Feladatmegoldás

Hazafelé (javitás)
Javítottam az előzőn, most ott a kezem a kormányon.

Előre szólok, hogy nem elégedetlen vagyok, hanem szeretném, ha a maximumot hoznátok ki egy-egy megoldásból, az irány nagyon jó, három malacka megvan, és csak ha van kedved, akkor ismételj - egyrészt az A oszlop alja nem kell már a képre, másrészt picit koszosabb ablak jót tenne, harmadrészt egy füzetlap is elég lenne ahhoz, hogy a kezed egy pici ellenfényt kapjon és ettől legyen formája, az jó lenne, mert akkor még jobban tagolódnának a képsíkok. Szeretem a képet, szóval így is jó, de ha felkeltettem az érdeklődésed ebben az irányban - aminek nagyon örülnék - akkor bindzsizz vele még ott a kocsiban. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

Nagyon szeretem ezt a képet, nekem akár ez szólhatna a hétfő délutánról is, vannak ilyen elmerengő-elvágyódó hétfők... Az baj, hogy dől a horizont, erre kérlek Bara, hogy figyelj, nem szalad el a virág, nem fut el a függöny sem, szóval van időd, hogy korrigálj. Ami a kompozíciót illeti, a sárga virágnál már nyugodtan lehetne vágni, akkor hangsúlyba tud kerülni a függöny, mert itt az arányt a függöny és a külső között kell megtalálni, a másik a mélységélesség, nem tudom, mennyire tudatos a mostani választás, de szerencsésebb lett volna és a teret jobban tagolná, ha az élesség a virágon lenne - vagy akár a függönyön, mert most a házon van, és ettől maszatosak a virágok. Pici mélységélességgel kell dolgozni, az egyértelmű, de a döntés, hogy mi a fontos, hol az élesség, az perdöntő. (hegyi)
értékelés:

Őszi csendélet 1.

A táborban sokat foglalkotunk a csendéletekkel, amíg Anita ott volt, láthatta, azt remélem, hogy a rögtönzött bemutató segíthetett neki, talán ő is érzi, mi az, amit el lehet mondani erről a képről, de a többieknek akik nem voltak jelen, segíthet, ha leírom a gondolataimat. Menjünk sorban. A tárgyak elrendezése, a kompozíció az, ami miatt egyáltalán ez a lecke feladásra került, hiszen minden munka alapja a kompozíció, akár filmes, akár fotós munkáról legyen szó, és ezt a legjobban a csendéletekkel lehet gyakorolni. Anita klasszikus csendéletet rendezett be, ennek külön örülök, hogy nem valami elvont, modern és ettől az áttételei miatt nehezebb feladattal fog neki ennek a leckének, hanem virággal, zöldséggel és gyümölccsel. A tárgyak összeválogatása az első feladat egy csendéletnél, hogy mi mivel harmonizál, mi mire felel, mi az, ami ellenpont lehet, a színek, a formák, az asszociációk - tehát egyrészt a kompozíciót ez eleve meghatározza majd, másrészt a kép hangulatát is nagyban befolyásoljuk ezzel a döntéssel. A virágra jól felel a szőlő, az almára a tök, színben a zöldek és sárgák jól mutatnak, ehhez ez a fád, fáradt vörösekkel játszó virág jól tud társulni. A formák teljesen rendben vannak, amiben dinamizálni lehetne az a színek megválasztása. Ha zöld a szőlő és zöld az alma, akkor az nem biztos, hogy jó, ha egymást fedi, vagy ha igen, akkor minden egyébnek is ebben a színtartományban jó lennie és akkor egy monokróm rendszert hozunk létre. Van olyan szőlő is, ami nem a feketébe hajló vörös, hanem egy átlátszóbb, inkább a virág szirmait idéző szín, talán az jobb lett volna. Ráadásul az nem árt, ha ezeket a tárgyakat szükség szerint letakarítjuk, másról szól a viaszréteg, ha csak a szőlő a téma, és másról, ha csak egy a többi elem között, most ez a viasz koszosságot mutat, valahogy jó lett volna ezt megmosni. A másik, hogy figyelni kell arra, hogy beteg gyümölcsöt ne tegyünk a képre, mert elviszi a mondanivalót, egy dúsabb, egészségesebb fürt kellett volna. A tök rendben van, talán abból is lehetett volna erősebb, formásabb, de végülis ezt lehet a komponálással is javítani. Az almánál az a kérdés, hogy ha zöld, legyen zöld, ez a sárgás beütés bizonytalanná teszi a dolgot. A virág szép, jó ötlet a háncs borítás a vázán, de ha ezt választjuk, akkor ezt a színt takarni kell a fényből, hogy ne ugorjon ennyire előre. Talán egy kevés kék, vagy lila még jót tett volna, néhány szem szilva mondjuk. A kompozíció most balra van rendezve, ez elfogadható döntés lehet, de ebben az esetben a drapéria nem hajolhat lefelé, a ráncok, a formák ugyanolyan képalkotó elemek, ha kivasalom előtte ezt a lepedőt, akkor utána szebb lesz az a formavilág, amit mutat ez az anyag. A másik, hogy ha tudom, hogy fehér a lepedő, akkor a világításnál is ezt figyelembe kell venni. Kis ellenoldani derítés jöt tett volna a formáknak, az almán lehet megfigyelni, hogy a lepedő véletlenül ver vissza valami kis fényt és máris élni kezd, térbe helyeződik az alma. Szóval egyrészt két malacos, másrészt ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Ködös reggel
út a délután felé

Nagyon szeretem ezt a képet, a lecke besorolással nem értek egyet, ha reggel, akkor miért a hétfő délután az, amit ezzel el akarunk mesélni? Jó a kompozíció, jó ez a várakozással teli merengő helyzet, finomak a fények, a pára, az, ami összemossa a színeket, kicsit ugyan dől a horizont, amit jó lett volna korrigálni, mert az ilyen kevés elemmel dolgozó képnél fontos, hogy minden a helyén legyen, nincs indoka a síkok dőlésének. Szóval picit meg vagyok keverve ezzel a lecke besorolással, ebben kérem Mariann segítségét, hogy erről mesél még, és folytatását kérem ezeknek a leckéknek is. (hegyi)
értékelés:

Épitett környezet

Ezt a képet úgymond önhatalmúlag áttettem a gyermekkor leckére, igen, értem, mi az oka, hogy épített környezetbe lett beküldve, azt is értem, hogy mi ebben a humor, de ez primer megoldás, miközben ezzel a címmel gyermekkorra áttételesebb, meseszerűbb lesz a megoldás. Tehát ha ezt el tudjuk fogadni, és remélem, hogy igen, akkor ezen a vonalon indulva egyből értelmezhető a szemsík, az, ahonnan szemléljük a történetet, és akkor egyből jönnek a megoldások is, hogy ha a gyerekkor fontos, az a nézőpont, ahonnan egy gyerek nézi a világot, akkor ez a belső világ a fontos, és a többi az már csak illusztráció, tehát szeparálni kell a felnőtt világot, ami csak jelzés, és bele kell helyezkednie a fotósnak a gyermek szerepébe, és játszani, fogni a fakockát, mesélni vele, keresni olyan helyzetet, amiből ezek a kockából épített történetek tudnak elindulni. Most ezt az arányrendszert kell helyrebillenteni, tehát az előző kép értékelését folytatva ezt a leckét is kellene ismételni, függetlenül attól, hogy kap malacot, mert jó az irány, de akkor nem kell a rózsaszín láda, akkor nem kell az a fura támszék, be lehet bújni az asztal alá, keresni olyan hátteret, ami nem zavaró és nem veri szét a kompozíciót, és ott felépíteni egy világot. (hegyi)
értékelés:

Játék

Nagyon érdekes az a megoldás, amit Bara alkalmaz, néhány képpel ez előtt egy konkrét megfogalmazásnál visszaadtam ismétlésre egy képet, amin egy kisgyerek látható azzal, hogy a gyermekkor élményét magunkon kell átszűrni. Mondhatnánk, hogy oké, de ez mennyiben más, miért fogadja ezt el Hegyi, ha a másikat nem. Egyszerű a magyarázat. Ennél a képnél a bemozdulás, az expozíciós idő megválasztása az, ami miatt elrajzolódik, idézőjelbe kerül a modell, nem a valóságot keressük, nem azt, hogy Bécike milyen aranyosan idegesítően klimpírozott, hanem azt hívjuk elő, ami maga a cselekvés, tehát egyetemlegessé válik az üzenet, nincs konkrét személy, nincs konkrét kapcsolódás, csak élmény van, csak mese, és ettől lesz kerek a történet. Az is előny, hogy kicsi a mélységélesség, ami által mivel az élesség a billentyűn van és nem a kézen, ezzel szintén azt erősíti az alkotó, hogy a hangulat a fontos és nem a konkrét hely a nagyszobában nagypapa zongoráján, nem leltár, nem lista, hanem hangulat. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Épp ilyen most a kerben a tavam, persze kacsa nélkül, de a leveleket nálam is belesodorta a szél, aminek nem nagyon örülök, ilyenkor már nem olyan nagy élmény bemászni a tóba és kihalászni a belehullott cuccokat... Ami az őszt illeti, jó meglátás ez, hogy a telehordott vízfelületen egy szegény kinn felejtett kacsa úszik, azt is mondhatom, hogy jó ellenpontja a verőfénynek ez a modell, hiszen a madár kemény árnyéka hozza a szomorúságot, az egyedüllétet is. Talán ha lejjebb guggol Mariann, akkor nincs ez a távolságtartás, mert így most mintha nem lett volna eldöntve, hogy vállalom ezt az érzést, ezt az üzenetet és ezt akarom mondani, vagy véletlenül arra úszott ez a kacsa, és ha már ott van, lefényképezem. (hegyi)
értékelés:

Kétkezes
sportág: szabadfogású ecsetelés

Kedves és szuggesztív képet kaptunk Sacitól, eltekintve attól, hogy a horizont dől, jó a megfigyelés és jó pillanatot kapott el, és azt is mondhatjuk, hogy megoldott egy feladatot, hiszen gyermek látszik a képen, tehát gyermekkor, ráadásul nem mellékes az sem, hogy a gyermek mindig hálás fotótéma - de a lecke nem erről szól. A lecke a mi gyermekkorunkról szól, a mi gyermekkori emlékeinről, a bennünk lakó és előhívható gyermekről, tehát szeretem ezt a képet, kedves, jó modell, de ismétlésre ezt visszaadnám azzal, hogy Saci élményére, az ő gyerekkori kapcsolódására, Sacira vagyunk kíváncsiak. (hegyi)

Barátság

Korábban mondtuk, hogy Bara nagyon jó modellt talált magának és a kettejük kapcsolatának sokszínűségét mutatja meg nekünk a többféle értelmezéssel, egyszerű kompozíciós eszközökkel tud különféle érzelmi állapotokat megmutatni, és ez fontos. Ennél a képnél nagyon jók a gesztusok, felszabadult a két szereplő, érzelmileg ez szintén erős és fontos üzenet, hiszen a barátságban a felszabadultság érzete egy alap dolog. A másik ilyen az érintés, hiszen nagyon fontos, hogy meg tudjuk érinteni egymást, hogy be tudjunk engedni valakit a személyes terünkbe, elfogadjuk az érintését, viszonozni tudjuk azt. Talán épp ez az, ami továbbvihető lett volna, hogy ne csak egy irányba mutasson ez a kapocs, ez nem jelenti azt, hogy teljes kopírozással kell ismételni a mozdulatot, de a kezeknek fontos szerepe van, ha már megjelenik a képen, ezt jó végigvinni. Annyi észrevételem volna még, hogy ha a simléderes sapka picit feljebb tolódik, akkor egyrészt közelebb kerülhet a két fej, és akkor nincs köztük ekkora holt tér, másrészt akkor a gyermek fején sem bukik be a fény. Azt szeretném azonban mondani Barának, hogy a saját utunkon fontos lehet a sokszínűség, tehát a lecke nem csak ebben a síkban oldható meg, vagyis azért az jó lenne, ha más helyzetekkel is próbálkozna, más modellel, vagy modell nélkül. (hegyi)
értékelés:

Beindult a gépezet! Reszkess estiskola :)

Nagyon örülök, hogy Tamás újra szakít időt arra, hogy elkezdje a leckéket, remélem ez az alkotói kedv nem enyhül és rendszeresen fogunk Kovács filmekkel találkozni, nem feledkezve meg a fotókról sem. A film nincs befejezve, a végéig egészen jól építkezik, talán picit lehetne ritmikailag megbolondítani, a gondolati ritmust jobban követni, most nagyon egyféle az a tempó, amit Tamás diktál, de az ötlet jó, csak végig kellett volna vinni ezt a poént és valami csattanót a végére kitalálni, hogy mi legyen az, nem szeretném én megmondani, az Hegyi filmje lenne, szóval Tamás hajrá! (hegyi) értékelés:

Fáradtan

Azt érzem, hogy ha adtok magatoknak időt arra, hogy egy-egy lecke megérintsen, átszűrődhessen rajtatok, megtaláljátok azokat a momentumokat, amikről esetleg korábban azt gondoltátok, hogy nincs is meg bennetek, nincs közötök hozzá, nincs történetetek. Erre a legjobb példa ez a leckecsoport, ami olyan élményeket hivatott előhozni, amik nem a napi azonnali történések rögzítéséről szólnak, hanem az emlékekről, az érzelmekről, a környezetünkkel való emocionális kapcsolatról. Ez a keresés hozhat olyan képi megoldásokat, mint például ezen a fotón, ahol több korábbi előtanulmány egyesítsét látjuk - bemozdult, hosszú expozíció, fényfestés, szubjektív kamerahasználat. Ha egy lépéssel még előre halad Nóra, akkor a bal oldal kirakata még jobban a szélre kerülhet és akkor nincs ekkora holt tér a bal oldalon, ennyi, amit kompozícióban hozzá tudok ehhez tenni, de az élmény, az érzés megvan. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Lírai az a megközelítés, amit Anita ősz leckéjén látunk, amibe talán picit a véletlen is belejátszott azzal, hogy a szél felkapta a levelet, persze az ilyen megfigyelések azok, amik fontosak egy alkotásnál, hogy észrevegyük, hogy a minket körülvevő környezet bizony él, mozog, nem egy statikus, álló, állandó viszonyrendszer, és ezt jó, ha sikerül a fotográfia eszközeivel rögzíteni. A továbblépés is ebben a megfigyelésben van, ha tudom, hogy szél van, és a szél fel tudja kapni a levelet, erre lehet készülni, a véletlent meg lehet zabolázni, a gépet fixen rögzíteni, beállítani a kompozíciót és várni arra, hogy a szél mikor erősödik fel. Időigényes, tudom, de épp ez a szép, épp ez a ráfordított idő az, ami súlyt tud adni egy-egy munkának. Most a kompozícióban a két levél nagyon egymásra kerül, ha picit jobb felé lett volna mozdítva a kamera, akkor ez kiküszöbölhető lett volna, de így is szép és finom megoldás az, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

Erdőben

Nóra egy nagyon jó látószöget keresett, ahol a víztükör és a valóság ugyanabban a tónusban tud megjelenni, ugyanazt a víziót hordozza. A mozdulat is jó, az a fuldoklás, amivel ez a száraz ágacska úszna a vízen. Keressük, hogy hol lehet a horizontja a víztükörnek, de nem könnyű felfedezni. Ami egyetlen javítandó lehet, az az ég, hogy ne ennyire hófehérre égjen ki. (hegyi)
értékelés:

A nő

Nagy örömömre szolgál, ha valaki elkezdi újra megoldani a leckéket - a táborban beszéltünk róla, hogy az lenne az igazi, ha egy kört végigcsinálna mindenki úgy, ahogy kedve van, abban a sorrendben, aztán a következő kört már valóban sorban haladva oldaná meg, szóval ez lehet, hogy hatékony lenne - és ez a megoldás nagyon finom, nagyon erős. Kompozícióban annyit tudnék javasolni, hogy a kép tetejéből lehetne vágni és a szalmabálából kiugró oldalra kiálló rész a mell ellenpontjaként nem biztos, hogy szerencsés, míg a haj hátsó részénél kifejezetten zseniális az, ahogy a kiálló szálak hajként funkcionálnak. Szigorú leszek, egy malac az ólban marad a kompozíciós dolgok miatt. (hegyi)
értékelés:

Szkennert nyalok fagyi helyett
Ez egy nagyon régi, 1999-ből származó kép, ez volt az első képem szkennerrel, még egy akkorival, ami CCD-s, ezért mélységélesség is van, nem csak azt látni, ami közvetlenül az üveggel érintkezik, mint a mostanin. Más-más dolgokra alkalmasak, és ezért is más-más hangulatokat, víziókat lehet velük készíteni. Ez a régi szkenner is megvan még ugyan a régiségmúzeumomban, de sajna már nem tudom használni, mert utoljára Win2k-hoz volt vezérlőszoftvere... :-( Tudom, hogy nem szép, de nem is akart az lenni, inkább egy ön-karika-túra. ;-)

Néhányunknak volt már szerencséje megismerni Andrást személyesen is, tudjuk, hogy benne van a boogie, kapható mindenféle elmebajra, szóval ez a lecke ezt tökéletesen visszaadja, azt is el tudom képzelni, hogy András az összes leckét megcsinálja szkennerrel, persze ez nem lenne kis feladat, mert mindenben mindig nem áll meg a viccelődés. Kompozícióban annyit javasolnék, hogy ha a kép jobb oldalából és fentről vágnánk, akkor feszesebb lenne a kép, és azt a fehér micsodát is ki lehet maszkolni nyugodtan, nem kell az oda. (hegyi)
értékelés: