Feladatmegoldás

Lilla
Lilla kedves lány, csak "négernek" képzeli magát.

Én nagyon szeretem ezt a színvilágot, ezt a színhelyzetet. A leirattal nem tudok mit kezdeni, ezt szeretem a Daniban, ahogy üzen ő – nem nekünk, hanem magának, vagy nem tudom kinek, mert nem tudom ki a Lilla, és minek képzeli magát, ez valószínűleg az ő szlengje, én a négert úgy ismerem, hogy az, aki mások helyett álnéven ír, de mindegy. De ennél a képnél ezt nem nagyon látni. Én ezt a képet nagyon jónak tartanám, ha nem lenne rajta az a másik szereplő – ez talán érdekesnek fog hangzani, de látunk egy viszonylag jól komponált helyzetet, ezzel a nagy házsarokkal, a közlekedési lámpával és annak az árnyékával, és a képbe beszűrődő fényekkel. És látunk egy szereplőt, aki a házfalnak dől és valami fegyvernek látszó tárgyat tart a kezében. Ez eddig egy nagyon jól rendben lévő helyzet, és ha kitakarom ezt a mukit innen, akkor egy nagyon izgalmas, feszültséggel teli dolog lenne, de mivel itt van ez a férfiember, aki a hosszú expozíció miatt is egy áttetsző, elmosódó szellemalakként van jelen, hát őt nem igazán értem, és a kettejük kapcsolatát sem, és így nincs akció, ebből kifolyólag pontosan az van, hogy áll egy manöken a ház mellett, és lebukik az egész történet. (hegyi)
értékelés:

Lombhullás

Nyári mozaikok az őszről

Hát... ööö... én segítséget szeretnék kérni a Bélától, mégpedig azért, mert itt a második képet nem tudom értelmezni. Ez szép. Nagyjából hasonlót látunk itt szemben is felrakva terméskőből, szóval vannak ilyen felületek, és ez dícséri annak a mesterembernek a keze munkáját, aki ezt létrehozta, de igazándiból én nem tudok ezzel mit kezdeni. Ha ez egy műalkotásnak tekinthető akkor ez a kép egy műalkotás reprója? Vagy egy mestermunka, amit a kiválasztás – hogy milyen struktúrát választunk ki és exponálunk le - által műalkotássá emelünk? Nemigazán értem ennek a szerepét. Az első képnél meg, elvonatkoztatva ettől a címtől, mert ezzel is bajom van, mert nem értem, hogy mitől lombhullás, szóval ezzel a képpel még tudnék mit kezdeni, úgy, hogy ha azt mondom, hogy itt van egy kompozíció, amiben a bal alsó sarokba van komponálva egy pad, a többi meg homogén felület, 1/4-3/4 arányban osztva, akkor az igen, elfogadom, de kompozícióban figyeljük meg ezeket a folthatásokat, és hiányozni fog valami. A jobboldalról felülről, aranymetszésből, ha komponálni akarok, és ha dekomponálni, akkor meg jobb alulról, de valami hiányzik. Hogy ez egy eldobott esernyő, egy labda vagy kerékpár azt én nem tudom, de valahogy ezt a kompozíciót be kellene mozgatni, mert így most áll. Ismétlés. (hegyi)

Javittás

Volt a Verának egy ilyen leckéje, amiben ezt a lovat és a lovaglást és a helyzetet ábrázolta, és ott azt mondtuk, hogy egy kicsit bonyolulttá vált az a formai megoldás, ami ott a ló fejénél és a lovat tartó segítőnél létrejött. Erre küldött most a Vera egy javítást, és én azt mondom, hogy jó irányba haladunk, ha a Vera szeret engem, akkor nem fog megharagudni, ha ezt megint visszaadom ismétlésre, éspedig azért adom vissza, mert újból vannak problémák. Mert igen, értem én, hogy az utat azért komponálta bele ilyen átlós formában mert a ló-lovas egy csapat, a segítő meg egy másik, és erre ő rásegített ebben a történetben, de nekem ez egy picit így esetleges, másrészt meg megint a vágás. Mert megint bátran benne lehetne ebben a történetben a Vera lába a lovon, ott lehetne, ahogyan a lónak a gyönyörű farka ami itt le van vágva, tehát megint ez egy kicsit szűkre van komponálva ez a történet. El tudom így is fogadni, de ha formailag megnézzük ezt a helyzetet, ez egy elég fura ló... én azt mondom Vera, ha nem unod, próbálgasd, addig is csak ülsz a lovon, mert én tudom, hogy te szeretsz lovagolni, úgyhogy én szeretném, ha te ezzel még foglalkoznál, akár úgy is, hogy te megmutatod, és megbeszéljük, hogy a javítás javításaként melyikre gondolok. És köszönöm a türelmedet hozzá. Tudod mi a kérdés? Vera bátor, vagy Vera fél? Adj választ. (hegyi)

Tibi Bácsi aki évtizedek óta megörökíti a település életét...

Én ezt visszaadom ezt ismétlésre, akár a Tibi bácsival, akár nem, mert én szeretném megismerni a Tibi bácsit, de most nem ismerem, István, segíts nekem ebben, a riportnak a leirat nélkül kell működnie, abban reménykedem, hogy a leirat végén a ... a folytatásra akar utalni, akkor viszont azt mondom, hogy gyűjtsük össze, amíg kész nem lesz ez a riport, és akkor tegyük fel. Ismétlés. Én ezt úgy visszaadom, hogy ha elkészül a folytatás, akkor újra kitesszük, és értékeljük, mert ez, most, ebben a formájában nincsen kész, ugye egy riportnál éppúgy megvan a téma felvetése, kifejtése, és konklúziója, mint egy filmnél is, egy történeti haladása kell, hogy legyen. Itt van egy Tibi bácsink, akinek a bemutatása történik, nyilván először maga a Tibi bácsi aztán ebben a körben haladhatunk kifelé, tehát a szűkebb környezet, majd a tágabb környezet, ezeknek az egymáshoz való viszony, majd lezárjuk egy konklúzióval; vagy azt mondjuk, hogy kintről indulok, a faluból, megtaláljuk a Tibi bácsit, róla mesélünk, és levonjuk a konklúziót, hogy ki is az a Tibi bácsi, és mit keres itt. Ez azért fontos, mert itt elindul a Tibi bácsi és a falu bemutatása, de nem tudom meg, hogy ő kicsoda, a polgármester vagy fontos ember, egy barátja a falunak, tehát nem nagyon tudok meg róla semmit, mert a második kép nem mond róla semmit, ezen van egy idős úriember, aki valamit néz, nem tudjuk mit, nincs se keze, se törzse, sőt a háta mögötti tér sem érzékelhető. Itt írod, hogy ő megörökíti a település történetét; akkor valószínű, hogy fotós vagy festő, erre utal az, hogy akkor ezek a képek az ő festményei. Na de hát akkor odamenni hozzá, és azt mondani neki, hogy én egy fotóriportot szeretnék csinálni magával vagy veled, és akkor lefényképezzük, belevesszük azt a környezetet, ahol dolgozik, tehát végigvenni a klasszikus riport pontjait, hogy kialakulhasson a történet. (hegyi)

Őszi fa
Gerlei Gábornak akartam ajánlani színesben, de talán így is őszi.

Itt a leiratot olvasom, isten ments, hogy ezt színesben készítsd el, meg is bolondulnék, a közhelynek és a giccsnek is van határa, és ebbe az ősznél elég könnyű belecsúszni, erre jó ha figyeltek is, jó elkerülni. És ennél a képnél pont erre láthatunk egy jó példát, hogy jelen is van az ősz, jelen is van a személyesség, és mégis van benne valamilyen eltartás, áttételezés, nemcsak a szín, ami miatt a transzpozíció miatt és a kékes árnyalat miatt is, amit itt látunk, hanem amiatt, hogy az alkotó merte vállalni ezt a redukciót, és hogy a formákat is csak árnyékként jeleníti meg, és csak mint zaj – megfordítja a történetet, és nem a főtéma az éles és értelmezhető és hozzá a háttér a zaj, hanem a háttér az ami éles, és a főtéma csak egy árnyék, és ez a fajta megfordítás jót tesz az üzenetnek filozófiailag, ráadásul a háttérre húzza rá a leckét, az ősz ábrázolását. Úgyhogy trükkös egy dolog, nagyon szeretem, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé
Ez már régen volt. (Bár a kép friss) Hosszú kollégiumi kimaradások, nagy séták. Ma már nem ilyenek a vasárnap hajnalok.

Ezen a képen érzem azt a személyességet, amit a vasárnap hajnal jelent, függetlenül attól, hogy mit olvasok alatta leírva, azaz ez így rendben van, és megoldja a feladatot, 100 százalékosan – ugyanakkor azt mondom, hogy egy kicsit számomra mindig kérdéses, hogy... az rendben van, hogy valami bemozdul, meg az is, hogy valami életlen – de hogy életlen is meg bemozdult is, az olyan nagyon már nincsen rendben. Tehát ha van egy futási helyzet, mert azt látjuk, hogy ezek az alakok átfutnak a zebrán, akkor már nemigazán értem, hogy most már miért van még bemozdítva ez a kép. Értem én, hogy maga a futó alak belefényképezett ebbe a tükörképbe – mondjuk kérdéses, hogy valóban ez történt-e, mert szerintem nem, csak illúzióból van úgy, hogy magából ebből a tükörből fényképeződött ez a kép, és ha pedig nem onnan fényképeződött, akkor ezt el lehet érni úgy is, hogy nem mozdult be ennyire ez a helyzet. Ráadásul megint az a kérdés, hogy mi mihez kapcsolódik, mi mivel van párhuzamban, mert most egy kicsit esetleges ez a történet. Lehet az a szituáció, hogy úgy futottunk, hogy majd kiszakadt a tüdőnk, ezért hát persze, hogy esetleges, akkor viszont erre az esetlegességre még rá kell erősíteni. Két disznó (hegyi)
értékelés:

Alkat

Én nagyon szeretem ezt a képet, ez egy nagyon izgalmas és jó ritmusú felvétel, még akkor is, ha a vágás egészen furcsa – de pontosan van méretezve, nagyon szépen kereteződik ez a történet, talán én lemondanék ezekről a mechanikus zajokról, megnézném én ezt a képet ezek nélkül is, a zajodázást és öregítés és grafikai hatás nélkül is. Ezeket én lehagynám róla. De maga a póz, az ellenfény, az átszűrődő fények által átfestett struktúrák ez mind nagyon szép. Három disznó, én lehet, hogy áttenném az első leckébe, portré arc nélkül. (hegyi)
értékelés:

Feszület

Én nagyon szeretem a Ferinek ezeket a képeit, mert olyan dolgokat talál meg, amik mellett én elmennék, mert neki több az ideje meg a türelme ezekre a helyzetekre, és nagyon szeretem azt is, ahogyan a nézővel tud bánni, mert itt erről szól a mese; a Ferinek van egy története, van egy vitája a Teremtővel, vagy a helyzettel, mert nem az első ilyen keresztes vagy istent érintő képe itt, és ezt a vitát folytatja le itt ezekbben a képekben. Ez egy nagyon jó dolog, hát itt még azt is el tudom képzelni, hogy a Feri játszik egy kicsit velünk, hogy itt a méretekben van egy kicsi játék, ebben nem vagyok 100 %-ig biztos, de ez a kereszt ilyen óriási lehet, mint ahogyan itt látszik? Még egy egészen kicsi kereszt is lehet. Szóval ez egy nagyon jó meglátás, de egy picit hiányolom a történet továbbmesélését. Tehát itt fel van vetve valami, nagyon szépen ábrázolódnak ezek a viharok a képen, nagyon szép a helyzet, bár a feszület felső részének, a fejnek a megvilágításával van egy pici problémám, de mindettől függetlenül ez csak egy felvetés – csak ez hogyan van tovább? Mi a mondat befejezése? Nem tudom, mennyire vagyok érthető, de itt elindul egy történet, és nemigazán látom a végét. Olyan, mintha felvétel közben pillanatálljra tették volna a magnót. Ez két disznó. De hogy mit keres az épített környezetben, azt csak a jó ég tudja. (hegyi)
értékelés:

Modell

Itt megint azt kell, hogy mondjam, hogy igen, beleteszitek valamilyen leckébe, mert bemozdult, merthogy elmozdult az a fodrász – én nem tudom, hogy ezt tényleg a mozgás leckébe kellene-e beküldeni. Nem tudom, majd rámszóltok, ha nem, és akkor abbahagyom, de melyik lecke micsoda, de pl. ennek akár a gyermekkor leckében is több helye volna, mint a mozgásban. Mert ez egy erős és jó kép – picit szűkre van vágva, egy négyzetes formát elviselt volna ez a kép, de ha már vágtunk a gyerek fejéből akkor akár a fodrászéból is lehetne fönt, ha már ilyen feszes kétoldalt, akkor legyen feszes fönt is, de azt mondom, hogy ez egy nagyon szuggesztív és erős kép. És pont azt a megadó és tűrő helyzetet mutatja - én rühellek fodrászhoz járni, majdnem olyan, mint a fogorvos, ott is a gyereket beültetik egy ilyen székbe, ott ül szerencsétlen, és saját döntésétől függetlenül valaki a sorsa fölött, a haja, a kinézete fölött dönt, ráadásul egy idegen ember babrál rajta éles szerszámokkal. Legalábbis én így éltem meg, nem tudom, hányan vagytok így ezzel. Úgyhogy én ezt nagyon szeretem, de két disznó, a kompozíció miatt. (hegyi)
értékelés:

Utca éjjel
Belgrád éjjel.

Itt megint ebbe a szerencsétlen épített környezetbe akarunk beleszuszakolni mindent, miközben ez a kép ez nagyon nem erről az épített környezetről szól; ez ha akarom, lehetne ágy vagy vágy, szóval én erről egy csomó mindenre tudnék asszociálni, az épített környezetre a legkevésbé, úgyhogy a Gábor segítségét várom, hogy hova tehetjük át ezt a képet, mert engem az épített környezetben ez nemigazán érdekel, ha épített környezetnek nézem, akkor ez egy igen kevéssé izgalmas kép, mert építészetileg ez semmi. Ha viszont mondjuk ágyra vagy vágyra veszem, akkor ez egy izgalmas történet, ugye látjuk ott azt a hölgyet, ugyan tele van grafittizve a hónalja meg az orra, keze, de ott fekszik ebben a nagy eladótérben – persze tudjuk a tudatunkkal, hogy ez egy plakát, és valamit reklámoz ez a néni, de mégis úgy tűnik, mintha egy ilyen góliát, egy Gulliver(ina) feküdne ott abban a boltban, és ott valamit szerelnek a testén a kis törpék, de ő itt nagy bőszen fekszik, és jön a törpe itt az utcán, még majdnem úgy is tűnik, mintha egy fegyver lenne a kezében, és kiszabadítja a Gulliverinát, aki az előző részben a Hófehérke szerepét kapta. Én ettől a játékosságtól, ettől a szürreális helyzettől is nagyon szeretem ezt a képet, úgyhogy ez három disznó – de keressünk már neki egy másik leckét, jó? (hegyi)
értékelés:

Szkennerre tapadva 2

Ugyanebben a megoldásban ugyanúgy az első leckére egy megfejtés. Az előző képhez képest itt egy lényegesen részletgazdagabb megoldást látunk, ami a képnek a gyengéje – bár lehet, hogy az Andrásnak pont ezért tetszett – ezek az interferenciacsíkok vagy mik, a TV-nél van ilyen hasonló amikor interferencia lép fel, egy kicsit hasonló ehhez. Nekem ezek egy picit zavaróak, nem adnak hozzá az üzenethez, lágyítják azt, a kép formai megoldása nagyon tetszik, a részletgazdagságával, azzal, hogy lényegesen felismerhetőbb rajta a szereplő, és ezzel elveszíti azt a szexust, ami az előző képnél erősen jelen van, ugyanakkor egy nagyon fontos és jó meglátás, és egy jó exponálóeszközt talált magának András, és ezzel még érdemes lesz játszani; ez a kép viszont ezek miatt a csíkok miatt számomra nem teljesen átgondolt, csak két disznós. (hegyi)
értékelés:

Szkennerre tapadva 1
Habár az egész fejem rajta van, mégpedig szemből, mégsem látható az arcom, ezért 1. lecke.

Töprengtem sokat, hogy egyszerre elemezzem-e a két képet, de végülis inkább külön veszem. A színből is egyértelmű, hogy az András itt ismerkedett egy szkennerrel, és az ebből létrejövő struktúrákat és formákat próbálja itt a számunkra megmutatni. Ez egy nagyon jó kezdet, nagyon szuggesztív, Modiano cigarettareklám plakátjairól beszélhetnénk, azokban volt ilyen erő, mint itt ebben is, és itt beszélhetnénk a színek kapcsolódásáról is, hogy ezen a szürke-fekete háttéren ez a vöröses-barnás helyzet ez milyen szinten dinamizálja a képet, akár arról, hogy ezek a formák, mint piktogram jelennek meg, akár erotikus vagy szexuális jellegű üzenetet is tudnak közvetíteni, úgyhogy első leckére ezt nagyon jónak tartom, és ha András nekiáll megint a leckéknek, akkor ezt nagyon jó kezdésnek tudom tartani. Három disznó, jó az irány, jó, ha András komolyan veszi, amikor gép van a kezében, vagy más fényt leképező eszköz. (hegyi)
értékelés:

Máz
Máz
Máz
Máz
Máz
Steven Spielberg megnézi Jahoda Réka Máz című kiállítását.

Itt is egy ilyen vicces megoldást látunk, Steven Spielberg megnézi Jahoda Réka Máz című kiállítását. Öt képből álló sorozat, a bevezetőjében látjuk a főszereplőt, ezt a Lego-bábut – hogy ő így született-e, azt nem tudom, vagy a Dani adta rá ezeket a jelmezeket, lehet, hogy már ilyen Legó is van, az én koromban még nem voltak ennyire specializálva. Tehát magát Spielberget látjuk a Keletinél, vonattal érkezhetett, szegénynek nem volt pénze repülőre, és a kis mellénykéjében megérkezett hozzánk, majd valahol én meg nem mondom hol találkozik egy biztonsági őrrel, akivel valamilyen kontaktusba kerül, majd lóra pattan, és elmegy gondolom a kiállításra, erre a sötét helyszínre, ahol valamilyen vetített képet látunk, majd végül ez egy busz vagy villamos ülése, vélhetően hazamegy. A történetet értem, bár... ha öt képünk van egy történet elmesélésére, akkor annak az öt képnek nagyon a helyén kell lennie, ebben a sorozatban az első jó, a második számomra nem nagyon értelmezhető, bár ha utalás van a Jahoda Réka Máz kiállítására, akkor valamilyen szinten oda kellene érni, mondjuk ez a két figura olyan helyen lenne, amit én tudok értelmezni, akkor az jobb lenne; utána ez a lovas történet ez teljesen furcsa, nem értem, hogy ezen a borzalmas kaucsukpónin ülve hova is lovagolhat Spielberg, tehát ez számomra kakukktojás, ha Koons lenne, még hagyján, utána megnézi a kiállítást, ezt értem, bár, hogy ebből mi a kiállítás, és mi a máz... de legalább valamit néz, ez biztos, el tudom fogadni, majd hazamegy és integet. Mivel itt két kép is van, ami nemigazán koncentrált, főleg a lovasat nemigazán tudom hova tenni, ezért azt mondom, hogy ez a fajta feldolgozás és humor akkor működik jól, ha 100 %-ig kidekázva minden egyes része a helyén van – én ezt itt most nem érzem, így visszaadnám a Daninak ezt a leckét ismétlésre. Akár Spielberggel, akár máshogyan. Lehet így történetet mesélni csak nagyon fontos lenne az, hogy a humor akkor működik, ha komolyan vesszük. Én ebben hiszek, hogy akkor erős, ha kicentizve, hogy minden a legjobb helyen legyen. Az első kép még nagyon ígéretes, nagyon jó ez a perspektíva-játék, szeretem, de utána a dolog csak akkor tér megint magához, amikor hazafelé megy. Zárójelben jegyzem meg, hogy van egy lány, aki egy blogot ír, nyusz gombszemmel, és van ehhez egy varrott nyuszija, és már évek óta írja a blogot érdemes megnézni, ha már ilyen játék, akkor ezt hogyan is lehet. Nem utánozni, csak érdekességként. (hegyi)

Tévé
NEMTÓÓÓM nincs ilyen lecke vasárnap délután... pedig itt ez az egyetlen értékelhető félnapja a hétnek.

Verának is azt mondom, hogy Vera, én nagyon szeretném, ha ezeket a 21-22-23-as leckéket a helyiértékükön kezelnétek, hogy igenis ezekben merjünk elvonatkoztatni, és merjünk belemenni a saját személyes terünkbe, hiszen ezek a leckék legalább annyira rólunk szólnak, mint az első leckék, a portrék. A 21-22-es lecke sem más, mindegyik egy-egy, általunk elfogadhatónak tartott érzelmi helyzetet, érzelmi szituációt próbál keresni, úgyhogy itt nem kell a Verának azt mondania, hogy a vasárnap délután az, ami valami érdekeset hoz – de a lecke az a vasárnap hajnal, és nézzük meg azt, hogy mi a különbség eközött és a hétfő délután között. Ezt a három leckét jó lenne egymáshoz is viszonyítva végigrágni, átereszteni magunkon, hogy igenis itt van három jellegzetes helyzet, a péntek délelőtt, amikor már mennénk, de még nem tudunk, a vasárnap hajnalról, akár a hétvégéhez csatlakozó történetével, és a hétfő délutánról, amikor már túlvagyunk az első munkanapon vagy iskolai helyzeten, azaz ezek az általunk jellegzetesnek talált pontok.
A kép nagyon szép és érdekes, és én nagyon szeretem, akármelyik leckére is küldte az alkotó – én az épített környezetbe át is tenném, hogy ne kelljen itt beleszorongatni ide, de hagyhatjuk itt is. Nagyon jó ritmusban építkezik, jól talál rá erre a tyúkólra, ezekre a faszerkezetekre, azoknak a struktúráira, hogy azok hogyan osztják a képet, és ezeknek az osztásoknak az erejére és jelentőségére, még az aranymetszésre is – és amellett, hogy ez egy hangulatot hoz, és egy nagyon szép formai játékot, emellett azért főszereplők is vannak, hat darab szárnyas, tyúkok vagy kakasok, azaz nagyon jó, ahogy ezen a kis dombocskán állnak és kommunikálnak a nézővel – egészen furcsa mintha egy ilyen gyertyatartó vagy egy szoborcsoport, nagyon szürreális, ahogyan ezek ide összegyűltek, miközben látszik, hogy nagy terük lenne és mégis őket az érdekli, hogy itt kint mi van és ez a kommunikációs helyzet. Ezt egy nagyon szép és plasztikus ábrázolásnak tartom, és három disznót adok rá úgy, hogy a Vera legyen szíves küldjön nekem leckét a vasárnap hajnalra is, mert az így nincs kész. (hegyi)
értékelés:

Napfény
Zúzmarás álmából ébresztette az őszt.

Anita szokott nekünk küldeni ilyen irodalmi utalásokat is, és ehhez csatlakozna ez a megoldás is. Ugye a 22. lecke a hétfő délutánról szól, és nyilvánvalóan mi, akik városban élünk, teljesen más súlypontokat találunk, máshol vannak a jelentőségteljes pontok, mint annak, aki egy kisvárosi, falusi netán tanyasi környezetben éli meg ezeket a pontokat, helyzeteket. Ezért ezek a párhuzamok nyitottak, és én el tudom ezt fogadni a hétfő délutánra mint irányt – érzem, mire gondol az Anita, de nem érzem benne a személyességet. Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző helyzet, nem a konkrét fák vagy bokorágacskák vagy mik, nem erre gondolok elsősorban, hanem hogy mennyire jellemző az Anita hétfő délutánjaira, mennyire jellemző ez a meglátás. Tehát értem én a líraiságot, csak a kérdés az, hogy az Anita mindig ilyen líraian éli meg a hétfő délutánokat? Vagy ha nem is mindet persze, mert mindegyik hétfő más, de jellemző-e ez a helyzet? Ami a kompozíciót illeti, van egy problémám vele, és ez a bal felső sarok, ami ki van lyukadva. Ez nem nagyon tesz jót ennek a kompozíciónak. Szerintem lehetett volna keresni egy olyan kompozíciót, ahol az a sarok nem ilyen szürkéből kékbe úszó átmente csak, miközben a képen egy dinamikus helyzet van, a mélységélességgel is dolgozik az alkotó – úgyhogy ha az Anita nem haragszik meg, én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)