Feladatmegoldás

Önarckép

A képet otthon készítettem, Av módban, vaku nélkül, ISO 100, f8. Canon 1200D készülékkel 85mm 1.8 usm objektivvel.

Üdv a Téren! Olvasom a leírást, az szuper, hogy nem kapcsoltál vakut, mert az szétverné az egészet. De kéne még fény, kicsit több főfény és sokkal több derítés az ellenoldalról, hogy a jobb oldalán az arcodnak is legyen több részlet. Egyensúly kell, ami nem jelenti, hogy egyforma legyen, de a térbeliséghez azért jó, ha nem csak egy irányból érkezik a fény. A másik a képarány. A 16:9-es arány a filmé, mozié, nem a fotóé. 3:2 vagy 4:3 ami a fotóban bejön. Főleg, hogy nem sok minden van a környezetedben, ami indokolná, hogy ennyi teret hagysz oldalra. Vannak függőlegeseink, amit a fal ad ki. Ezeket mankónak lehet használni, ezekhez képest kell beállítani a képedet, hogy ami függőleges, az legyen is az, ne forduljon el. És talán még annyi, hogy ha nem is térdet csapkodósan kell vidámnak lenni, de egy kicsit oldottabb hangulatban kellene magad megmutatni, hogy nem harap a bácsi. Én erre most adok két csillagot, és emellett kérem, hogy fentiek szerint készíts egy új képet is. (hegyi)
értékelés:

mesekönyv

Lehetne akár illusztráció valami meséhez, valóban, csak valahogy nagyon szűkre szabott a hely, a tér, és emiatt lett az is gondolom, hogy fentről fotóztad a szereplőd, ami azonban ad egyfajta alávetettség érzetet, kialakít a néző és a modell között egy alá-fölérendelést, máshogy mondva a modell főszereplő kellene legyen, de ha fentről van fotózva, nem tudja a maga szerepét jól kifutni. Oké, nyilván a másik oldal, a túlpart zavaros lehetett, de ha a mélységélességet visszább veszed, mondjuk 5,6-ra vagy aköré, akkor már jobban leválasztódik a háttér. Az ötlet jó, szóval hajrá. (hegyi)
értékelés:

Alma quartet másnaposan

Az almák sokszínűségével és pozíciójával próbáltam bemutatni egy részeg négyest. Ugye egy buli után többen így- úgy eldülnek, lefekszenek, ülnek. Az almák őket ábrázolják. Színeik árnyalatai pedig azt mutatják ki milyen szinten van. Van aki nagyon, van aki félig stb.

Máté, örülök, hogy kíváncsi vagy arra, hogy működik egy csendélet. Jó dolog ilyennel kísérletezni. Vannak szabályok, amiket fontos ismerni, és gyakorolni is. Ami szembetűnik elsőre, az az, hogy valamiért körbevágtad az egészet, egy erősen eltorzított fekvő kompozíciót hozva létre. Persze én se láthattam minden csendéletet már, amit akár fotóban, akár festményben csináltak valaha, de azt javaslom, hogy nézz ilyen képeket, hogy milyen képarányokkal dolgoznak. Ilyen mozis képarány nincs a fotóban. Én azt javaslom, hogy maradj a 3:2 vagy 4:3-as képaránynál, aztán ha az már megy, akkor jöhet az 1:1-es oldalarány. Ez azért fontos, mert a csendéletnél is, ahogy más témánál is szerepe van a környezetnek, a térnek, levegőnek, mi hogy aránylik egymáshoz. A téma, a négy alma jó ötlet. A kockás abrosz már kevésbé. Szétveri az egészet, túl konkrét. És az is van, hogy a téma, a mondanivaló nem bír el mindent, ami az ember fejébe jön, részeg almák például. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne megcsinálni, csak az indok, az a kérdés, hogy minek. Én azt javaslom, hogy előbb az első leckével dolgozzunk, ott legyen meg a tapasztalás, fények, árnyékok, térbeliség, komponálás, aztán haladjunk előre, mert a legnagyobb falattal kezdeni nagy esély a kudarcra, viszont ha türelmesen felépíted a tapasztalatod, tudásod, el fog jönni az az idő is, amikor menni fog a csendélet is. (hegyi)

sár és jég

Az van, hogy az anyagszerűség ilyen esetben különösen fontos. Nem tarthatod ennyire sötétben az egészet, mert odavész a forma, a dolgok mélysége. Itt most szinte kivehetetlen, mit látunk, annyira bebukik az egész. Csináltam egy verziót, de igazából ezt ott a helyszínen kell ellenőrizni, és az utómunkával legfeljebb finomítani. Kérek egy ismétlést, úgy, hogy vedd figyelembe azt is, hogy a surlófény jó dolog, de tudni kell, hogy az a kicsinek látszó szintkülönbségeket is óriási szakadékká tudja mélyíteni. (hegyi)

Rövid ünnepi adás a jövőről, a tervekről, kicsit a téli fotografálásról is. Békés karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek.

Egy békés tó

Ez egy horgász tó a közelemben. Egy nap amikor jöttem haza munkából, láttam, hogy szép felhők vannak az égen és remek lesz a naplemente. Csak ledobtam a táskám, megcsókoltam a feleségem, fogtam a fényképezőgépet, állványt és mentem ki. Ott ültem több mint egy órát várva a megfelelő fényviszonyokra. Jól átfagytam :)

Szép a hely és a színek is, ezt a részét jól megfogtad a dolognak, még akkor is, ha a valóságtól eltávolodtunk a rózsaszínekkel, kékekkel picit. Viszont az van, hogy kéne valami még. Ez így egy színpad, amin még nem kezdődött el az előadás. Hogy az egy kacsa, egy hajó, egy parton hagyott bicaj, labda, vagy más, ez a te dolgod, de valami még kel, mert az előtér így üres. És várnám az első lecke megoldását, az önportréd. (hegyi)
értékelés:

Nyolcvanas évek

Nem is tudom, igazából alig emlékszem amikor a nyolcvanas években anyuékkal a Balatonon nyaraltunk. Persze fényképekből megvan, de alig emlékszem rá. Viszont amikor egy ilyen képet látok élőben, amikor ez a jellegzetes korlát jön szembe, akkor rögtön jönnek illatok, nyári meleg, hangulatok... Siófok, tél eleje, rendes minimál... (50mm f1.8 1/1250sec iso100)

Van valami fontos, amit szeretnék elmondani. Minél kevesebb a képelem, annál fontosabb a precizitás abban, hogy mi vízszintes, mi nem, mi hova esik, mekkora, szóval ahogy az ember elkezd egyszerűsíteni, úgy válik a dolog egyre bonyolultabb problémák megoldásává. Gursky képe is attól lett híres, hogy egyszerű, ez az, ami lenyűgöz. Oké, nem mondtam, hogy ez a kép egy Gursky dolog lenne, de azt mondom, hogy neked kell ehhez a magad eszközeit megteremteni, hogy a minimalista megközelítés precíz legyen. Itt a perspektíva borul, és az utómunkával lehet még finomítani. Az ötlet jó, de melós. (hegyi)
értékelés:

Feltetted az eredeti linkjét, abból dolgoztam, lent mutatom, mire jutottam. A kép ha bele akarod ezt az íves dolgot is venni, akkor távoli lesz, és annyira globálisan nem izgalmas, hogy megfogjon. Ha lenn több, akkor még van alja, bázis, amin álljon. De igazából akkor jön meg a hangulata, ha erősen vágod felül, mert az ég kivisz az egészből, viszont az izgalmas dolgok épp a struktúrákban rejlenek. Előtér, középtér, háttér. Most erre így nincs csillag, de ne szomorodj ezen el, mert a gyakorlás meghozhatja az eredményét. Kérek önportrékat tőled. (hegyi)

Paprika

Elküldted az eredetit, amit köszönök, és ami azért jó, mert így értem, mi a baj, hogy mi miatt alakul ki. Ott kezdődik, hogy a világítás nem jó. Ha valami ennyire ellenfényes, azt ahhoz, hogy a felénk eső része is értelmes legyen, deríteni kell, nem is kicsit. Te ezt ott helyben nem oldottad meg. Utólag akartad utómunkával. Miért? Ha tudod, mit akarsz látni, addig kell ott és akkor csinálni, amíg nem azt látod, amit akarsz. A kép előbb születik meg fejben, ha nem talált kép (ha talált, hát... csendéletnek nem nevezném, azt nem lehet csak úgy találni). A másik, hogy ha már utómunka, te ráhúztad a clarityt. Én most azt mondom, felejtsd el jó hosszú időre a clarity eszközt. De tényleg. Azzal elég sokat lehet ártani, ha az ember ízlése nem szab határt neki. Előbb ezt az ízlést kell felnevelni, megerősíteni, mert ez fog segíteni a munkádban a legtöbbet. Mit akarsz mondani? Paprika, oké, fény, oké, el van vágva, oké, átjön a fény, ez is oké. De neked az is kellett, hogy ez egy fonnyadt paprika. Baingg, ellentmondásba ütköztünk, mert az a másik oldala, itt csak az éle. Nem kell ennyit egyszerre akarni. Vagy fonnyadás, akkor nem kell elvágni, hanem rohasztani addig, amíg még ízléses a forma, és nem megy át undorba - vagy még többet várni a mumifikálódás hatásig. Ha meg a fényjáték érdekes, keress még ilyesmiket, lődd át fénnyel őket, derítsd, és abból lehet szépet, a modell lehet alma, körte, narancs, citrom, akármi. Ne add fel, folytasd. És a zártra meg az önképeid várom. (hegyi)

Legenda

A képet nem én csináltam, az árnyékot én vettem - észre, utána a képet én csináltam

A kapott pót információk alapján tudom, hogy ez egy google maps bakiból jön, és abszolút átérzem, hogy ez olyasmi, mint régen a rövidhullámú rádiózás volt, pásztázni, zajokat, hangfoszlányokat, morze kódokat, számkódos adókat, szóval lehet ebben akár még egy tök jó új irány is, egyelőre így ez azonban még nem az. Dolgozni kell a méreten, a minőségen, és kitalálni, mitől lesz a tiéd. Mert ha túlcsinálod a manipulálást vele, akkor már valami imitációja lesz, lila. Ilyen az elforgatás is, én nem tenném. Van, ami akkor jó, ha az, ami, mert elég az önmaga őrülete, nem kell sokat belenyúlni. Az viszont biztos, hogy kell a környezetből, hogy értelmet is nyerjen az értelmetlenségben és véletlen hibában. (hegyi)

Otthon

Én nagyon kedvelem azt, amikor önportrézol, mindig meglep, mennyire más, amikor egyedül vagy, mint amikor élőben találkozunk, hogy mennyire összeszedett vagy és mennyíre mégis természetes, a két Viki között van 10 év különbség legalább, és ezt most kérlek jól értsd, ne ilyen csajosan, hogy akkor fú, én öregnek nézek ki. Az itt kifejezetten jó, hogy sötét a ruha, így a fej, a végtagok kapnak csak jelentést és ez, mint egy balett esetén, kiemel, erősíti a gesztusokat. Azzal nem vagyok 100% kibékülve, hogy a lábujjad érinti a határt, és az is lehet, kevesebb függöny is elég lenne, de ez így is 3 csillag. Kérek még. (hegyi)
értékelés:

Éjszaka

Jó ez a kötélen egyensúlyozó Hold, játékos. Viszont a játék ellen dolgozik a színvilág és az, hogy ennyire zajos. Nyilván nem ismerem a helyet, hogy ha ez korábban készül, mennyire látszik a Hold, vagy hogy ott jár-e, ahol kell. És még egy gondolat. Én fenn ott vágnám, ahol a drót a legmagasabban van, ott a szigetelő biszbaszokkal ahol találkozik, és persze ehhez az is kéne, hogy lejjebb meg több legyen, szóval ez is olyan tanács, hogy a fene tudja, lenn mi volt. Maradjunk abban, hogy tetszik a játék, az meg különösen, hogy bíbelődtél vele. (hegyi)
értékelés:

További melléktermékekTovábbi melléktermékek

Ezek ugyanakkor és ugyanott és ugyanúgy, mint az előzőek, csak kicsit más variációk. És nem képpárok.