Feladatmegoldás

///

Hát Dani, ehhez nekem még valami kulcs kéne… visszaadtuk ismétlésre, avantgarde ide vagy oda. (szőke-hegyi)

Gyermekkor

Hát azt kell, hogy mondjam, én ezzel a képpel... egyszerűen mondva ez most nem talált - mondja Hegyi. Talált - szólal meg Szőke -, mert a Mariann nagyon keresi ezt a gyermekkor-történetet, de a Mariannak meg kell találnia azt is, hogy mi az a nyelvezet, mi az az ABC, mi az a módozat, amit áttételes módon a saját történetében, a saját nőiségében, a saját nőiségében megbúvó gyermekkorában adaptációként tud használni. És itt van a gond ezzel a képpel, ami pici még hiányzik belőle, hogy ez az adaptálás még nem tökéletes. Csak olyan számára, aki figyeli a Mariannt, ismeri, nézi a képeit. És ez az adaptáció nem történt meg. Ezt a leckét mi visszaadnánk ismétlésre, mert ez a lecke nagyon fontos, a gyermekkor. Magát az élményt abszolút megértem, és én is néztem ezeket az izéket a vidámparkban, de igen, szóval hol kötődik ez hozzád? (szőke-hegyi)

Reklám

Ez az, amire az előző képnél azt mondtam, hogy megilletődöttség. Vajon mitől nem drámaiabbak ezek a területek, ezek a helyzetek, mitől szabadul fel az a fajta alázat, ami a másik képen megkötötte a kezed, és mitől ilyen ordítóan pontosan, szabatosan tud itt exponálni a gép a kezedben, sejtésem szerint az, hogy rögtön tudod, hogy mi az, ami 100 %-osan kapcsolódik hozzád, most mernék egy régi ötforintosba fogadni, hogy bármit megtettél volna, csak le lehessen ezt a képet fotózni, ha emellett elmegyünk mind a ketten, akkor tudod, hogy ebben a képben benne van a válasz a saját történéseidre. Ebben a képben benne van a kézjegyed. Ugye nem kell mondanom, hogy az az óriási arckép kinek az arcát mutatja, és azok a rozsdásan lefolyt vasbeton falak és ez a két kék és fehér hajókötél az nagyon is kell ennek a képnek. És azt hiszem hogy nem kell nagyon magyaráznom, hogy mi az, amit az előző képnél bizonytalanul úgy próbáltunk mondani, hogy legyen rajta a kézjegyed. Megint az a kérdés merül fel bennem, hogy miért csak két hozzászólás van egy ilyen képnél. (szőke)
értékelés:

Pipavirág és az alkony

Vera azt, amit az előző képeknél mondtam, azt itt nem tudom mondani, és itt most lehetne vitatkozni, hogy vajon a Verát itt hogyan lehet megtalálni a képen - ezen a képen a Vera jelen van. A lábatlan nővel, mert futás közben nem tudom, hogy hova tette a lábait, biztosan majd egy következő képen majd megkerül, az egész őrülettel, ahogyan szalad Ausztráliától Bécsújhelyig, és ebben érdekes módon azt kell, hogy mondjam a Vera 100 %-osan benne van, jó ez a levegő, ahogy mozgásban van, az elhaladásnál, balra az az állványzat, és hogy levegője van, ez egyszerűen jó kép. És nagyon jó a család leckére, egy ember van rajta, és mégis hozza. (szőke)
értékelés:

Nyári Szines

Ez egy nagyon jó meglátás, és egy nagyon finoman ironikus kép. Ugye felülnézetet akkor használunk, amikor mintegy elbeszélő jelleggel, szinte mérnöki leírással dolgozunk, ezekkel a piszkafa lábakkal, hosszú sorttal, a színes, kötött műanyag sapkával, a vállakkal, és a vizibicikli darabkáival. Nagyon örülök, hogy a bicikli nincs megmutatva egészében, még ha ez a foslila színével, a műanyagságával és a színes fejfedővel együtt ilyen igazi bulgár hangulatot idéz, ez a mi múltunk – de nagyon jó az, hogy nem erre koncentrál, hogy nincs víz se meg semmi se a környezetből, és mégis ez itt a Matula bácsi unokaöccse visszatér a Tüskevár mellé. És ez jó, hogy ezt így kimondjuk, és ebben önirónia van, én ezt nagyon szeretem, itt van a kéznyomod rajta, három disznó. (szőke)
értékelés:

Utazás

A mindenkor szeretett és ismert, és a hatvanas évektől folyamatosan figyelt Keleti pályaudvar ami mindannyiunk életébe úgy beleivódott, és ebből egy nagyon jó látlelet, dokumentáció ez a kép. Pontos és jól megalkotott kép, minden rendben van vele, jó a vizsga. De hol marad ebből a Mariann? Hol marad a Mariann hazatérése? Ő van az optika mögött, megfigyelő csak. Én emlékszem a Mariannra, az alkotásaira, a kis macik az ágyban, beleshetne bármi itt a kép sarkán, nem tudom, nem akarok beleszólni, de hol van az ő kézjegye? Már nagyon nagyon sok képnél úgy tűnik, hogy jól teljesítetek, de az élvezet az és erre szeretnélek bátortani titeket, hogy jelenjetek meg benne. Nem azt mondom ezzel, hogy a Mariann arca, keze, bármije legyen benne, hanem a hozáállást szeretném megváltoztatni, hogy ne csak a feladat teljesítése, hogy legyek túl a leckéken és csinálhassak szorgalmit, vagy bármit, hanem az élvezetet szeretném, ha megjelenítenétek a képeken. És nagyon várom Mariann, hogy legyél benne a képeidben. (szőke)

Képeslap Irországból
Hommage to Escher

Egy útiképet látunk, és mint ilyen, a cím is erre utal, hogy egy képeslapot próbál a szerző átnyújtani nekünk, és archaizál is, öregíti a felületet, nyilvánvalóan olyan, mintha a hetvenes években adták volna fel ezt a képeslapot, csak most ért volna ide, tehát van benne egy ilyen vágy, és ezt jól is teljesíti a kép, ugyanakkor a témája is éppen ilyen fontos, mint az a forma, amit alkalmaz, ami szintén egyrészt egy útikép, másrészt meg a képeslapok kedvenc témája, igaz a képeslapokon ritkán szoktak direkt módon ott legyen egy emberalak is, mert az mindenféle kérdéseket vet fel, de az biztos, hogy egy nagyon érdekes kint-bent viszony, egy nagyon érdekes perspektivikus helyzet, a térélmény megbolondítása szerepel ezen a képen. Ami számomra kérdéses, az a kép bal felső sarka. Én elhiszem, hogy ott az egy rom és ott hiányzik belőle, de talán lehetett volna egy olyan nézőpontot keresni és úgy komponálni, hogy ez a fajta térjáték megmarad, de nem ilyen erőteljes az a lyuk a kép bal felső sarkában, és még az is lehet, hogy ha a fotós egy lépést balra mozdul, akkor az a probléma megoldódik. De azért én ezt egy nagyon jó üzenetnek érzem, két disznó. De a személyesség megint. Ezek útiképek. Valami hiányzik belőlük. Talán azt tudnám mondani, hogy a Nóra küldte be azt a repülőteres képet, meg a dombot a keresztekkel, és ugyanúgy nincs rajta a Nóra, és mégis olyan intenzíven tud kiválasztani valamit ott, határozottan, meggyőzően. Ezekben a képekben, amiket a Nóra legutóbb készített az érződik, mintha megilletődött volna ettől a helytől. (szőke)
értékelés:

Bűnösen süt le a nyári nap sugára
Vágy, harmadik alternatíva

Itt is egy olyan szimbolikát lehet érezni a kép címválasztásában, amire a Gergely előző képe kapcsán is érvényesnek érzem, amit ott az elemzésben elmondtunk; annál is inkább, mert az ötös lecke számsora már egy magasabb számsor, igényelne egy felelősebb, magasabb, mondhatnám őszintébb kutatást, és azon túl, hogy egy erdei talajon egy eldobott csikket és egy tőlünk távol lévő cigarettásdobozt látunk, én úgy érzem, hogy nem tudja 100 %-osan teljesíteni a vágy kategóriában azt a mélységet a kép, ami fontos lenne. Én ezt a képet köszönöm szépen, de visszaadnám ismétlésre. (szőke-hegyi)

Dzsungelláz
Vágy, második értelmezés

Azt mondja a Gergő, hogy a vágy, második értelmezés. Ugye ez egy orangután – biológiából nem voltam túl acélos, úgyhogy tessék nekem elnézni, hogy eben nem vagyok biztos – aki a képen van, és ráadásul a mi humanoid megfogalmazásunk szerint vágyakozó tekintettel néz, de azért azt ne felejtsük el, hogy ezek az állatoknak tulajdonított gesztusok mindig a mi emberformájú létezésünknek a megfeleltetésének a következményei, tehát az amit mi vágyakozásnak, fájdalomnak vagy örömnek nézünk egy állaton, azért, mert a gesztusrendszer hasonlít a miénkhez, az még nem jelenti azt, hogy itt ténylegesen ilyen helyzet van. Csányi Vilmos, aki kutyákkal van nagyon szoros kapcsolatban és nagyon jó etológiai könyveket írt, és folytat kutatásokat a mai napig, és ez fontos dolog. De mint képet, ill. fotográfiát szemlélve a dolgot ha ezen túllépünk, hogy ez a helyzet mennyiben valós vagy az ember által rávetített, akkor látunk egy állatot, amire ráterítettek egy ruhadarabot, talán munkáskabátnak néz ki, amit a hátára tettek, és hát ezért is talán a cím, mintha ez egy beteg, lázas állat lenne, aki be van takarva, hogy gyógyuljon, de itt én ezt egy kicsit kuszának érzem az üzenetrendszert. A képi megoldásnál nyilvánvalóan hozott anyagból dolgozik az ember, tehát ha ott egy rács van, akkor azzal a ráccsal túl sok mindent nem lehet kezdeni, ha a gépet nem tudjuk átdugni a rácson, akkor ez benne lesz a képben, ezt nem rovom fel hibaként – zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a Gergely tudná megmondani, hogy ezt mennyire lehetett volna kikerülni – az igazi kérdésem inkább az, hogy ez mennyire lehet erős a saját vágyunk kiterjesztéseként. Merthogy ezek a leckék azt ne felejtsük el, a saját vágyunkról szólnak, én annak is nagyon örülök, ha ilyen áttételes üzenetek jönnek, de annak még jobban örülnék, ha a Gergő vágyát megismerhetném. (szőke-hegyi)
értékelés:

2 keréken
Vacilláltam, mely képet is válasszam... biztos ami biztos, elküldöm hát mindhárom értelmezésem a "Vágy" kategóriára...

Nagyon örülök, hogy a Gergely ezt nem a mozgás leckére küldte be, mert az is kézenfekvő megoldás lehetett volna, hanem a vágyra, mert nagyon is egyértelmű képi jelekkel kommunikál velünk a szerző; ezen a képen látunk egy kerékpárost, aki vidáman pörgeti a maga kis biciklijét, és látunk egy tolókocsis idős embert, aki figyeli, valószínűsíthetően ezt a fiatalembert, ahogy kerékpározik, tehát a kerék, mint összekötő kapocs megjelenik, és mégis milyen más értelmezést kap a kerékpár és a kerekesszék. Ezért ez a része már eleve nagyon fontos, de vannak még apróbb képi jelek. Pl. a tolókocsiból egy útburkolati jellel mutat rá a nyíl a kerékpárosra, és így erősíti az üzenetet. Aztán van még egy jel, a behajtani tilos tábla, mint egy nagy piros mementó, ami ráadásul egy háromszöget hoz létre a kép elemei között, és szintén nagyon fontos, mint a közlekedéssel kapcsolatos jel, szintén az üzenethez csatolódik. Aztán még egy, ami a szoció érzetet erősíti, az a Plusz-os nejlonzacskó, a kocsira szerelve, vagy a Siotour, amivel be lehet nagyjából azonosítani a helyet, ahol ez történik. A kirakat és a háttér, ami az utcafronttal megjelenik. Azért valószínűsítem, hogy ez a kép nem most készült, ez egy téli kép, mert ott ha jól látom hó van, úgyhogy miközben ez egy nagyon jó üzenet, ez nem egy mai darab – de azért nem rovom fel a Gergőnek, hogy nem most készítette a képet, mert maga a kép az egy nagyon erős és koncentrált üzenet és nagyon köszönöm, hogy elküldted. Egy nagyon picit szűknek érzem a képkivágást – én értem a négyzetes kivágást, de mind a tolókocsi előtt, mind a kerékpár mögött egy nagyon pici, egy lehelletnyi elfért volna még, mert most nagyon pici ott kétoldalt az a tér. Úgyhogy erre talán majd a jövőben lehet figyelni, de nekem a három disznó az abszolút megvan. (szőke-hegyi)
értékelés:

Zen önportré
Zen ön(gúnyos) portré.
"You are already complete. You just don’t know it."
Már teljes vagy. Csak még nem tudod.

Egy fekete-fehér képet látunk, ahol a Nóra megfigyelte, hogy azon a padkán vagy min van két lyuk, és ezt a két lyukat ő kiegészítette a sóderbe gondolom a cipőjével húzott mosolygós szájszimbólummá, és ezzel létrehozott egy üzenetet, ami egy hangulat, ezeket a netes kommunikációban hangulatjeleknek is hívjuk, smiley-nak, tehát egy ilyent hozott ő létre. Ami nekem egy picit kérdéses, az az, hogy ha ő belenyúl egy meglévő helyzetbe, amit én mindig szorgalmazok, hogy hozzuk létre azokat a dolgokat, amikre vágyunk, és azokat az üzeneti pontokat, akkor viszont ha már belenyúlt, és azt a szájat odarajzolta, akkor fontos lett volna, hogy a kép többi részén lévő helyzetet is kontrolláljuk. Értem ezalatt azon a kőpárkányon lévő nagyobb kődarabot, a száj sarkában lévő másik nagyobb kődarabot, vagy akár azt, hogy a két szemformánál jelentkezik egy olyan, mintha sírna az egyik szem, mintha könnyezne, úgyhogy ebben a helyzetben erre kellene figyelni, hogy ezek erősítik-e ezt az üzenetet. Ez az egyik része. A másik az az, hogy ezek jó játékok, de ennél nem biztos, hogy sokkal többet kapunk most, mint ezt a hangulatjelet. Ha ez volt a cél, akkor ezt teljesíti ez a fotográfia és itt megvan a személyes jelenlét ezzel a manipulációval; de a kérdés az, hogy igen, hol tudok esetleg még becsempészni valami kis trükköt, valami kis iróniát ebbe a történetbe. (szőke-hegyi)
értékelés:

Pipit reggelizik

Itt jó a kompozíciós rend, jó az egészben ez a Nimród magazinos, sokszor ismert állatfotózás, ami nem egy egyszerű feladat egyébként, az állatokat megfigyelni, lefényképezni, ugyanakkor az estiskola feladatköre ahogy azt az előbb is említettem, hogy az alkotó alkotási attitűdje jelen legyen, benne legyen, nem elválasztható legyen a képtől, hogy itt más, tehetséges alkotó is elkészíthesse ezt a képet, ahogyan máshol is lehetnek madarak, kukacok, füvek, kis lámpák, stb. Tehát ugyanazt tartom érvényesnek erre a képre is, mert tudom, hogy a Hegedűs Vera képes szép természetfotókat elkészíteni, sejtem is, hogy nyilván könnyebb úgy alkotásokat készíteni, hogy nem kell önmagunkat folyamatosan elszámoltatni, tehát van ebben egy védekezés is, tehát azért keressük a válaszokat és a kérdéseket, hogy azokkal meg kelljen küzdenünk. Itt kijelenthetjük, hogy Vera jól fotóz madarakat; de ennyit és nem többet. Nyilván az a cél, hogy próbáljuk keresni a további lépéseket. (szőke)
értékelés:

Portré az árváról

Itt megintcsak egyfajta útikép, megfigyelés, ugye nagyon sok ilyent szoktunk látni húsvéti levelezőlapokon, egy jófajta híranyag van amit itt látunk, talán annyit kérek szépen, hogy nézzük meg, hogy most a kis bárány tekintete és az egész kommunikációja jobbfelé mozdul el, kifelé a képből, és balfelé ezt a szép füves kis udvart látjuk, ami mutatja ezt a teret, ahol ez a kis állatka jól érzi magát. Ugyanakkor ha a képen egy higgadt, klasszikus arányrendszert keresünk, akkor ez a baloldali szegmens a kis állat mellett áthelyezhető lenne a jobb oldalra, mert ott kíván a tekintet miatt a kép levegőt magának. Itt is megjegyezném azt, hogy jó lenne, ha a Hegedűs Vera azon túl, hogy érthetőek a képpel kapcsolatos összetett üzenetei, mégiscsak jó lenne, ha valamilyen módon transzponálná magán keresztül és nem csak 2008 őszéből egy üzenet lenne egy kis állatról, hanem sajátságosan és összetéveszthetetlenül Hegedűs Vera képe lenne. Nagyon fontos lenne, hogy ezekben a képekben intenzív legyen a jelenlét. (szőke)
értékelés:

Rom

Beszéltünk már talán annál a templomromnál a fényről, az ellenfényről is, és itt nyilvánvalóan a régi kőépület, aminek már csak a szabadkéményei dupla rúd formájában és a falai látszanak, hogy ez a sötét folt uralja ezt a képet, mintha egy hadihajó lenne, ami valaha a tengeren járt, és a tenger visszahúzódásával itt maradt volna a parton. A képet ez a párhuzamosság uralja, középpontozásban, a két kémény, ami kiemelkedik a falak közül, és véleményem szerint szépen vannak vágva ezek a ritmusok a szirtfelülettel, ami mögött hátul a tenger megjelenik, és itt elől ez a házikó megbújik, és sötét falaival itt mesél nekünk. Én ezt egy jó képnek érzem, egy útikép nyilvánvalóan, és ebben a kategóriában megfigyelésként nagyon jó. Azért itt is jelezném, hogy Nóra gyere bele ezekbe az élményekbe, szűrd át magadon, tedd rá a kézjegyedet, blablabla... azt a kategóriát már teljesítetted, hogy jó minőségű tájképeket tudsz készíteni. (szőke)
értékelés:

Stone Age Christ
A kereszt persze nem kőkorszaki, a környezete sem, csak a hangulata olyan.

A képnél a fényforrás ebben a középkori épületromban felülről érkezik, így a faragott korpusz és a keresztforma ellenfényes, azaz a fotós és a fényforrás között helyezkedik el a lefényképezett forma. Ilyenkor az a forma, amit lefényképezünk teljesen részletszegény, sötét, sziluettes lesz, vagy pedig valami körülötte lévő, tejszerű ragyogás egybemossa a felületet. Itt sejtésem szerint a mért fény a kőfelületre történt meg, és emiatt a szobor alsó fele jól látható, a kereszt felső része pedig szinte víziószerű, kiégett, és ez az álomszerű, kiégett hatás nagyon jól működik ebben a múltat idéző környezetben. Talán annyi megjegyzés lenne, hogy a keresztforma osztódik a háttérben lévő torony szürkés felületével, és a jobboldalon perspektivikusan látható fallal, és a toronyforma az beleosztódik ebbe a keresztalakzatba, ami pontosan középre van komponálva. A háttér az viszont egy aszimmetrikus, háromosztatú ritmikai játék, és a kép szimmetrikus keresztformáján lévő figura is jobbra mozdul el, tehát a kép most egy picit jobbra húz, és egy enyhe kameramozdítással ez a szimmetriára való törekvés helyrehozható lett volna, és akkor talán a torony nem vágja ezt a keresztformát, vagy még jobban a háttérrel együtt játszva jobbra elmozdulva, egy furcsa, fehér-szürke-fehér ritmikai játékot lehetett volna létrehozni. Csak egy nagyon picit igazítottam volna a beállításon, akár jobbra, akár balra, lehetséges, hogy akkor ez a ritmus jobban működik. A kép alsó részén, ahol ezek a kövek össze vannak ragasztgatva, ott látunk egy átjárót, és ez a kompozícióban nem kap hangsúlyt. Ha balra toljuk el a kamerát, akkor lehet, hogy az az átjáró is kap egy hangsúlyt a kép alsó sarkában. (szőke)
értékelés: