai rendje, de azért azt is tegyük hozzá, hogy az most nyitott kérdés maradt, hogy azt akartad megmutatni, hogy azt szoktam álmodni, hogy vízbe ugrok, vagy pedig maga ez a víz már egy elvonatkoztatás, és így kellene értelmezni magát a repülés élményt, vagy bármi más álomélményt, ami egyébként, még ha álom is, de a maga konkrétságában jelen van. Ha ez egy vízbeugrós élménynek akarna lenni a leképezése, akkor hiányoznak a karok, aminek az oka a fényképezőgép, gondolom nem akartad vízbe ejteni, hogyha meg elfogadjuk azt, hogy ez egy formai játék, márpedig ezek a hullámok, ezek a sugárszerű irányok erre akarnak nekem utalni, akkor lehet, hogy nem hajoltam volna ennyire ki. De mind a két esetben felmerül bennem a kérdés, hogy készen van ez a kép? Mert egyetlenegy értelmezhető vonal van rajta, aminek vízszintesnek kellene lennie és nem az, a tónus olyan fura-bágyadt, maga a víz is olyan érdekes, de nem tudni, hogy alatta vagyok vagy felette, ami jó is lehetne, de akkor meg erre kellene ráfeküdni, akkor meg azt mondom, hogy akkor ezt a víz alóli kitekintés élményt kellene fokozni. Szóval valahogyan nekem ez nem áll készként össze. Nem tudom ennél jobba megfogalmazni. (hegyi)

Hátulról

Ez egy olyan szoborcsoportról készült kép, aminél két eset lehetséges. Vagy közelebb mégy, és akkor tényleg megmutatod hátulról a szobrot, ahonnan kevesebben nézik, vagy magából a csoportból többet adsz. Most a kettő között vagyunk félúton. (hegyi)

Bodzafürt és az albatroszok

Látod, ezt most nem tudom, hogy micsoda. Nagyon jó, mert olyan, mintha egy barlangrajz lenne, de egészen elvitted grafika felé a dolgot, nem tudom, hogy ebben csak a photoshop játék van benne, vagy világítottál is valamit. De az összehatás tetszik még akkor is, ha elég messze kerülünk a fotográfiától, már szinte a fotogramig jutunk. Nem baj ez, ettől még nekem ez a kép tetszik szubjektíve. (hegyi)

Cipők

Azt hiszem, az a bajom, hogy feleslegesen túl közel mentél ehhez az egészhez. Másrészt nem tudom, hogy mobillal csináltad-e, mert ott a cipő orránál ott eléggé eltűntek a tónusok, mert bár ott szürkének hat, de valójában ki van égve. Igazából azért zavar, hogy túl közel mentél, mert a cipőfűző, a fűzőnek a masnija elég brutálisan vannak elvágva, főképp a fölső cipőnél. Nem azt mondom, hogy minden ívet vissza kell 100%-ig adni, az első cipőnél nekem bőven elég, hogy a fele megvan, akkor már a másik felét oda tudom képzelni, de ha a fele sincs meg, akkor ott probléma adódhat. (hegyi)

Turiszt 2.0

Azt hiszem, hogy ez Vasarely lova és amennyiben ez így van, akkor valószínűleg a turiszt arra vonatkozhat, hogy ez egy Vasarely kiállítás lehetett és a turisták kedvéért még ilyen árnyékolók is be van vetve, ami tök jó és ezért is tetszik ez a dolog, hogy mennyire egyszerű ötletből megoldható egy ilyen, hogy valamennyire szűrjön a fényen. Az jut eszembe erről, nem tudva, hogy milyen színűek voltak, hogyha nem nagyon cseszi el a fényviszonyokat, akkor ezek a leplek úgy működnek, ahogyan a napfényműtermek működtek régen, hogy adnak egy szórt fényt, tudod, amiben gyönyörűen lehet dolgozni portrékkal, tárgyakkal. Ez azért is jó, mert kinyújtja azt az időintervallumot, amikor fotózhatsz és nem lesz nagyon kopogós az árnyék. De ez most csak egy ilyen kis technikai kitérő izé volt. A kép maga az tetszik, szeretném tudni, hogy hol készült. (hegyi)

52/05 hátulról - Parabolák a város fölött

Three Rock Mountain tetejéről eszelős a panoráma Dublinra és környékére, de van ott pár antenna is.

Én ezt kedvelem, ez jó. Itt is a függőlegesek-vízszintesek a problematikusak, mint az minden ilyen képnél megszokott, mert azzal nem foglalkozunk eleget, de tulajdonképpen maga a fotó és amit ábrázol az zseniális. Azért azt most elmondom, hogy egy ilyen képnél ezek a piszlicsáré dolgok, amin elcsúszik, ezek hatványozottan bosszantanak, van egy majdnem jó kép és azt miért nem lehet jóra csinálni, miért csak majdnem? Nem tudom, hogy hol voltál, hogy ezt le tudd fotózni, de gyanítom vagy remélem, hogy lehetett volna egy lépést tenni, hogy ne skurcba legyen ez lefotózva és akkor már ez az egész kiadja, hogy vízszintesek-függőlegesek stimmeljenek, de ha ez ott mégsem történik meg, akkor fogod szépen és a fotószerkesztőben kijavítod, ez a dolga a fotósnak, Gábor. Tudom, hogy rúgkapálsz ettől, hogy ne kelljen hozzányúlni. Valószínű, hogy a te ideológiagyártásod a lustaságból is fakadhat, de én nem tudom ezt a lustaságot elfogadni. Az nem elég a néződnek, ha felvázolsz egy ötletet. Ez egy zseniális kép slendriánul megoldva. (hegyi)

Giccs

2016. augusztus 12-én készült képem.

Ez az utóbbi képek közül való, amiket Demeter most a nyáron készített és inkább ilyen ismeretterjesztő jelleggel mondanék hozzá pár szót, ha már ti nem kommenteltek, ami szégyen. Demeter unokaöccse és a lánya voltak itt vendégségben és a Zsuzsin volt rajta ez a nyaklánc és Demeternek nagyon megtetszett, tényleg nagyon attraktív darab volt, és ott volt ez a friss gyümölcs. Zsuzsi kérdezte, hogy odaadjam? Demeter levettette vele, rádobta a szőlőre és elkészült a kép. Tulajdonképpen a gondolat és a megvalósítás között nem telt el kettő perc sem. Az a lenyűgöző ebben, és szerintem példaértékű, hogyha megvan a gondolat, hogy mit akarsz csinálni, vagy ha megvan az, hogy mi izgat, mint ahogyan Demetert izgatta ez a nyaklánc, ennek a ritmusa és ennek egy ellenpontot keresett, akkor már a kép is egy másodperc alatt magától van meg, szóval amikor arról beszélek, hogy érdemes előre elgondolni, hogy mit akarsz csinálni, mire megy ki a fuvar, akkor körülbelül erre gondolok. (hegyi)

Augusztusi reggel

Van ennek egy ilyen perzselő-sercegő hangulata és ez nagyon tetszik és ez kell, a vízszintes is kell, mert most egy kicsit ferdék vagyunk. Értem én ám, hogy a háttér az eleve egy ilyen körív és abból egy szelet az ferdének fog mutatni, de ezt valahogy vissza kell hozni és ellene dolgozik még ennek az egésznek az a sötét rész ott a bal oldalon, ezért mindenféleképpen érdemes lett volna forgatni, körülbelül egy fokról beszélünk, nem többről, hogy ez egyensúlyba kerüljön, egyébként oké. Még valamit: a 4:3-as vagy 3:2.es arány nem véletlen, ez a panorámához közelítő vágás szűk, inkább filmes, mint fotós megközelítés, én fenn is és lenn is bírnám még, hogy több legyen. (hegyi)

GG 52/05 - Hátulról

"Pater and Ned" már húsz éve tanakodnak, hogy még ezt a cigit elszívják és aztán vagy vissza kéne menni a kocsmába, vagy haza az asszonyhoz, de még nem jutottak dülőre. én meg három hónapja kerülgetem a szobrot, hogy hogy kellene lefotózni (nyilván elölről) de macerás a háttér meg a fényviszonyok. Eddig nem jutott eszembe megcsinálni hátulról. Köszönöm.

Igen, ez egy érdekes feladat volt és persze félre lehet érteni vagy értelmezni, ha az ember akarja. A kompozíciódat nem értem, most minden el van rendezve oda bal oldalra, a jobb oldalon semmi nem történik, húzódik lefelé bal oldalra. Ez nekem egy rejtély, hogy hogyan lehet így komponálni. Szürkék is vagyunk egy picit - nyilvánvaló, hogy miért vagyunk szürkék, mert akartad, hogy lássuk a szobornak a struktúráját, de ha más időpontban fotózod, amennyiben ez a szobor fontos, akkor ez a probléma valószínű megoldódik. Szóval érdekes, érdekes, de ahhoz nem elég érdekes, Gábor, mert összezsúfoltál mindent, hogy ez jól tudjon működni. Ha annyival oldalt mégy, hogy ezt a két fehér figurát belekomponáld ebbe a nagy fehér semmibe, ami az épületnél van, akkor lehet, hogy működne. Mellesleg azt is meg lehetne próbálni, hogy mi van, ha emberek is vannak a képen. (hegyi)

Beton és Levegő

Kicsit lejt, a horizont nincs rendben, de ettől még én kedvelem ezt a képet, van hangulata, történik valami, benne vagyunk egy filmben, de azt azért tegyük hozzá, hogy tetszene enélkül a szépia nélkül is. Szerencsére nem annyira brutális, mint amennyire a szépiázás szokott lenni, mert nem baj az, ha van egy pici tónus, el lehet vinni egy melegebb irányba, de akkor ennek a fele is elég lenne ebből. (hegyi)

Cuha patak - Csesznek

Nem tudom, hogy mennyire jár ott nap, vagy tud-e ez csillogni, de most pont a pataksága, a csillogás az, ami nincs meg. Ha nem akarom keresni a patakot, akkor tulajdonképpen az egésznek vagy egy meseisége, de van három figuránk, ami elviszi a tekintetet. Az egyik ez a fából készült krokodil, ami áll a parton, vele szemben ott van valami mókus-madár figura, ami nézi őt meredten, ez a kettő nekem elég lenne, de a krokodil oldalán ott van még egy ilyen kígyófejű teknős kő, az már nekem sok, az már nem kellene, mert az első kettőnek a párharca az tök jól mutat. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy hülyeség, amit mondok, hiszen az csak egy kő, de mégiscsak kiadja ezt a formát, tehát annak a kettősnek a harca itt a folyócska két kis oldalán az jól kijön. A másiknál az a kérdés, honnan jön a fény, ha jól látom onnan bal felől jöhet a fény, kicsit nehéz is lett volna megoldani a takarást, hogy ott a krokodil fánál ez ne legyen probléma, de utómunkában lehet azt a krokodil fát kicsit világosítani, a tövében lévő nagy követ sötétíteni és akkor megvan az egyensúly. Csak annyira sötétíteni, mint ott annál a viaskodó farkas-mókusnál a másik oldalon lévő kő, ott annak is a térdénél van egy, tudod, látod ott azt a farkast, ugye, és ott mellette még egy madárka is ott ül. De ettől még szeretem ezt a képet, van meséje. (hegyi)