Elmúló idő

Mindenszentek
Minden tökéletes igaznak

Nagyon szeretem ezt a képet, elsősorban azért, mert a Feri a fekete-fehéret választotta a gyertya szakralitásához, és a szentségéhez az emberi testtel. A gyertyával sokszor fogtok még találkozni fotósok és filmesek is, egy egészen különleges kapcsolat jellemzi a filmes emberrel. Nagyon sok olyan operatőrrel, rendezővel találkoztam, akinek a munkásságában a gyertya megjelenik. Ugyanis ha a gyertya működési elvét megnézzük, ő önmagában nem reflexelve, hanem az egész testéből adja a fényt, ami nem egy elektromos fény, a kanóca, a teste egészen különlegesen világítják meg a sötét teret, különösen ha egy kis gyertya van egy szobában. Mivel parányi a fénye, egy idő után az ember a sötét térben elkezd felé nézni, keresi a fényt. Abban a pillanatban a gyertya egy furcsa erőt használ, nem engedi el a szemet, folyamatosan ott tartja a fénye körül. Ennek az egyik titka a gyertya játékossága, egy egészen pici légmozgás, a gyertya azonnal beszélni kezd, reagál rá, olyan, mintha egy kis élőlény lenne, és ennek az élőlénynek a játékai egyfolytában egy ilyen nyugodt belső térben vonzzák az embert. Az egyik titka az, hogy a modern kor embere is ugyanúgy többségében a gyertyával valamilyen kapcsolatba kerül, és noha ezerféle elektromos eszköz létezik ma már, a gyertya ugyanúgy ott van az életünkben, egy mágikus eszköz. A kép azért is érdekes, mert balra lentre van komponálva ez az egész helyzet, és valamit elindít jobbra felfelé talán megkockáztatom, hogy nem is egy fotót, hanem egy film egy kockáját láthatjuk, és akár a riport kategóriában, akár mozgófilmben érdemes lenne ezzel foglalkozni, mert itt, az állóképnél is az az ember érzete, hogy a gyertya és a kéz az valahová jobbra fel vagy oldalra kellene, hogy elinduljon, hogy történjen valami a képen. (szőke)
értékelés:

Happy

Nem is ezt a képet látnánk, ha nem a Berecz Pista küldte volna be, mindig ott van valamiféle elmélyülés, melankólia, de azért a Pista ügyel arra, hogy ezt azért sose lehessen 100 %-osan befogadni. Nekem ezt a képet látva, noha azt hiszem, hogy értem az üzenetét, mégis maga a Berecz Pista mosolyog ránk a kis fényeivel, azokkal a kis ördögi szemeivel. Talán azzal, hogy a jobboldali függőleges felületnél valami függöny vagy szőnyegforma zárja le ugyanabban a monokróm stílusban és alul is a szoba padozata, talán ez a két folt nem biztos, hogy kellően erős motívum az ördögi figura négy sárgán világító foltjához képest, és nem véletlenül nem tököt mondtam, mert az egész képnek ezek a pirosas-barnák az irányadói, amelyben négy sárga, absztrakt folt uralja a kép bal sarkát. Valami picit ritmikailag szerintem hiányzik a képből. (szőke)
értékelés:

Krizantém

A fekvő kép egészen letisztított jegyekkel, leegyszerűsített képletekkel dolgozik, két irányban is, az egyik a tér, mivel egészen dekomponáltan, szuperközeliben a bal alsó sarokban van egy valósnak tűnő tárgy, maga a krizantémvirág feje, nyilván a gyertyafényektől egy olyan alsó megvilágításban, amitől eleve már a hozzánk nagyon közelálló tér is álomszerűvé, szürreálissá válik; és van a háttér, amely az előtér élessége miatt csak egy jelzés, amiben sejthetjük, hogy egy temetőben, éjszakai területen pici fényeket láthatunk. Ezek lehetnek egy messzi város kis fényei, lehetnek a hegyoldalban a temető gyertyái, akár egy épület neonvilágítása, de az biztos, hogy a kép szinte egy háromsoros versként csak arra koncentrál, hogy a legfontosabb vizuális jegyek maradjanak meg abban az üzenetben, amit szeretne az alkotó közvetíteni. A bal alsó sarokra dekomponált, egészen közeli virágforma nagyon jól ritmizál a jobb felső részbe a háttérben lévő, életlenben tartott ragyogó fényekkel. Talán valami abba a térbe ami az előtér és az egészen messzi háttér közötti utat jelenti, esetleg valami bekerülhetett volna a képbe, hogy a kettő közötti távolságot jelezze. De nagyon jó úton halad az alkotó, egyre tisztább nyelven beszél, kezdi lerakni azokat a szőlőkacsokat, oldalmotívumokat, amelyek a korábbi munkáira jellemzőek. (szőke)
értékelés:

November 1
Összesen így kb. fél óránk marad a fényképezésre. Ellenben ha valaki gyászoló öreg nénit akar fényképezni a párja sírja mellett, korábban induljon el.

Itt ugyanúgy azért gondolom, hogy fontos a Feriben ez a folyamat, ami a halottak napjával kapcsolatban benne lezajlik, mert különböző stíluseszközökkel körbejárja ezt. Itt egy fekete-fehér hangulatvilág jelenik meg, ha idézhetem talán ezzel a témakörrel egy klasszikus, az Al piacere a Huszárik Zoltán filmjének, ez a fajta demerung és sötétek, és gyertyafények a temetőben ez tényleg csodálatos és megismételhetetlen élmény, főleg a kistelepüléseken. Pl. itt Taliándörögdön, ahol a település nagyrésze a hegyoldalban fekszik, és ezzel szemben a völgyben volt látható az ökomenikus temető Ez halottak napján mindig felejthetetlen élmény, mert nagyon sok hozzátartozó megy ki ilyenkor a temetőbe és mindenki gyertyákat gyújt és valójában este, amikor az ember a kertbe kimegy és azt látja, hogy szemben, lent, egy sötét völgyben, ahol többnyire a pára is megül, mint egy kicsi ékszerdoboz, remegnek lélegezek a parányi kis fények. Egészen hihetetlen élmény. (szőke)
értékelés:

November 1
Rövidesen díszbe öltöznek a temetők, és szép fotókat lehet ott ilyenkor készíteni. Célszerű alkonyatkor fényképezni, hogy a különböző színhőmérsékletű gyertyák, mécsesek fénye szépen kijöjjön a képen. Viszont általában jól mutat ha az égbolt színe is látható.

Nagyon érdekes, hogy a Feriben a Mácsai-féle filozófia, az ő alkotásai, amelyek időnként humor, időnként nagyon komoly képzőművészeti szerkesztésbeli tájkép, épületfotók, ez a külvilág részére jobban ismert Mácsai-féle stílus. De van egy másik Mácsai Feri is, egy fátyol, amiből véletlenszerűen oldalra nézve kilát, azt mondja, most nem teker a dolgokon, és szeretnék nektek valamit elmesélni. Nagyon sokszor ebben szeretet van, érzékenység van, bizonytalanság van, szomorúság, és nem is akar ez a vélemény, ez a közlés ennél bonyolultabb lenni, hanem egyszerűen akar kimondani egyszerű mondatokat. Ilyennek érzem ezt a képet is, mert amikor a Feri ezt beküldte, még nem volt ilyen lecke, azt tudta, hogy ez valahová a szorgalmiba be fog kerülni ez a kép, vagy kap rá disznót vagy nem, és mégis az ő belsejéből jött egy olyan késztetés, amire ő azt mondta, hogy én akkor is szeretném a közösségnek elküldeni azt a gondolatot, ami a halottak napjáról vagy egyáltalán az egyedüllétről nekem jelent, és nem egy minősítésért, hanem önmagától, amit neki jelent, és ez szerintem nagyon fontos, és én nem képzőművészeti szempontból, nem ritmikailag nem arányaiban szeretném ezt a képet értékelni, hanem igenis vannak pillanatok, amik nem akarnak versenyezni, nem akarnak világcsúcsokat döntögetni, hanem a pillanatok csak vannak, azért, hogy a csendről szóljanak vagy egyszerűen csak egy számunkra fontos mondatot mondjanak ki. És ilyennek tartom én ezt a képet, és örülök neki, mert a Feriben megvolt a bátorság, hogy nem kategóriákban gondolkodva elküldött egy gondolatot, ami mások számára is házi feladattá vált. (szőke)
értékelés: