Feladatmegoldás

Kedves Noémi, ez is egy őszinte vallomás, mert egy személyes teret mutat be. Pesovár virágja, Aureliano, Kovács és a Lacipapa elindít egy új irányt, gondolatot. Ezeket együtt kellene kezelni. Gondolkodásuk közös vonala - anélkül, hogy a négy alkotó összebeszélt volna - abban rejlik, hogy nagyon hasonló világlátással, bátran mutatkoznak meg. Noémi munkájához talán annyi lenne a hozzáfűznivaló, hogy az elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy az emberekkel foglalkoznak, az emberi testtel, bár szövegben elhangzik, hogy egy próbafolyamat után késő éjszaka van, mégis az a tér, amit a kamera többször is megmutat, és színpadnak hívunk, függetlenül attól, hogy ez nem egy híres kőszínház színpada, mégis szakrális tér. Nagyon jó lett volna, ha ebben a térben a valódi embert is látjuk. Mivel a filmben van vágás, ezért úgy gondolom, hogy egy statív, vagy más állványzat segítségével Noémi saját magát is belekomponálhatta volna az etűdbe. Hiszen ez a tér az ő életének egy szakrális helyszíne. Ha van hozzá bátorságod, akkor ezzel a legvégén ki is lehet igazítani a filmet. Akár egy ottani jelmezben akár a civil öltözékedben, vagy akár más módon. (-szőke-) értékelés:

[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/07/05/aureliano070505.mp3]

Érkezett tőled az én számomra egy csodálatos hang montázs, hang levél, divatosabban hang mobil a vágy házi feladatra. Ha régebbi kapcsolódásokat keresnénk, akkor valamikor a hetvenes években bakelit lemezen a Magyar Rádió készített Latinovits Zoltánnal egy Szindbád hangjátékot. A munkádnak a logikai megközelítése nagyon hasonló ehhez.
   A többieknek üzenem, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert amiről most írok, azt még nem hallgathatjátok hiszen nincs fent az oldalon. Így érthető, hogy fölvetődik a kérdés, akkor én miért elemzem? Véleményem szerint azonban egy olyan erős és mély kezdeményezésről van szó, amelyről írni még látatlanban is fontos, amúgy meg Aureliano nem egy új résztvevőnk. Ismeritek. Tehát hamarabb látjátok az elemzést, mint ahogy a munka felkerült volna. Aureliano kérte, hogy hallgassuk meg, de még ne tegyük ki. Erről beszéljetek vele, győzzétek meg, vagy várjatok türelemmel, amíg elkészül(nek) a film(ek).
   Aureliano Vágy című házi feladata körülbelül 6 perc hosszúságú hangi utazás, egy nagyon erős, személyes kitárulkozás. A magyar nyelvű szövegnek vannak érthető részei, vannak erősen kiemelt, ritmizált, újra ismételt szavai, és vannak érthetetlen hangfoszlányai, amelyek időnként belesimulnak a zenébe. Ezek nagyon jól szervülnek egységes hanganyaggá, épp ezért stílusában nem verset hallunk kísérőzenével, hanem egy egységes hang kompozíciót kell értékelnünk. A munka folyamatosan zeneként értelmezendő, de ebben a zeneiségben elhelyezkedő magyar nyelvű szövegvilág erős képi asszociációkkal dolgozik, amely folyamatosan visszautal a gyermekkorra is. Eddig is érezhető volt Aurelianonál a líra, ez a munka azonban sűrítetten ebbe az irányba mozdul el, és ez azért fontos, mert az Estiskolának nem csak a humor, a nevetés, hanem a játék is az egyik fontos feladata és ha visszagondoltok a gyermekkkorra, a játékban nagyon sokszor nem csak az önfeledtség, hanem az elszánt komolyság is jelen van. Ugyanúgy, ahogy Kovács Tamás, úgy Aureliano is nagyon nagyot emel, (példát mutatva mindazoknak, akik az Estiskolán névvel vannak jelen, de mindazonkak is, akik mérhetően itt vannak, de inkognitóban, akikről nem tudjuk, hogy kik, de őket is szeretjük :-]) mert vallomása megmutatja az ő emberi kétségeit - pőrére vetkőzve áll elénk, és azt mondja nekünk: ITT VAGYOK! EZ ÉN VAGYOK! Köszönöm neked Aureliano ezeket a pillanatokat és kérlek, hogy ha van erőd és bátorságod, készítsd el ehhez a képeket, (de ne gyerekrajzot) és ha hozzájárulásod adod, és kaphatok belőle egy technikailag jobb minőségű felvételt, akkor én magam is szeretnék leckédre készíteni egy filmet. 3 disznó, ebből nem csinálunk rendszert, de a bátorságért plusz 1 disznó. (szőke)
értékelés:

Kedves Márti, egy 3 disznós képsorozatot látunk, főleg a Dokumenta 6 kiállítási rendszerében voltak hasonlók, annak idején a Balázs Béla Stúdióban Bódy többször dolgozott velük. Ebből a korai időszakból a 80-as évek legelejének egyik híres alkotóját tudjuk megemlíteni: Nam June Paik. Ebbe a vonulatba tartozik ez a hat mozaikból álló fotósor. Itt is annak örülünk, hogy a vágy fogalma összetettebben mesélődik. Mivel érezhető benne a mozgás, a mozgófilm belső karaktere, kockák egymásutánisága, tehát ebből következően a mozgófilm a következő lépcső, vagyis ha kérhetjük, ha módod van rá, kezdj el mozgófilmben is gondolkodni. Csak így tovább! (szőke) értékelés:

Nincsen nekem vágyam semmi, csak úszni.

Kedves Ági, ezek a típusú kompozíciók és képek elsősorban Kardos Sándor Horus Archívum gyűjteményében találhatók nagy számban. Kardos Sanyi elsősorban az akkor még létező Főfotó úgynevezett rontott képeinek maradékából válogatott. Mivel a vágy kategóriájába küldted a képet, segítségre szorulunk, hogy a napozó emberi test egy részletének perspektivikus bemutatása és a háttérben látható Tisza vagy más folyó vagy tó, vagy a stég, vagy a nyugágy jelenti-e a vágyhoz kapcsolódó középpontozást. Teljességgel ez így most nem eldönthető, ettől függetlenül fontosnak tartottam hogy az oldalra kerüljön föl egy ilyen típusú dekomponált kép is. A 70-es 80-as években (amikor még a digitális technika nem létezett), a családi nyaralás ideje alatt született hasonló rendszerű képeknél azonban mindig lehetett érzékelni az okot, hogy a fényképész bizonyos testrészei miért látszanak. Így általában ezek a képek mindig valami megfigyelésnek voltak a gyors eszközei: tóból kiugró hal, háttérben magát olajozó, másik családhoz tartozó személy, netán a jugoszláv tengerparton monikiniző ismeretlen. Ezek miatt azonban azoknak tetten érhető volt a pontos üzenetrendszere. Itt viszont látok egy tájképet, amelyet talán az alkotó gyors ötlettől vezérelve rögzített. (-szőke-)

Vasárnap délelőtt
Nem vágyom Én másra, csak egy finom házi tyúkhúslevesre.

Kedves Feri, ezt inkább szorgalminak vegyük. Nagyon jól ábrázolod szomszédaid, barátaid, nagyon humánus, szerethető, ahogy fogalmazol. Ha kevésbé alulról exponálsz, az előnyösebb a modellnek, mert kevésbé jelentkeznek nyaknál a redők. (szőke)
értékelés:

Kedves Tamás! Ezt a filmet azért tartom mérföldkőnek az Estiskola eddigi munkái között is, mert felrúgja, kitágítja a barátság házi feladat kritériumait, és éppen ezért jó! Mik ezek a kritériumok, amelyeken az alkotó bővített? Nagyon fontos megjegyezni, hogy Tamás filmje alkalmaz egyfajta tájleíró jelleget a személyes környezetéről. Ezen kívül helytörténetet is kapunk és ami nagyon fontos, filmes szemléletmóddal, amely önmagában még nem lenne izgalmas, de az ember, az alkotó ember személyes megszólalásán keresztül szűrődik át, lesz érzékelhető, mesei, és szerethető az alkotói üzenet. Ez hitelesíti ezt a munkát. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Estiskolának nem az önmagában való sokszínűség, hanem a valós emberi közlés és az annak következményeképpen létrejövő sokszínűség volt az eredeti célja. Ez a film tehát azért fontos, mert megismerhetjük Kovács Tamást, az embert esendőségével, vágyaival, sebezhetőségével.    Utóirat: nem szokásunk a pontozáson változtatni, ezért itt a maximális 3 disznót tudjuk adni, a plusz egy disznó kizárólag az üzenet bátorságára vonatkozik. (szőke) értékelés:

7139 Km
A remény hal meg utoljára.

Kedves Tamás, Bandi átadta nekem az elemzést, ezzel nem hozott könnyű helyzetbe se téged, se engem, de azért még kedveljük őt... Előbb sorolom a pozitívumokat. A fények megválasztásával sikerült az üzenet intimitását jelezned, a kép fő alkotóelemei érthetővé teszik a történetet. Jöjjenek a hibák. Egyrészt az sokszor előforduló probléma, hogy a személyességet úgy ábrázolja az alkotó, hogy érintetlenül hagyja a perszonális teret, nem vizsgálja meg esztétikai szempontból azt, hogy mi az, ami építi az üzenetet, erősíti azt és mi az, ami kompozícióban, fényben és formában zavaró, felesleges. A webkamerát tartó dobozok, a nyomtató, a képernyőn lévő chat ablak szemiotikailag a zaj kategóriába sorolandók. Jótékony csalással rá kellett volna erősíteni a kettőtök közti kommunikációra, ez a pici kis kamera jelentéktelen folt csak, egy nagyobb jobb lett volna, még ha nem is azzal szoktok chatelni. Fontos a testkód is, a testtartás, gesztusok. Mindkét kezed csonkolt, támasztod a fejed, ami emellett hanyatlik is. Ez esztétikai kérdés, nem előnyös magad így ábrázolni. A passzivitás pedig, amit ez sugall bizonytalanná teszi a nézőt, hogy mi a kimenetele ennek a sztorinak.
   Valamit fontos elmondanunk. A képi kommunikációban nehéz terep az, amikor egy konkrét történetet akarunk elmesélni egy állóképben. Ilyenkor ha didaktikus mesélést alkalmazunk, könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy közhelyekkel operálunk. Hazai videoklipek, reklámfilmek alapvető hibája szokott lenni, hogy az elmondott szöveget a képekkel direkt módon, szóról-szóra, kockáról kockára rágják nekünk elő. Ez mindenképpen kerülendő irány, csak ha túlzó mód duplán ráerősítünk, akkor van létjogosultsága, mint az irónia, humor formája. Tehát összefoglalva bátrabban, jobban elvonatkoztatva és a formai elemekre jobban figyelve kellene megismételned ezt a feladatot. (hegyi)

Tényleg, ki van mind a két kereke! Öreg jószág, de én vagyok az idősebb.

Kedves Lacipapa! Az úgynevezett kis színes kategóriában nagyon jól teljesítettnek érzem a feladatot, miközben néztem a filmet, éreztem, hogy egyre jobban megnyugszom, mert amúgy annyira stresszes az életem, kaptam egy új pozitív megerősítést, nagyon szépen köszönöm a filmet, így tovább. (szőke) értékelés:

Kutyasors
Sokat gondolkoztam, hogy feltegyem-e ezt a képet. Amiért elkészült, röviden csak annyi, hogy a szomszédban volt egy "hangos" kutya, valahányszor meglátott valakit, éktelenül nagy lármát csapott. Egyszer amint a kertben dolgoztam, feltűnt az ugatás hiánya. Kérdem a szomszédot mi van a blökivel. A válasz: - Megöltem, mert hangos volt.
Ez volt az Én hatodik leckém.

Kedves Feri, nagyon szépen használod az árnyalatokat ezen a képen. Persze felmerül a kérdés, hogy beállított képről van-e szó, vagy a szomszéd baltáját látjuk. Ha nincs mód a dolgokon kattintás előtt változtatni, akkor azzal főzünk, amink van. Ha van, akkor figyelni kell a formákra. Egyrészt a balta élének lapja fontos a történethez, az árnyékban lévő rész túl sötét ahhoz, hogy kivehessük a részletet, azt, amibe kapaszkodhatunk a sztorinál. A másik a kutya foltja, ami egy lehelletnyit ha élesebb, akkor jobban érthető. Nagy machinátorok még arra is figyelmet szentelnének, hogy a kutya foltját a balta nyele összekapcsolja, vagy se. Ezt csak azért mondom el, hogy érzékelni lehessen, mi minden segítheti egy-egy kép információinak átadását.
   Ha ezeket a pici dolgokat is belegondoljuk a képbe, akkor ez egy három disznós munka - lenne. Kettőt nekem így is ér - de szeretném, ha nem zárnád le a pedellus leckéje vonalat, ahogy a vágyhoz is jó lenne még munkát látni tőled. Időd van, nem sietünk sehová. (hegyi)
értékelés:

egyetlen szerelmem

Kedves Renátó, nem tudom, hogy ez a kép mikor készült, az értékelés után vagy előtt. Miért döntöd a horizontot? A kutya feje beleolvad a háttérbe. Ez egy gyönyörű eb, próbálj valami bátrabbat kitalálni vele. Próbáld meg futtatni és futás közben fotózni, elkapni egy jellegzetes mozdulatot - de mindenek előtt a hátteret mindig vizsgáld meg, hogy ne legyen túl nyugtalan. Mozgást két módon fotózunk. Az egyik, hogy követjük a kamerával a modellt, így ő viszonylag éles marad, a háttér mozdul jobban, tehát ez a módszer azzal kelti a mozgás érzetét, hogy a táj mozog. A másik, amikor bemozdul a modell és a háttér marad nyugalomban. Ez utóbbit inkább akkor használjuk, ha a mozgás csak részleges, ha a testnek egy része legalább mozdulatlan marad. Ez a szép kutya is megérdemli, hogy foglalkozz a témával még többet. (hegyi)

Haaad mennyek be...
Ő a 007-es házikedvencem. A neve Di... BunDi. (Azt hiszem, hogy épp felénk néz.)

Kedves Tamás, kevés hiányzik a három disznóhoz. Egyrészt: a fotó kegyetlenebb a filmnél, a legapróbb részlet is elvonja a figyelmet, beég a retinába, és nem hagy nyugodni. Ilyen a szőnyeg. Zavaró a forma, amit mutat. A másik a kompozíció súlypontja. Ha a "modell" eleve csak részleteiben van jelen, akkor nyugodtan vághatsz jobb oldalon, hogy beljebb húzd a fekete tömeget, mert az ajtó szürkéje eleve arra húz, a kutya is ott ül, ehhez egy feszesebb szerkesztés kell. És a záridő itt is probléma. Tudom, a digitális korszak a mélységélesség és a bemozdulás elvesztését hozza, mert az emberek java azt hiszi, egy kép akkor jó, ha mindenütt tű éles. Ez tévedés. Az időt és a mozgást is azzal tudod behozni, ha a mélységélességgel és a záridővel játszol. A várakozás, a bejönnék de nem merek/nem szabad érzete így csak a befelé tekintésben van jelen, meg a kép címében. A kutya fajta jellegéből adódóan a tekintet hiánya ezt az üzenetet nem erősíti. Erre a mozgással lehet utalni, azzal a finom mozgással, amit a várakozó, de türelmetlen állat produkál. (Ami a fürdetést illeti: a kérdés az ábrázolás célja. Ha a cél a tökéletes jelleg megmutatása, akkor valóban lehet, hogy meg lehet előtte fürdetni is a kutyát, de én alapvetően idegenkedem a beállított történetektől, mert az igazságtól messze vannak. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a képen szereplő ember vagy állat kinézetével is törődni.) Próbálj kis mozgást vinni a képre. (hegyi)
értékelés:

Melyben Anna barátai szerepelnek: a tavasz, a varázsló meg a virág.

Kedves Anna és Sanyi, engedélyetek nélkül a barát és a vágy házi feladat megoldásában én összevonnám ezt a munkát, mert úgy érzem, hogy a tavaszvárás varázslatának generálója a vágy, a tavaszvárás vágya. Ha ebben a kategóriában szabad értelmeznem, akkor a film teljesíti az általunk mért összes kategóriát. A zene metrikus, de melankólikus szerkezete ugyan hordoz hektikát, erre azonban nagyon jól használja a vágó a fekete blankokkal puritán módon elválasztott snitteket. Nem klipet látunk, hanem a zenével együtt élő ritmust. Így a ritmus szolgálja az egész kép üzenetét és nem a ritmus mint eszköz vonz be magához üzenetet, mint a pop klipekben látható formáknál. A virág szimbóluma, szakrális jelenléte nagyon tudatosan, tisztelettel és szeretettel van kezelve (a magyar néprajzban és a népi hitvilágban a virágkelyhek összetett szimbólumrendszert hordoznak, az élet kezdetét. A virág formavilága nem csak a magyar kultúrában, hanem az ősi kultúrákban is mind a két pólust magában hordozza, a kehely egyrészt a női, feminin, befogadói attitűdöt, a bibe a maszkulin, férfi, vagy teremtő attitűdöt. Mivel a kisfilm központi szereplője az alkotó felmutató kezén keresztül zárt zöldes színű belső tereken át kifelé az alvó, szabad területek felé közlekedik (a vágás alapján mondom), ez bizonyítja a vágy fogalom házi feladat pontos végrehajtását a film szempontjából.    Amúgy ha egy kis kocsmában ülnénk, csak úgy magunk között, azt mondanám, mágikus filmet látunk, a tavasz mágiáját, egyfajta (Szőke itt már nagyon mosolyog) animista megközelítésben. Anna filmje legjobban Lacipapa kis húsvéti etűdjéhez kapcsolódik, picit túllépve a képeslap momentumon. No de nem ülünk egy kiskopcsmában...    2 disznó a filmes megközelítésre és a vágásra és egy az eredeti és önálló zenei szerkesztésre. Utóirat: érdemes megjegyezni, hogy Tiszáék folyamatosan eredeti zenéket készítenek a munkáikhoz. (szőke) értékelés:

Egyetlen szerelmem

Kedves Renátó, két fő irány van az állat ábrázolásnál, mindkettőnek van létjogosultsága és oka. Az egyik, amikor ellesett pillanatot mutatunk be, a másik, amikor beállított pózt, egy idealizált formát jelenítünk meg. Ennél a képnél a kompozíció hibája miatt idealizálásról nem lehet szó, hisz levágtad az ujjait, fülét, bajszát. Ezen felül egy kompozíciós szabály, hogy ahova a modell néz, oda több teret engedünk, mint a másik oldalra, vagyis itt a kutya orra elől hiányzik ez a hely. Ha a pillanatkép, az ellesett, életszerű bemutatás a cél, akkor viszont az expozíciós idő megválasztásával kell "életet lehelni" a történetbe, magyarán ha túl rövid a záridő, akkor a modell "megfagy". A kutya láthatóan nem rád, hanem a melletted álló személyre figyel. Így a néző várja azt a pillanatot, amikor majd a kutya rá is figyel (általad, optikádon keresztül), de ez a pillanat nem jön el.
   Technikailag a kép csúcsfényekben hiányos, a kutya mellett látható ugyan a teljes fehér is, de a kutya bundájánál ez a tónus inkább piszkosba fordul. Összegezve, ha a kompozícióra több figyelmet fordítasz, akkor egy két disznós képet kapnánk - kérdés, hogy az eredeti kockán van-e még több a képből, vagy sem, azaz korrigálható-e ez a probléma. Így egy disznó és várjuk az ismétlést. (hegyi)
értékelés:

A vágy titokzatos tárgya
Az ötös lecke második része elkészült.

Két disznót ér ez a kép Feri, két ok miatt. Az egyik, ahogy az előzőnél is írtuk, hogy mással formálod meg a vágyat, a másik, hogy a kép tónusai feketénél bebuknak, középszürkénél nem elég részletesek. Nehéz a dolga egy kiskondásnak, hogy ennyi mindenre kell figyelnie, én tudom... (szőke)
értékelés: